Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-26 / 220. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1937. szeptember 25. RaKídrról fidzöox szállítja Díjtalanul Készséggel bemutatja Kedvező llxeiésl feltételeKet szab Régi KészUiéKét becseréli FONYó villamossági szaküzlet Kölcsey u. 4. T elejon 11-65. Kdrdsx ucca 3. Telefon 21 65. cel később Mussolini helyet foglalt Hifler gép­kocsijában. A menet a különböző pártszervezetek sor­fala között haladt az állomás felé. Ugyanezzel a vonattal utazott el a hadgyakorlatok szín­helyére Hitler is kíséretével. A vonat a Gio­vinezza és Horst Wessel induló hangjai mel­lett hagyta el Münchent A római lapok Róma, szeptember 25. A római lapok HOÓZ­szu tudósításban számolnak be Mussolini müncheni fogadtatásáról. A lapok a következő vastagbetüs címeket közlik: „Hitler és népe triumfáló vezérként fogadta a Ducet". „A hatalmas Németország első ujjongó üd­vözlése a fasiszta Olaszország alapítójának". „Viva il Duce, — Heil Hitler". A tudósítások hangoztatják, hogy a minden képzeletet felülmúló nagyszerű fogadtatás mély benyomást gyakorolt a Ducera. Az angol sajtó London, szeptember 25. A Daily Express szerint londoni és párisi diplomáciai körök azt remélik, hogy a küszöbön álló angol-francia­olasz tárgyalások és Olaszorország csatlako­zása a nyoni egyezményhez uj Földközi-ten­geri megegyezésre vezethetnek Anglia, Fran­ciaország és Olaszország közölt. A lap vezércikke szerint Mussolini közli Hit­lerrel, hogy meg akarja ujitani a barátságot Angliával. Angliának nincs semmi oka arra, hogy ezt az ajánlatot visszautasítsa, csupán azt kívánja, hogy ne borítsák fel a Földközi­tengeri egyensúlyt. Mussolini az abesszíniai olasz hódítás elismerését követeli. Mindenki látja, hogy Abesszínia tényleg meg van hó­ditva, nem volna semmi értelme annak, nogy ennek az ellenkezőjét higyjék. „Sikerült megtalálni a közeledés útját Csehszlovákia, Ausztria és Magyarország között" 1 kétcsöves A nagy ad 6 működése kőiben V^ "T" Q A szelektíven veszi E. ' " " BÉCSET-PESTEN Kp S.. MM.­A f ANYSO* OZ AT Vófelkényszer nélkül bemutatja •Alit V f CS mérnök, Szeged, Tisza L. körut 44. Telelen 30-20. Prága, szeptember 25. Politikai körökben elénk figyelmet keltett a „Narodna Politika" beszámolója a kisantantállamok képviselői és Kánya Kálmán külügyminiszter között a genfi tanácskozások eredményeiről. A lap lényegé­ben megerősíti a belgrádi Vremc ama érte­sülését, hogy már azon a tanácskozásom amely Masaryk temetése alkalmából Prá­gában folyt le Leon Blum francia helyettes miniszterelnök bevonásával a három k^ao.. Kívánatra díjtalanul bemutatja. Kedvező részletfizetésre is kapható DlUfSCII ÜIBIRT M». Szeged. Kárász ucca 7. Tele ion 18-71 Lakásán készséggel bemutatja. Előnyös fizetési feltételek mellett szállítja fleteorCsWArgijárrí. lerahota Szered. Kárász ucca 11 szám tanlállam miniszterelnöke között, megállapí­tották, hogy sikerült megtalálni a közeledés útját Csehszlovákia és Ausztria, valamint Ma­gyarország között. A Narodni Politika genfi beszámolójában! most feltűnést kelt. hogy Magyarország és Csehszlovákia közötti tárgyalásokról már egy« általán nincs szó benne, amiből azt a követ­keztetést vonják lc, hogy csehszlovák-magyar viszonvlatban elvben már létrejött a megegye­zés azokban a kérdésekben, amelyek a néhány héttel ezelőtt megindult eszmecserék napirend­jén állottak. A prágai lap azt irja, hogy Genr­ben a legkevesebb súrlódás azokon a tanácsko­zásokon volt, amelyeket Magvarország képvi­selői a jugoszláv megbízottakkal folytattak. Ezzel szemben a magyar-román tanácskozá­sokon számos nehézség merült fel. A leijcs megegyezést leginkább az késleltette, bogy a kisebbségi kérdésben román viszonylatban není sikerült még elbáritani bizonyos akadályokat. Lgy látszik, Románia eddig még nem tudta elszánni magát azokra az engedményekre, amelyeket a kisantant másik két állama már megadott a Magyarországgal való kiegyezés ér­dekében. Revolver IRTA MAJTHÉNYI GYÖRGY Kissé különös figura volt Litván tanár ur, amint fekete malaclopójában ugrálva rótta az uccákat hóban, fagyban, sárban, napsütésben. Csontos, kuszaszakállu arcából csak a szeme, meg a fogsora villant elő, mert egyre mosolygott. Egyébként nyitottnyaku ing, viseltes sportruha volt rajta, de kalapot sose hordott Igv nyitott be barátaihoz és ült le, semmivel se törődve, az elő­kelő urak közé, az asztalhoz. — Hust is egyek? — kérdezte s száját a tál felé csücsöritette. — Mit szólsz ehhez szegény gyomrom? Nevetni kellett rajta. Ugy mondta ezt, mintha Isten tudja, miféle szörnyűség volna pecsenyét enni. — A bal nem hus, — biztatta a háziasszony és * kél gvönyörü szeletet rakott a tányérjára. — Á hal nem, de ez borjukotlett, ha nem csa lódom. — nevetett Litván. — Ne törődj vele! Edd ugy, mintha hal volna. 'A sok tökmag meg szotyós gvömölrs után való­sággal urnák fogja magát érezni a hasad, _ tré­fálkozott a házteazda. A házigazda és vendégei, mind jómódú embe­rek, a mindennapok felőrlő apró pénzgondjait nem ismerték. Litván, ha két-háromhónapon­ként közéjük esőpnent, csak szórakoztatta őket Tudták, hogy becsületes ember, csak épnen sze­rencséje nincs. Tanár volt, 'de mióta hadifogság­ból hazajött, nem tudott álláshoz jutni és most talán már nem is akart. Arákat adott, ha volt ki­nek és tengődve kóborolt ide-oda, gyümölcsön, miegymáson élve, akér Isten madarai. — Hol lakol most? — kérdezte a nagyszakállú igazgató, egykori iskolatársa. — Még mindig ab­ban a kecskeólhan? — A dehogy! Most fenenagy ur vagyok: hotel­ben lakom! — Hotelben? De felvitte az Isten a dolgodat! . . . És hol? Melyikben? — Kint a Királyvölgyben. Ot van az a gyönyörű penzió, de mostanában már kiürül és télen a ku­tya se megy oda Hát azt mondom a tulajdonos­nak: adjon nekem egy szobát, ne íütsenek, ne takarítsanak, ami kell, azt elvégzem magam, oszt ha lesz pénzem fizetek is . . , — Még egy falatot, — kínálta a háziasszony és Litván nem tudott ellenállani a kedvességének. Nézfe, forgatta a pompás sültet és igy szólt: — A komün alatt, amikor még én is állati te­temekkel táplálkoztam és alig lehetett valahol egy jó falatra szert tenni, mindig füstölt oldala­soka, ciromos kolbászokat, liba- és kacsasülteket álmodtam. Néha meg az anyám kamrájában ku­takodtam, mindenbe beleharaptam s ettem, et­tem, nem is ettem, hanem faltam és re-<*elrP min­dig ugy ébredtem, hogy fájt a gyomrom attól a sok mindentől, amit összeáimnd'a'n. Pedi<r éhes voltam? De most? — legyintett Litván tanár ur, — soha eszembe se jut, hogy például borjukot­lett is van a világon! Azzal a tál felé hajolt és egy nagy szeletet szúrt a villájára. Megint nevettek rajta s a háziasszony meg is dicsérte. — Az ilyen vendéget szeretem. Nem kell min­dig kinálni ... i": — Hát mond, öregem. — érdeklődött a házi­gazda, — míg nincs állásod? Mit csinálsz hát egész nap? Tökmagot eszel? — Azt is ha van. Egyébként sokat járkálok éa sokat fekszem. Járkálni még Oroszországban megtanultam . . . Feküdni meg azért fekszem® hogy kitartóan tudjak feküdni, ha majd a hosszu fekvés ideje elérkezik . . . Mert nem szeretnék ott nyugtalankodni mint azok, akik nincsenek hozzászokva és éjjlenkint vissza-visszajárnak . . > Közben a bor is fogyott s azért az efféléket Amikor búcsúzott, azt mondta neki az igaz­megnevették. Hiába, jó figura ez a Litván! gató: — Nézd, öregem, itt áll az autóm a ház elött, azzal pár perc alatt otthon vagy. Litván semmitől a világon nem ijedt már meg, de most mégis aggodalmas gondolatok cikkáz­tak át az agyán. Annyira még nem szakadt el a társadalomtól, hogy ne lett volna tisztában az autózás következményeivel. Világosan látta, hogy a sofőrnek adja a zsebében rejtőző egyetlen és utolsó pengöjé*. akkor holnap upyane-ak korán kell elindulnia, hogy reggel nyolcra a Belvárosba érjen. Pedig ott kell lennie, hosrgy merttezdíe az óraadást egv kereskedő fiának és ennek eredmé­nyeként jobb cipőre tehessen szert, mert mi ta­gadás, egyetlen pár cipőjének nem használt a sok gyaloglás. — Nem, nem, — szabadkozott. — Hagytatok utamra, mégis csak furcsa volna, ha autóval ke­rülnék haza . . „ Az urak azonban nem hallgatlak rá, hiszen csak jót akartak vele és Litván rövidesen autó­ba ült. Jó arcot vágott ehhez is, de a következő sarkon megállította a soffőrt. — Forduljon kérem, vissza. Most jut eszembe, hogy a Peking-kávéházban van még dolgom. Hajt­son oda kérem.

Next

/
Thumbnails
Contents