Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

5zomSatf 1937 december 25: DÉLMAGYARORSZÁG 29 Karácsony jetentősége Irta LEPEY EMIL szentszslci tanácsos, sándorfalvai plébános. Az emberi nem Megváltója a prófétáktól, neve­zetesen Isaiástól különféle elnevezéseket kapott. Csodálatosnak, Tanácsadónak, erős Istennek, a jövő é'et atyjának, majd pedig a béke Fejedelmé­nek nevezik öt. Ezen utóbbi elnevezés az, amely oly szépen beleillik a karácsony mély jelentősé­gébe. Ez teszi a karácsonyt oly széppé, oly kiivl­nalossá, hogy mindenki, legyen az szegény' vagy gazdag, legyen az ifja vagy aggastyán, legyen az árva vagy özvegy, legyen az beteg vagy el­hagyatott — örül ennek a karácsonyi fékének. Méltán nevezzük a Megváltót a béke fejedel­mének. 6 ugyanis azoknak a népeknek és nem­zeteknek, akik az ö tanát, evangéliumát elfogad­ták, külső békességet akart szerezni és biztosí­tani. Es nem elégedett meg a külső, a háborít és küzdelemmcntes békével, hanem benső, igaz, lelki békességet is adott azoknak, akik az ő tanát elfogadták. Mert milyen volt a világ a Megváltó születése előtt? Es milyen a világ olt, ahol a betlehemi kisdedet nem ismerik, vagy nem akarják meg­ismerni? Egy csatatér, egy küzdőtér az, a békét­lenségnek, az önzésnek, a pogány szellemnek a he'ye, ahol nép nép ellen, város város ellen, hiz ház ellen, ember ember ellen küzdött, harcolt; az egy csata, küzdelem, mindenkinek a küzdelme, mindenki elten. Es ki képes ezen a'dattan, ezen békétlen át­lépőt nak véget vetni?... KI képes az embereket a béka• örvendetes kikötőjébe vezetni?... Ki ké­pes boldogítani, szelídekké, türelmesekké, igazsá­gosakká tenni az embereket?... Nemde igazában az, akinek születésénél ezt én el: eltek az angyalok: Békesség a földön a jóakaratú embereknek... Ez­' zel a hírrel örvendeztették meg a: angyalok elő­ször a betlehemi pásztorokat. A békét megteremteni, megalapítani, ez volt a Megváltó eljövetelének célja; ez az ö vallási­nak, Egyházának terve, kívánsága, akarata és lel­külete... ű az, aki ellenségeket kibékít és barúi­jaivd teszi őket; megszünteti a haragot és békét, szeretetet p'ántdl a szivekbe; véget vet minden küzdelemnek és támadásnak... Ahol a béke Fejedelme, a karácsony istent gyermeke meleg szivekre ta'ál, ott a békétlenség forrásai kiapadtak... ott a csel és hazugság meg­szűnt... ott békesség, álta'dnos, krisztusi békés­éé j száVta meg az embereket... A béke Feledetnie ad'a minekünk a benső, a le'kt békét. Hányszor tapasztalják, hony a benső békét nélkülözzük? Hányszor kavarják meg azt dz embcek? Mily sokszor megfosztanak ettől szív­telen, lelketlen emberek? Az a karácsonyi, betlehemi Fejedelem, akt mondotta nyilvános működése a'o't. fiam i\air> Irá­nyom — menj bégében, az szerzi min-künk is a bm-ö. rt? igaz, a szükséges, a néi'-ülözhefrtl°n békd*. A szenvedélyek, a rossz tndu'afok mny soks-or fel'-ar-ar'nk lelkink eawn"ul>iAt... ör'"kké hited a test a 7<*••>',- elten. 'All-ndó, hevs küz­de'em az ember élete. N'ncs szünet... Nincs Idő. ttmikor nem kel'ene fplfeanverkezve tenni:.. A f,Ai-z feicd-lme Jön segítségünkre; a fr'knrbdsolf hn"dmokat hcsendeM'i. erő' ad éten benső küz­delemben... és üdvünk ellenségei ellen gr/özetem­re segit m'mkef. Az Idő most obi boru't. a fél oly hideg, az '4'ek vagyon hossznak, a nnnok nedig nagyon ró­vid-k és méa's, mig köröskörül a természetnek reteden növekvése rlha't, szent öröm d"boa*af'ra kcb'rin'cf. Ez a-on iinnen, m-ht-n a bü\"ös kerye­Jcnbc fngcd'a'ott. a száműzött tes«zohi"atoff. % rahs-o'ca királyi nv'l'óság'a ewbe'ett és n ha­lál bilincseire veretett haza vitetik az élők or­szágába. Ma jötf le hozzánk a: igád békesség mennn­böl. ma raoT'ogotf fel megvdl'á-unk napja... Az cész eívmné'fnmi történetet kirá'vt vendéo-An­he? lehet hason'i'ant, melóét az Ur a: ő válás;­fo'falrak kés-d-i' és mebren a 1-gárácáhb étkek • nagy számmá! rakatnak föl, az angyalok, mo­torok, Mária, a kisded gyermek, az Istenember kegye'emteljes szüleiébe, valóban lelkileg enyhítő eledelek az ember lelkének — mondia egy egy­házi iró. Hogy pedig ezen eledeleket élvezzük es az ünnepi öröm igazán fölélessze szivünket és szi­lünk mélyéből vigadhassunk és igazán jóakara­tunk legyünk, hogy a karácsonyi áldásban része­süljünk: szálljunk cl lelkünkke' Betlehembe, hol a csodák csodája történt, hol a mi üdvözítő Iste­nünk kegyelme megjelent. Achilles a legjelesebb hős volt Trója város ostromlásakor, erőssége azonban nem saját ele­jéből származott, hanem ama természetfölötti fegy­vereiből, me'yeket egy leleményes pogány Isten kavicsolt számára. E f-gyverek nem estek terhére, hanem inkább mintegy szárnyakon fölém l*élc; ezért vo't mozgása oly gyors, ezért volt erőssége oly hatalmas. > Ml is, jóllehet saját erőnkből gyengék vagyunk, azért mégis a betlehemi kisded gyermek kegyte pieg által mindent megtehetünk. EGY ÉJSZAKA: 20 FILLÉR Husz lakó husz fragédiáról beszél a szomorú sárgaházban (A Délmagyarország munkatársától.) Ködbebo­ruló külvárosi ucca melyen fekszik a ház. Sárga barokk épület, az egykori tulajdonos, aki építője volt, csendes magánháznak szánta tán ötven-hat­van esztendővel ezelőtt, vagy még régebben. Ma már csak sejteni '.ehet, hogy büszke, szinte hival­kodó porta volt, ahová csak a rázós csengd eré­lyes használata után lehetett bejutni és azt sem mindenkinek. Ma nyitva áll az ajtaja boldog-bol­dogtalan előtt, de különösen az utóbbiak elölt, mert bo'dog ember nem igen jár errefelé... Akit idevet a rossz sorsa, boldogtalan, nincstelen em­ber mind. Az ő számukra á'l nyitva a kapu. Ez is valamikor sárgára festett, vézverettel ékes kapu volt, kukucskáló-ablakkal a retesz fölött a csen­gető feltekintése végett. A festék is lekopott, a rézveret is eltűnt, akárcsak a régi gazda. Ma senki se kérdi, hogy ki mi járatban van, rá van az irva mindenkinek az arcára, értő ember le tudja onnan olvasni minden nehézség nélkül. Az egykor kényes magánház tömegszállássá süllyedt, ha tud­ná a régi gazda, nem nyughatna sírjában. A fa'ról hiányzik a vakolat, csak itt-ott látszik belőle valami. A barokk-díszeket leette az idő vasfoga, no meg az eső és a bő. Szomorú há: lett belőle. Kémény se füstöl, pedig a tető tele van vele. Vidáman kanyargott a füst az ég felé a régi időben. Abból a vaskos kéményből a konyha zsi­ros füstje szállt az ég felé, amabból a nappali vé­konyka kékes füstcsikja ereszkedett fe', vegyítve az illatos verpeléti ködével, a zömök kémény az ebédlőbe szolgált a kandalló fölé, amelyen faha­sábok pattogtak regge'.töl-reggcilig... A kémények­ről még a füst-patina is lekopott már, ugy ásit valamennyi, mint a rossz diák a matematikai óra alatt... A ház látszólag csendes, nedig nagyon sok lakója van Néhány fillérért lehet itt lakni. Aki pedig k< veset fizet, az rendszerint csendes ember, ha ugyan egyéb oka is nincs a csendességbe. Az első ember, aki útba akad, riadtszemü fiata'ember. Rossz téli­kabát van rajta és sárga félcipő, amelyből a fűző hiányzik, f'ppen indul valahová. Többnapos sörte veri ki az állát, kalapján hatalmas lyuk tátong... Ki hinné, hogy néhány évvel ezelőtt orvostan­hallgató volt, akit a nyomor juttatott ide? Igy mesé'i el az esetet. — Szüleim egy kis vidéki városán élnek. Apámnak havi 80 pengő nyugdija van. Elvégez­tem otthon a középiskolát és szüleim kívánságár! beiratkoztam az egyetem orvosi faku'tására. Tan­díjkedvezményt kaptam, o'.csó étkezést, nem ta­gadom, az egyetem, a jó'éti intézmények a hó­nom alá nyúltak, de én még sem tudtam megélni. Ne kutassuk, hogy miért, több pénzre volt szüksé­gem, mint amennyim volt. Egyldeig kártyából si­került is elő terem temem a szükséges összegeket, még szüleimtől sem fogadtam el eKben az idő­ben segítséget, azt hittem, hogy a szerencse örökké tartani fog. Egyszer egy kis összeggel megtéved­tem, fe'jeientettek sikkasztás miatt. Ezt még si­került megúsznom ugy, hogy a csekély büntetést felfüggesztették. Azonban a lavina megindult és többé nem volt megállás. Két hónap nem telt bele, tarthatat'an lett a helyzetem, egyik feljelentés á másik után futott be ellenem és a vége fogház lett... '. • — Néhány hete lakom itt — folytatta az egy­kori orvostanhallgató —, tessék beljebb menni, nagyon érdekes dolgokat lehet tapasztalni... A lakásban legalább húszan laknak —• öt szobában. Az egyik szobában csupa nő, még hozzá fiatal leány. Találomra megszólítunk egyet, aki harisnyát mos a mázíalan lavórban. — A történelemre kíváncsi? Nincs történetem — mondja mérgesen és a habbal lefröccsenli a falat. Különben — von vállat —, ha akarja el­mondhatom, csak a nevemet ne kérdezze. — Az én esetem nagyon egyszerű. Rossz leány ivottam, már kisgyermek koromtól kezdve. Szü­leim iparosok, akik megdöbbenve hallgatták, amint a tani'ónéni lefestett előttük. Hogy szeretek fiuk­kal sétálni, hogy pénzt lopok cukorra, hogy meg­csípem a pad alatt a leányok lábát és a többi Nem mondom, igaza volt. Szüleim elszömyülködteh a hallottakon és ettől kezdve otthon nem volt meg­Kenje fel ujlával vékonyan az arcra a Hezolite-Rapid gyorsborotva­krémet és minden további várakozás nélkül borotválkozhat. — Nem kell az arcbőrét percekig dörzsölni, mert a Hezolite-Rapid arcápoló gyorsborotvakrémmel viz, szappan és ecset nélkül egy perc alatt töké­letesen borotválkozhat, utána nem ég és nem pattan fel az arcbőre, megszűnik az arcbőr száraz felkapartsága és arca bársonyosan üde lesz. Prób&doboz 24 fillér, ezt is visszatérítem azután eredeti doboz vagy tubus vásárlásánál. Kapható minden szaküzletben és a készítős 12r. NOLCZER vegyész illatszertárában, Budapest, VI., Teréz körót 6

Next

/
Thumbnails
Contents