Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-16 / 134. szám

Szerda, 1937. Junius 16. Politikai napilap XIII. évfolyam. 134. sz. Csökkenő haszon — emelkedő haszonkulcs Csak az objektivitásunk' bizonyításaként hivatkozunk arra, hogy az elmúlt év őszén az adófelszólamlási bizottságok működésének idején, a legnagyobb elismeréssel emlékeztünk meg a pénzügyi hatóságok eljárásáról s a méltányossági tekintelek bölcs és emberséges figyelembevételéről, Ez az objektivitásunk kötelez arra, hogy most szóljunk arról az ijedt megdöbbenésről, ami az adókivetésekről szóló értesítéseket mindenfelé követi. A pénzügyminiszter ur a parlamentben nr•ól beszélt, hogy a gyöngék válláról le kell venni az adóterheket s azokat a vállakat kell megterhelni, melyek a nagyobb terheket is képesek elviselni. A pénzügyminiszter ur a szociális szempontok figyelembevételét is ígérte s a helyes adórendszer egyik alapjaként jelölte azokat meg. Azok a kereskedők, iparosok és szellemi foglalkozásúak, akiket az adóhivatal újonnan megállapított jövedelmi és kereseti adójukról értesit, szédülten néznek maguk körül, vájjon ők is azok közé az erős vállbirtokosok közé tartoznak, akik nagyobb terhek viselésére hivatottak? lígy érezték, hogy eddig is roskadoztak a közterhek súlya alatt s titokban reménykedtek, bogy talán mégis valósággá válik a pénzügyminiszternek „általános. helyeslés és taps"-kisérte ígérete s a terhek egy része lekerül kisebesedett vállukról. Az igéret meg is valósult, de ugy, hogy a gyöngevál,1 a k ujabb terheket kaptak, a gondok nem csökkennek, de a kétségbeesésig fokozódnak s attól tartunk, hogy ebben a rendszeres adófelemelésbsn maga az adómorál fogja szenvedni a legsúlyosabb veszteséget. Mert az adómoirál vegetér ott, ahol az önfentartás ösztöne kezd dolgozni. Még a büntetőjog is mentességet ad azok számára, akik a maguk, vagy hozzátartozóik életének védelmében követnek el bűncselekményeket. Az adózó, akinek a mai viszonyok között emelik fel adóját, abban a szituációban érzi magát, ahol már az önvédelem jut szerephez s az adóemeléssel fenyegetett exisztencia és élet válogatatlanul adja kézbe a védekezés eszközeit. Adómorál csak ott van, ahol a közterhek nem támadják a hivatás folytatását, a boltot, a műhelyt, az irodát s azoknak életét, akiket a sors a bolthoz, a műhelyhez, vatrv az irodához fűzte: Az adóhatóságok végzetes tévedésben vannak, amikor az emelkedő számokban emelkedő prosperitás jeleit látják. Az anyagárak emelkedése valól>an emelte a bevételi és kiadási összegeket minden kis üzemben, de az emelkedő számok nem mutatnak a jövedelem, vagy kereset emelkedésére is. Ellenkezőleg: minél jobban emelkedtek az árak, annál kisebb a kereskedő áruraktára s az iparos készlete, mert a drágaság emelkedésével nsm emelkedett a kereskedő és iparos tőkéje s ugyanazzal a pénzzel sokkal kevesebb anyag és sokkal kisebb raktár l->eszerzéseről tudott csak gondoskodni. A drágulás kezdeti folyamatát nem lehet a visszatérő konjunktura m jeleként felfogni, ez a drágulás csökkentette a fogyasztást s a csökkent fogyasztás restringálta a kereskedő és iparos forgalmát is. Ezek a meggondolások világosan mutatják, hogy a nagyobb számok csökkenő bevételt és összezsugorodó jövedelmet mutatnak csupán. Vannak jogelvek, melyeket a közigazgatási biróság állandó gyakorlata hitelesít, — ezeknek a jogelveknek megtagadásával miért kell minduntalan sérelmeket okozni az adózóknak ? A közigazgatási biróság úgyis igazat ad, minek próbálkoznak akkor olyan számítási módokkal, olyan kimunkálás! módszerekkel, melyek végeredményben ugy sem fognak érvényesülni, de az adózó, aki csak birtokon kivül kérlieti a közigazgatási bíróságnak két-három év multán jelentkező segélyét, közben összeesik azoknak az adóknak súlya alatt, amiknek terhét a — halott válláról úgyis leveszi majd a közigazgatási biróság. Nincs annak sem ideje, sem helye, sem indoka, hogy az adóhatóságok most emeljék a haszonkulcsokat, — a haszon csökken, a haszonkulcs emelked i k. Nincs annak sem indoka, hogy most kisérletezzünk az adóalap uj megállapítási módjával s hozzászámítsanak olyan tételeket, melyekkel eddig soha nem növelték" az adóalapot. Megmondjuk nyíltan : olykor humoros hatást kelt az az indokolás, amivel aa adót felmondták s hivatkoztak arra, hogy „közismerten" jól megy az üzlet, vagy az ügyvédi iroda, — azoknak üzlete, irodája, vagy rendelője, akik a szó szoros, de szomorú értelmében a mindennapi kenyér megszerzéséért viaskodnak sokkal ke-< vesebb reménnyel, mint amennyi az élet folytatásához szükséges. Sokkal, sokkal megbízhatóbb helyi ismeretre van szükség a közterhek kivetésében,; mint amennyi a sérelmes kivetésekben megnyilatkozik. A polgár elég harcot folytat a megélhetéseért, az önfenntartás ösztöne s a családról való gondoskodás parancsa elég sok küzdelemre kényszeríti őket, az é 1 e t n 0 legyen állandó harc az adóhatóságokkal. Mindenki kész erején felül résztl venni ennek a szerencsétlen országnak terheiben s vegye is ki mindenki részét a terhekből teherbíró képességén felül is, de m i n« denkinek joga van védekezni aa ellen az adóztatás ellen, amelyik polgár: foglalkozásának folytatását fenyegeti megsemmisüléssel. Az államkincstárnak nem lehet az az érdeke, hogy az adózók kipusztuljanak, államérdek az, hogy senki ne viseljen nagyojjt* terhet annál, mint amit exisztenciájának fennmaradása mellett viselni képes. A most kirótt adók pedig keservesen sok esetben már az exisztencia létét fenyegetik. Az angol birodalmi értekezlet nyilatkozata az európai helyzetről és a fegyverkezésről „4 Népszövetség alapszabályait el kellene választani a békeszerző. désektőL" — „Világnézeti különbségek nem szakíthatják ketté a világot ellentétes csoportokra" London, junius 15- A St. James-palotában kedden ünnepélyes ülésen zárták be a birodalmi értekezletet. A kiadott jelen'és szerint a tanácskozás után nyilatkozatot szövegeztek meg a külföldi kérdésekről. Mindenek előtt utalnak arra, hogy semmiféle kötelezettséget sem állapítottak meg, dc az érdekelt kormányok képviselői teljes egyetértésre jutottak több általános kérdésben. Igy megegyeztek abban, hogy az angol államszövetség valamennyi tagjának legfőbb célja a hékc fenntartása. Az értekezleten képviselt államok egyhangúlag kijelentették, hogy fejfegyverkezésük sohasem szolgál olyan támadó céli, amely nem lenne összhangban n népszövetségi alapszabállyal. Egyidejűleg kifejezésre juttatták azt a kívánságukat, hogy a Népszövetség befolyását megerősítik. — Az angol birodalom államai azon a nézeten vannak — mond ja tovább a nyilatkozat —, hogv ezeket a célokat könnyebben el lehelne érni. ha a népszövetségi alapszabályt elválaszthatnák a békeszerződésektől. Az értekezlet résztvevői kifejezésre juttatták azt a komoly kívánságukat, hógy a leszerelést olvan messzemenően vigvék keresztül, amennyire csak lehet, ugyancsak" egyet értenek abban. Hogy az angol birodalom egyes kormányai kötelezzék magukat olyan védelmi intézkedésekre, amelyeket szükségesnek tartanak nemzetközi kötelezettségeik teljesítése és biztonsága szempontjából. Végül hangsúlyozzák, hogy az értekezlet tagjainak véleménye szerint a politikai világnézeti különbségek egyáltalában nem akadályai a kormányok és államok közötti barátságos kapcsolatok fenntartásának és semmi sem lenne károsabb a nemzetközi megl>ékclés szempontjából, mint a világ kettészakitása ellentétes csoportokra. Az értekezlet végén hosszabb nyilatkozatot adtak ki a birodalom védelmének kérdései ről is. A nyilatkozat szerint a7. értekezlet tagjai mély aggodalommal állapítják meg. hogy a nemzetközi feszültség a legutóbbi, 19,10. évi birodalmi értekezlet óta érezhetően erősbödött és valamennyi nagyhatalom nagy mértékben fegyverkezik. Megelégedéssel vélték tudomásul az angol kormánynak a légi haderő fejlesztésiről szóló intézkedéseit, ez a légi haderő elég erős lesz arra, hoav védelmet nyuitson a birodalmat megtámadó bármilyen erős léüi haderő ellenAz értekezleten résztvevő államok a szárazföldi. légi és tengeri haderő felszerelése, kiképzése, egyenruhájának és szervezetének közös rendszerét fogadták el. Elhatározták ezenkívül, hogv az egyes dominiurnok közölt kicserélik a tiszteket és védelmi bizottságokat létesítenek. ÜL