Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-26 / 220. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1937. szeptember 25. RaKídrról fidzöox szállítja Díjtalanul Készséggel bemutatja Kedvező llxeiésl feltételeKet szab Régi KészUiéKét becseréli FONYó villamossági szaküzlet Kölcsey u. 4. T elejon 11-65. Kdrdsx ucca 3. Telefon 21 65. cel később Mussolini helyet foglalt Hifler gépkocsijában. A menet a különböző pártszervezetek sorfala között haladt az állomás felé. Ugyanezzel a vonattal utazott el a hadgyakorlatok színhelyére Hitler is kíséretével. A vonat a Giovinezza és Horst Wessel induló hangjai mellett hagyta el Münchent A római lapok Róma, szeptember 25. A római lapok HOÓZszu tudósításban számolnak be Mussolini müncheni fogadtatásáról. A lapok a következő vastagbetüs címeket közlik: „Hitler és népe triumfáló vezérként fogadta a Ducet". „A hatalmas Németország első ujjongó üdvözlése a fasiszta Olaszország alapítójának". „Viva il Duce, — Heil Hitler". A tudósítások hangoztatják, hogy a minden képzeletet felülmúló nagyszerű fogadtatás mély benyomást gyakorolt a Ducera. Az angol sajtó London, szeptember 25. A Daily Express szerint londoni és párisi diplomáciai körök azt remélik, hogy a küszöbön álló angol-franciaolasz tárgyalások és Olaszorország csatlakozása a nyoni egyezményhez uj Földközi-tengeri megegyezésre vezethetnek Anglia, Franciaország és Olaszország közölt. A lap vezércikke szerint Mussolini közli Hitlerrel, hogy meg akarja ujitani a barátságot Angliával. Angliának nincs semmi oka arra, hogy ezt az ajánlatot visszautasítsa, csupán azt kívánja, hogy ne borítsák fel a Földközitengeri egyensúlyt. Mussolini az abesszíniai olasz hódítás elismerését követeli. Mindenki látja, hogy Abesszínia tényleg meg van hóditva, nem volna semmi értelme annak, nogy ennek az ellenkezőjét higyjék. „Sikerült megtalálni a közeledés útját Csehszlovákia, Ausztria és Magyarország között" 1 kétcsöves A nagy ad 6 működése kőiben V^ "T" Q A szelektíven veszi E. ' " " BÉCSET-PESTEN Kp S.. MM.A f ANYSO* OZ AT Vófelkényszer nélkül bemutatja •Alit V f CS mérnök, Szeged, Tisza L. körut 44. Telelen 30-20. Prága, szeptember 25. Politikai körökben elénk figyelmet keltett a „Narodna Politika" beszámolója a kisantantállamok képviselői és Kánya Kálmán külügyminiszter között a genfi tanácskozások eredményeiről. A lap lényegében megerősíti a belgrádi Vremc ama értesülését, hogy már azon a tanácskozásom amely Masaryk temetése alkalmából Prágában folyt le Leon Blum francia helyettes miniszterelnök bevonásával a három k^ao.. Kívánatra díjtalanul bemutatja. Kedvező részletfizetésre is kapható DlUfSCII ÜIBIRT M». Szeged. Kárász ucca 7. Tele ion 18-71 Lakásán készséggel bemutatja. Előnyös fizetési feltételek mellett szállítja fleteorCsWArgijárrí. lerahota Szered. Kárász ucca 11 szám tanlállam miniszterelnöke között, megállapították, hogy sikerült megtalálni a közeledés útját Csehszlovákia és Ausztria, valamint Magyarország között. A Narodni Politika genfi beszámolójában! most feltűnést kelt. hogy Magyarország és Csehszlovákia közötti tárgyalásokról már egy« általán nincs szó benne, amiből azt a következtetést vonják lc, hogy csehszlovák-magyar viszonvlatban elvben már létrejött a megegyezés azokban a kérdésekben, amelyek a néhány héttel ezelőtt megindult eszmecserék napirendjén állottak. A prágai lap azt irja, hogy Genrben a legkevesebb súrlódás azokon a tanácskozásokon volt, amelyeket Magvarország képviselői a jugoszláv megbízottakkal folytattak. Ezzel szemben a magyar-román tanácskozásokon számos nehézség merült fel. A leijcs megegyezést leginkább az késleltette, bogy a kisebbségi kérdésben román viszonylatban není sikerült még elbáritani bizonyos akadályokat. Lgy látszik, Románia eddig még nem tudta elszánni magát azokra az engedményekre, amelyeket a kisantant másik két állama már megadott a Magyarországgal való kiegyezés érdekében. Revolver IRTA MAJTHÉNYI GYÖRGY Kissé különös figura volt Litván tanár ur, amint fekete malaclopójában ugrálva rótta az uccákat hóban, fagyban, sárban, napsütésben. Csontos, kuszaszakállu arcából csak a szeme, meg a fogsora villant elő, mert egyre mosolygott. Egyébként nyitottnyaku ing, viseltes sportruha volt rajta, de kalapot sose hordott Igv nyitott be barátaihoz és ült le, semmivel se törődve, az előkelő urak közé, az asztalhoz. — Hust is egyek? — kérdezte s száját a tál felé csücsöritette. — Mit szólsz ehhez szegény gyomrom? Nevetni kellett rajta. Ugy mondta ezt, mintha Isten tudja, miféle szörnyűség volna pecsenyét enni. — A bal nem hus, — biztatta a háziasszony és * kél gvönyörü szeletet rakott a tányérjára. — Á hal nem, de ez borjukotlett, ha nem csa lódom. — nevetett Litván. — Ne törődj vele! Edd ugy, mintha hal volna. 'A sok tökmag meg szotyós gvömölrs után valósággal urnák fogja magát érezni a hasad, _ tréfálkozott a házteazda. A házigazda és vendégei, mind jómódú emberek, a mindennapok felőrlő apró pénzgondjait nem ismerték. Litván, ha két-háromhónaponként közéjük esőpnent, csak szórakoztatta őket Tudták, hogy becsületes ember, csak épnen szerencséje nincs. Tanár volt, 'de mióta hadifogságból hazajött, nem tudott álláshoz jutni és most talán már nem is akart. Arákat adott, ha volt kinek és tengődve kóborolt ide-oda, gyümölcsön, miegymáson élve, akér Isten madarai. — Hol lakol most? — kérdezte a nagyszakállú igazgató, egykori iskolatársa. — Még mindig abban a kecskeólhan? — A dehogy! Most fenenagy ur vagyok: hotelben lakom! — Hotelben? De felvitte az Isten a dolgodat! . . . És hol? Melyikben? — Kint a Királyvölgyben. Ot van az a gyönyörű penzió, de mostanában már kiürül és télen a kutya se megy oda Hát azt mondom a tulajdonosnak: adjon nekem egy szobát, ne íütsenek, ne takarítsanak, ami kell, azt elvégzem magam, oszt ha lesz pénzem fizetek is . . , — Még egy falatot, — kínálta a háziasszony és Litván nem tudott ellenállani a kedvességének. Nézfe, forgatta a pompás sültet és igy szólt: — A komün alatt, amikor még én is állati tetemekkel táplálkoztam és alig lehetett valahol egy jó falatra szert tenni, mindig füstölt oldalasoka, ciromos kolbászokat, liba- és kacsasülteket álmodtam. Néha meg az anyám kamrájában kutakodtam, mindenbe beleharaptam s ettem, ettem, nem is ettem, hanem faltam és re-<*elrP mindig ugy ébredtem, hogy fájt a gyomrom attól a sok mindentől, amit összeáimnd'a'n. Pedi<r éhes voltam? De most? — legyintett Litván tanár ur, — soha eszembe se jut, hogy például borjukotlett is van a világon! Azzal a tál felé hajolt és egy nagy szeletet szúrt a villájára. Megint nevettek rajta s a háziasszony meg is dicsérte. — Az ilyen vendéget szeretem. Nem kell mindig kinálni ... i": — Hát mond, öregem. — érdeklődött a házigazda, — míg nincs állásod? Mit csinálsz hát egész nap? Tökmagot eszel? — Azt is ha van. Egyébként sokat járkálok éa sokat fekszem. Járkálni még Oroszországban megtanultam . . . Feküdni meg azért fekszem® hogy kitartóan tudjak feküdni, ha majd a hosszu fekvés ideje elérkezik . . . Mert nem szeretnék ott nyugtalankodni mint azok, akik nincsenek hozzászokva és éjjlenkint vissza-visszajárnak . . > Közben a bor is fogyott s azért az efféléket Amikor búcsúzott, azt mondta neki az igazmegnevették. Hiába, jó figura ez a Litván! gató: — Nézd, öregem, itt áll az autóm a ház elött, azzal pár perc alatt otthon vagy. Litván semmitől a világon nem ijedt már meg, de most mégis aggodalmas gondolatok cikkáztak át az agyán. Annyira még nem szakadt el a társadalomtól, hogy ne lett volna tisztában az autózás következményeivel. Világosan látta, hogy a sofőrnek adja a zsebében rejtőző egyetlen és utolsó pengöjé*. akkor holnap upyane-ak korán kell elindulnia, hogy reggel nyolcra a Belvárosba érjen. Pedig ott kell lennie, hosrgy merttezdíe az óraadást egv kereskedő fiának és ennek eredményeként jobb cipőre tehessen szert, mert mi tagadás, egyetlen pár cipőjének nem használt a sok gyaloglás. — Nem, nem, — szabadkozott. — Hagytatok utamra, mégis csak furcsa volna, ha autóval kerülnék haza . . „ Az urak azonban nem hallgatlak rá, hiszen csak jót akartak vele és Litván rövidesen autóba ült. Jó arcot vágott ehhez is, de a következő sarkon megállította a soffőrt. — Forduljon kérem, vissza. Most jut eszembe, hogy a Peking-kávéházban van még dolgom. Hajtson oda kérem.