Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-14 / 234. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Csütörtök, 1937. okt. 14. Politikai napilap XIII. évfolyam 234. sz. Inségadó és állami részesedés Az inségadóra vonatkozóan két Híradás olvasható a mai szegedi lapokban. Az egyik arról szól, hogy a belügyminiszter újra elrendelte az „egyszeri" inségadó kivetését, a másik pedig arról számol be, hogy a belügyminiszter a mult évi juttatásnál 25.000 pengénél kevesebbet szánt az idén a szegedi ínségakció állami támogatására. Immár hetedszer kapja a város azt a parancsot, hogy inségadót vessen ki saját polgáraira. Az adó ugy jött, mint „egyszeri", kivételes, csak egyetlen évre megállapított adó s azóta törvényszerűen jön minden évben s teszi minden évben igazságtalanabbá az adórendszer igazságtalanságait. Minden félreértés kikerülése kedvéért: a városok nern háríthatják el maguktól a nyomorenyhítés morális, Humanitárius és szociális kötelességének végzését s nem lehet olyan nyomorult a gazdasági helyzet és nem lehet a financiális állapotunk olyan kétségbeejtő, hogy a városok ennek a kötelességnek vállalásától menekülni igyekezzenek. Az inségakciónak azonban két ágazata van, az egyik a város, a másik az állam terhe. A város terhe a munkaképtelenek ellátása, a népkonyhák fenntartása, az árvaház terheinek viselése s a gvógyithatatlan betegek ellátásának gondja. De a világon mindenütt állami teher volt és állami teher ma is a munkanélküli segélyek folyósítása. Ha a magvar kormányzat a munkanélküli segélyek helyett a munkához juttatást tartja szociális szempontból is helyesebb segítésnek, abban a kormányzatnak igaza lehet, de annak folytán, hogy a kormány nem segélyt, hanem munkát ad, a munkanélküliek ellátása még nem változott a törvényhatóságok feladatává. Az inségadónak nem a rendeltetése, hogy a munkaképtelenek ellátásának adjon bevételeivel fedezetet, hanem az, hogy a dolgozni tudókat munkával lehessen ellátni. Ez tehát kétségtelenül állani i feladat s mi nem az ellen emelünk kifogást, hogy az állam a munkanélküliség leküzdésének ezt a módszerét alkalmazza, hanem az ellen, hogy hatalmi szóval városi feladattá teszi az állam kötelességének teljesítését. ; Az inségadó igy alapjában súlyos kifogásokat keltő közteher s ezek a kifogások csak elmélyülnek akkor, ha arra gondcíunk, hogv például a házadé rendkívüli pótlékát is csak egy izben vetette a korrnápv ki, — egy ízben s egy alkalomra vetette ki, de azóta behajtják ezt is minden alkalommal. Ennek is az volt a rendeltetése, hogy a rendkb vüli viszonyokra való tekintettel a kormány nyomorcnyhitő tevékenységének ellátására fedezetet nvujtson. S az igaztalanság ott kezdődik! hogy a kormányzat a házadó rendkívüli pótléka cimén az inségenyhitő akció céljára ebből a városból minden évben elvisz vagy négyszázötvenezer pengőt, de amikor juttatni kellene a városnak az állami feladat költségeire, akkor minden évben szűkmarkúbb, belátástalanabb, kemén-'szivitbb lesz a kormányzat s rnint mai híreink jelentették, a mult évi 135.000 pengő helyett ebben az évben már csak 110.000 pengőt szándékozik Szeged városnak Juttatni a városra kényszeritett állami feladat költségeinek — r é s z törlesztésére. Abból a négyszázötvenezer pengőből, amit a kormány a házadó rendkívüli pótléka cimén inségenyhitő akciója számára kipumpáz ebből a városból, más uton, de ugyanazzal a rendeltetéssel csupán 110.000 pengő jutna vissza. Ezzel szemben — görög ajándék, — a városnak joga van saját polgáraitól újra behajtani azt az összeget, amit az állam — nem ad vissza. A városnak joga van kivetni az inségadót, ami azért igazságtalan, mert a legtöbb polgár kétféle jogcímen köteles fizetni. Az inségadó ugyanis pótléka — a társulati adóról most nem beszélünk, — a jövedelmi és kereseti adónak. Aki tehát, — iparos, kereskedő, szabad foglalkozást üző, — fizet jövedelmi é s kereseti adót, az k é t j o g c i in e n köteles inségadót is fizetni. Ezt a „súlyos igazságtalanságot könnyű lett volna megszüntetni az adóalap bölcsebb, igazságosabb és emberségesebb megállapitásával, de — hét év alatt még erre sem volt idő. Elvenni a váróstól azt, amit csak el lehet venni s minden évben kevesebbet adni vissza, — ez jellemzi a helyzetet. A városnak nem az a kötelessége, hogy polgárságát minden tartalékától megfossza s az iparosoktól és kereskedőktől forgótőkéjük utolsó maradékát is elvegye azoknak a „jogok"-nak gyakorlásával, melyeket a kormányzat rendelkezésére bocsát, a városnak az a kötelessége, hogy erkölcsi erejének súlyával s kétségbevonhatatlan igazságának te ki ntélyével a puszta engedelmesség helyett egyszer már védekezzék is. Mindent elvenni és semmit sem adni, — nem lehet annak a kormánynak programja, mely szeretne népies lenni s szeretné megerősíteni a polgárság erejét. Az angol minisztertanács elöntő határozata Asz önkén/esek Kérdésében pénteKre összejjivíáK a semlegességi biszoiíságot - Ha asz ujabb megegyeszési Kísérlet Kudarccal végszödne, megnyitjáK a francia-spanyol fjaíárí Páris és London Koszos eljárása — CsilíörtöKön összsszetíl a francia államtanács London, október 13. A szerdai angol-francia tárgyalások után Corbin nagykövet közölte Edennel, hogy kormánya sltekint a pireneusi határok megnyitásától abban az esetben, ha a benemavatkozási bizottság ta. nácskozásának időtartamát előre meghatározzák. A bizottságnak 14 napon belül meg kell hoznia döntését. Hogy a tárgyalások elhúzódásának elejét vegvék, a fratHa kormány a főbizottság összeüíése után azonnal indítványt terjeszt elő, amely magában foglalja a Spanyolországban harcoló külföldi önkéntesek hazaszállításának a tervét. Párisban csütörtökön Lebrun köztársasági elnök elnökletével államtanács lesz. amely megvizsgálja az angol kormány döntését. Az Evening News szerint Eden külügyminiszter és Corbin francia nagykövet megegyezett abban, hogy péntekre összehív iák a benemavatkozási bizottságot. Londonban remélik, hogy a közeli hetekben a bizolság munkája révén enyhülés következik. Asz angol minisztertanács London, október 13. A minisztertanács két és fél óra hosszat tartott. Politikai körökben ugy tudják, hogy erre a hétre nem hivnak össze ujabb minisztertanácsot. Fél órával a minisztertanács befejezése előtt a hadügyminiszter eltávozott a miniszterelnökségi palotából és a hadügyminisztériumba ment A minisztertanácson Eden külügyminiszter ismertette a kormánnyal a francia kormány nézetét, amelyet Corbin nagykövet közölt. A minisztertanács a Presse Association értesülése szerint alaposan mérlegelte ezeket a nézeteket és ennek alapján megegyezés jött létre az Anglia és Franciaország közötti helyzet következő két vonása tekintetében: 1. Megállapodtak abban, hogy ujabb erőfeszítést tegyenek a semlegességi bizottság utján a spanyol polgárháborúval kapcsolatos megegyezés létrehozása érdekében, de ezt a kísérletet szigorú időkorlátozásnak vetik alá. 2. Ha ez ujabb kisérlet is kudarccal végződne, az angol és a francia kormánynak meggyőződése szerint a spanyolországi polgárháborúi illető ielen állapot nem tartható fenn tovább és uiból azt a lehetőséget vetik fel, hogy inegnyil'ák a pireneusi halárt hadiimvagszállitás számára a valencia kormány javára. A megegyezés esyébként fontos engedményt jelent az olasz álláspontnak, nmelv szerint az önkéntesek kérdését a semlegességi bizottságnak kell megoldani. London cáfolja Minorca m eg szállását London, október 13. Egyes francia és angol lapokban cikkek jelentek meg arról, hogy, Franciaország és Anglia Minorca Földközitengeri sziget megszállásának gondolatával foglalkozik. Illetékes angol helyen kijelentet-, ték, hogy a két kormány ezen szándékáról) nincs tudomásuk,