Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-24 / 243. szám

214 DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1957. október 24: KQLfl HJ YI n1fLtrk Afrika az én napsütéses hazám! níg°r — 26. és 27-én a Korzóban ma azt a kívánságukat hangoztatták, hogy maga a benemavatkozási bizottság állapitsa meg az elszállítandó önkéntesek számát, ne pedig a Spanyolországba kiküldendő albizottság. Negyvenezer (Snkéniesl Ismer el 0 aszorszóg R6ma. október 23. A Stefani Iroda jelenti, hogy Olaszország párisi és londoni nagykövete megbizást kapott, hogy közölték a francia és az angol kormánnyal, hogv Spanyolországban az olaszországi önkéntesek száma körülbelül 40 ezer. Aki ezzel tudatosan ellenkezőt állit, az hazudik. Schusctiniag kancellár hazautazott Budapest, október 23. Schusehnigg szövetségi kancellár a szombati napot is magánemberként Bábolnán töltötte. Dé'olőtt 11 órakor érkezett oda Darányi Kálmán miniszterelnök. A miniszterelnök, mint fö'.dmivelésügyl miniszter és mfent házigazda ment Bábolnára. Szívélyesen üdvözölte Schusehnigg osztrák kancellárt és délután 5 óráig együtt volt vele. I Politikai tanácskozásra nem került sor, miután Schusehnigg kancellár magánemberként tartózkodott Magyarországon. Az osztrák kancellár az esti órákban tért Vissza Bécsbe. A minlsztere'nök egynegyed 8 őrekor gépkocsin visszatért a fővárosba. A szegedi »Csaba« győzelme Budapest, október 23. A Turul országos kardv:vó csapatversenyét a szegedi Csaba Bajtársi Egyesület nyerte. Roosevelt békeszózata a fegyverszünet évfordulóján Washington, október 23. Roosevelt elnök felhívást bocsátott ki a lakossághoz a fegyverszünet évfordulója alkalmából. Kéri, hogy e napot a templomokban üljék meg és megfelelő külsőségek között nyilvánítsák hálájukat a békéért és kivánják azt, hogy tovább tartson az Egyesült-Államok barátságos viszonya minden más nemzethez. A fegvverszünct napján minden középületet fellobogóznak. Az elnök felhívása a következőkkel zárul: — A világ több táján veszélyeztetve látjuk a rendet, a biztonságot, sőt magát a civilizációi és a jogrendet is a háborúk által. Éppen ezért különösen helyén való, hogy újból kifejezzük azt a vágyunkat, hogy folytatni akarjuk békepolitikánkat, minden gyakorlati eszközzel el akarjuk kerülni a háborút és dolgozni akarunk azon, hogy a nemzetek között a bizalom és a rend helyreálljon. Csak ismételhetjük, hogy még mindig a békevágy hatja át a világ népéinek nagy többségéi. Női kabátok és ruhák óriási választékban Délmagyarország legnagyobb női divatáru üzletében P. ReichEvvxsi Unió könyvek érvényeset Főpostával szemben. Válíozailan hevességgel tombol a harc Kínában Mindkét fél sikerekei felen! Sanghai, október 23. A liuhang—tasangi ut mentén igen heves harcok folynak. A Central News jelentése szeiint heves japán támadások arra kényszeritették a kinai csapatokat, hogy Nan Szingtől öt kilométerre északkeletre levő Cseng Csia Kangot kiürítsék. Ezzel szemben a kinai csapatok továbbra is megszállva tartják Kuang Fut. Ugyanebből a forrásból jelentik, hogy nyolc japán repül Igep bombázta a Nan-Kingtóí délkeletre levő Facsiaocsang repülőteret. A japán hadsereg képviselője kijelentette, hogy a japán csapatok az éjszaka több kinai helyiséget foglaltak el, ezeknek nevét azonban egyelőre még nem közlik a nyilvánossággal. Tokió, október 23. A japán Domei Iroda a következőkben számol be a kinai helyzetről: A sanghaii harctéren a japán csapatok a Sárga folyó mentén folytatják előrenyomulásukat. A japánok itt három hadoszlopban nyomulnak előre. Elfoglalták Ping Jüantól 15 kilométerre nyugatra a tiencsin—pukaoi vasútvonal mentén levő Ku Csenget. — A honani harctéren japán hadoszlopok, amelyek október 20-án áthaladtak a Csang folyón, kénytelenek voltak kissé visszavonulni, hogy elkerüljék a kinai csapatok bekerítését. A japán csapatok most már ellentámadást indítottak és folvtatták a visszavonuló kinai csapatok üldözését. Templomban Irta DALLOS SÁNDOR Tél van, ádvent és reggelenként járok a templomba. Azért járok templomba, mert teljesen egyedül vagyok s egyetlen társam az Isten. Vele járok, ő kísér e] utamon, vele beszélgetek, mindent neki mondok el. Számon sohase kérek tőle semmit, mert szeretem és igy reggelenként az oltár gyertyáinak fényében nézzük egymást és beszélgetünk Nem szavakkal, csak nézéssel. Ez a mi trU'ko'ó he'"'ink. aho' lünk egymással, itt nem gátol semmi tartózkoás, s olyan őszinte vagvok, mint a meztelen test. Ez a templom az igazi ágyam, minden emberi fáradságot itt pihenek ki s érzem: itt nem tartozom senkinek semmi felelősséggel, csak neki. Mindig derűs vagvok itt s ha énekelek, nem az áhítat kiált holőlem, hanem a végtelen barátság. Ugy énekelek, mint egy jókedvű, elégedett legény. Nos, nem sokan járunk a templomba, a vén páter, ha kifordul, könnyen megszámolhat bennünket s láthatja, ha egváltalán gondol ilyesmire, ho<n* hívságos dri'zok 'Ven vannak az arcunkon s szép őszintén ülünk a padokban, mint emberek, akik tul vannak a panaszkodáson s éppen csak a szivükben é'ő nagy istenharMság hozta ide össze őket Mindannyian olyanok vagvunk. akiknek nincs másunk istennél Árva de n*m elesett lénvek. akiktfil ínnnlv távol ál] a lármás yilág, min* azoktA'. akik az oltáron a konszekrációt csinálják, csak mi kint járunk, ők meg elzárkóznak A mi csönd"nlr za' -J te"©', de tiszta csönd s annyival birközottah az erőnk, amennyivel több a megaláztatásunk. Tizenegyen vagyúnk minden reggel a templomban állandó látogatók megismerjük egymást, köszöntjük egymást s t}a idegen téved be, rögtön megismerjük. Elöl három öregasszony ül, mögöttük két középkorú ember, az egyik ács lehet, a másik talán asztalos. Ezt nem tudjuk, mert még sohase beszéltünk egymással; nem éreztük a szükségét neki Magas tenorhangja van mind a kettőnek s mind a ketten szőkék. Hajukba már vegyül az ezüst. Az arcuk sima s negyven, negyvenkét évvel nyugodt. Gondolom, ilyenforma ember leszek, ha megérem a negyven esztendőt. Balról egy mankós ember ü], erről tudjuk: a trafikos, megint három öregasszony, ez már kilenc. A hatodik padban jobbról a közép felé esö sarokban ülök én, mellettem az egész pad üres, csak a túlsó sarkán térde]. egy sápadt, szőke, laposmeljü aszszony, re k'l uháhao. nagvke--dői>en. imádkozik s szégyenlősen Iparkodik elrejteni, hogy teherben van. Kár pedig, mert itt a templom reggeli félhomályában oly szép a termékenység s itt nem szabad szégyenleni semmit, ami őszinte vágyunk s ami, míg a világ útjait járjuk, történik velünk. Isten bízta ránk az utunkat s kezéből jön, amit hordozunk. Hát üjünk tizenegyen és hallgatjuk a misét. Hallgatjuk már két hét óta mindennap a k'"s templomban s család vagyunk, akik kitanultuk már a templomot s már csak a papi gesztusok kellenek, hogy otthon érezzük magunkat, megsüppedjünk egv kicsit s ugy érezzük, mintha csöndes hajó evezne velünk messzi és pálmás partok felé. — Rorate eoeli! — mondja a pap, belevág az orgona s a k*t tenorista hangja rögtön fö'zendül tisztán és férfias érccel: — Harmatozzatok, égi magasok . . , A második sort már mi is énekeljük, az öregasszonyok vónes cérnát eregetnek a torkukból, a trafikosnak mély basszusa van. maeam baritonban tercelek a melódiának s a sápadt, szóké, munkásasszony, aki teherben van, a pad túlsó felén mindig sirva fakad. Nyilván fél az elkövetkezendő szüléstől és az énekben most érzi, hogy a világ és az emberélet milyen szép. A dal koszorú lesz a fején s szeméből néz a nagy perc előtt remegő anyaság. Föltekint a Mária-képre, mélyet sóhajt és ugy imádkozik, hogy könnyezve hallgatja a mi énekünket. Mária meg visszanéz rá s kettejük közt külön beszélgetés indul meg. Az újhold Mária lába alatt: a bölcső. Szebben család már nem is lehetnék. íme, öregasszonyaink már elvégezték, ami elvégezni valójuk lehetett, már felöltötték a fekete ruhát s az énekük zöngéje elmondja nekünk szépen, hogy a kenyér jó, mulandó az ember, de nem baj, az s bogy az évek lépcsőin szépen el lehet jutni a békéig. S mi más volna a cél, ha nem hozza magával, a szekerce kongását és a fűrész a béke? A két férfi a szerszámok melegségét zengését, a deszkák jó illatát és a munkásruha becsületét, magam a fiatalságommal a vér közős melegébe szente]em őket s ez az asszony itt mellettem lehetne a feleségem is és az édesanyám Is. Mindkettő ugyanazt lel inti, me" egyként fogant anyám, anyámat folytatja majdan a feleségem és a fiam felesége az én asszonyomat. — Kyrie eleison! — mondja a pap és mi ilyeneket gondolunk el itt imádságnak s a gondolatunk valóban az Is, ha nem is tudjuk imádsággá fogalmazni. Az egyszerű gondolatok mind imádságok, mert kizárják a kétkedést és megnyugvást keltenek. Mit használna nekem, ha most itt egyetle'n társam, az Isten előtt fájlalnám a pincelakást, a hideg falakat és priccsemet? Semmit és nem is illenék ilyesmikkel jönni, mikor a szivünk virágzik. A világ kint maradt s mi most azon babrálgatunk, hogy egy áthatatlan kis csu-