Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-19 / 214. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG III II IBI IIIMl • | III I IH I •Hlllll—IIIMI Vasárnap, 1937. szeptember 19. MENTUS szscs bundái, fozonjo. szabása szenzációs (Károlyiueea. 1.) " - ~1~| -yy -|-||-||v-| mmuuulxjlmjll legutóbbi időben igen lassan haladtak előre. Annak a reményének adott kifejezést, hogy az érdemi munka megindulásával a bizottság tevékenysége a jövőben nagyobb lendületet fog venni. — Az egységokmány reformjának a kérdésében — folytatta Tánczos — Magyarország a főproblémát a megelőző és megtorló rendelkezések közötti kellő egyensúly megvalósításában látja. Mindabból azonban, ami a bizottság munkálatairól étidig nyilvánosságra került, sajnos, e tekintetben semmiféle irányelv nem bontakozik ki. A világ békéje is függ attól, hogy a bizottság ezt a kérdést miként fogja megoldani. Nem kétséges, ugyanis, hogy egvediili kényszerítő és megtorló rendszabályokkal a Népszövetség sohasem lesz képes a nemzetek között békét fenntartani. A tartós és őszinte béke érdekeben a Népszövetség mai szervezeténél tökéletesebb szervezetre van szükség. Hozzászólt a főtitkári jelentésének ahhoz a részéhez is, amely az alexandrettei szandzsákra vonatkozik. Ennek a kérdésnek a megoldása iskolapéldája volt annak, hogv milyennek kellene általában lennie a Népszövetség békéltető és megelőző tevékenységének. A Tanács égisze alatt elért eredmény azonban nem csupán a nemzetek közötti megbékélés általános szempontjából, hanem a kisebbségi kérdés azemponljóból is különös érdeklődésre tarthal számot. A statútum egyik fejezete ugyanis a szandzsák területén élő nyelvi, faji és vallási kisebbségek védelméről is rendelkezik. A staliiluni a nemzetgyűlésben is bizonyos minimális számú .helvét biztosit az egyes kisebbségek kénviselőinek. — Ezek a rendelkezések — hangoztatta Tánczos Gábor — a Tanács egyhangú hozzájárulását nverlék el. Kell tehát, hogy azok megfeleljenek azoknak a nézeteknek, amelyeket a Tanács és annak tagjai a kisebbségvédelem kérdésében jelenleg vallanak. Erre a körülményre való tekintettel annál meglepőbb, h°gy ugyanaz a Tanács továbbra is megmarad eddigi passzivitása mellett mindazokban az esetekben, amikor európai kisebbségek ügyei kerülnek eléje. — A magyar küldöttség ismét kénytelen ezt az áldatlan helyzetet újból a közgyűlés elé tárni, mert meg van győződve arról, hogy az európai kisebbségek helyzetét biztosító szerződések lelkiismeretes megtartása és a tanácsot megillető ellenőrzési jog hatékonyabb gyakorlása az európai nemzetek közeledésének a legfontosabb előfeltétele s egyben az európai béke fenntartásának leghatékonyabb biztositéka. Éppen ezek miatt az okok miatt a legnagyobb mértékben a közgyűlés figyelmébe ajánlotta ezt a problémát a magyar fődelegálus. Az ülés második szónoka B out fos Ghali pasa, Epviptom főmegbizott ja volt, majd Koth norvég főmegbizott beszélt. A következő szónok Negrin spanyol főmegbizott volt. Beszédében kifejtette, hogy amig a spanvol háború bélügy volt. a spanyol köztársasági kormány nem fordult a Nénszövetséghez. Külföldi beavat! .ozás nélkül a kormány már leverte volna a lázadást. — Mit vételt a spanyol köztársaság — kérdezte Negrin — hogv ilven módon béklvót veinek kezére-lábápa. Reguláris olasz csapatok a nemzetközi iog télies megvetésével küzdenek spanyol földön Almcira szégyenfoltja marad a civilizációnak. — A továbbiakban köszönetei mondok mindazoknak az országoknak, amelvek az idJgen invázió kegyetlenségén enyhítettek. Hitler és Mussolini nyilatkozata — folvtruia — elénk világot vetnek hóditó szándékaikra. — A spanvol köztársaság ki fogja vivni szabadságát és be fogja tölteni civilizalorikus küldetését. A benemavatkozási egyezmény meghall. A Népszövetségnek a spanyol kérdésben immár érdemleges lépést kell tennie. A spanyol kormány kéri a Népszövetséget: 1. Mondja ki, hogy Olaszország és Németország támadó fel Spanyolországgal szemben. 2. Azonnal vizsgálja ineg a helyzetet, hogy véget vethessen a támadásnak. 3. Ismerje el a spanyol köztársasági kormány feltétlen jogát ahhoz, hogy hadianyagot beszerezhessen. 4. Hasson oda, bogv a külföldi csapatok elhagy iák Spanyolország leiűletél. 5. Terjessze ki a Földközi-tengeri egyezmény határozatait a spanyol köztársasági knrmánv javára is. Az ülés utolsó szónoka Delbos külügyminiszter volt. — A francia kormány — mondta Delbos — nem platonikus nyilatkozatokat óhajt tenni, hanem minden igyekezetével keresi a békéhez vezető legcélszerűbb utakat. Akart unk kell azoknak a feltételeknek a létesítését, amelyek lehetetlenné teszik a háborúi, óvakodnunk kell a háborús ragálv tovaterjedésétől. Ezért indítványozta Anglia és Franciaország a londoni benemavatkozási értekezletet, td<o ezt egyúttal Spanyolország függetlenségének fenntartása érdekében is. — Ha egves államok fegyverkeznek, mig mások leszerelnek, a világ parancsotokra és rabszolgákra oszlik. Franciaország nem engedheti meg, hogv a támadó fél teltének megjutalmazására számiihasson. T >• kell küzdenünk az esetleges ellenszenvet és a Népszövetség közös, magasztos eszménye körül kell öszsztfognunk. Nem hadi. hanem együttműködési terveket kell a Népszövetség elé terjeszteni. — Anglia és Franciaország összefogása követendő példát nVuit erre. Át kell vinni a köztudalba. hogy minden támadás bün, sőt öngyilkosság. Kánya Kálmán külügyminiszter vasárnapra az olasz követhez hivatalos ebédre, hétfőn pedig részt vesz Aga Kánnak, a Népszövetség mostani elnökének villásreggeli'én. Ez alkalommal találkozni fog löbb Genfben időző államférfival. Találkozás Irta SASDI SÁNDOR X filléres-vonat utasait katonazenekear várta nz állomáson. Harsogtak a trombiták, a cintányér hangja féktelen, aranyló sikolyokkal hullámzott a levegőben, a hátsó sínpáron tolató mozdony kerekei nyikorogtak, egymást üdvözlő szavak hallatszottak, aztán örömteli nevetés, férfiak és nők nevét kiabálták, lassanként azonban elhalt a lárma. Kezdett kiürülni a perrón, már csak a tolató mo'dony lármája hallatszott és a muskátlival díszített oszlop mellett egyedül állt Magda. A sineken túlra nézett, az uj kertvárosra, arra gondolt, jó volna ott élni egy egészen kicsike kis házban, lehet, hogy ilyen pontosan végig se gondolta mindezt, amikor megállt előtte a férfi. — Kezét rsókolom. Csodálkozva, egy kis ijedtséggel nézte az ismeretlen embert. Csonlkeretes szemüveget viselt, fekete volt a szeme, ctuc-olt butusra is fekete és ahogy ott állt, zavar nélkül, de kihangsúlyozott szerénységgel. Magda ijedtsége hirtelen elmúlt. — Azt hiszem, összetéveszt valakivel. A férfi meghajolt. — Senkivel se tévesztem össze. Nem ismerjük egymást. Akkor hát . . . — Kérem, próbálja megérteni ezt a szituációt, minden előítélet és társadalmi konvenció nélkül, ftn ideérkeztem, idegenül, egvniagamban. látok egy csinos, szimpatikus arcú urilányt, aki kétségkívül várt valakit, hiába várt. . . . A fekete szemekben pajtáskodó, meleg sugár villant és Magda csöndes hangon felelte. — Misére indultam és idejöttem. Senkit nem vártam. Igy is jó, mert én meg senkihez sem jöttem. Baj az, hogy találkoztunk? Áranycsillagos vasuta3 sietett el mellettük, kíváncsian visszanézctl. Magda arcán piros hullám futott át és lesütött szemmel mondta. — Feltűnést keltünk, kérem, menjünk innen. Kiértek az állomás előtti térre A szembenlévő hatalmas ház kertjében orgonák nyíltak és nagyon messziről még hallatszott a katonazene. — Balogh Árpád vagyok . . . Mérnők, jelenleg állás nélkül . . . Nevetve mondta ezt a férfi és Magda nevetve felett. — Legalább tudom, hogy kit vártam a vonatnál. — Haragszik rám? — Nem. — Akarja, hogy elmondjam az életemet? — Szokás ez ilyen uccai ismeretségnél? A férfi eípvette cigarettatárcáját, rágyújtott és fújta a füstöt. — Elsősorban is nem uccai, hanem pályaudvari ismeretség, azonban én inkább találkozásnak mondanám. Legalább is a magam részéről. Nem felel Magduska? — Honnan tudja a nevemet? — Láttam belehimezve a zsebkendője sarkába. Vagy a huga, a nővére zsebkendője? — Nincs húgom, nővérem sincs. Senkim sincs ... — Sietve tette hozzá. — A nagynénimen kivül senkim sincs . . . — Nekem- még csak nénim se. Nekem igazán senkim sincsen ... A mai napig sénkini nem volt. A haneia melegen csengett és Magda ugv érezte, nagyon-nagyon jó a szemüveges férfi mellett lépdelni. Szoborhoz értek, Magda magyarázott és mentek továhb. — Üljünk le a sétatéri kioszkban? Én itt idegen vagyok ahova vezet, oda megyek. A gesztenyefák alatt, a teritett asztalnál ültek már, amikor Magda azt kérdezte. — Miért jött ide? '— Mert öt pengő csak a jegv Ara. Firenzére nem telik, hát eljöttem ide. Olcsó vasárnapi program. Álig ismerem az ország városait. Sört ittak, sósperecet ettek, a cigány a ..Mandulafá"-t muzsikálta és a nagyvirágu abroszon összeért a kezük. Percig tartott ez, akkor Ma^da ijedten rántotta odébb a magáét. — Tulajdonképpen mit gondol rólam? mondja meg őszintén. — Nehéz ezt szavakba formálni. Ha kimondom frázisnak hangzik, vagv sablonos udvarlásnak . . . Férfi vagyok, tehát elsősorban azt látom, hogy nagyon csinos, de azt is hogv intelligens. finomérzésü, komoly... A ruháját rendes, ízléses. Tudom, hogy a nénikéjével él egy szép kertes házban, nyáron ott ül a cseresznyefa al/att és csipkét horgol, télen Háromkötetes regényeket olvas, néha zongorázik, lehet, hogy valakinek a lépteit is lesi a kapu felől. Magda sóhajtott. Nézte a gesztenyeágon sorakozó virágokat aztán ' lehajtotta a fejét és azt mondta. — Senkinek a lépteit nem lesem . . , A négvtornvu templomból idáig hallalszolt az orgonaszó, nemsokára utána delet kongattak a harangok és Magda lelkeit. — Mennem kell. — Elkisé.rhetp.m'J