Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-10 / 281. szám

10 délmagyarország Péntek, 1937. december 10. ft Pélmagy arerli ég r.gtfny* MÉGIS ÉLEK rl« Kttirltakánya? IUm4i f*v A százados nem sok vizet zavart: jött, aláirt és elment; legfeljebb, ha időhúzás okából az irodában olvasta el újságját; úgy unta az egész Afrikát, idegenlégióstól, mindenestől, mint gazdag ficsúr a túltartós ruhadarabot, vagy tőkepénzes a szegény rokont, •— muszájból tűrte..: Eleket monsieurnnk szólította és vous és s'il vous piait, remek parfőmöt használt, körmei ápoltak voltak, mint egy hiú csellóművésznek, elegáns, előkelő volt a megjelenése s előkelő volt gondolkodása is. Egyalkalommal Elek a székely menekültekről beszélt neki, hogy mit szen sedtek az olahoktól, meg minden s látszott rajta, hogy megborzadt. Általában élénken érdeklődött Magyarországról. — Avant la guerre il n'y avaít que les Allemands qui voyageaint en Hongrie, n'est-ce pas?.7. háború előtt csak németek utaztak Magyarországra, nemde? — kérdezte máskor. — Nemde. De nem ám. Már az ezernyolcszázas évek elején jártak mifelénk angol utazók és könyvet irtak tapasztalataikról s mások is jártak, sokan, azóta is; csakhát a politika, igen, a politika egyes nemzetek fiait visszatartotta tőlünk, ez meg azért volt, mert nem tudták, hogy önálló magyar politika is létezik ..: talán emlékszik, kapitányom, talán hallomásból tudja, hogy hetvenegyben a magyar országgyűlés volt az egyetlen, amelyik szótemelt Élszász-Lotharingia elcsatolnia ellen .7. Hát az nagy tévedés, hogy csak németek; — Elek azután a Dunáról, a Balatonról, a Hortobágyról beszélt s olyan kedvet csinált a századosnak, hogy az végülis megigérte, egy nyarat okvetlenül a Duna mellett fog tölteni. Amikor Elek először kért Chanraudtól kimaradási-engedélyt, az öreg lehordta. — Hagyjon nekem békét, ilyesmivel engem ne zavarjon ... Egyéb gondom is van. És hogy Ehet valaki ilyen mulya? írjon magának, ott a bélyegző az asztalán, üssön rá pecsétet s kész, — valami káromkodásfélét is morgott. Hiába na, Chanraud, jóságát is nyers szavakba csomagolta. Mert ez tulajdonképpen teljes szabadságot jelentett. Példátlan kedvezményt. Ránézve többé nem volt kötelező a kilencórás takarodó. Eszerint akkor jöhetett, mehetett a kaszárnyából, mikor akart. Ámde Elek nem használta ki ezt a kedvezést, hetenként egyszer, ha kimaradt; akkor sem magáért, hanem Laurent hívta. Laurental mindig szivesen ment, de még neki se említette Kamilla férjhezmenését. Nem. Minek? Gyászolni befelé kell. Ugy gyászolta Kamillát, mint egy igazi halottat. Ült szobájában, morfondírozott, — Uim-lám, fehér madaram, ki hitte volna, hogy elveszítjük egymást, örökre...: lám-lám, ki álmodhatta?..: én másról álmodtam .'.. milyen messzire szálltunk! — vagy szomoru nótákat dúdolt, készakarva vérezte a lelkét, szenvedni akart és szerette a szenvedést. A külső élet nem érdekelte. Mostanában korán lefeküdt s vizes törülközőt rakott a homlokára. Anyának hosszú levelet irt: édes anyikám, írjon meg mindent őszintén Kamilláról, amit csak tud, de ezt a levelet ne mutassa meg senkinek, nem szeretném, ha bárki is félremagyarázná érdeklődésemet és anyika se értse félre, igazán, nem azért, dehát tetszik tudni. 7. És várta a választ; és sokszor reggelig sétált lefel, faltól-falig, nedves turbánnal a fején. És nyögött. S egyfolytában: Kamilla ...' Kamilla . .. Kamilla ... — amíg belé nem fáradt. Kint pedig mámorosan, forrón libegett az éjszaka. Termékenyülő virágok boldogságukban jószágot sóhajtottak. Ila embereket óhajtott látni, széket tett a kerités mellé és onnan nézett ki az uccára. Egyszer valaki rápisszentett. Sz... muszju... Burnuszos arab. — Ki ez? Ismerős. Dc honnan ismerem? — Megismersz, uram? Elekben e hang képet keltett életre. A hangról rögtön megismerte. Meglepődött. — Nini! Amar Amghar... a baltahajitó arab, akit megvertem a börtönben. — Körülnézett, nem látja-e valaki, hogy itt a kaszárnya kapujában egy nrabbal társalog, méghozzá börtönviselt arabbal. — Ugyan, mit akar tőlem ez az alak? Miért jött ide? - Nem volt a közelben senki. "Az őrszem a kerítés túlsó végénél járt, a többiek meg behúzódtak a meleg elől. Nagyon határozottan kérdezte Amar Amghartól: — Mit akarsz? — Beszedni szeretnék veled, muszju..' — Miről? — Sok mindenről. Sürgős, mert elutazom. Reggel engedtek szabadon és még máma el akarok innen menni. De előbb hallgass meg, kérlek... Elek kis ideig gondolkodott. Ha nem megy ki, vagy elzavarja, az arab joggal azt hihetné, hogy fél tőle. Hogy nem mer vele szembenézni. Hogy csalc la börtönben volt nagy legény, ahol szükség esetén segítségül hívhalta volna az egész őrséget. Azonkívül kíváncsi is volt, mi közlendője lehet. Egy biztos, • itten nem beszélhetnek, mindenki szemeláttára. Bennszülötteknek semmi keresnivalójuk a laktanva körül. Ezt szigorú parancsok tiltják. — Eredj a népkertbe, — mondotta végül — nemsokára utánad jövök. Miután Amar Amghar eltűnt a sarkon, felötlött benne: okos dolog-e, ha követi? Hátha bosszút tervez? araboknál az ember sohase tudhatja ... ámbár, olyan megtörtnek látszik, aligha sántikálhat rosszban és szeme csupa könyörgés volt... Mégis. Hátha komédiázott? Ebber. mesterek ezek. Hátha odacsődítette barátait, elbújtatta őket a bokrok közé, aztán.77 Legyintett. Most már mindegy. Kimondott szavához ragaszkodott. Sietve öltözködött, felcsatolta derékszíját, — a tölténytár rendben van? — megvizsgálta revolverét — hat golyó, ennyi elég lesz — és zsebébe csúsztatta a fegyvert. Mielőtt kiment a kapun, beszólt Joropkin Sztyepánhoz, aki éppen szolgálatban volt. — Te Sztyepán, míg odaleszek, fülelj egy kicsit a Jardin felé. Ha lövést hallasz, bajban vagyok. — Sztyepán bólintott. — Jó. —Többet nem szólt, nem is kérdezett, de ez a nemszólás bíztatás volt: ne félj semmit. Elek sem szólt, csak kezetszoritottak s kilépett az uccára. Amar Amghar a népkert bejáratánál várta, messziről integetett. Elek zsebébe nyúlt revolveréhez, marokra fogta és mutatóujját ráillesztette a ravaszra. — Légy üdvöz, uram. — Hát eljöttem, hadd hallom, mit akarsz velem ?Mondd! — állt elébe Elek, de egészen szorosan, hogy akadályozza a mozgásban, ha esetleg támadásra gondolna. — Mondom, muszju .'.. — Leülted a büntetésedet? — Le. Igen: — Miért voltál bezárva? — Loptam. • — Mit? — Ezüst láncot, meg gyöngyöt. Az üzletes nyitva hagyta kirakatát, annyi drágaság volt ott... elvettem .. 7 Valaki meglátott, üldöztek és..7 ' — Szóval, tolvaj vagy. — Csak voltam. Most már nem vagyok az. És r.ekcd köszönhetem, hogy megokosodtam. Neked. Épp ezt akarom megköszönni..! — Nékem? Elek felérezte, hogy nincsen mitől tartania. Valami csoda történt. Valami nagy megrázkódtatás jobbik énjét ébresztette fel ennelá az embernek. Bűne súlyától szeretne szabadulni. Elengedte a revolvert. Feszülten figyelt. — Neked, uram. Egyedül neked köszönhetem az eszemet, neked köszönhetem, hogy ' észretértem, mert megvertél, —» mondta Amar Amghar; hála és őszinteség sugárzott szeméből. Ettől kezdve nenr_ lehetett volna megállítani. Dőlt belőle a szó. Elek: élig tudta követni záporozó beszédét. — Ha akkor nem versz meg, talán tényleg tolvaj maradtam volna. Vagy még rosszabb. Holtomig áldani foglak, amiért megrugdostál s fejemet a falhoz nyomtad. Megváltottál vele. Utána két napig nem ettem egy falatot, nem ittam egy kortyot, csak sirtam. A szégyentől sirtam, muszju. Érted? Mikor kezembe adtad a baltát... ketten voltunk a szobában, egymagunk és nálad nem volt más fegyver puszta öklödön kivül, előzőleg letetted a szuronyt, a revolvert, láttam, hogy odadobtad a sarokba . 7. ezzel megmutattad, milyen hitvány, senki ember vagyok én. Féreg. Ez jobban fájt, mint az ütések. Mert hidd el, nem erre számitottam .. 7 Azután arra gondoltam, hogy biztosan feljelentesz s megint biróság elé kerülök. Ebben is csalódtam. Te pár pofonnal mindent elintéztél. Először nem is értettem, de "később rájöttem, hogy jóságból tetted, nem akartál ujabb bajba juttatni. Ugye, igaz? Ekkor megfogadtam/ hogyha kikerülök a börtönből, elmegyek in* nét messze vidékre, megjavulok, becsületesen dolgozni fogok, hogy egyszer olyan lehessek, mint te és mind a többiek és ... és — itt elcsuklott a hangja s nem tudta tovább folytatni. (Folyt, köv.) dpróhíraotűek. Tanulóleányt felveszek. ..Modell" hölgyfodrászszalon, Gróf Apponyi Albert ucca 3. Egv, esetleg kclszoba házaspárnak is, elegáns berendezéssel füidősziba, kapukulfcsal, kiadó. Tömörkény u. 8. MMúaXOSÍ q£fca£irtaxott Elösrendüen főzök, ta-' karitok, bejáró állást keresek, estig is, esetleg bentlakással. „Jóbizonyitvány 8" jelige. Uri háztartásban állást keres jólfőző, rendszerelő, minden házimunkát vállaló jobb nő. — „Bejárónak is" jeligére. Cipész segédek prima férfi munkára felvétetnek. Rácz cipőszalou. Kölcsey u. 7. Szinházi előadásokra Állást, lcltármunkálatokat banknál, iparvállalatnál, vagy árueladást vállalna „Elsőrendű munkaerő" kiadóba. gDffJ-V€T€L Zongora rövid. fekete Bősendorfer, olcsón eladó. Horváth MihályUCC3 9. HASZNÁLT BŐRGARNITÚRÁT veszek jókarban levőt. Értesítést ma délelőtt a kiadóhivatalba kérek „Bőrgarnitúra" jeligére LIBA APRÓLÉK kilója 80 fjjlér, eomK P 1.10, zsírnak való P 1.-10 Minden nap kapható Bláunénál, Kelemen u. 1. fcgucK a Délmagijarország jegyirodában.