Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-07 / 254. szám

/ VasSmap 1037. novemSer 7. dél" ma nv aporszatt T itfWi-njipf^j tunrf e r;inr% Hölgyeim és Uraim, de szépségesen szép flapok voltak ezek az elmultak, — az ember egy kicsit boldogan mosolygott az őszi nap­fényben, — gond, valóság, 'riasztó jelen né* bány napra elsápadt az örömben, amely jó­ságos simogatásával meglegyezte az arco­kat. A kultnra hete, a szellem diadalának napjai voltak ezek, — Szigeti hegedűjének fátyolszárnyai belefolytatódtak a VII. Szim­fónia beethoveni örömharsonáiba... és az egész szépséges verőfény fölött ott úszott, hullámzott, zuhogott, mint egy kárpáti viz­e;és: a szellem munkájának rembrandti győ­zelme, a szegedi Nobel-dij kollektív öröme... Mindenki számára magánügy lett a magyar tudományosság győzelme, — saját kicsi sor­sunk, szindbádi csónakunk lengedezett az oceánokat átszárnyaló győzelmes vitorlák ár­bóca alatt... Ha április csalóka tavaszát »Szent György havának* mondják a kalen­dáriumok, akkor az örömnek ezeket a lelkes napjait boldogan nevezhetjük: Szent-Györgyi havának... Voltak órák hétfőn a Dóm-téren, amikor szinte egyetlen órában és egyetlen érzés­ben a magyar tudományosság, a társadalom, a politikai é'.et és az irói, művészi és újság­írói világ adott egymásnak világraszóló vi­dám randez-vous-t. A déli órákban egymást követték a világhíres biokémiai intézet meg­hitten halk folyosóin csak az irói és újság­írói világból: Márai Sándor, Nagy Endre, Harsányi Gréte, Kristóf Károly és a francia művészi világ heroldja: Bányai Daisy, majd nemsokára megjeíent francia lelkesedésének tiszta emberi örömével Desiré Defauw, aki­nek aligha van valami köze a kémia titkai­hoz, sőt a magyar diadalhoz, de aki ze­nész i lelkesülésében egy precre mégis át akarta adni a belga emberség tisztele'.ét a magyar tudomány művészének... E sorok konferansziéje jelen lehetett ezek­nél a verőfényes perceknél és nem felejtheti el azt a mélységes emberi szolidaritást jel­képező meleg kézszorítást, ahogy két más­féle és más nyelvű művész: Szent-Györgyi Albbert és Desiré Defauw egymással találko­zott a Dóm-téii laboratórium küszöbén... És nem felejtheti el azokat a perceket sem, amikor minden magyar idők legbátrabb kon­fcranszainak művésze, Nagy Endre megje­lent a dolgozószobában és ahogy az interjú percei szinte egy másodperc alatt vál­toztak át a meghitt beszélgetés és a ta­lálkozás őszinte örömének intiinus hangula­tává. A professzor egyéniségét, kedvét és örömét mi sem illusztrálta jobban, mint amikor az interjúra készülő iró-konferansziét fogadta, — a zord interjukisérlet szempil­lantás a'att átalakult bohém derűvé; — az interjú-alany átváltozott társsá és az intcrju­voíónak kellett tréfákat mesélni és rögtönzött konferanszokat tartani a Nobel-dijas intézet meghitt asztala körül... És az is a professzor szivét és kedvét mesélte el, ahogy a szerdai ünnepi hangverseny szünetében elhagyva fel­virágozott páholyát, kikerülve az ünnepi fé­nyekben fürdő nézőtér ünneplő ostromát, át­ment a másik oldalra, kezetfogni, tréfálkozni abba a páholyba, ahol 'e-kedvesebb munka­társai ültek: magántanárok, asszistensek, gyakornokok és lelkes, féltő kisasszonyok, akik eljöttek ide, hogy egy távoli páholyból részesei lehessenek a legjobban szeretett professzoruk színházi himnuszának... A fi'harnionikusok hangversenye különben is a művészet szép öröme volt. Defauw di­rektort percek alatt magához ölelte a sze­gedi zenei világ, ahogy kedé'yes mozgékony­ságával, utánozhatatlan udvariasságával, lo­bogó értelmével az első próbára hatalmába kerítette a zenekart és a titkos hallgatókat. Az első tüzesen vidám próba után magyaro­san derűs magnum áldomás következett a tiszai éjszakában, egy kis nádfödeles csárdá­ban, ahol néhány egyszerű nyirettyű hangjai mellett a belga mester kigyúlva tanulmá­nyozta — a magyar népi muzsikát és a deb­röi hárslevelű lobbanékony hatását. Aranyos volt, amikor másnap reggel, a második pró­ba szuggesztiójában a belga akadémiai di­rektor kissé sápadtabban, de ugyanolyan sze­retetreméltón lelkesen igy szólt a csárdában magához öle'.t szegedi barátaihoz: — Tudják, a franciák ilyen szép hajnalok után azt szokták mondani, hogy »ég a ha­jam*. Hát a tegnapi éjszaka után »az én ha­jam és tüzel« egy kicsit... A le'.kes koncert után szerdán este bucsu­vacsorát rendeztek Defauw tiszteletére a fil­harmonikusok, de ezúttal a tiszaparti csárda helyett előkelőbb színfalak között. »Soirpé amangé a l'honneur de monsieur Desiré De­fauw, directeur des Concerts du Coreervatoir Royal a Bruxelles, au salle séparé du hotel Hungária...* A bankett vége az volt, hogy a brüsszeli akadémia direktora bejelentette visszatérését az augusztusi szabadtéri játé­kokra... A koncert nagy sikerében a legnagyobb sikere mégis annak az ifjú katonamuzsikus­nak volt, aki jóformán itt nőtt fel a szegedi orkeszter hangszerei között és aki olyan mu­zikalitással és ifjúságának oly tüzével kezelte a dobokat, a tinpanikat, a különböző vesze­delmes -Schlagwerkeket, hogy Defauw azon­nal magával akarta vinni, ki Brüsszelbe. Az az érzésünk, hogy katonai paranccsal kell majd Szegeden tartani a zenének ezt a név­telen, lelkes, ifjú orkeszter-müvészét... Közben a szir.házi világ is forr az esemé­nyek egymásra torlódó tüzében. Kétségtelenül a szezon egyik legérdekesebb estéje lesz 13-án, amikor a budapesti balett oly sok szép estéje után ezalkalommal fog először ellátogatni Szegedre a legtisztább hagyomá­nyokat örzö bécsi Staatsoper európai rangú balettkara. A bécsi Opera táncos hölgyeit Hedy Pfundmayer, az osztrák primaballerina veze'.i, első szólótáncos Erwin Pokorny, kar­nagy Kari Pich'cr — és természetesen elhoz­zák Szegedre a bécsi mesélő és muzsikáló erdő legbécsibb ritmusait. Johann Strauss és Schubert dominál ezen a vérbeli bécsi mű­soron, — csak néhány perc, ami a műsoru­kon szerepel: »Amit a bécsi erdő mesél*, »Kék Duna-ke:ingő«, »Operabál 1890*, Schu­bert Scherzo-ja, Delibes Mazurkája és least but not least: Jacques Offenbach »Cancan«­ja­A héten még megjelenik a nemzeti szín­házi »Roninok kincse* drámai társulatunk összes kincseivel, —. uiajd a jövö hét végén az első eredeti operettbemutató, Dénes Gyula és Sándor Jenő legújabb rigmusaival, amely a tűzkeresztségben a »Dézsatündcr« helyett valószínűleg a i>Kék nefelejts* nevet fogja kapni... Novemberben hir szerint még műsorra kerül egész sámsoni erejével Molnár Ferenc »Delilá«-ja, — és ha Kiss Ferenc kiszabadul a pesti próbarendböl, akkkor a magyar szír házi világ egyik legérdekesebb eseménye követ­művei - jó rádión — élmény a zenebarát számára. Figyelje meg a 88-asORION-RADIO hangját szimfónikus zenekari közvetítésnél! Rwható minden Orion rádlikere'kedönéi Vételkényszer nélkül bennitatja RIARKOUICS mérnök, Szeged, Tisza L. körút 44. Telefon 30—20. Lakásán készséggel bemutatja. Előnyös fizetési feltételek mellett szállítja Meteor csiitórgijárrf. egyedárusitása Szeged, Kárász ucca 11 szám Kívánatra díjtalanul bemutatja. Kedvező részletfizetésre is kapható DEUISCH ALBERT kft. Szeged, Kdrdsz ucca 7. Telefon 18-71 •íjnit jw—bw—woeime—•——— kezik: Kiss Ferenc először Szegeden játsza el Liliom-ot... November utolsó napján visz­szavonhatatlanul Roswaenge-Troubadour, — decemberében pedig Csodatükör, ödipusz, Orfeusz és karácsonyi ajándékul: Macskazene, rádiós Urauíführung... Persze a zenei események sem maradnak el, — szerdán este: Dohnányi Ernő, a ma­gyar zenei életnek Hubay Jenő elköltözése JO MELEG PULLOVERT, KÖTÖITRUHÁT MOST KELL, KÖTNI a hozzávaló puha gyapjufon alak MUSKÁTLI Kézimunkaboltban legolcsóbbak Díjtalan tanfolvann Kárász ucca 3. tm

Next

/
Thumbnails
Contents