Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-23 / 166. szám

DÉLMAGYARORSZAG Péntek. IQ57. julius 23. 4lw«gyer>r»t<; regény* MÉGIS ÉLEK rla Bmik ahányat Elem4r| 52 Barcza először láthatólag csodálkozott, hol Elekre, hol az osztályra nézett, mintha csak ezt kérdezte volna, hogy hat ez meg mi­féle csodabogár, ez az Udvari, aki igy. ta­nul? aztán bólogatni kezdett és mikor Elek­elhallgatott, kezet nyújtott neki. — Gratulálok, fiam. Ez szép volt. Beis­merem, hogy kellemesen csalódtam magá­ban. Elek a fiuk között magától-értetődően jó­val hamarabb lett népszerű. Martinovics Béla s Harasztos Tamás, két padszomszédja, azonkívül Turai Laci az osztály legjele­sebbje és Dióssy Ödön rövidesen elváleszt­hatatllan barátai lettek. Itt már nem voltak kamaszos ugratások, létező és nemlétező szerelmi kalandokkal való hencegések, ezen régen túlestek valamennyien, ezért köny­nyebben simulhattak egymáshoz. Egyszó­val minden a legjobb uton haladt, már csak tizedes számokat rajzoltak a táblára, amivel azt jelezték, hogy hány nap van még hátra karácsonyig, araikor Elek ós Kankovszky nevű társa azt a megbízást kapták az összességtől: menjenek ki a vá­rosba s Turai Laci születésnapjára vásárol­janak egy cigarettatárcát. Hát hogyne fogad­ták volna el a kiküldetést. Csúnyán esett a hó azon a délutánon, az erdélyi hegyekről irgalmatlan vihar szakadt a városra,, a villa­mosközlekedés is elakadt, tehát gyalogosan masíroztak a nemes cél érdekében. Mint lomha hóemberek, akik valami csoda kö­vetkeztében járni tudnak, ugy néztek ki. Fe­kete szalonsapkájukon, köpenyükön ujjnyi vastagon tapadt a hó. Amint átmentek a belváros torkában levő • kis vashídon, — Kankovszkyt a szél ereje nekidöntötte a kor­látnak. Majd lesodorta. — Hü, a szentjit, micsoda idő. — Bizony kutyának való. — Prüszköltek a bőrüket hasogató hidegtől. De azért Turai Laci kedvéért szívesen va­gyok kint. — Én is. — Mielőtt betértek vol­na nz ékszerészhez, a „Kék macská-"ban megittak három-három deci forralt bort, hogy visszanyerjék emberi ábrázatukat. Az­tán az ezüstmüvesnél simán végeztek. Hu­szonöt koronát adtuk a tárcáért, kilenc ko­ronájuk megmaradt. Elek azt indítványozta, hogy a maradék pénzért felvágottat vásá­roljanak, jó lesz vacsora után pótléknak: majd összegyűlünk a tanteremben, irknlapo­knt teregetünk a padokra, érted? szabály­szer névnapi ünnepségeket rendezünk, büf­fével — mondogatta Kankovszkynak, aki viszont likőrre és csokoládéra szavazott. Vé­gül is középen találkoztak. Két rud parizert vettek és literes üvegben olcsó rumot. Amig azonban kiegyeztek, tökéletesen rájukeste­ledett és a fergeteg tombolása, ha lehet, még fokozódott; csakúgy keseregtek belé a ki­támasztott kapuk, meg a félénken pislogd ablakok. Egyetlen hörgő vonaglás volt n folyőcs­kával kettéosztott varos, amelynek szivén olyan hidegen feküdt a fenékig befagyott, csillogó jégszalag, akár a kardpenge. Járó­kelők sehol, itt-ott találkoztak csuk hólapá­tolókka! és kötelességtudó házmesterekkel. Bátran futásnak eredhettek hát, hogy minél gyorsabban hazaérjenek. Futottuk, mint nz uccakölykök'. Elek egyszer hasraesett, szája tele lett puha hóval. Megesküdött volna rá, hogy ennek a sziiztiszta égi vattának szaga is volt. Üde, friss, gyenge naráncsillata. Amig Kaniovszky talpra nem segítette, határo­zottan érezte és élvezte. Mégegyszer lehajolt, felvett egy tenyérnyit ós megszagolta. — Ne vacakolj mar annyit, siessünk — sürgette Kankovszkv s ismét nekilódultak a fehér pokolnak. Előreszegett fejjel nyargaltak vé­gig nz utcán. Az egyik sarkon aztán mégis élőlény akadt útjukba. Katona, mint ők: átalakított kincs­tári kabátban, fején csukaszürke tábori sap­kával, nyakán fel volt tűrve a gallér. Azt hitték, valami altiszt. Nem is nagyon nézték meg, elfutottak mellette. Tisztnek nem tiszt, ez bizonyos, nem kel! tisztelegni. Törtettek előre, amikor kiáltást hallottak a hátuk mö­gött. — Növendékek! MegállaniI — Először otromba tréfának vélték, — mit viccel ez a hülye? — gondolta Elek és még va­laszolni is akart, holmi gorombaságot, de az idegen már odaért hozzájuk. Kezét Kankov­szky vállára tette. — Miért nem tisztelegtek? — kérdezte szi­gorúan. Most látták, hogy arany" sapkarózsája van. És idősebb férfi. Alighanem törzstiszt. Hejha. No kutyateremtetté. Tökéletesen megkukultak a keserves előérzettől. Ebből nagy disznóság lesz. Ha egy tiszt ilyen vad időben nem átalju alantasait megállítani a köszöntés elmulasztásáért, akkor az karakán legény lehet. Elek is, Kankovszky is, mint­ha odafagytak volna a hóhoz. Némán, lesü­tött szemmel hunyorogtak, hogy a tiszt rá­juk szólt. — Miféle viselkedés ez? Mi? — Kigombolta köpönyegét: alezredes volt, tá­bori egyenruhában. — Elek mentegetődzni próbált, a sötétségre meg a viharra hivat­kozott, az alezredes azonban leintette. — Nem érdekel, kérem. Semmisem érdekel — mondta könyörtelenül. — Katonának nincs jó és rossz idő. Katonának csak • kötelessé­ge van és szabályzat és tisztességtudás. Ma­guk ez ellen vétettek, azért holnap parancs­nokságuknál kihallgatásra jelentkeznek. Ne felejtsék el: Somlyódi alezredes a nevem ... A két fiu összecsapta bokáját; szalutáltuk. — Igenis. — Távozni akartak. — Várjanak! Maguk kicsodák? — Udvari Elek. — Kankovszky Árpád. A tiszt szigorú pillantása majd keresztül szúrta őket. — Köszönöm. Most elmehetnek." Máskor pedig nyissák ki jobban a szemüket — szólt ós továbbindult. Amikor eltűnt látókörükből, Elekből feltört a méreg. — Az Istenit a fejinek — morogta vicsorogva. — Ezt alaposan kifogtuk. Ezt a vadszamarat. Fogdába kerülünk érte, majd meglátod. — Kankovszky más véleményen volt. Amellett bizonykodott, hogy az alez­redes csak rájuk akart ijeszteni. — A vak is láthatta, hogy mostanában jött vissza a harc­térről, esetleg nem is idevalósi, hanem csu­pán átutazóban járt itt •— mondotta. — Ki­sebb gondja is nagyobb annál, minthogy ve­lünk törődjön. A nevünket se irta fel, fo­gadni mernék, ' már most sem tudja, kik voltunk. — Elekre nézett. — Érted? — Nem. — Ejnye, de nehezen forog az eszed. Hát idehallgass! Egyszerűen nem megyünk el a kihallgatásra. Fütyülünk a parancsára. Kü­lönben is nem követtünk el semmit. Miért tűrte fel kabátja gallérját? ha nem takarja le rangjelzését, ükkor tisztelegtünk volna neki... igazából ő a hibásabb... Ha pe­dig mégis jelentést tenne a. parancsnokság­nál, persze- nevek nélkül, mert. a nevünkre, mondom, nem emlékezhetik, mi majd lapul­ni fogunk. Utóvégre másoknak is volt ki­menőjük máma délután. Hilii. Na, nem igaz? Akinek fontos, szaglászhotik utánunk akár Ítéletnapig.. — Tagadhatatlanul sok igaz­ság rejlett Kankovszky okoskodásában, amit némi huza-vona után Elek is elfogadott. Va­lóban: komoly, csaták tüzében edződött ka­tona nem lehe+ annyira hiu. hogv minden­áron elégtételt akarjon egy elmulasztott sza­lu fái a sért. Dehogyis fog telefonálni, vagy pláne kijönni az intézetbe és árulkodni. Szó sincs róla. Biztosan önmaga előtt is szégyen­lené. Ugy hát. Igaz viszont, hogy Párká­nyos ezredes, amott a másik városban, meg­tette. Törzstiszteket állitott meg az uccán azért, mert szabálytalanul köszöntek; de Pár­kányos súlyos idegbeteg volt, akinek megér­tően elnézték az ilyesmit s megbpesájtották, mint nzt,*hogy ezredes létére állandóan piros­béléses tábornoki köpenyt hordott. Ez az al­ezredes ellenben egészségesnek látszott, s1 halál karjából jött és valószínűleg vissza iá fog odu térni, ezek szerint alig hihető, hogy ilyen kicsiséget felfújjon s tűzön vizen át bosszyért lihegjen. - Kankovszkynak töké­letesen igaza von — gondolta Elek. — Ugy kell viselkedni, mintha misem történt volna. Bolond ember az, aki kényszer nélkül odahaj­lik a vessző alá. (Folyt, köv.) dpróhirdeTúak. BuJtovoxott CL Csinosan bútorozott szoba olcsón kiadó azonnalra. Papp Pálne, Szent László u. 1. Ellátás I Bejáró főzönő kóser •háztartásba felvétetik. Ajánlatok ..Sürgős" — jeligére kiadóba. JZMtlCl/lf€Q Egv, vagy kétszobás üsszkovnfo! íos LAKAH T keresek a Belvárosban azonnaba. Ajánlatot „Állandó" jeligére a szegedi kiadóba kérek. Voloniörnek érettségizett fiatalem­ber jó gyorsíró nagy vállalathoz fel­vételik. Ajánlatot ..Yolonlör" jeligére sze­gedi kiadóba kéretik* ADÍTÍ-V€T€L Egy szobás Osszkom (orlos garszon-lok&s aug. l-re kiadó. Dsza Iajos krt. 51. Keresek augusztusra 1­re modern 2 vpgv 3 szo­bás lakást, esetleg ma­gános villát, lelefon: 10—23. Háromszobás modern la kás azonnalra átadó. . Kozponc jeligére. 1—2 szobás összkom­fortos lakást keresünk novemberre. Ajánlatot: „Állandó, lakó" jeligé­re. t szobás komfortos la­kást kehesek. „Tisza­part" jeligére. légszekrény Feketénél Kossuth L. s. 18. ERÜSEBB FUT gvári kisegítőnek azon nal felvétetik a Hungá­ria Szikvizgyárban. Br. Jósika u. 27. Jókarban lévő használt gyorsmérleget vennék. Ajánlatokat kérek —i „Készpénz" jeligére. — Nagy Gvörgv Vásár­helyi sugárut 61. ELKÖLTÖZÉS MIATT! eladó egy kis vaskály­ha, radiátor, sokszoro­sító készülék, mézen bödön, férfi és női ci­pők, Térti kalap, egy női drapp kabát Sze­ged, Feketesas ucca 13« T emelet 1. Használt kis és nagy ÍRÓGÉPEK > C0 és 90 pengőért el-' adók jótállással Far­kas Pál Kossuth La-j jos sugárut 8. A-T, holdas gyiimöT­esőst vennék. „Kör nyék" jeligére. Kertes modern magán­házat 3—4 szobás la­kással megvételre kere­sünk. Ajánlatot „Nagy- • körúton belül" a szege­di kiadóba. Nyugágyak, csolnak takaró ponyvák, zsákok, kötéláruk gyári áront Varga Mihály cégnél, Aradi-u. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents