Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

30 DÉLMÁGYARORSZÁG Szombat, 1937 december 25. N4GY ujevi vasar 0:cs0, szabói! ároh f — Kitönö minőség és dus választék, divatkelmékben, selymekben és szőnyegekben. NaradttfVáSár mauen leszállított ára hon! Ismert, figyelmes kiszolgálás I Kisérje figyelemmel kirakatainkat © DIVAT ARII HÁZ a »KÉK CSlhLHG« hox Selyem- es szövetktliOniegessegeK naőu m Klára, Széchenyi tír es Kárász ucco saroh állásom. Fejőkbe vették, hogy ki kell verni belötem a rosszat. Ha vertek, összíszoritottam a szánét s a világért sem sirtam volna. Egyszer meguntam az egészet és elszöktem Pestre. Két hét múlva visszahoztak, én megint elszöktem... Talán tizenhárom éves lehettem akkor. Javítóintézetbe csuktak, ott folytatták a .nevelésemet*, de ugylátszik, semmi se segített rajtam, mert itt vagyok... Hogy mivel foglalkozom? Bajos volna megmondanom, ne is kivánja... magam sem tudom. Égy másik leány közbeszól. — Ve'em pont fordítva történt. Mondtam is már a Mancinak, hogy milyen furcsa is az élet. Jó kisleány voltam, szerettem tanulni, naphosszat otthon ültem és csak veréssel lehetett kizavarni a többi gyerek közé. Aztán édesapám meghalt és anyám megismerkedett egy férfivel, aki nemsokára hozzánk költözött. Egy ideig nem volt semmi baj, aztán kiderült, hogy sokat eszem, hogy terhére vagyok mindenkinek. Eleinte csak a második apám ütött, aztán anyám is, mert ugy látta, hogy miattam van mindig a veszekedés és hogy én vagyok mindennek az oka. Azt akarták, hogy én is keressek. Elkergettek hazu'ról és csak akkor volt szalad hazamennem, ha pénzem vplt. Hogy honnan veszem, azzal nem törődtek. Talán két esztendeig csináltam ezt, aztán meguntam a sok verést, éhezést, koplalást és otthagytam őket... Azóta egyedül vagyok, de legalább nem bánt senki, legfeljebb a rendőrség... A leányok nevetnek a történeteiken és kijelentik, hogy ezeknél cifrábbakat is tudnak. A szomszéd szobában lakik egy nő — mesélik —, annak a doktorok előre köszönnek az uccán, pedig a nő »hangyds«. Hogy mit jelent ez a kifejezés, azt megmagyarázza az a mozdu'at, amellyel a hangyás szót kísérik: valami nknos rendben nála. — Orvosnőnek készült — meséli Manci a »hangyás« nő történetét —, el is végezte az egyetemet és valamelyik klinikán volt benn, amikor történt vele valami. Családja kitagadta és megszakított ve e minden összeköttetést. Pedig hej do szép leány voltl Aztán fokról-fokra züllött lefelé, sz esze is mindinkább cserbenhagyta és ma már teljesen lezülve él... Senkivel sem beszél, csak megy az uccán egyenesen előre és néha-néha elmosolyogja magát. Alig eszik valamit, ebédje egy vizes zsemlye, vacsorája ugyanaz... A következő szobában egy volt kereskedővel találkozunk. Jól menő üzlete volt valamikor, premié rbér lő volt a színházban, hangversenyre járt, szerette a vasalt nadrágot, egyszóval polgár volt. Hogy került ide? Restelkedve meséli el, szinte nyögve mondja ki a mondatokat és igyekszik mindent szépíteni. — Csak ideiglenesen lakom itt — néz körül a szobában —, amig nem kapok valami állást. Most ügynökölök. de alig keresek valamit \z üzletem tönkrement akkor, amikor annyi sok kereskedő elpusztult. pedig szolid ember voltam, hiszen emlékezhet rá... Ellenben a feleségem...! Hát uram az tett engem tönkre. Dárius kincse sem lett volna elég neki. Ha nem adtam pénzt, zálogházba hordatott mindent és győzhettem kiváltani. Egy napon elővettem és próbáltam okosan beszélni vele. Ugy tett, mintha megértette volna, harmadnapra öszszecsomagolt és elment. Pedig akkor lett volna legjobban szükségem a támogatáséra, összeroppantam, nem törődtem az üzlettel többé, hagytam, hogy menjen minden a maga utján. Nemsokára be kellett zárnom a boltot. Árverés árverést követett, pénzem nem vo'.t, hi elt nem kaptam... S azóta várom. hogy jobbra fordul a sorsom. Állást ígértek, a jövö héten kapók végleges választ... Akkor elköltözöm innen, remélem: örökre. Egy éjszakára 20 fillért kell fizetni, ebben benne van a mosdótál is, ha ugyan valaki igénybe akarja venni. De a hideg, nyirkos szobákban senkinek sincs kedve mosdani. örü', ha magára kapkodhat valamit és minél előbb künn lehet az uccán. A szobákban ócska vaságyak állanak a fal mellett, mintha laktanyában lenué-iík. Az ágyakban vézna, sárgásszinü párnák virítanak és szakadt dunyhák kukucská'nak ki a vasrácsok között. Az ágy a'att szakadt kofferek, madzaggal átkötött kosarak lapulnak meg. Itt találunk rá ranira, egy tízéves kisfiúra, akiről senki sem tudja, hogy honnan való és hogy került a tömegszállásra. Egyik este csak beállított és azóta ottragadt, ő a legpontosabban fizető az összes lakó kőzött és vele van a legkevesebb baj. Nehezen »nvilatkozik«, fél, mint a riadt madár... •— Apám? — fordítja félre a fejét. Nincs, se anyám. — Hogy kerü'tél ide? A gyermek csodálkozik. i— Valahol csak kell lakni...! — A pénzt honnan szerzed? —• Kapok itt is, ott ls néhány fillért. Csomagot hordok, fát cipelek fel a pincéből a lakásba... — És hol eszel? >— Kapok a konyhákon, a szakácsnők szeretnek... * — Rokonod nincs? <— Van egy nagybácsim, de hozzá nem megyek, egyszer kikergetett... Félek töle. — Isko'ába jártál? — Jártam hát, négy elemit jártam...' >— Hogy lehet az, hiszen te csak tiz éves vagy kgföLebb... — Dehogy, tizenöt éves multam... Szegény Jani, alig látszik tiz évesnél többnek, vézna, sápadt, ijedt, mint egy kis veréb. A többiek szeretettel veszik körül, segítenek rajta, hacsak tudnak. Hogy mi a története, azt nem sikerült kihámozni belőle, megtanulta, hogy hallgatni kell, mert aki hallgat, annak nem verik bc a fejét. Husz ember, husz tragédia Akárkit kapunk ki az *együttesfoől«, mindegyik élete kész regény. A legbelsőbb szobanan — amely valamikor naioszoba volt, kényelmes diófaágyakkal, intarziás szekrényekkel — egy szakállas ember ül az ágyon. Feltaláló — súgják a tömegszállás lakói áhitattaL A feltaláló magábaroskadtan ül és hiába szólunk hozzá, nem felel. — Mit talált fel? — kérdezzük a többiektől. — Azt senki sem tudja, mert senkinek sem árulja el. Egész nap az ágyán ül és rajzol, amikor valaki belép, hirtelen a párna alá rejti az irást..— És miből él? — Azt sem tudja senki. Az a gyanúnk, hogy éppen azt találta fel, hogy lehet a semmiből megélni... A »feltaláló« filozőfikus nyugalommal 01 és hallgat, arcizma sem mozdul a gúnyolódásokra. Aztán fe'.pillant, szeme kiréved az ablakon és nézi a külvárosi ködöt, amely a háztetők felett gomolyog. sötéten, mint egy varjúcsapat... mmammamaaamwwmmwmamwiw Legsszebb ajándék: Standard, Orion, 'PQilips, TelefunKen, Ehia összes ayári rádiók áifíalan bemutatása, régi rádiófái magas árban becserélem. Írógépek, csillárok, gramofonok kedvexö résxleiiixelésre besxerexijeíö. Javítóműhely Kelemen Mái tonnái, Keiemen-u. n.