Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-08 / 205. szám

6 DÉLMAGYARORSZAG Szerda, 1937 szeptember 8. A 200 év előtti szegedi pestisjárvány Az uralkodó az udvari egészségügyi bizottság utján elrendelte, hogy nagyobb gondot fordítsanak a várost környező szállásokra, ahová sok városi ember menekült a járványtól való félelmében. Ugyanis attól lehetett tartani, hogy ezek hamarosan visszatérnek és igy könnyen megfertőzik az egész országot. Evégből elrendelte, hogy a szállásokra jól vigyázzanak, az esetleg fertőzötteket vizsgálják meg a seborvosok és hozzák a városba. Privald seborvos igyekezett is eleget tenni a rendelkezéseknek, utóbb azonban panaszkodott, hogy a szállások előirt látogatását nem tudja ellátni, mivel a mellé kirendelt két huszár csak egy-két napon át tartolt ki mellette, egyedül meg nem tud mindent elvégezni. A magistratus gondoskodott a betegeknek nemcsak testi, hgnem lelki szükségleteiről is: augusztus 7-én tartott ülésén a járványkórházban alkalmazta a görög szertartésuak részére Pavlova Ángyét havi 5 forint salariummal. Egy ideig tehát a római katholikus és egy görög szertartású lelkész látta el a pestises betegek lelki gondozását, utóbb azonban — amikor a járványkórházat különválasztották a veszteglő háztól — külön a v^sztcglőházban tartózkodók részére ugyancsak két lelkészt alkalmaztak. Az uralkodó resolutiojának megfelelően a járványkórházban működő lelkészek salariumát havi 20, a veszteglőházban lévőknek pedig havi 15 forintban állapították meg. Egy ujabb uralkodói decretumnak az volt a Célja, hogy az országnak járvánnyal nem sújtott dunántull 'részeit és az örökös tartományokat megvédje a járvány veszedelmétől, amiért is a fertőzőit országrészek és a nem fertőzött területek között a továbbiakig minden közlekedést megszüntetett. A decretum rendelkezése szerint a Magyarországba utazó wieni marhakereskedők és mészárosok, valamint szolgáik csak abban az esetben térhettek vissza a császári fővárosba, ha a budai. katonai parancsnok által aláirt olyan tartalmú bizonyítványt mutattak fel, amely igazol* a, hogy ők Magyarország területén nem mentek át a Dunán és a megbízottaik által Szegeden, vagy annak környékén összevásárolt állatok a megbízottak szolgái által Pest közelében a Dunáig terclletvc a szolgák hátrahagyásával átúsztak a folyón. A város területének körülzárása é» a város területén kivül lakóknak félelme a járványveszedelemtől több előre nem látott bajt okozott. Nehézségek mutatkoztak elsősorban az elzárt város lakóinak élelmezésében. Ezért a helytartó-tanács elrendelte, hogy Csongrád vármegyének és p. Kiskunsághoz tartozó Dorozsma községnek kötelessége a városnak élelmezése tekintetében segítségére lenni, egyben előírta az élelmiszerek vételének és eladásának módját. A szegedi sütők pedig panaszt tettek a helyi egészségügyi bizottságnál, hogy a dorozsmaiak megtagadták a részükre történő gabonaszállitást. A helyőrség parancsnoka, gróf Piosasque altábornagy ebben az ügyben átirt Dorozsma községhez. Ezek nevében Podhradszky György, kun kapitány, egykor Szeged város főjegyzője, válaszolt, aki arról értesitette öt, hogy a Kiskunság commissariusainak rendelkezése értelmében a dorozsmaiak meghatározott napokon szállítanak gabonát a szegedi sütőknek, de nem zsákokban, mert azokat vissza kellene vinniök, hanem kiöntik azt valamely tiszta helyen vagy valamelyik magtárban, maguk pedig eltávoznak. A szegediek pedig valamely ecettel telt edénybe helyezzék a pénz-, amit a dorozsmaiak edénnyel együtt magukkal visznek és valamennyi ideig tartó ázás után megszámlálnak. Egyéb élelmiszerekkel is hasonlóképpen kívántak eljárni. A bajokat csak tetézte a város lezárása következtében előállott tüzelőfa-hiány. A magistratus e bajon kívánt segíteni és ezért a helytartótanácshoz fordult azzal a kéréssel, hogy a járványkórház és a veszteglő házak Fűtése céljából engedjen 400 öl tüzelőfát a Maros melletti Temesvidékről a városba behozni. A szigorú határzár kellemetlen követkczményekk'tl járt a dorozsmaiakra nézve is. A biró panaszkodott a ma— Hol tartanak Balog ur? — kérdezte Apor őméltósága, minden héten megkérdezte ezt és mieden alkalommal hozzátette. — Szeretem, ha a családos tisztviselőim biztos fedél alá jutnak... Vasárnap Mariska a két nagyobb gyereket is felvitte, Edusra a púpos Betti kisasszony vigynzoií, Mariska izgult, mutatta a két nagvobbnak jövendő játszóhelyüket, közben szeme előtt nőtt a ház. Mariska Sólyom tanárnéval diskurált, de le nem vette szemét a kőművesekről, a malterhordó lányokról, a pallér minden szavára figyelt és ezer kérdést tartogatott Szilas építész számára. A telek végében a mogyoróbokor rügyezni kezdett, Sólyom tanárék kertjében kinyílott a nárcisz, a jácint és a sárgatolly cintgék hangosan csivogtak az ágak fakadó levelei között. — Tavasz — mondta ki hangosan Mariska és ugy érezte magát.- mint menyasszony korában, amikor fürge ujjakkal az ágyneműjét .hímezte. — Itt a nyár — mondta Szilas építész és törölgette izzadó homlokát. Forgott a naptgr levele. Junius lett, Balog Örömmel felelt Aper őméltósíga kérdésére. — Jövő héten lesz a bokréta ünnep, felhúzzák a tetőt . , . Március óta a vasárnapi slétBluk a Kardosueráha veretett. Alltak a ház előtt, nézték kívülről, aztán bementek. Mariska rendezkedett, felirta az ablakok méreteit, bolnao megveszi a füCgfinvanyacot, ui szőnyeg is kell. a kályhás a hét végén jön. jai de nagv gond hocsáss meg Isten, naov öröm is az ilven uj ház . . . Augusztusban beköltöztek. Mariska ott fekürlt a fénvesre lakkozott hálószoba á<n-on. éiszaka felriadt, nézte a széles ablak ui Függönyét és azt mondta. — Mégse álom. Á' mi házunk ez, a tulajdon házunk, íétszáz uégyszögöl telek, a kert végében tizenyolcszem mogyoró érik a fán, három bokor piros muskátlim is van már és szombaton veszek öt tyúkot, mert szeretem a kodálásukat hallani... ősz felé Balog gyomorfájásról panaszkodott. Kisasszony napján összeesett, bevitték a klinikára Megoperálták és jobban lett. Továbbra is kórházi ápolásra szorult. Karácsony előtt vért hányt, Mariska szót. fogadott Sólyom tanár urnák, aki matematikát tanított a reálban, de sok mindenhez értett és, felvitte az urát Pestre. — Azt hiszem jókor jöttek még — mondta a röntgen felvétel után a professzor és még aznap megoperálta a beteget Februárban hazaengedték Balogot. Mariska sírt, de az ura vigasztalta. — Most már ne busulj feleség, olyan egészséges vagyok, mint a makk. Mariska letörölte szeméről a könnyet. Másnap kitették az uccai frontra a cédulát: „Ezen ház eladó." Mariska most már nem sírt. Számadást csínált. Tudta, hogy nincs más megoldás, elmaradt kamatot, törlesztést, klinikai költséget csak a ház árából tudnak fizetni. _ Az a fontos, hogy egészsiéges vagy Árpád... Ezt mondta és mosolyogni próbált. Májusban, anjikor rózsaszínű, meg fehér virágba borultak a tavaly ülhetett cseresznye- és bar.rrkfák, visszaköltöztek a régi lakásba, a púpos Betti kisasszony mellé. — Alom volt, szép álom — gondolta Mariska, amikor clsó éjszaka ott feküdt a régi szobában és a keskeny ablakot nézte. Kocsi zörgött a kövezeten, a seprő, autó lármázott és az idillikus csönd, amelyről a szakállas Sólyom tanár beszéli áhítattal, az is álom volt, szép álom . . . Kerékpárosok! Elsőrendű kerékpárokat engedményes árban részletre adom. Gumikat és alkatrészeket árban kaphat Szántó Sándornál Szened. (Kiss D naiotai Kiss u. 2 gistratusnak imigyen Írván: „annyira vagyunk, hoggy megh esak Mise Borunk sincsen.'1 Ezért kérte engedjen a város számukra bort hozni akár Szegedről, akár pedig Tápéról. Időközben egyre terjedt a járvány a Temesvidéken és a bánáti oldalon, a Tisza mellett is többen haltak meg pestisben. Ezért a helyi egészségügyi tanácsnak a magistrátushoz intézett átirata alapján a Tisza túlsó oldaláról az innensőre való átjárás megakadályozása céljából lefoglalták a tiszai csónakokat és ezenkívül a helyőrség parancsnoka a folyópartnak a felső- és alsóváros közötti szakaszára katonai őrszemeket helyezett. A magistratus pedig őröket rendelt ki avégből, hogy a város földjére a szállásokén élő szegedieken kivül senki más ne kerülhessen. Ezek a város felé tartó egyéneket feltartóztatták és erről jelentést küldtek a városba. A vizén talált csónakot a tiszai őrségre vitték, azokat pedig, akik visszatartották csónakjukat, szigorúan megbüntették. Ha pedig rájöttek, hogy valaki akár önérdekből, akár barátságból vagy bármely egyéb okból átkelt a folyón, azt mint főbenjáró bűnöst büntették. A titokban átszökött és a városban tartózkodókat pedig szabadon agyonlfthették. Utóbb a lefoglalt csónakokat a magistratus becsületbeli felelősség mellett visszaadta tulajdonosaiknak, de ugyanakkor szigorúan megtiltotta a folyó túlsó partjára való átkelést. Sokan voltak azonban, akik a szigorú tilalmat megszegték: igy Karácsonyi Ferenc és P o n s Panna is, akik a csónakon átkelve a folyón a túloldalon a vásárhelyiekkel kereskedtek. Mindkettőt a helyi egészségügyi bizottság szine elé idézték és ellenük eljárást tettek folyamatba. A fertőzés tovaterjedésének megakadályozása céljából a város kapitányának feladata volt, hogy a fertőzött ruhák eladását megakadályozza. Az uralkodónak az udvari egészségügyi bizottság által kibocsájtott pátense értelmében mind a vevőt, mind pedig az eladót mint löbenjáró bűnöst büntették. Ugyancsak a város kapitánya vizsgált át hetenként kétszer minden uccát és házat, még a katonaság által lakott épületeket is. Az ellenőrzésnek' ellenszegülőket bejelentette a magistratusnál, illetőleg a helyi egészségügyi bizottságnál. A járvány több, mint két hónapon keresztül szedte áldozatait a városban és december 29-én volt ezévben az utolsó pestises haláleset. Nem tudjuk hányan haltak meg, an <yl azonban bizonyos, hogy a többi országrésztől teljesen elzárt város lakói sokat szenvedtek a hozzátartozók elvesztésén kivül a járványtól való félelem és az elrendelt szigorú óvóintézledések miatt. Az egészségesen maradtak elsiratták a meghaltakat, de, visszakívánták régi jogaikat. Evégből a magistrátus 1739 február 18-án felterjesztéssel fordult a királyi kancelláriához, kérva a város lakói számára a fertőzéstől mentes helyekkel való szabad közlekedésnek helyreáfllitását. Az uralkodónak 1793 március 2-án kelt resolutiója teljesítette a kérelmet és megengedte, hogy a lakosság igazolójegyekkel ellátva szabadon mehessen az egészséges területekre. A resolutio teljes szövegét megörökitették a magistrátus jegyzökönyvében és a járványveszedelemtől megszabadult város örömmel kezdett régi életén nek folytatásához. O. B. Zílüegiiei, briüians éteri, aranyat, ezüst dísztárgyakat, evőeszközöket leg® többért vásárol GÁSPÁR FERENC, Oroszlán-u. 5. Zálogházzal szemben. Keresek megvételre hamis cserrtfogfekat. S6»