Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-19 / 14. szám

Szerda, 1938. január 19. Belgrád és Berlin A jugoszláv miniszterelnök berlini látogatása az ismert' külsőségek között folyik le. A berlini állomáson megérkező miniszterelnököt a német birodalom előkelőségei fogadják, a vendég-államférfi ellép a díszszázad előtt, azután koszorút helyez az ismeretlen katona kőemlékére. A program tárgyalásokkal folytatódik, amiről a legbarátságosabban fogalmazott általánosságokban számolnak be, felköszöntők hangzanak el, amelyekben — mindig, mindenütt — n két nemzet béketörek"véseiről számolnak be s arról a meleg, őszintén baráti viszonyról, mely őket és nemzeteiket összefűzi- Közben egy-két látogatás van iktatva külügyminiszternél, ágyugyárban, vagy tengeri kikötőben, azután az elutazás' ismert külsőségei szívélyes nyilatkozatokkal, a határról visszaküldött „rekoneszansz"-táviratokkal s végül záradékul a külföldi lapvélemények, melyek nagyritkán olyan közel jutnak az igazsághoz, hogv olykor már annak ellenkezőjét kommentálják. A jól ismert recept szerint folynak le ezek n látogatások s olykor — husz év múlva, néha még akkor sem tudják meg azok, akikről szó volt, hogy volfaképen mi volt célja és eredménye ezeknek a találkozásoknak. A politikai egyenleteknek nemcsak egy ismeretlenje van s arra még emlékszünk a matematikából, hogy a többismeretlenes egyenletek ismeretlenjei különböző értékűek lehetnek. A megoldás a matematikában is többfele-lehet, hát még a politikában I. A helyzetnek csak kontúrjai ismeretesek. Adva van, mint ismeretlenül ismert ős ismerten ismeretlen tényező, a Bérli n—R ó m a tengely, ami most már Tokióig s ami még mess'zeb van: Bukarestig látszik elhuzódottnak. A berlini látogatást megelőzte a római s az is bizonyos, hogv a római látogatás az előzmények után sokkal nagyobb jelentőségű volt, mint amilyennel a jugoszláv miniszterelnök berlini útját felruházhatja a politikai képzelet. Az olasz fasizmus s a jugoszláv demokrácia — s ennek a demokráciának közhangulata D e 1 b o s belgrádi látogatásánál mutatkozott meg a maga őszinteségében, — szellemben cs törekvésekben sokkal távolibbak voltak, mint Berlinnek és RelgrácJnak közös külpolitikai céljai.' Berlin Róma után mást cs többet mond, mir.t amennyit ez a látogatás a római ut előtt,v a g v a római ut nélkül mondhatott. Jugoszlávia és a német birodalom között gazdasági barátság szövődött már akkor, amikor féltékeny és éber szembenállással nézett egvmás felé az Adria két partja. Ha Sztojadinovics el tudott menni Rómába. — ha elfelejtve azt az igazságot, hogy 8ki a napába harap, az maga hal meg: — a konkordátum példátlan elszántságu erőfeszítésével harcot mert kezdeni a pravoszláv egyházzal. — akkor a berlini utazásban már esek folytatását .lehet látni annak a politikai koncepciónak, melyik azt a bátorságot adta neki, hogy az olasz bizalmatlanság, féltékenység és türelmetlenség helyébe a barátságos megegyezés politikai kurzusának vesse meg alapjait. Ez a látogatás igy a Berlin—Róma tengely megolaiozását jelenti s ami ezzel jár, megszilárdítását és biztonságát annak 'a politikai nagyyzemnek, amely ekörül a tengely körül forog. Magyarország bizalommal és barátságos Politikai napilap várakozással tekint ennek a politikai tengelynek minden fordulata felé s bár belpolitikájának iránya, szelleme és tartalma merőben elüt a tengelyt alkotó államok belső kozszellemétől, külpolitikai vonatkozásokban nagyra értékéli azt a támogatást, amit ezeknek ez országoknak nemzetközi súlya jelenthet számára. Ennek a nemzetközi kapcsolódásnak azonban külön magyar feladatai is vannak. S most elsősorban Romániára gondolunk. Minél határozottabb lépésekkel szakad el Románia a francia külpolitikától s közeledik a berlini szellem s az olasz módszer felé, annál fokozottabb mértékben várhatjuk mi cl, hogy a barátjaink .barátja nem válhatik ellenségévé határain belül élő testvéreinknek. Amig mi egyik csapágya vagyunk annak a. politikai tengelynek, melynek forgásába belekapaszkodik most a tornán kormány is, addig nem lehet érthetőnek, természetesnek, vagy elfogadhatónak tartani azt a helyzetet, hogy a Romániában élő magyarságnak csak a franwmmmmmmmmmmammmmmm XIV. évfolyam 14. sz cia és angol demokrácia legyen védelmezőbe. Berlinnek és Rómának ís fel kell emelnie tanácsoló és figyelmeztető szavát a román kormány előtt a nemzetiségek, elsősorban a románinj magyar kisebbségi nemzet békéje és biztonsága javára. Nem lehetünk egyszerre barátok és üldözöttek, szövetségesek cs ellenségek. A kü'politikai közeledés kötelességeket is ró azokra, akik ezt a közeledést tűrik, vagy elősegítik. A mi számunkra ebben a pillanatban nincs fontosabb ,és nincs sürgősebb feladat, mint ennek a segítésnek megszervezése. S ez a segítés teherpróbája is lesz szármmkra a nemzetköz' barátságoknak is s meg fogia mutatni, hogy helyes, vagy helytelen, a célhoz secritő, varry akadályokat görditő uton kerestük . eddig nemzeti kötelességeink teljesítését. S ez olyan meggyőző, olyan nyilvánvaló igazság, hogy azt nemcsak nekünk kell átérezni, hanem mindenkinek, aki partnerünk akar lenni a diplomácia zöld asztala mellett. Chautemps megalakította az u! francia kormányt Radikális vezetés mellett n^ofronf-kormány — A sz<icta« listák nem vesznek részt a kabinetben. de kivülrő' támogatják — A program és az irányzat nem változott Az uj kormány kedden es!e bemutatkozott a köztártársasági elnöknek Páris, január 18. Izgalmakban bővelkedtek Chautemps kormány alakítására vonatkozó keddi tanácskozásai. A szocialistapárt egész éjszaka tárgyalt és ugy-döntött, hogy ellenzi a szocialistáknak a kormányban való részvételét. A párt azonban nem zárkózik el attól, hogy támogassa a kormányt. A tanácskozáson Leon B 1 u in élesen kikelt a kommunisták ellen. A tiltakozásra egy levél adott okot, amelytón a kommunisták azt állítottak, hogy Leon Blum akadá]\-ozza meg az uj kormány megalakítását. — Követelem — mondotta Blum izgalomtól remegő hangon —, bogy a népfront vezető tanácsa ezt az ügyet haladéktalanul vizsgálja meg és a tanukat hallgassa ki. Amig a szocialista párt határozatát meghozta, addig Chautemps tovább tanácskozott a kormány megalakítása érdekében. A dezignált miniszterelnök hosszasan tárgyalt Paul Boncourral, ma jd Marchandeaut fogadta. Paul Boncour állítólag nem fogadta el a felajánlott tárcát, de támogatásáról biztosította Chautempst. Tekintette! a szocialistapárt ama határozatára, amelv támogatást iáért a Chautemps által megalakítandó kormány részere, Chautenios a késő délutáni órákban megkezdte a tárcák szétosztását. Este fél 7 órakor a későbbi módosítás lehetőségének fenntartásával a kormány összeállítása a következő; miniszterelnök; Chautemps, államminiszterék; F r o c b a r d és Bonntf, nemzetvédelmi és hadügyminiszter: Daladier, haditengerészeti miniszter: Williams B e r •« trand, belügyminiszter: Sarraut, igazságügyminiszter Campinchi, pénzügyminiszter: Marchandeau, külügyminiszter: D e 1 b o s, kereskedelmi miniszter: Hymans, nyugdíjügyi miniszter: L a f a 11 e, földművelésügyi miniszter: Talmade, közoktatásügyi miniszter: Jcan Z a y, posta- és távirdaügyi miniszter: Jann't Schmidt, munkaügyi miniszter: Ratnadler, gyarmatügyi miniszter: Pierre C o t, közegészségügyi miniszter Rucard, Chautemps az esti órákban hivatalosan is megalakította a kormányát Daladier a miniszterelnök helyettese lett. Chautemps most alakított negyedízben kormányt. Az uj kormány programja az előző kormányéval nagyjában megegyező. A külpolitika nagv irányelveiben az uj kormánytól lényeges változás ncni várható. . Az ui kormány 20 miniszterből és 12 államtitkárból áll. A miniszterek között 18 radikális párti és keltő a szocialista unió tagja. A miniszterek közül .öt radikális szenátor. A 12 államtitkár közül 9 a radikális párt. 2 szocialista nnio és egy független baloldal tagja. Chautemps miniszteréinek este fél 11 órakor munkatársainak k'séretében a Matignan-palotát elhagyta és az Elysée-be ment, hogy tóm'/*