Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-23 / 18. szám

'/asárnap, 1938. január 23. DÉLMAGYARORSZÁG TI fl városi zeneiskola átalakítása Még nem döntöttek a tervekről (.4 Dclmogyarorszdg munkatársától.) A város hatósága ismét foglalkozik a városi zeire'skola kibővítésének kérdésével, mert a Tisza Lajoskőrut és a Petőfi Sándor.sugárut sarkán álló régi épüict régóta ncm nrujt megfelelő hajlékot en. nek a fon;os intézménynek. A zeneiskolai bizottság javaslaté*) a polgármester nemrégen tervpá. lyázatot irt ki az épület átalakítására, kibővi. tésérc cs renoválására. A pályázat nagy érdeklődést keltett az építészek körében és számos pályamunka benyújtását eredményezte. A beérkezett pályaterveket a zenebizotlság a mérnöki hivatalnak ndla ki tüzetes áttanulmányozás céljából. A bizottság níost ü'ést tartott és ezen az ülésen Kövér Tibor műszaki tanácsos ismertette a mérnöki hivatal jelentését a tervekről. A bizottság nem fogtál d'lcíit egyik tTO mellett sem. Egy emberöltő bizonysága áll az Aspinn-tablettak jóhirneve mögött. Az Aspirin 40 év alatt bizonyságot szolgáltatott az egész világ etótt arról is, hogy tökéletesen ártalmatlan. Még állandó használat mellett.évek multán sem hat károsan a szervezetre, amellett, hogy gyógyít s fájdalmat enyhít. ASPIRIN ú < Ö O z H 1 O V .W1 TASIITTAK DE OGYEUONK MINDIG A IAYEB-KERESZTREI DE OGYEUONK MINŐIG A BAYER-KERESZTRE! Í hanem mivel még több részletkérdés tisztázását tartja szükségesnek, ugy határozott, hogy a ter. veket újból kiadja a mérnöki hivatalnak és ha a mérnökség elkészül uj jelentésével, annak alapján ismét foglalkozni fog a kérdéssel és végleges javaslatát akkor terjeszti a polgármester elé. ügyen &M&n 1?emiégMt& reíjerIZefm vekcldg -djéJúSiatenné£ nem teAefozf w Szegedi Ingatlanárak 1937-ben Irta dr. ing. KRÖL OSZVALD. A birtokforgalomra és a földárakra vonatkozó közlések mindig érdeklődésre tarthatnak számot, elsősorban természetesen azoknál, kik ingatlant szerezni, vagy elidegeníteni óhajtanak. A földárak ismerete azonban nemcsak önmagáért kívánatos, hanem azért ts, mert a földár alakulásából a mezőgazdaság jövedelmezőségére és az általános gazdasági helyzetre vonatkozólag is bizonyos következtetések vonhatók le. Azért vielkednek sz ingatlanpiac he'yzete iránt érdeklődéssel mindazok is, kik tudományos munkásságuk, vagy gyakorlati tevékenységük folytán a földdel és a mezőgazdasággal valamilyen kapcsolatban állanak. Az utóbbiak száma különösen S.egeden nagy, ahol a lakosságnak tekintélyes ré:ze, ha maga nem is őstermelő, mégis a főidből él A következőkben foglalkozunk a szegcdi birtokforgalom és földárak 1937- évi alakulásával annak elörebocsátása mellett, hogy statisztikai adataink csak elidegenített külterületi és mezőgazdisági ingatlanokra vonatkoznak. A tulajdonost cserélt házhelyeket és azon ingatlanokat, amelyek a körtöltésen kívüli, de ezzel közvetlen szomszédos dűlőkben, vagy a körtöltésen belül feküsznek, figyelmen kivül hagyjuk. A je'zett dűlőkben, tudniillik az Ingatlanának az egyéb dülőkérel nem hasonlíthatók össze, mivel a beépített belterülethez közvetlen csatlakozó dü'ökben az ingatlanok mezőgazdasági jellege. nagyobbára már megszűnt. Ezek c'íőrebocsájtása után most már megállapíthatjuk, hogy az 1937. évben S.cgcd külterületén visszterhes jogügylet alapján összesen 520 mezőgazdasági ingatlan cserélt tulajdonost, tehát majdncm pontosan ugyanannyi, mint az előző évben. Már ebből is következik, hogy a birtok forgatom nem emelkedett lényegesen. Az elidogenitett ingatlanok összterüete alig közeli tette meg a 92" kat holdat s ezzel csak 5 százalékkal haladta meg az 1936. évben cserélt területet, ami természetesen nem tekinthető lényeges forgalomemelkedésnek. Nagyon s zerény keretek között mozgott az drcm.c[kedés is, miután az előbb jelzett területért S06.881 P vételárat, vagyis négyszögö.enkint 61 fillért fi. zeítek, ami az előző évvel szemben szintén csalj 5 százalékos áremelkedést jelent. Tájékoztatás cél. jára közlöm itt az utolsó évek idevonatkozó adatait is. Ezekben az években az ingatlanok négyv. szögölenklnti átlagárai a következők voltak: 1932. évben 1933. évben 1934. évben 1935. évben 1936. évben 69 fillér, 56 fillér. 5i fillér, 45 fillér, 5S fillér. J A kimutatásból megállapítható, hogy a földára* 1937. évi átlaga az 1933. évnek, vagyis a gazdasági nyújtottam az összeget s mielőtt bucsuzásba j kezdhetett volna, becsuktam az ajtót. Másnap az egész ház, az uj ember, Péter dicséretétől visszhangzott. Hogy milyen törekvő, szerény, szolgálatkész, udvarias és becsületes. Természetesen mindenkinek eirezegtettc életének tragédiáját. s feleségem könnyes szemmel idézett belőle szemelvényeket. Én, büszkén emberismeretemre, szerényen, hallgattam a Péterről szóló ódákat. Hiába, a szegénység még sem rontja meg annyira az embereket s Ott is lehet még olyan gyöngyszemeket tatáink mint Péter. Ezért este, teljes nyíltsággal, a megbánás minden jele nélkül jelentettem be feleségemnek, hogy Péternek egy öltönyruhát. egy alighasznált pullóvert s egy pár cipőt adtam. A szokásos beszéd- és értelemgvnkorlnt el is maradt s hitvesem csak annvit jegyzett meg. hogy legalább ne. a legjobb ruhámat adtam volna az újszülöttnek. A kővetkező napon hirtelen megromlott Péter minősitése. A dolgát uavan kifogástalanul látia et most is, azonban csökönyös és hallani sem akar arról, hogy a piszkosabb munkánál levesse az iaj ruhát. — panaszolta a feleségem. Kabátja csupa zsirfott. nadrágjával is beleül mindenbe, — fejezte he nőm a helvzet ismertetését — E-bben megnyilvánul valami lustaság. — vakartam meg a leiemet elgondolkozva. Hiába, nem elég a ruha. nevetni is kell az embert Igaz. hogv konvhán ilyesmi a legnarvobb viffvázat mellett is előfordul. . Nem lenne jó egv külön dolgozóruhát adr.í neki, — fordultam hitvesemhez, felvillanyozva a nawszorü ötlettől. — Megőrült*!... Akkor veuven nekt egy uccai ruhát is. ha lemegv a fűszereshez! — Na. ne vfgvc túlzásba !.. — vonultam vtar*za óvatosan. Fz tényleg nem lehetséges ... Pe mii zöln.a ahhoz, ha egy munkaköpenyt adnánk neki* — Munkakénem-*? — ismetelte ]e«nfló pillantással hitvesem. M'ért nem fogad taV.áhh mellé egv mindenest, vagy inast, aki helvette elvégzi a munkát, míg Péter, a maga dolgozószobájában, szivarozva vigyázna az uj rnhájára. Beláttam, hogy CL sem lenne jó megoldás. Itt csak egy mód van hátra: lelkérebeszélni Péternek s megmagyarázni neki, bogy ha nem alkalmazkodik, kénytelenek leszünk elbocsátani. Természetesen ezt a fenyegetést legutoljára tartogatom, mert hiszen a ruha most már az övé s azt csinálhatja vele, amit akar. Azonnal csengettem s a bejörvő szobalánnyal Pétert kérettem. A lány néhány pillanat muíva visszajött azzal, bogy Péter öt perc múlva itt lesz, csak előbb elszívja a cigarettáját. Erre a szemtelenségre feleségem megtiltotta a kihallgatás megtartását s kijelentette, hogy Péter holnap repülni fog. A fiatalember viselkedése engem is meglepett s hiába igyekeztem elmélyedni a szegényember lélektanának boncolásába, nngyon gyenge érveket tudtam felhozni mentségére. — Váriunk még egv napot, — biztattam vtllo gószemü hitvesemet. Hátha holnapra észretér a megváltozik. Eleinte hallani sem akart róla, de addig beszéltem az emberiességről s a Péterre váró ujabb nyomorról, hogv nagynehezen beleegyezett. Másnap délben Izgatottan siettem haza Olvan előérzetem volt. mintha Péter nem érné meg náInnk a teltes nvu.gdiihoz szükséges szolgálati időt Feleségem feldúlt arccal fogadott. — Kén-elie. az a csirkefogó ma a régi, rongvos ruháiéban iótt bc! Megkönnyebbülten sóhajtottam fel— Latin, mé«fs csak ió volt, hoev nem dobtuk" ki elhamarkodottan. Biztosan a pneerájba vitte •IZ én ruhámat — Volt eszében!... Eladta a gazember* Néhánv nap telt el s lassan elültek a Péter által felvert hullámok. Flkövett érett a vasáruar ts s már korán reggel irársztalomrál ültem hory fölhasználtam a hivatali szabadnapét. Békésen dolgozgattam, amikor ugv ti' óra tá'hon heci-ij, TA'TA7T MEGISMÉTLŐDŐ CSCRGEI-TA H-TJAFSRTV HN T"GY látszik. a háméne rii»mn elmerült munkájában. ? ezért- nékem kellett altét pvitnom. Az ajtóban Péter várakozott egv nő társaságában. — A feleségem, — mutatta be elegáns mozdqr lattal. Tessék nézni, uj télikabát Van rajta. Tegnap vettük, de még nincs kifizetve. Hirminc pengővel tartozunk bele, — magyarázta előzékenyen. — Mit érdekel ez engem? — csodálkoztam. — Ugy gondoltuk, hogy eddig is olyan jó volt hozzánk a mélt... nagyságos ur s most sem fog cserbenhagyni bennünket, akik igazán megérdemeljük a támogatást, — fejezte be szemérmetlenül. Nem tudtam hirtelen, bogy nevessek vagy felháborodjam. Komolyan szóltam: — Nem adok egy fillért sem! Aki nem becsüli meg magát, az nem érdemel segitségetl — Legalább annyit adjon, amennyit Gergely bácsi szokott kapni! — Annak adnék, mert az nem viselkedett volrta olyan csúfosan, mint maga. Különben is az már öreg ember... De maga, ncm rcgtelli, hogy ilyen fiatalon, egészségesen koldul? — Ugyan kérem, — legyintett . fölényesen. Aa öreg, persze az más. Az mindég jobb. mint a fiatal! Vi azonban, az nj bonoráció, szinten mások' vagyunk, akik tudjuk, hogy munkával nem lehet pénzt keresni! Elöntött a méreg erre a beszédre. Mielőtt azonban megszólalhattam volna, az asszony elhúzta ae urát. mondván: — Gyere fiam, nem vagvunk mi erre rászorulva—s ui kabáftabin önérzetesen lépkedve elindult a lépcsőn, Péter netig foszladozó tenniszripőíében zaitatanul követte. Feleségemnek nem szóltam sz uj ..hpuorádö'* jelentkezéséről s igyekeztem én ts elfelejteni art effész esetet. Ma regre! azonban egv pillanatra mégis eszembeuitoft iótékonvkodási kudarcom. Vz uccán ugvants találkoztam Péterrel l áttam rajta, hogy megismert, de elfordította a feiét. Én azonban uralkodtam martamon s elpalástoltam. hogv ez nekem miiven rosszul esett. Most még esik attól félek hogv Gergelv bácsit ts ellenem uszítja s akkor nézhetek egy ut. rendes koldus után.