Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-29 / 296. szám

Szerda, 1937. dec. 29 Poiiiikai napilap XDI. évfolyam 298. sz. Bethlen István és a demokrácia Irta DETTRE JÁNOS Bethlen István karácsonyi cikkében már terjedelmére is jelentős cikkben foglalta össze a titkos választójoggal szemben érzett aggodalmait. A titkos választójog előestéjén, talán a nemzet történelmének határköve mellett állunk, ilyenkor meg kell hallgatni minden véleményt és meg kell mérni minden aggodalmat. S különös gondossággal kell mérlegre vetni azokat a figyelmeztetéseket, melyeknek Bethlen István múltja, tekintélye, egészen kivételes politiKai műveltsége és tudása ad súlyt. Nem szabad kételkedni abban, hogy a hazafi és a politikus legnemesebb szándékai, a nemzet jövőjéért reszkető aggodalom nyilatkozik meg ennek a súlyos cikknek minden szavában, de minél több hitelt biztosit tekintélye, múltja és tudása, annál parancsolóbb kötelessége a demokrácia minden hívének az, hogy szembenézzen s ha kell: szembe is szálljon azokkal az aggodalmakkal, melyek negyvenéves küzdelmének utolsó pillanatait nehezítik meg. Bethlen István szerint a nyilt választás alkalmas volt arra, hogy „a mindenkori kormány a háta mögé erőszakkal mame1 u k h a d a t toborozzon." Bethlen István —» szakértőnek kell elismernünk a nyilt választás erre való alkalmasságának mogitélésében. Ámde, amikor cikkében később azt állapítja meg, hogy „a mi demokráciánk ügyefogyott, a mi demokráciánk még kamaszkorát éli, tele van félszegséggel, gyermekes hiúsággal és nevetséges önteltséggel," akkor nem jogosult-e annak a kérdésnek felvetése, hogy vájjon nem a nyilt választás volt-e akadálya annak, hogy a mi demokráciánk is felnő j j ö n, emberré váljon és erőt tudjon magúnak szerezni? Ha bét évtizeden keresztül olyan lelki atmoszférában s olyan politikai közszellemben élt a magyar polgárság, amiben a mindenkori kormány — Bethlen István fogalmazása szerint —, erőszakkal mamelukhadat tudott a maga számára toborozni s ha a nemzetet, ahelyett, hogy kiérlelődő felelősségérzéssel választott vezetőire bízhatta volna sorsának intézését, hetven é v « n keresztül, mióta népképviseleti rendszeren nyugszik az állam élete, mindig csak erőszakkal összetoborozott tö b b s é g re támaszkodó kormányzat igazgatta, ha hetven éven keresztül a képviselők túlnyomó nagy részének mandátuma attól függött — ezt Bethlen István a saját bőrén is érezhette, — hogy támogatja-e a kormányt, vagy nem, akkor nem magától értetődő, nem tcrmészetes-e az, hogy a demokrácia megerősödni nem tudott s az ma is ügyefogyottan s erőtlenül tengeti életét. Ha lett volna titkos választójog, ha a mindenkori kormány nem toborozhatott volna .erőszakkal mindig engedelmes, hatalmának kiszolgáltatott többséget a háta mögé, ha a nép erői érvényesülhettek volna alkotmányos jogai érvényesítésében,' akkor ma nem volna a demokráciánk'ügyefogyott s akkor Bothlpn Istvánnak nem állna módiában az, hogy a nyilt választást a nyÚtválasztás .bűnével védje. Bethlen István ugy van a nyilt választási rendszerrel, minthogy Wcllingtonnal voltak kortársai: gyűlölték az erényei és szerették a hibái miatt. Bethlen István a gazdasági proletariátus politikai uralmától fél s annak a meggyőződésének ad kifejezést, hog-y amikor a szebadsú.g és a rend között kell választani, akkor az emberiség mindig a rendet választja, „mert ez nemcsak a szebb és nemesebb életnek, hanem egyáltalában minden társas életnek az előfeltétele." A rendnek és a szabadságnak szembeállítása inkább szellemes, mint jogosult. Hogyan lehet szembeállítani olyan fogalmákat, melyek nem ellentétei, hanem kiegészítői egymásnak. Nem az a tétel, hogy vagy rend, vagy szabadság, hanem azt, hogy rend és szabadság. Mert rend nélkül nincs szabadág és szabadság nélkül n i n c s r e n d. Az emberiség, amir e Bethlen István hivatkozik, nem akar Szabadságot rend nélkül, de, nem akarhat rendet sem szabadság nélkül. A rend szabadság nélkül parancsurolom. a szabadság rend nélkül — a n a r c h i a. Merőben téves tehát Bethlennek nz a beállítása, hogy a polgári társadalom ,,a demokrácia fegyvereit magától eldobva menekül a rendet újból megteremtő diktatúra árnvékába." Először is: a polgárságnak nem állott módjában a demokrácia fegyvereit magától elvetni, mert azokkal soha nem rendelkezett, másodszor: rend-e nz, amit a diktatúra teremt? És itt, amikor a kérdést dogmatikusan vizsgáljuk, nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést,- hogy válogassunk a diktatúrák között. Ha Németországban rend van, akkor rend nz is, ami Oroszország fölött uralkodik. Mit jelent ebben a vonatkozásban a rend? Azt jelenti, hogy senkinek ne kelljen félni, aki a törvényt nem sérti • meg. A rendnek azonban nemcsak az , uralmi rendszert és nemcsak a hatalom urait kell védeni, hanem a testnek, szellemnek, vagyonnak szabadságát is. Nem az a szabadság, hogy mindenki azt tehesse meg, amit akar és nem az a rend, hogy senki ne tehesse meg azt, amit akar. A tények téves megítéléséből szúrmazhatik csak Bethlennek az a megállapítása, hogv a polgárság a diktatúra árnyékába menekül. Talán ne is beszéljünk Oroszországról, mert ott azután igazán nem lehetne nyomaiban sem felfedezni ennek a menekülésnek útját. De ha Olaszországban nem támogatta volna a feketeingesek mozgalmát a nagytőke azzal a megfontolással, hogy nem fog ártani, ba a kommunista pártot. de a szocialista munkásságot is „egy kissé" letörik, (azután pedig éppúgy letörték, mint a nagytőkét), ha a német demokrácia elhatározásra ési 'cselekvésre képtelen 'kormányai utján nem lépett volna kompromisszumra a reakcióval, ha végrehajtotta volna a demokratikus átalakítást igérő programját/ elsősorban a földreformot, ha a német szociáldemokrata part az állam megszervezését fontosabbnak tartotta volna a párt megszervezésénél s ha a német centrum urai nem tévedtek volna a politikai rövidlátás világrikordjút megjavítva akkor, amikor azt hitték, "hogy amint kompromisszumot tudtak kötni a német szociáldemokráciával, éppugv léphetnek majd megegyezésre a nemzeti szocialistákkal is, — akkor nem volna most mire hivatkozni Bethlen István grófnak sem. A hiba nem az volt, hogy a demokrácia eldobta harci eszközeit, hanem az, hogy harci eszközökkel nem rendelkezett s a polgárság tragikus kiszolgáltatottja volt rövidlátó, gondolkodni rest és cselekedni gyáva vezetőiknek. Mindebből azonban nem az következik, hogy most is gyáván s most is szűkmarkúan lássuk cl a polgárságot a demokrácia harci eszközeivel. Bethlen István szerint Kossuth Lajo? sem akarta az általános titkos választójogot s nem akarta azt Széchenyi István se.o, a negyvennyolcas átalakulás sem adta meg a nemzetnek az általános titkos választójogot. Először ir: Kossuth Lajos nem ismerte a r á diót és nem ismerte az inzulint, k ndakozhatunk most a rádió és az inzulin ellen Kossuth Lajosra hivatkozással? Kossuth Lajos fölszabadította a földet és a föld népét, megvalósította a népképviseleti rendszert és a felelős kormányzatot — két év alatt. Ha öt évig kormányon van, megalkotta volna talán az általános választójogot is. De ha kilencven évvel ezelőtt Kossuth Lajos vezetése alatt a nemzet a .jogkiterjesztés felé megtette az első lépéseket, ne tehessük meg — kilencven év múlva a tizedik, vagy -— századik lépést? .Egy nemzetnek sincs annyira világnézetben és célkitűzésekben pártokra szakadt és eredetre is nem homogén intelligenciája, mint nekünk .— állapítja meg Bethlen István, Ezzel szemben tény az, bogv Németországban az utolsó szabad választás idején 37 párt indult .küzdelembe s Olaszországban a fasizmus előtti utolsó választáson — husz párt vett részt a küzdelemben. Nálunk öt, vagy hat politikai párt tevékenykedik. A német és olasz népet Bethlen még politikai tekintetben is homogénebbnek tartja a magyarnál, holott a magyar politikai pártok, — vegyük most a három legnagyobb polgári pártot, de gondolhatunk a régi szabadelvű és függetlenségi pártokra is, világnézeti gyökerükben tökéletesen megegyeznek egymással s gazdasági programjukat is legfeljebb árnyalatok választják el egymástól. A régi magvar pártok közjogi harcai ugyanazon felfogású, világnézetű s ugyanabból a társadalmi rétegekből erőtgyü.jtő pártok versengésében merült ki. Bethlen István szerint a zsidóságnak és szabadkőművességnek egy része kezdett országos agitációt az általános, titkos választójog mellett s ezek az elemek vitték forradalomba a nemzetet. Ezzel az egyoldalú, merőben tudománytalan történelmi szemlélettel vitatkozni alig lehet. Bethlen István a zsidóság és szabadkőművesség ' „egv részinek" politikai sulyot retrospektive többre teszi, mint a rogkiterjesztés elmulasztásának a földreform elodázásának s a nemzetiségi pro-