Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-28 / 295. szám

.0 DÉLMAGYAR OR S 7 A G Kedd 1Q37. december 28. A Délmegyor«r«i dg tcjinyi MÉGIS ÉLEK A nagy kórteremben voltak vagy harmin­can. Az ágyak olyan egyvonalban sorokoz­tak egymás mellett, mint fegyelmezett kato­nák. Minden ragyogott. Az ablakokon hófe­hér függönyök díszelegtek, naponta kefélték a parkettet, az ágyakat szuhiimáttal tiszto­gatták és a gödrös szalmazsákot itten sodrony betét s lószőrmatracok feledtették; — általá­ban ellátás, ápolás és kezelés, egyaránt elér­ték a legkitűnőbb európai szinvonalat. Akár szanatóriumnak is beillett volna ez a katona­kórház. Elek a betegekkel is hamarosan ba­rátságot kötött, mindközt ő volt a legsúlyo­sabb állapotban, tehát nz egész szoba őt ké­nyeztette. Valamennyiükön túltett azonban egy Tourd nevezetű tüzér; páriskörnyéki, érettségizett fiú, akinek gyomorbaját gyógyí­tották. Henri Tourd vidám, nagyszájú gye­rek volt, kifogyhatatlan a tréfacsinálásban és esküdt ellensége a hivatásos ápolóknak. Vi­szont annál készségesebben segédkezett az önkéntes ápolónőknek, akikhez Marié is tar­tozott. Ezek a hölgyek kivétel nélkül ember­szeretetből, lelkes jóságból vállalkoztak er­re a nehéz munkára: amint Elek hallotia, Ma­rié édesapja például magas állami hivatalt viselt. Henri Tourd a nap legnagyobb részét* már ágyon kívül töltötte és úgy követte Ma­riét, mint az árnyéka, — hordta utána az orvosságos tálcát, mielőtt a lány valakinek injekciót adott, ő dörzsölte le jóddal a bőrt, laboratóriumba, röntgen-osztályra szaladgált, meg minden, szóval iparkodott minél nélkü­lözhetetlenebbnek lenni. Marié vasárnapon­ként pihenőt tartott, nem jött be, ilyenkor aztán, mintha a napsugár tünt volna el a kórházból, — alig várták a hétfőt. Egyszer Henri eldicsekedett vele, bogy egy ilyen va­sárnapra Marié őt is meghívta magukhoz. Elek rögtön belesápadt, ha ugyan lehetett még sápadtabb rendes viaszkszinénél. Az ju­tott eszébe, hogy a fiú barátsága nem őszin­te... Henri Tourd csak alakoskodik; észre­vette, kileste Marié gyengédségét, hát utá­nozza, ezzel is a lány kedvét keresi, neki hí­zeleg, — mi lehet kettőjük között? miiven viszony? — Marié, miért hívta meg? — dél­ben mindössze pár korty levest ivott és az­nap, ha Henrit látta ágyához közeledni, le­hunyta szemét s alvást színlelt. Nemsokára már lélekzeni sem tudott Marié nélkül. Egyéb­ként is mindig nehezebben lélekzett: kitar­tó fájások rágták a mellét, tüdeje zörgött, nyikorgott, akár az utolsó fordulásait végző szekér s a lázlapon egyre szeszélyesebb, ma­gasodó görbe rajzolódott. Marié mindent el­követett, hogy ne csüggedjen. Eleknek csak rá kellett néznie — beesett, karikás szemé­vel olyan könvörgően tudott most nézni .— és Marié mindjárt megértette, odaült mellé s beszélgettek; illetőleg többnyire a leány be­szélt. Elek hallgatta, szerette puha hangját. Marié rajongott Liszt Ferenc szerzeményei­ért, különösen magyar rapszódiáit emlegette elragadtatással, mellyel végleg megvette Elek szivét. Külön volt hálás Liszt Ferenc megbecsüléséért és külön a magyar rapszó­diákért. Eztán állandó témájuk lett a zene. Sorra vették a klasszikusokat, Beethovent is­tenitették, a romantikusok közül Schumann és Chopin között nem tudták eldönteni az elsőséget. Marié Schumannrn esküdött. Elek panaszkodott, hogy már harmadik éve nem lallott komoly zongorázást, pedig azelőtt... Kamillára gondolt és elszomorodott. Marié megígérte, hogyha felkelhet, egyszer kikéri a doktoroktól, hazaviszi, mindenki nagyon fog örülni otthon, hiszen hírből máris ismerik, — gyakran szoktam mesélni mamáéknak ked­venc betegeimről — egyszóval a vendégünk lesz s akkor egész délután muzsikálni fo­gunk.— Tehát engem is meghív, —* mondta Elek; félig csukott pilléi alól fürkészte a lányt, régen várt erre az alkalomra. Marié gyanutlanul kérdezte: — Kit hívtam még? — Henri Tourdot, a múltkor. — Igaz. — S biz­tosan máskor is. — Téved. — Nem? — Ma­ga csacsi. — Marié mosolyogva arcullegyin­tette. — Kis irigy, na nézzék. — Aztán hal­kan utánatette: — Az a fiú annyit segít az osztályon, egy uzsonnát igazán megérdemelt. — Elek tovább kötekedett. — És nekem, miféle érdemeim vannak? — Maga, az más. — Más? — Különben maga is dolgozott mér helyettem. Vagy elfelejtette a csipkemintá­kat? Az is munka ám, méghozzá nehéz mun­ka s milyen szépen csinálta. — Ez tény volt. Elek hiába féltékenykedett, Mariénak a töb­bi betegekkelds törődnie kellett. Olyankor, ha kötelessége elszólította, a legváltozatosabb foglalatosságokat eszelte ki Elek számára, csakhogy valamivel lekösse és ne bajlódhas­son önmagával: újságból kivágott verseket másoltatott vele, dalokat kottáztatott le, rejt­vényeket hozott, — jaj, gondolkozzon rajtuk egy kicsit, ezt, meg ezt, meg ezt nem tudom megfejteni, be akarom őket küldeni; — igy került sor a csipkemintákra is. Kockás papir­ra rajzolta Elek ezeket a mintákat, először az eredetin megszámolta a fekete négyszögeket, aztán ugyanannyi kockát ő is besatirozon, mig kialakult a minta pontos mása; sokszor napokig vesződött egyikkel-másikknl. amelyi­ken bonyolultabb figurák voltak. Marié ha­lomra hordta a könyveket is. —Mit szeretne olvasni? — Mindegv, csak ne legyen benne szó háborúról. — Nem szereti a háborús könyveket? — Mindentől írtózom, ami a há­borúra emlékeztet. — Pedie most csupa há­borús regény jelenik meg. Ez egyehként ter­mészetes. Na, nem? — Lehet. — Benőit a legdivatosabb írónk. Pierre Benőit. Koenigs­mark című munkája remek... és az nem is kimondottan háborús regény ... Örülnék, hn rászánná .magát s elolvasná. — Elek hang­súlyosan mondta: — A maga kedvéért szíve­sen vállalom, ezt is, mindent. — Marié né­hány találó kijelentést tett a modern iroda­lomról általában, majd megkérdezte: — So­kat szenvedett a háború alatt? — Nagyon sokát, -re De hiszen ... — Igen, igaza van, fiatal vagyok. Harcokba csupán a végén kós­toltam bele. Nem erre céloztam. Ugy más­ként szenvedtem sokat. egé«z életem elégett a háborúban, — sóhajtott Etok; még egye­bet is akart mondani, szavak helvett azon­ban görcsös, ugató csuklós tőrt fel torkából Marié átölelte, megitatta s fogta a kezét, amig elszunnyadt. Később M^rie arra is rávette, hogy kézi­munkázzon. Eleinte csak nevette, azt hitte, tréfál. Ám addig-addig, hogy egyszercsnk ott volt a pamut, a tű. minden, — no, próbálja, higvje el. nem ördöngösség, könnyű, egysze­rű keresztöltés — a végén csakupvan befog, nohát, de lehetetlen neki ell°ntéllni, milyen bájos és jó, nem szabad ellenkezni, nem, — figyeüen. először ide szűr. itt kezdi, érti? — ühüm — azután ide, mindig kereszt­be, végtelenül epvszerű, elemista kislányok is ilyesmin kezdik, — nini, pyűszűt is kap­tam! — Marié néhány öltés után átadta Elek­nek a befűzött tűt. — Tessék, emberke, foly­tassa. Hadd lás«nm, ügye-e? — És ha ügyet­len leszek? -re Nem hiszem. — S ha meg le«z velem elécedve? — Akkor kap valamit. Micsodát? — Azt nem árulom el. — Kérhe­tek, amit akarok? —- Hogvisne! — ütött tré­fásan nz orrára' Merie. — Nekem rnort dol­gom van, elmegvek. de egv órán belül visz­szajövök és maid alkuszunk. Attól függ min­den, mit produkál. Jó? Ál! az alku? — ne­vetve indult az ajtó felé, ahonnan mégegy­szer hátrafordult, integetett. Elek szomorúan nézett utána. Mintha csak azért rimánkodott volna, hogy siessen vissza, ne hagyja egye­dül. Dc Maric már eltűnt az ajtó mögött. A kézimunkázás nehezebb mesterség volt, mint gondolta. Marié hiába mondta, hogy iskolás lánykák is ezen kezdik, ő minduntalan elvé­tette az öltést, egyremásra felbonthatta, amit nagy kínnal végzett, ujjait a gyűszű ellenére összeszurkálta-döfödte, mégse hagyta félbe. (Folyt köv.) dpróhificteféjak BtUóvaxortt Különbejáratu szobát keresek — fürdőszoba­használattal. Címet „Bel területen" jeligére ki­adóba kérek. Szépen bútorozott ki­sebb tiszta, udvari szo­ba január elsejére ki­adó. Lechner tér 6, — földszint. HoiJngallaA iiázat keresek havi tör­lesztésre vagy örök­lakással. Szaivmaz uc­ca 15, földszint 3. 'ÜJUiLL Komoly urak 150 -200 P-őt kereshetnek. Je­lentkezés d.- u. 2—5-ig Alfa Separator képvi­selete. Szent György u. 15, I. cm. Középiskolát végzett jó megjelenésű leány, ki­szolgálásban jártas, ál­lást keres. „Állandó" jeligére. Jazz alkalmi mulatsá­gokra, szilveszterre, szabad, vidékre is. Bcr­ger, Boldogasszony su­gárut 16. Házmesternek felvétetik fiatal házaspár, fent dolgozni kell. Margit ucca 5. Ügynökök (nők) ma­Kánfelek látogatásával napi 5 P keresethez jut­hatnak. Jelentkezés — Margit u. 28, II. 12. Rendes, megbízható — mindenes bejárónő fel­vétetik 1-érc Széchenyi tér*? tVi'/ner. flPflK-VCT€L ANTIK BÚTOROK könyvszekrény, vitrin, szekreter, sublód, asz­tad ágy. jutányos áron eladó. Horthy ' M. ucca 4. Asztalosmüliely. ÍRÓGÉP láthatatlan irásu jó állapotban eladó. Hun­gária Antiquáriura Ki­gyó u, 6. Máthé I rest, tisztit legszebben! Üzlet: Tisza L. krt. 38 | Ipartelep: Rr. Jósika-u. Kárpitos olcsó és Jó Dsm2 Vince Dugonics lér 1. Kosaras naptár 14 FILLÉR BLOKKAL és nyomással együtt, Naptárlömb külöu is kapható G r ü n w a I d. könyvkereskedés, Ilor­thy M. n. 2. BARNA NÖI BÖRCSIZMV 37-es, kitűnő állapot­ban olcsón eladó. So­mogyi u. 22, em. jobbra Használt bntorokat — megvételre keresek. — Rákóczi tér. Török uc­ca sarok. Bútorüzlet. 5—10 kg-os pult mérleg 100. 300. 500 kg-os má­zsák eladók. Rákóczi­tér, Török ucca sarok. Bútorüzlet. Ehédlökredenc és sez­lon eladó. Rákóczi tér és Török u. sarok. Bú­torüzlet. Zephir kályha és szecs­kavágó eladó. Rákóczi tér Török ucca sarok. Rutoriizlet. BABNA~NŐI BOR CSIZMA sámfával, 37-es. kitűnő állapotban olcsón eladó Somogyi u. 22, emelet jobbra. ~ÜJ KENYÉRÁRAIM: fehér kenyér kilója 36 fillér, rozsos buzake­nyér 26 fillér. Forgó­sülödé Pásztor u. '33L KfRiitamw Ujszegedi hídfőnél NAGY JÉGPÁLYA egész nap nyitva. Egy belépőjegy 20 fillér. GRAFOLOGUSNÖ most Tisza-száll óban fogad, 10—11, 4-6 közt Kedd, péntek kedvez­ményes nap, dolgozó nők részérc (másfél­pengős tiszteletdíj). SZÍNHÁZ­JEGYEK minden előadásra a Dóim a gyareraséfl jegyirodában mr

Next

/
Thumbnails
Contents