Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

BírMAGYSR ORSZÁG Szombat, 1937 december 25. menyecske lerakta holmiját is a járda szélére, de egy pillanatig tétovázva megállt: rámerje-e erre a vadidegen asszonyra bízni kincseit. A szemébe nézett, aztán megnyugodva íutott előre. A prémbundás nő ott állt a forgalmas járda közepén, karján a paraszti pólyával. A pólyából most még erősebben muzsikált ki a sirás. Az emberek csodálkozva nézték a furcsa látványt, de bem értek rá bámészkodni, siettek a dolguk után. A pólya fölé szelíd asszonyarc hajolt, a meleg lehellet megnyugtatta kicsit a csöppséget. Fején félrecsúszott a piros kötött főkötő, parányi füle kibujt alóla, mintha mutogatni akarná ékességét, világoskék fülbevalóját, A pici szemek csodálkozva néztek vissza az idegen asszonyarcra, de a pici sziv talán ismerős, nek érezte a pólyán keresztül dobogó asszonyszív melegségét, hiszen ez a melegség egyformán ismerős lehet az egész világon. Igy sétálgattak ők, ketten, a földrerakott kosár és tejeskanna körül. Az asszony csittitgatta, babusgatta a kicsit és nem vette észre az elsiető emberek csodálkozó pillantásait. Karja egészen elzsibbadt a szokatlan tehertől, de olyan jól esett ez a zsibbadtság. Aztán visszajött a menyecske, visszavette a csikós pólyát, felkapkodta a holmiját is és megnyugodva, boldogan mondta, hogy megtalálta az apját. Már futót; is, hogy elérje. A bundás nő egyedül maradt és jó ideig na. gyon üresnek érezte a karját. Ennyi az egész . . .. A Gyermek pedig ott ül, magasan, az élet napsugarából ötvözött trónusán és szelid mosolygása fényességbe boritja a világot. m. 1. 40 év a születés, a házasság és a halál könyvei között „A mai házasságoknál a hozománynál fontosabb a foglalkozás" (A Délmagyjarország munkatársától.) Novemberben nyugalomba vonult K1 e k n e r Lajos anyakönyvvezető. Klekner Lajos negyven hosszú esztendőn át, az első naptól az utolsóig az anyak/önyvi hivatalban szolgált. Itt kezelte városi szolgálatát mint egészen ifjú ember és innetn ment nyugalomba. A két időszak között rendesen elmúlott negyven esztendő. Klekner Lajos jól teljesítette hivatását, megérdemli a nyugalmat. Negyven ér hosszú idő; de negyven évet egyugyanazon hivatalban, ugyanannál az íróasztalnál eltölteni, még sokkalta hosszabb időnek tűnik fel. Rezignáltán beszél erről a 40 évről Klekner Lajos: — Ugy tűnik fel, hogy hamar elmúlt er a negyven esztendő. Mintha nem is negyven év mult volna el már a hivatalba lépésem óta, hanem sokkal-sokkal kevesebb... Ha az ember dolgozik, talán gyorsabban telik az idő, én is egyszercsak azi vettem észre, hogy már itt van az 1937-es esztendő és kitelt a szolgálatom. Megkérjük. lieszéljen hivatali emlékeiről, dc Klekner Lajos nagyon szabadkozott. — Nincs nekem semmi emlékem. Az anyakönyvi hivatalban minden megy a maga utján. Születés, házasság, halál... ez a hivatal munkája, mindennap egyforma, mert mindennapra esik születés és halál és a legtöbb napra házasság is. A szegedi anyakönyvi hivatalt — a polgári anvakőnyweretés .évében — 1895-ben állították fel, én két évre, 1897-ben kerültem ide. Dr. G a á 1 Endre volt akkor az anyakönyvvezető, melléje kaptam j beosztást és megfigyelhettem, hogyan működik ez az intézmény a kezdet éveiben. Gaál Endre után Lázár Béla került az anyakönyvi hivatal élére, majd őt követte Balogh József, aki után én következtem. Most a jól teljesitelt kötelesség tudatával távozom a városházáról és nyugodt is vagvok, mert utódomnál: Gácser Györgynél jó kezekbe került az anyakönyvvezetés. Most mar lelkesültebben beszél Klekner Lajos: — Szív is kell az anyakönyvi hivatal vezetéséhez — beszéli. Sokezer párt összeadtam «z elmúlt évtizedek során és mindannyiójuknak őszinte szivből kívántam boldogságot és szerencsét. Nagyon is ráférne mindkettő a mai házasságokra. Manapság bizony nem egykönynyen házasodnak az emberek, nagy gond ez. Manapság — és igy van ez már a világháború befejezése óta — nagyobbára a férfi olyan élettársat kiván magának, aki az élet küzdelmeiben tényleg segítőtársa is. A kereső férfi mellett • a dolgozó nő az ideális házastárs. Azt láttam, hogy az embereknél ma már nem annyira a hozomány a fontos, mint az, hogy a nőnek, a házastársnak valamilyen foglalkozása legyen. A hozomány: néhány ezer pengő, nem tarthat sokáig, ha abból élni kell, de a keresetet biztosító foglalkozás alapja lehet az egzisztenciának. Tapasztaltam hosszít anyakönyvvezetői működésem alatt, hogy a férfiak többsége szivesebben vesz élettársul olyan nőt, akinek foglalkozása van. mint olyant, aki esetleg párezer pengő hozományt mondhat magáénak. A mai házasságoknál nem annyira a hozomány, mint az egzisztencia a fontos. Arról beszélt még visszaemlékezései során Klekner Lajos, hogy mostanában inkább az egyszerűbb emberek kötnek házasságot. Az előtt, a háborút megelőző években nem lehetett volna ilyesféle megállapítást tenni. — Születés, házasság és halálozás mindig volt és mindig lesz, — mondja. A hivatal munkája ezért nem változik, csak évről-évre gyűlnek össze az anyakönyvek. Ujabban azonban mindtöbb munkát jelent a hivatal számára, a világháború egyik szomorú jelének elkönyvelése: a holttányilvánitás. 1920 óta évről-évre mindtöbb holttánvilvánitást jegyzünk be a halotti anyakönyvekbe, a háború soha vissza nem térő eltűntjeit, késői áldozatait kérik holttányilvánittatni a hozzátartozók. Az ilyen holttányilvánitásók nagyrészénél vagyonjogi kérdések forognak kockán. Eltűnt például az apa és a hátramaradottak nem tudják a földet maguk között felosztani, csakis a holttányilvánítási eljárás lefolytatása után. Vagy volt rá eset, hogy a kiskorú leány férjhez akart menni, az édesapja pedig eltűnt a háborúban és nem volt, aki beleegyezését adja a házassághoz. Ilyenkor is holttányilvánitást kérnek. Utóbb bizony nagyon sok holttányilvánitást jegyeztünk be. Volt olyan esete Klekner anyakönyvvczclőnek, hogy a halálos ágyon adta össze a vőlegényt a menyasszonyával. Éppen tavaly történt egy ilyen szomorú házasságkötés. A férfi már hosszabb ideje jegyben járt menyasszonyával, közben súlyosan megbetegedett és állapota egyre súlyosbodnit. Az orvosok is lemondtak róla és a fiu is tudta, hogy már nem lehet rajta segíteni. Az igéretét azonban mindenképen be akarta váltani. A hozzátartozók Klekner Lajos anyakönyweze tőtől kértek tanácsot és szívesen vállalkozott rá, hogy kimegy a fiu betegágyához, ott őszszeadja a fiatal párt. Délben történt a szomorú házasságkötés és estére már a násznép a temetésre készülhetett, pár órával a házasságkötés után meghalt az uj férj.*. — Istennek hála, — mondja végül Klekner Lajos, hogy a negyvenéves anyakönyvi szolgálatom alatt csak nagyon kevésszer volt rói szem ilyen gyászos házasságkötésben* 193a január 1-töl leszállltla a tiázggár külön megállapodás esetén a gáz árát köbméterenként 27 fillérről ^OilletolejOíillttTe. I