Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

836 DÉLMAGYARORSZÁG Szombat, 1937. december 25. gyalták. Rendszeres színházi kritikák is jelenték meg fővárosi lapokban a szegedi társulatról és előadásról. Igy a Honmüvészben Miskolczy István aljegyző irta a szegedi színi kritikát. Az első ujsáijkisőrlet 1848-ban történt, Szabó Mihály »Alföldi Csatár« cim alatt rajságlevelet® adott ki, amelyben a szabadságharcról nyújtott tájékoztató beszámolót Ez az ujságlevél azonban nem jelent meg rendszeresen, hanem akkor, ha az események, elsősorban harctéri események a megje'cnést időszerűvé tették. A legelső szegedi újság 1849 január 1-én indult meg. A cime Tiszavidéki Újság volt. Molnár PA! akkori fő.egyző sierkesztette. Az első szegedi lap megindítását a sajtószabadság kiharcolása tette lehetővé és az akkori eseménydús idők biztosították Uc'cndőségét. A Tisza vidéki Újság nagysagát tekintve, fc'.e oly nagy voít, mint a mai szegedi napilapok Négy oldalnyi terjedőimben jelent meg hetonkint kétszer: szerdán, szombaton. Dacára annak, hogy a közönség szimp-tikusan fogadta az e'ső szegedi újságot, mégsem élt sokáig a Tiszavidéki Újság. Pontosan megállapítani immár nem lehet, mi volt a 'lap megszűnésének oka, tény • azonban az, hogy 1849 április végén megszűnt. A közönség érdeklődésében hiány nem valószínű, hógy volt, mert a Tiszaridéki Újság megszünére után, két hét múlva, május 2-án Tóth Mihály főbíró Szegedi Hírlap cimen uj lapot indít. Ez a lap sem élt azonban sokáig s az elnyomatás ideje alatt Szegednek nincs sajtója. Csak tíz év múlva indul Szegeden újra lap s ettől kezdve egyre jobban kiterebé'yesedik a szegedi sajtó, amelynek fénykora kétségtelenül az volt, amikor Mikipdtli Ká'nián, Gárdonyi Géza. később Tömörkény István, Móra Ferenc és Juhász Gyjla fej leartett ék a szegedi zsurnalisztikát. Cserzy Béla. Mkai citromos kísziiRiéiwieK arcvizek, krémek, olajok, midere j>16 elleni 'énw*dő «rorpk. «r asznarne kozmetikai intézete Szeged. Dugonics-tér 1I„ I. em. Telefon 26-02. Arcápolás. Szénsértv bák, szemölcsök, szőrszálak végle ges eltávolítása. Fénykezelés. n,> iltvánt' ik fc'fcén-rére oipcő h**--- <*•-»<•>• Magyar KenderLen- és Juíaipar 'Részvénytársaság UJsxegeá. Tesfvérgyárak: Pestszeníerssébet és DunaiSIdvdr. Oyérl: mindennemű len-, kender-, iuta- és pamutszöveteket, gyapjú- és divatárukat, vízmentes ponyvákat, sátrakat, zsákokat, stb. 1 t Központi iroda és eladási osztály: Budapest. V„ Wekerle Sándor-u. 8. A 100 éves Gráner néni (A Délmagyarország munkatársától.) Él Kisteleken egy öreg néni, akinek életkorát csupán barátai tartják nyilván, mert iratai nincsenek, rnatrikulái még a 48-as szabadságharc idején vesz. tek el. A barátok szerint a nénike: özv. Gráner Józsefné nemrég töitötte be a szá adik életévét, talán idősebb is, de a b trátok tekintettel vannak még mindig e'even érzékenységére és száznál nem számoltak toiább.., A százesztendős Gráner néni ma is friss erővel látja el a háztartást, süt, főz, tesz, vesz, jár, kél és napról-napra tanújelét adja annak, bogy szellemi képességeinek birtokában van. Tartásán, járásán, él vágván meg sem látszik az évszázad terhe, pedig nem is a legkönnyebb évszázad van a háta mögött... Amióta é', sok minden történt, de fizetés karácsonyi segélyül, — nvujtotta át a pénzt. Alighogy kilépett a házból, házigazdájával találkozott, aki kedvesen szólította meg s boldogan mondotta, ho^y ©'engedte a lakbérhátralékát, sőt leszállította a lakbért is. Fidél ámulva nézett utána. Lehetséges lenne? Ez az ember ennyire megváltozott volna? De most nem ért rá csodálkozni, hanem sictett vósároni. Ragyogó arccal járta az üzleteket s alaposan megterhelve a csomagokkal, elindult haza felé. Lassan haladt, mert az uton minduntalan megállitották jóbarátok, ismerősök, sőt olyanok is, akikkel nem is volt jóviszonyban, hogy boldog ünnepeket kívánjanak. A szeretetnek ennyi megnyilvánulása meghatotta Fidélt. ^Megviseít arcán elsimultak a ráncok s arcán két könnycsepp szaladt végig a boldogságtól. Hirtelen azonban elnehezedtek a lábai. A csomagok ólomsúllyal húzták a karját s kimerülten ült le egy lépcsőre. Hosszú ideig pihent, amikor valaki vállánál fogva megrázta: — Még mindig itt van? Miért nem megy haza? Megfagy ebben a hidegben! Zavartan nézett fel s egy rendőrt látott maga előtt. — Igen.... megyek... csak a csomagjaim... hol vannak? — kiáltott fel rémülten. A rendőr értet'enül nézett rá. Fidé'nek a Rábátját vas'aren takaró hóra esett tekintete s szégyenkedve motd'.a: Bocsánat... megvannak... illetve csak álmodtam." - s elindult haza. Lassan ballagott, de ugy .érezte, hogy még mindig nagyon korán érkezik meg. Az ajtóban megvárta, amig a két drága gyermeke több érzéssel, mint. hanggal, befejezte s>Mennybő! az angyal...® éneklését. A gyermekek röglön megrohanták: — Siess apuka, mert mindjárt jön a Jézuska! Fe'.erége szótlanul nézte a kétségbeesett embert, aki fáradta-- ijlt le az asztalhoz, melyen kis fenyőág hirdette karácsony közeledtét. A két fiu izgatottsága egyre nagyobb lett. Hol félrcbujva tanácskoztak, hol az ablakon kémleltek ki," várva a csengetyüszót, ami a Jézuska érkezését jelenti. Fidél odalépett, feleségéhez és vigasztalól'ag simította meg a.rcát: — Itt már csak a csoda segit! — sóhajtott halkan, majd meeevuitotta a kis fenyőág gyertyáit. Ebben a pillanatban a villany fénye naivanyodni kezdett, majd az uecáról behallatszott a borzalmasan süvítő sziréna, amibe ellenkezve kondultak bele a félrevert harangok. Az idősebbik fiu, a tiz éves Laios villámevorsan ugrott el az ablaktól: — Légvédelmi, gyakorlat, — jelentette ki. Azonnal elsötqti.eni minden nyílást, különben becsap a bomba s megöl mindnyájunkat a gáz! A villany lassanként teljesen kialudt s csak a gyertyák vi'ágitottak a kis karácsonyfán. A gyermekek félve bu/tqk szüleikhez, védelmet keresve. Néhány perc mu'va a zaj s a szirén3 is elhallgatott. A csendben halkan szólalt me? a kisebbik fiu: — Apuka, miért akarnak bennünket megölni? S Fidél a megilletődötten figyelő gyermekeknek mesénj kezdett a gazok fajtáiról, pusztító hatásukró', karácsonynak; s szerelet ünnepének estélén. a nénike frissebb, mint sok gyerek hatvan-hetven éves. Dr. Lóránt László kisteleki ügyvéd gondozza Gráner nénit és rendkívül érdekes történeteket tud róla. Amikor a 90 éven felülieket összeírták, az orvos felkereste kisteleki tuszkulánumábart Gráner nénit is és alaposan kivallatta. Megkérdezet töe, hogy minek tulajdonit ja liosszu életé!. A nénike elgondolkozott, azután huncut mosollyal válaszolt. — Nem lehet az édes gyerekem máskép, minthogy a jó Isten itt felejtett engem... Majd egyszer szüksége lesz rám, szólit és én megyek... Hogy mikor következik el ez az idő, azt már csak az ő bö'csesége tudja. Az orvos arról is faggatta a nénikét, hogy milyen ételeket szeretett, mit evett legszívesebben, egyszóval, mit ajájil enni az embereknek. A nénike e'gondolkozott, majd igy felelt: — Megmondom, de ne nevesben ki. Legjobban a káposztát szerettem, azt tartom én a világ legjobb ételének. Ma is he'en'.ént háromszor megeszem a töltött káposztát — mondotta vidámra — és egyetlen kanál szódabikarbónát sem veszek be utána...! Egyizben megtótogatta dr. Frenkel Jenő szegcdi rabbi, akit a nénike nagy örömmmel fogadott. Elbeszélgettek sok mindenről és Gráner néni meglepő tájékozottságról tett tanúbizonyságot. Csak arra. nem em'ékezett — vagy nem akart emlékezni, ho?y ni'ior született. — Nem tudom én azt — vont vállat.. Régen vo!t, az bizonyos... — Hát mikor vo!t az esküvője? — faggatta dr. Frenkel Jenő. • — Ha jól emlékszem, ugy az Ötvenes evekben... — Mondja csak nénike, nem Löw Immánuel főtisztelendő ur eskette? A nénike csodálkozó arcot vágott. — Engem...? Az a gyerek...? (Löw Immánuel 87 esztendős, de a százesztendős Gráner néninek csak +a gyerek® marad...) Még egy érdekes szám Gráner néni életéből. Férje hatvan esztendővel ezelőtt halt meg, tehát hatvan esztendeje özvegy. A nénike évtizedek óta nem mozdult Ki Kiste'ekről, talán negyven esztendővel ezelőtt volt uto'jára Szereden. Jól érzi magát Kisteleken. Sohasem volt beteg. Hja, az az 1337-es évjárat nagyon jó volt, príma anyag, az biztos. Az 1937-es nem fo? eltartani 2037-ig, az is biztos... (K.y