Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-13 / 132. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1937. junius 13. Politikai napilap XIII. évfolyam. 132. sz. A béke utja A" német hadügyminiszter olaszországi ut­ja után a német külügyminiszter Belgrád és Szófia meglátogatása után Budapestre jött. Schacht, — olvassuk —, Bécsbe készül s utazás előtt áll E d e n kancellár is. Csak a minap bucsuztunk el lengyel miniszter-ven­dégünktől magunk is. A forrongva kavargó Oroszország nagyhatalmú képviselője fran­cia földre lépett, a belga miniszterelnök Pa­risban tárgy&l, — a miniszterek és diploma­ták frontján elég mozgalmas az élet. Más időben ilyen kánikulában golfoztak zöld ré­ten, vagy horgásztak illedelmes patak part­ján s nem liliomos frakkot, hanem strand­trikót öltöttek magukra. Tárgyalnak és utaznak a diplomaták, "de váj­jon mit visznek magukkal uti csomagjaik kö­zött ? Két nagy utazási iroda mozgatja azo­kat, akikben legalább egy gramja van a ha­talomnak s egy mázsája a felelőtlenségnek. Az egyik utazási iroda — a Béke, a másik — a Háború. Mind a két vállalat ragyogó prospektussal dolgozik, mézes Ígéretek, va­rázsos képek tárulnak fel a prospektusokból, az háborúért agitál, a másik a béke mellett. Nem nagyon lehet azonban csudálkozni, ha a háború propagandája sikeresebb. Alit Ígér­het a béke? Nyugalmat ígérhet, de ez a nyugalom azt jelenti, hogy a fegyvergyárak áHnak, a municióipar leszerel, a nyersanyag utáni éhség, — az egész világ most nyersanya g-k oszton van, — csök­ken, az árak lefelé haladnak, a foglalkozta­tás üteme lassul, a katonaságnál és a muni­ciós iparban elhelyezkedettek uj foglalkozás es elhelyezkedés után kénytelenek nézni, — béke van, de ez a világ nem a békére van megszervezve, a határokat nem fenyegeti el­lenség, de fenyegeti az állást, a kenveret, a munkaalkalmat, a mindennapi élet békéjét.' S ezzel szemben mit Ígérhet a háború pros­pektusa? Uj üzemek létesítését, minden munkanélkülinek munkába állását, a nyers­anyagok árának ugrásszerű emelkedését, a fizetések és jövedelmek fölfelé haladását, uj prosperitást s az uj prosperitással egy uj világot, melynek ina a nyersanyag, hullat valamit majd az embereknek is a ma­ga hatalmából, dicsőségéből és a felhők közé emelkedett értékéből. Boldog narkózist igér, érzéstelenítő, fájdalmat zsongitó lelkesedés­injekciókat, a fölvLrágzott vonatok romanti­káját, nép-époszi hadikölcsön-nalvitást s mindezek mellett még azt is, hogy minden üzem teljes kapacitással és három „schich­itá"-val dolgozhatik és azt, hogy nincs elad­hatatlan nyersanyag. Milyen őrjitő ellentét ez.' Mindannyiunk vágya: a béke, szegény és tespedő világ képét tudja csak elénk vetíteni és mindany­nyiunk félelme, a háború, a mai gazdasági rend ideálját rajzolja Ui. Ez az ellentét tragi­kus hibát, katasztrofális tévedést rejt magá­ban. Ez a hiba és ez a, tévedés az, hogy egés2 világunkat és egész gazdasági ren­dünket a háborúra állítottuk be és nem a békére. A termelési rend csődje az. Hogy pusz­títani kelljen életet és alkotásokat csak' azért, hogy újra legyen szükséglet, amit a termelés kielégíthet. Hogy Braziliában a ká­vét a tengerbe szórták, csak. iskolapéldája (egész termelési rendünk anarchiájának. A termelt javakat el kell pusztítani s a termelt javak feleslegének olyan mind­egy, hogy tengerbe vetik-e a békében, vagy felrobbantják, tönkrelövik, szétszaggatják a háborúban. Mi az egész municiós ipar ? Elő­állítása azoknak a termékeknek, melyek csak akkor töltik be hivatásukat, ha elpusztulnak. Egy ágyú élettartama nem több — három percnél, ha csak azokat a másodperc-töredé­keket vesszük számításba, amikor e.z ágyú kilöki a lövedéket. Háromszor, ötször, talán tizszer annyit termelünk, mint amennyit el tudunk fogyasztani s mig vannak óriási ki­terjedéáü területek, ahol milliók éheznek s rongyokba se tudják takarni vézna testüket, a világ másik fele elpusztul löbbtermelésé­nek terhe alatt. S amig a termelésnek és fogyasztásnak anarchistája megmarad, ezen csak a háború pusztítása tud segíteni. A békében felhalmo­zódnak a készletek s amikor a fölösleges készletek súlya öngyulladást okoz, a háború jön, hogy elpusztítsa a készleteket és boldog áruhiányt teremtsen. S hiába Budapest> junius 12. Politikai köröket szom-* baton is változatlanul foglalkoztatta a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló javaslat ügye, ame­lyet a legutolsó napok tárgyalásai után — hir szerint — a kormány átszövegez és ebben az uj formájában terjeszti majd a képviselőház elé. Ebben a pillanatban még nem lehet tisztán látni, hogy a módosítások milyen mértékben fogják érinteni a javaslatot. Az ügyben szombaton fontos tanácskozást folytatott Darányi Kálmán miniszter­Budapest, junius 12. Báró Neurath né­met külügyminiszter, aki pénteken repülőgé­pen Belgrádból Budapestre érkezett, megko­szorúzta á Hősök Emlékmüvét. A Hősök-teréig a Mussolini-tértől iskolás fiuk ts leányok ál­lottak sorfalat, az emlékmű oldalán katonai díszszázad helyezkedett el. A külügyminisztert bárcziházi Bárczy István államtitkár üd­vözölte, ellépett a díszszázad előtt, majd az emlékműn elhelyezte koszorúját. A külügyminiszter szombaton délelőtt 11 órakor meglátogatta Kánya Kálmánt, majd Darányi Kálmán miniszterelnököt kereste fel. A látogatást tanácskozás követte, amelyen Kánya Kálmán is résztvett. Az államférfiak részletesen letárgyalták a két országot érdek­lő összes politikai és gazdasági kérdéseket. Délután 2 órakor Oltó von Erdmanns­dorf német követ a Gellért-szállóban dezsö­nét adott a külügyminiszter tiszteletére. A de­zsönén megjelent Darányi miniszterelnök és Kánya külügyminiszter is. A kormány este díszebédet adolt a beiügy­elhatározás és hiába jószándéle, ezen egyes emberek segiteni nem tudnak, mint ahogy gyerekkéz nem tudná visszatolni a Niagara víztömegét. A gazdálkodás rendjének kell megváltozni, egy más gazdasági erkölcsnek kell jönni, amelyik a termelésben társadalmi tevékenységet lát s a szükséglet kielégítésé­ben nem gazdagodása módját, hanem társa­dalmi hivatásának betöltését fogja látni. Amelyiknek lesz ereje ahhoz, hogy szétossza a javakat s megteremtse módját annak, hogy mindenki hozzájuthasson, aki arra iá van szorulva. A termelés anarchiáját a termelés rendjének kell felvál­tani s a szükséglet mértékének kell meg­szabni a termelés mennyiségét. Legyen sza­badság és legyen magántulajdon, a forgal­mat ne akadályozhassa minden salabnkter, de legyen rend is a gazdasági élet­ben, amelyik a szabadságot és magántulaj­dont társadalmi munkára fogja ösz­sze a béke szolgálatában és biztosításában. S akkor mingyárt milliószor több varázsa lesz a békének, mint m a van a háborúnak. elnök Lázár Andor igazságügyminiszterrel, akivet az cjész anyagot megvitatta. Az ügyben a jövö hét elején minisztertanácsot hiúnak össze. Darányi Kálmán miniszterelnök szombaton dél­előtt 10 óra 40 perckor kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál, aki megszakítva kende: esi pihenőjét, reggel visszatért a fővárosba. A kiha'lgatáson a miniszterelnök jelentést tett az álam főnek az időszerű politikai ős kormány­zati kérdésekről. minisztérium dísztermében, amelyen Kánya Kálmán külügyminiszter a következő felköszöntőt mondotta: — Nagyméltóságod látogatása mindannyiunk számára, elsősorban azonban az é;i számomra, akit az évek óta tartó barátságnak és nagyra­becsülésnek érzései fűznek önhöz, nemcsak örömet szerzett, hanem jelentős esemény is, mert most történt meg első ízben, hogy a né­met külpolitikának felelős vezetője a magyar kormánynál hivatalos látogatást tesz. Több, mint egy ezredév óta lovagok és panasztok, papok és tudósok, megismertették velünk a németség szellemét és lényegét, a közös ellen­felek ellen vivott dicsőséges harcok emlékezele él és mindig élni fog szivünkben és a ir.oslani szabad és békés fejlődésért folytatott küzde­lemben bizalommal állunk egymás mellett. A jelen pillanatban látogatása számunkra mesz­szire kimagasló bizonyíték arra, hogy a rég­től bevált barátság változatlanul fennáll to­vábbra is. A háború utáni első években orsz>­aaink külpolitikai ege állandóan borús volt, II jövö hélen tárgyalja a minisztertanács az átszövegezett kormányzói javaslatot „Olaszországgal és Ausztriává! való együttműködésre támaszkodunk továbbra ís" Kánya és Neurath külügyminiszterek beszédei a kormány szombaii estebédjén

Next

/
Thumbnails
Contents