Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-19 / 214. szám

T DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1937. szept. 19. Politikai napilap XIII. évfolyam 214. sz. flz egyetem és ifjúsága Nem leKet szó nélkül elmenni annak" a gyönyörű s főként: gyönyörű jelentőség ü ünnepnek szinte kinyilatkoztatásszerü tanúságtétele mellett, amit a szegedi egyetem rendezett Lathrop lelkész díszdoktorrá avatásával. A díszdoktor lelkész nemcsak egyházközsége híveinek lelkésze, lelkésze minden kisebbségi sorban senyvedő léleknek, akár vallási, akár felekezeti, akár nemzetiségi kisebbségi sors kovácsolta ís számukra a másodrendűség jogtalanságának bilincseit. Ez az ünnep talán nem is az egyetemnek ünnepe, ez az ünnep az egyéniség, a szabadság, a vallásos érzés totalitásának ünnepe volt, az igazság és jóság szelleme volt az ünnepelt, a szabadság lelke tiltakozott ezen az ünnepen az egyéniségre kényszeritett parancsok politikai és társadalmi rendszere ellen, az angol-szász szellem ünnepejt és tiltakozott a német és orosz lélek politikai és társadalmi formái ellen. Az angol-szász szellem nemes liberalizmusa, egyéniségtisztelete és szabadságszeretete vívja most harcát — „az világ kint haddal teli" s travesztáljuk a verset tovább: „és mi abba halunk béli," — a parancsuralmak levegőjével s a diktatúrák szellemével. A szegedi egyetem ünnepe gyönyörű manifesztácíó x»olt a szabadság nacionalizmusa s a lelkiismeret szabadsága mellett. A tudás és bátorság tekintélyének jogcímein minél bivatottabbak a társadalmat vezetni azok, akik részesei voltak a szegedi egyetem ünnepének, annál nagyobb jelentőségű és maradandóbb hatású minden szó, ami a szegedi egyetem szabadságünnepén elhangzott. Nem lehet elhinni, bogy amikor az egyetem tanárai kitüntetik azt, aki érdemeket szerzett a nemzeti és vallási kisebbségek sorsának fölemelésében, akkor akadjanak olyanok a hallgatók között, akik a vallási kisebbségekhez tartozók sorsának megnehezítésével akarják nehezebbé tenni az egyetem legújabb diszdoktorának nemzeti miszszióját. Az egyetem díszdoktora azokért küzd, akik nemzeti, vagy vallási kisebbségekhez tartoznak, küzdhet-e akkor bárki, aki az egvetemhez tartozik, a vallási kisebbségek ellen? Az egyetem emelkedett szellemű, fáklyákat gyuitó ünnepséget rendezett a szellem szabadságának, a lélek függetlenségének tiszteletére, megtörténhetik-e az, bogy az egyetemnek akár egvetlen növendéke más szellemet szolgáljon és más lelkiségnek hódoljon, mint amit egyeteme nemcsak tanít és hirdet, hanem ünnepel is? Az apák és fiuk közötti ősi ellentétnek ma már nemcsak irodalma, de tudományszaka is van. De ami ellentét az eleveelrendeltetés törvénye szerint megvan az apák és a fiuk között, az az ellentét a tanárok és tanítványok® a professzorok és hallgatók, a nevelök és növendékek között nem törvényszerű és nem szükségképen!. Csonka volna az az egyetem, amelyik csak tanítana, de n em nevelne, csak ismereteket közölne, de nem gazdagítaná neveléssel is a lelket. Az egyetem egyetlen hallgatója sem tagadhatja meg azt a szellemet, amit az egyetem kitűnő, tudós professzorai hitük erejével és tudásuk hatalmával szolgálnak, azt a szellemet, aminek lelkes és érdemes szolgálatát díszdoktori oklevéllel jutalmazza az egyetem. Ha az egyetem babérkoszorusa nem volna prédikátora az egyéniség jogainak és a szabadságnak, akkor nem nyerhette volna el az egyetem legnagyobb kitüntetését: a díszdoktori diplomát. De ha az egyetem az egyéniség jogainak és a szabadságnak prédikátorát jutalmazza s disziti föl díszdoktori diplomával, akkor az egyetemi ifjúság akár egyetlen tagja vallhatja-e magáénak azt a szellemet, vállalhatja-e annak a politikai szemléletnek szolgálatát, ami e 11 p n az egyetem díszdoktora harcol s ami ellen folytatott harcában az egyetem kitüntetéssel jutalmazza és bátorítja. Ha az egyetemnek csak az volna rendeltetése, hogy diplomát adjon azok kezébe, akik kiülték az éveket és kiállták a vizsgákat, akkor természetesen minderről nem lehetne szó. Ha a tanároknak csak a vizsgáztatás volna hivatásuk, a hallgatóknak pedig csak a vizsga letétele, akkor senki nem keresné, hogy a szellem kultuszában, a fölvilágositás terjesztésében a haladás biztosításában s a lélek műveltségének kimélyitésében: a nevelés terén mit vállalhat és mit végezhet az egyetem. Az egyetem nem diplomagyár, az egyetem nem automata, amelyik a bedobott indexre négy-öt fogantyú megrántása után kilöki a diplomát, az egyetem a magyar tudományosság műhelye, a magyar szellem és magyar műveltség kiröpítő fészke, tudományos fórum és erkölcsi tekintély, a gondjaira bizott ifjúság tanítója, nevelője, a Szellem és Lélek kalauza. Nevelő és vezető hivatását akkor tölti bel maradéktalanul, ha az ifjúság azt a szellemet vallja, amit a tanárok ünnepelnek s az egyetem kitüntet. Nem lehet olyan mély szakadék egyetem és hallgatóság között, hogy az egyetem azt ünnepelje, amit az ifjúsága megtagad s az ifjúság annak a szellemnek szolgálatába szegődjön, ami ellen az egyetem országra szóló jelentőségű ünnepséggel tiltakozik. S ha a szegedi egyetek a szabadságot ünnepli, az egyéniség jogait s a politikai uralmi rendszerekkel szemben a vallás uralmának elsőbbségét hirdeti, akkor az egyetem hallgatói sem szegődhetnek olyan szellem szolgálatára s nem válhatnak olyan kultusz hittéritőivé, amely ellen fordítja lelkét és tanítását édesanyjuk: az egyetem. Magyarország és a kisantant közölt megbeszélést készítenek elő Genfben A jugoszláv delegáíusok Kánya kUIügymin'szfernél Bclgiád, szeptember 18. A lapok genfi jelentése szerint megtörtént az első érintkezés a magyar külügyminiszter és a népszövetségi jugoszláv küldöttség közölt. A jugoszláv népszövetségi kiküldött, Purics párisi kövelés S z u b o t i c s Jugoszlávia állandó népszövetségi megbízottja látogatást teltek Kánya Kálmán külügyminiszternél. Egyidejűleg Antonescu román külügyminiszter fogadta llárdossy László bukaresti magyar követ látogatását, aki Kánya Kálmán külfigyininíszterrel szintén Genfben tartózkodik. Hozzáfűzik a belgrádi lapok, hogy ezek a talá'krzások minden valószínűség szerint előkészítik Magyarország és a kisantant között tervezett megbeszéléseket, amelyeket nyom* ban megkezdenek, amint Oehsz'ovákia külügyminisztere Masar.yk temetése után visszaél kezik Genfbe. Fontos beszédek Genfben Táncxos magyar fömegbixott nagy besxédben Köve" telte a KisebbségeK megvédelmexését — „A JVéi»sxövetségneK nemcsaK ax alexandreíiei sxandxsáK ügyében, de ax európai KisebbségeK érdeKében is haiároxoít lépéseKet Kell tennie" JWegrfn spanyol minisxterelnöK éles besxéde Olasxorsxág és Sémetorsxág ellen, — Delbos a háborús ragály ellen Genf. szeptember 18. Szombaton délelőtt élénk érdeklődés mellett-folytatták a Népszövetség közgyűlését, az első felszólaló Tánc z o s Gábor tábornok, a magyar delegáció vezetője volt. Az ülésen megjelent Kánya Kálmán külügyminiszter, Eden angol és Delbos francia külügyminiszter. Tá nezos Gábor zsúfolt ház előtt mondotta el beszédét® amelyet végig figyelemmel kisért a hallgatóság. A födelegátus beszédében azt lianeoztatla. ahhoz, hogv a Népszövetség magasztos küldetését, a fegyveres konfliktusok megelőzését és a népek közötti béke megóvását megvalósíthassa, elengedhetetlenül szükséges, hogy tevékenységének a homlokterében a politikai kérdések álljanak. Abban az esetbén. ha a nemzetek azt látják, hogy a Népszövetségtől hiába várják a problémák megoldását, ügyüket azon kiviil fogják meg-j oldani. A továbbiakban arról szőkít a magyar de-, legátus, hogy a 28-as bizottság munkálatai al,