Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-23 / 267. szám

i 3 DÉLMAGYARORSZÁG Kedd, 1937. november 23. MÉGIS ELEK rtm >«tit«l>á«T«T lUmír Elekben ez a tétel a parfőm-lopás óta csak mégjobban kijegecesedett. Szinte betegesen kerülte az embereket. Sokat gondolt haza apáékra s még többet Kamillára. Hn esténként az urcákat rótta, vagy betért valamelyik bistroba egy pohár borra, hiába kavargott körülötte az élet; a zaj, az élénkség lehullott róla, mint öreg házról a fáradt vakolat. A folytonos meneteléstől fáradtan, remegő térddel, dagadt bokával s állandó beisó hevüléssel lerogyott valahol és múltját szólongatta. Miatta ordíthattak tágtorku arabok, vitatkozhattak légionáriusok, meg se hallotta őket. A legfinomabb bordeauxi bornak is keserű izét érezte. Persze, ez a bordeauxi itt termett valamerre az Atlasz-hegység valamelyik lankásba hajló nyúlványán. Mindegy. Azért kitűnő volt s 6 minden kitűnősége mellett is keserűnek érezte. Egyi/ben azon kapta magát, hogy hangosan beszél, mintha Kamilla mellett ülne. Kamillának panaszkodott. — Kislány, nem birom én ezt. Nem birom. Máshoz voltam én szokva ... Gyakorlat közben még hagyján, az nekem való, akármennyire letöri is a gyengéket. Szigorúság és vasfegyelem. Ez igen.:. De ilyenkor este, egyedül..: ez rettenetes... Ezt nem birom... Amikor magánál vagyok s mégis ezer kilóméterek vannak köztünk... Amikor heverészek az ágyamon és vergődöm, mint fogoly légy a ragadós papíron, ahelyett, bogy magóhoz rohanhatnék... Ez fog megőrjíteni:.. — A pincér azt hitte, tőle akar valamit. — Que voulez vous, monsieur?:.: mit óhajt, uram? — Erre felriadt. — Semmit. Köszönöm, semmit. — Először megdöbbent. >— Mi van Velem? Hát már itt tartok, bogy magamban beszélek? Mi ez? Honvágy? És mit akarok Kamillától? Öt esztendőre az idegenlégió katonája vagyok, hát mit akarok? — Mellén keresztbefont karokkal megmarkolta saját vállát és dühösen megrázta önmagát. — Hülye! Ébredj fel végre. Mit nyavalyogsz? Kamilla!... haha..." és öt évi... hahaha... Az utolsó öt évben milliószámra fordultak fel az emberek. — Nevetett, de nevetése inkább sírás volt. — És Afrika. És idegenlégió. Mert ez még nem az igazi idegenlégió. Nem. Ez csak a kezdet. — Vergődött. Aztán mégis hívta a pincért. Pálinkát rendelt. Amint lenyelte a tüzes italt, megnyugodott. Az erős szesz másodpercek alatt elzsongitotta. — Máma kissé jobban meghajtottak bennünket délelőtt, ennyi az egész Élénkebbek az idegeim. Fantáziálok. Mással is megesik. —• Ujabb pálinkát hozatott. S az ujabb után még ujabbat. Végül idegenek ébresztették fel. — Hé, mozgás, kamerád. Gverynk. Mindjárt fújják a takarodót... Azelőtt soha nem járt rendszeresen korcsmába, most rászokott. Egyre sűrűbben nz italban keresett könnyebbedést, mert az alkohol eloszlatta sötét gondolatait. Irtózott a gondolkodástól. Azért is vállalt minden munkát, szabad délutánjain pedig az italhoz menekült. Csak nem tépelődni! A hosszú trópusi tartózkodás felőrli az idegeket: egyeseknek túlérzékennyé válnak az érzékei, mások érzéketlenné lesznek. Egyik alkalmazkodik, hozzáidomul a klíma és környezet követelményeihez, elfásul, lenljasodik, a másik megőrül, vagy az öngyilkosságot választja. Hát ettől félt, mind a két lehetőségtől egyformán. Ez a félelem vezette el azután annak felismeréséhez, bogy mégis szüksége van néhány emberre, akikkel néha bizalmasabban elbeszélgethet, különben tényleg megbolondul. A sok közül egy De-Grott nevezetű belgát választott ki legelőször. Egészen rendes fiu volt ez a belga, kicsit nagyszájú, harcias természet, de legalább megbízható. Ami itt a légióban különleges erénynek számított. Arról természetesen nem esett szó, hogy. hogyan, miért csapott fel légionistának. Ilyesmit nem is lehetett kérdezni. Elek ezt mindjárt ideérkezésekor megtanulta. Akkor próbált puhatolózni közvetlen ágyszomszédjánál s az nyelvet öltött rá: azért, mert nem ettem meg otthon a mákos tésztát... mi közöd hozzá... te zöldfülű csámpás, te kenguru..: Ez elég lecke volt. De-Groittnál eltekintett a részletektől. A múltját senki sem csomagolta ki szívesen. Aki pedig megtette, az rendesen hazudott. Egyedül az oroszok mondtak igazat: a forradalom, testvér, a vörösök, leverték Kolcsak admirálist, leverték Wrangel tábornok felkelését, menekülni kellett... És ezt muszáj volt elhinni, hiszen mindegyiknek könnybelábbadt a szeme, mikor hazájukra emlékeztek. Esténként összeültek lent az udvaron, előkerültek a balalajkák és felsírt a dal: Volga ... Volga .:. Anyjukat, apjukat, testvéreiket, mátkáikat, gyerekeiket siratták ebben az egyetlen szóban: Volga. És a cárt. És Oroszországot. És mindent, az egészet. Kupolás templomokat, a kazáni Szűz Máriát, csilingelő szánokat, steppék vad, fergeteges viharait, nagy városok cifra, hivalkodó pompáját. Mindent. Rendre mindent. Az ő állításuk hitelt érdemelt. Általában ők képviseltét az igazmondást a légió hazug Bábeljében. Elek megfigyelte, hogy elalvás előtt majdnem mindnyájan buzgón imádkoztak. A takarók alá rejtették kezüket, hogy más ne lássa. Ilyen volt caporal Laurent is. Orosz.' Ó is magától értetődőnek vette, amikor elmondta Eleknek: apám a cári udvari bíróság alelnöke volt, én a lovasságnál szolgáltam, mint hadnagy, előzőleg évekig Párisban tanultam, majd elvégeztem a katonai akadémiát és Pétervárra kerültem, nagy birtokunk volt Pétervár mellett s mikor kitört a forradalom, éppen birtokunkon töltöttem első szabadságomat,, egy szál ruhában ugrottam ki az ablakon, ugy menekültem, már égett a kastély, lövöldöztek és puskatussal verték agyon nz istállóból kiszabadult állatokat, engem is követeltek, baltával verték az elreteszelt neI héz tölgyfakaput.'.. fejemet kívánták, hogy miért, nem tudom, nálunk jól bántak a cseI lédekkel, apám szerette a parasztokat, szegényke nem volt kényur-tipus, ahogyan a regényekben irják le az orosz nagyurakat, nem, nem ... Két esztendeig bujkáltam kunyhókban, vermekben, földalatti odúkban, közben résztvettem az ellenforradalmakban, mert a felkelések innen indultak ki, ezekből az egérlukakból, aztán Wrangel generális kudarca után — mindig igy mondta: generál Wraneel — mégiscsak szökni kényszerültem. Egyenesen Marseillebe utaztam..". Na, ne érts félre, ez az ut egvenesen, kereken tizennégy hónapig tartott. Először rakodómunkás voltam a kikötőben, maid tejkihordó, később lóápoló egy fuvarosnál, — keserűen nevetett: eléggé változatos, nemde? — és talán ma is e nemes foglalkozások valamelyikét űzném, ha gazdám tiz frank véletlen elvesztéséért nekem nem ugrik. Megütött. Visszaütöttem. Gazdám elszaladt rendőrért.:. További két hét múlva már itt rúgtam a port Sidi-bel-Abbésben... Bárki más beszéli el ezeket Eleknek, nem hitte volna. Laurentnak elhitte. Laurent iránt őszinte, meleg barátságot érzett. Hálás volt a sok jótanácsért, melyeket tőle kapott. Azt is neki köszönhette, hogy szép csendesen beletörődött változhatatlan sorsúba. Megint kevesebbet ivott, gyakran napokig nem ment a városba, helyette beült Laurenthoz s együtt olvasgattak, tanultak. Hetek alatt már hibátlanul irt franciául diktálás után. Néha megvették a „Sourire", vagy a „Vie Parisienne" egy-egy példányát és jókat mulattak a borsos vicceken. De ha Elek a gyakorlótéren elvétett valamit, Laurent ugyanugy leteremtette, mint a többieket. Ezért az igazságosságért becsülte legjobban. Mikor egyszer délelőtt csúnyán összegorombitotta* délután mindent elmondott neki Kamilláról. (Folyt, köv.) ÓVJA EGÉSZSÉGÉT! Budapest I. 6.45: Torna, hanglemezek. 7.20: Étrend, közlemények. 10: Hirek. 10.20: Izabella királyné. 10.45: Téli sportruhák. 11.10: Nemzetközi vizjelzőszolgálat. 12: Déli harangszó az Egyetemi templomból, időjárásjeelntés. 12.05: A rádió szalonzenekara. 12 óra 30: Hirek. 13.15: Pontos időjelzés, időjárás és idöjárásjelentés. 13.40: Szatmári Tibor zongorázik. 14: Hirek. 15: Arfolvamhirek, piaci árak, élelmiszerárak. 16.15: Asszonyok tanácsadója. Előadás. 16.45: Pontos időjelzés, idöjárásjelentés, hirek. 17: Az Operaház tagjaiból alakult zenekar. Vezényel: Rajlcr Lajos. 18: Baross Gábor. Előadás. 18.30: Róbert Soetcns hegedül zongorakísérettel a magyar-francia müvészcsere keretében. 10: Kisebbségek a háború után. Előadás. 19.30: Bodán Margit és Kubányi György magyar nótákat énekel, kísér Csorba Gyula és cigányzenekara. 20.30: Közvetítés viaszfelvétclről. A csata. Rádiódráma három felvonásban. Claudo Farrére regénye és Szatmári Jenő fordítása nyomán dramatizálta és rendezi Rarsi ödön. A dalokat Kiszely Gyula szerezte. 22: Hirek idöjárásjelentés. 22.25: Rotb-vonósnégyes. 23.30: Tánclemezek. 0.05: Hirek külföldi magyarok számára. Budapest IT. 18.30: A földihivelésügyi minisztérium mezőgazdasági félórája. 19: Orgonalemezek. 19.30: Francia nyelvoktatás. 20: Kossuth Lajos a pénzügyminiszter. Előadás. 20.30: Hanglemezek'. 21.40: Ügetőversenyeredménvek. 22: Légvédelmi elsötétitési és riasztási gyakorlat Nyíregyházán. Beszélő Budinszky Sándor. Külföld. Belgrád. 6.15: Szimfónikus hangverseny. — Berlin. 8.10: Szórakoztató zene. — Bécs. 7.40: Vidám est zenével. — Droitwich. 5.15: A Hungária-vendéglő cigánvzcnekara Bizonv Béla vezetésével. — Milánó. 10.40: Tánczene. — Oslo. 9.20: Muszorgszkij: Godunov, ábránd. — Radio Paris. 5.15: Arnitz hegedümüvésznö. — Varsó. 10: Telmányi Emil hegedűl. Megérkeztek a D38-as Tclcfünken verseny rádiók, érdeklődőknek díjtalan bemutatás. Raktáron STANDARD, PHILIPS, ORION, EK A összes gyártmányai. Kedvező részletfizetés. Régi rádiók 20.— P-től kaphatók. Kelemen Mártonnál, Kelemen-u. I. Régi készülékét magas árban cserélem