Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

Szombat, 1937 december 25. DÉLMAGYARORSZÁG CSECSEMÖKELENGYÉTés n,inden Baby d0'901 választékosan {ót Pollák Testvéreknél W! Unió tn<0 Az alkotmányjogi reformok Irta CSEKEY ISTVÁN' egyetemi tanár A magyar alkotmány évszázadok ota nem ment keresztül olyan mélyreható és következményeiben még szinte beláthatatlan változáson, mint amilyent a küszöbön álló választójogi reform fog maga után vonni. A másik két alkotmányjogi reform, a kormányzói intézményé és a ÍVJ sóházé, amely immár tető alá jutott, sok tekintetben kiegészítő része, illetőleg biztosítéka a parlamenti választójog reformjának. Mert, minden ellenkező beállítás ellenére is lehetetlen fel nem fedezni közöttük a szoros benső, logikai összefüggést. A világháborút követő összeomlás után az 1920:1. tc. volt hivatva helyreállítani a jogfolytonosságot és átmenteni történeti alkotmányunkból az átmenthetőt. Ez a törvény azonban egyelőre „felfüggesztette" a monarchiát s helyébe egy közjogi provizóriumot léptetett, amely köztársasági elemeket vitt be a magyar alkotmányba. A Szent Korona elméletén nyugvó nemzetszuverénitás helyébe, amely megosztja a hátaimat a király és a nemzet közolt, a népszuverénitás elvét léptette. Minden hatalmat az általános titkos választójog alapján összeült nemzetgyűlésre ruházott. Miután igy a demokráciát testesítő törvényhozó hatalom nem talált korlátot az államfői és a független végrehajtó hatalomban, a nálunk is jelentkező bomlasztó irányzatokkal szemben nem volt más megoldás, mint a demokráciát is a monarchia sorsára juttani. vagyis szintén „felfüggeszteni". Ez történt az 1922 március 2-án 2200 M. E. számú Bethlen-féle kormányrendeletben és az 1925:XXVI. tc.-bcn szabályozott választójoggal, amely ugyancsak megszükitettc a szavazók körét és igy egy ilyen mínusszal egyenlítette ki a két államhatalmi ág egyensúlyát. Minthogy azonban a választójognak ez az akkori helyzet követelte megszükitésc sokáig nem volt fenntartható s az általános titkos választójog megalkotása immár elodázhatatlanná lett: nyilvánvalóvá vált, hogy a demokrácia rcaktiválásával egyensúlyi helyzetet kell teremteni az államfői, illetőleg a végrehajtó hatalom oldalán is. Miután pedig a királyság az adott viszonyok közt helyreállítható nem volt. a diktatúrának pedig ellentmond a magyar alkotmány egész eddigi fejlődése: az államfői és végrehajtó hatalmat csakis a kormányzói intézmény alakjában lehetett crősiteni. Így jött létre az 1937: XIX. tc. a kormányzói jo^ör kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról. Ez eltörölte a kormányzó felelősségét és kiterjesztette jogait a törvényhozás körül. Ilymódon megszűnt az országgyűlés szuverenitásának a kizárólagossága s a Rousseau-féle népszuverenitás helyébe ismét a nemzetszuverénitás elve lépett. Ha ehhez meggondol juk még, hogy ma a képviselőház a felsőház akarata ellenére is alkothat törvényt,® kormányzó pedig felfüggesztő vétójogával nem akaszthatja meg végleg az országgyűlés határozatának törvénnyé válását: igy lehetséges, hogy olyan határozat válik törvénnyé, amelyik mind a felsőház, mind a kormányzó ellenzésével jött létre. Éppen ezért szerves része az alkotmányjogi reformoknak * kormányzói jogkör kiterjesztése mellett a felsőház jogkörének a képviselőházéval való egyenlősítése, amit immár az országgyűlés mindkét háza megszavazott. Ilyen előzetes biztosítékok mellett kerül mos't sor a magyar alkotmány majd egy évszázad óta égető kérdésének, a választójognak időszerű szabályozására. A feladat annál nagyobb súllyal nehezedik ránk, mert az uralmon lévő magyar középosztály 1867 óta elmulasztotta a megoldását. Mint ahogy érzéketlen vagv nemtörődöm maradt a nemzet másik két nagy sorsdöntő kérdésének, a földreformnak és a nemzetiségi kérdésnek a megoldásával szemben is. Most már a történelmi felelősségrcvonás alakjában állapithatjuk meg,, hogy elsősorban e három kérdés rendezésének elmulasztása ásta meg nemzetünknek a sirját A nemzetiségi kérdés sajnos államunkon belül már meg sem oldható. A földbirtkok egészségesebb megosztása és a földmunkáskérdés megoldása iránt mutakozik ugyan hajlandóság és c téren különösen figyelemreméltó első lépés most a földmunkások aggkori biztosításának a szabályozása. Társadalmunknak rs törvényhozásunknak azonban ezen a téren még óriási feladatai vannak, ha a belső katasztrófát el akarja kerülni. Soha jóvá nem tehető, kinzó önvádja marad középosztályunknak, hogy nem az alsózz néposztály érctlenségc cs alkalmatlansága, hanem kizárólag a hatalom birtokosainak elvakultsága akadályozta meg a magyar nemzet értékes elemeinek bevonását az alkotmány sáncaiba. Amikor az 1848:V. tc. megvetette az azóta teljesen elsikkadt népképviseleti parlamentarizmus alapját, az 1874:XXXIII. tc. már megszorította a választójogot, úgyhogy 1870-ben kereken 890.000 volt a választók száma (a lakosság 6.7 százaléka), ami 1881-ben 82t.241.-re (a lakosság 6 százalékára) csökkent. E hatvanöt év megmerevedett rendszerén az 1913: XIV. tc. a válaszlók mérsékelt szaporításával akart segiteni s elérte, hogv számuk a lakosság 8.4 százalékára emelkedett. Ámde ennek a törvénynek az alapján a háborús viszonvok közt már nem történt választás. A Vázsonyi-féle 1918:XVII. tc. pedig jogilag egyáltalán nem lépett életbe. Igy megállapíthatjuk, hogy a monarchia bukásáig az 1874-i cenzusos választójogv olt hatályban. Az 1910-ben ennek alapján összeült elöregedett képviselőházunk a háború alatt tovább tengette meghosszabbított életét. Egészen figyelemreméltó jelenség, hogy akkor, amikor a világháborút követő gazdasági, társadalmi és kulturális válság a nyilt vagy burkolt diktatúrákhoz menekült, mi ugyanakkor a parlamentáris rendszer erősítésén cs kiszélesítésén fáradozunk. Á parlamentáris kormányforma ugyanis igazában csak Angliában tudott kifejlődni és beválni, ami szigetország jellegével van szoros összefüggésben. A kontinensen ellenben a választójognak egyre szélesebb néprélegekre történt kiterjesztése következtében mindinkább sülyedt a parlamentek politikai és erkölcsi színvonala. A közérdek érvényesülését a pártérdekeké váltotta fel. Közben pedig az államszocializmus felé haladás folytán az államhalalom egyre mélyebben nyúlt bele az egyének életviszonyaiba, a társadalmi és gazdasági élet egyre több területét vonta bc a jogi szabályozás hálójával. Igy egyre veszélyesebbé vált a népakarat szeszélyes változásainak és az önző pártérdekek hullámzásainak kitenni az államhatalmat. Az álparlamcntarizmus és a formáldemokrácja veszélyeivel szemben igy egyre inkább szükségessé vált a kormányhatalom erősitése. Hisz a kontinens kormányformája amúgy is monarchikus voltVollaképen az abszolutizmus leremtctte meg a modern államot. Amikor aztán a világháború után a monarchikus államformát vagy aláásta, vagy pedig teljesen kiküszöbölte az uj alkotmányjogi fejlődés, az államélet egyensúlyának megingásából származó zűrzavart ismét csak az államfői hatalom helyreállításával lehetett megszüntetni. Az egykori abszolút uralkodó helyét elfoglalta a diktátor. Ahol a diktátorban kiváló képességek jelentkeztek, ott példátlan népszerűségre tett szert ez a kormányforma. Nálunk azonban, ahol a parlamentarizmus kitűnően bevált és még a világháború alatt is, amikor más államokban nem is merték összehívni a törvényhozó testületeket és hatalmukat egyszerűen a kormányra ruházták, zavartalanul működhetett: sem a törvényhozó hatalom delegálására, sem diktatúrára nem volt szükség. Erre a vezéri rendszerre különben néhai Tömörkény István mondásat lehetne legtalálóbban idézni.• amint az egyik alföldi magyarjának a szájába adta: hogy ugy szép az alkotmány, ha mindenkinek megvan a véleménynyilvánítása és a szavazati joga, de ugy célszerű, ha a királyt eggyel több szavazat illett meg, mint az összes tagokat együttvéve. A nemzetszuverénitás elvén fölépült magyar alkotmány pompás épületében meg is volt hiánytalanul. Ezért volt szükség most is a kormányzó jogkörének kiterjesztésére, ami különben 1920 óta fokzatosao történt, miután úifuja ÁS ^evmefce a honaul .mesterbe: magaslati nap' sugorjrvot Védik egésrségrtet. Vigyázzunk, csak eredeti nanoui lámpát I IC a p h a t 6 a «íok0i!.».kben. S 4 r ) • n képe, Ismertetést Wépvlse'et • SIEMENS.* kvarclémpaoszfál, Budapest VI. fc», Nagymezí-ucc 4. szárn foliiakstj ASG-b'.eí ^ap^t VreudoK-tér &