Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-13 / 132. szám
DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1937. junius 13. Politikai napilap XIII. évfolyam. 132. sz. A béke utja A" német hadügyminiszter olaszországi utja után a német külügyminiszter Belgrád és Szófia meglátogatása után Budapestre jött. Schacht, — olvassuk —, Bécsbe készül s utazás előtt áll E d e n kancellár is. Csak a minap bucsuztunk el lengyel miniszter-vendégünktől magunk is. A forrongva kavargó Oroszország nagyhatalmú képviselője francia földre lépett, a belga miniszterelnök Parisban tárgy&l, — a miniszterek és diplomaták frontján elég mozgalmas az élet. Más időben ilyen kánikulában golfoztak zöld réten, vagy horgásztak illedelmes patak partján s nem liliomos frakkot, hanem strandtrikót öltöttek magukra. Tárgyalnak és utaznak a diplomaták, "de vájjon mit visznek magukkal uti csomagjaik között ? Két nagy utazási iroda mozgatja azokat, akikben legalább egy gramja van a hatalomnak s egy mázsája a felelőtlenségnek. Az egyik utazási iroda — a Béke, a másik — a Háború. Mind a két vállalat ragyogó prospektussal dolgozik, mézes Ígéretek, varázsos képek tárulnak fel a prospektusokból, az háborúért agitál, a másik a béke mellett. Nem nagyon lehet azonban csudálkozni, ha a háború propagandája sikeresebb. Alit Ígérhet a béke? Nyugalmat ígérhet, de ez a nyugalom azt jelenti, hogy a fegyvergyárak áHnak, a municióipar leszerel, a nyersanyag utáni éhség, — az egész világ most nyersanya g-k oszton van, — csökken, az árak lefelé haladnak, a foglalkoztatás üteme lassul, a katonaságnál és a municiós iparban elhelyezkedettek uj foglalkozás es elhelyezkedés után kénytelenek nézni, — béke van, de ez a világ nem a békére van megszervezve, a határokat nem fenyegeti ellenség, de fenyegeti az állást, a kenveret, a munkaalkalmat, a mindennapi élet békéjét.' S ezzel szemben mit Ígérhet a háború prospektusa? Uj üzemek létesítését, minden munkanélkülinek munkába állását, a nyersanyagok árának ugrásszerű emelkedését, a fizetések és jövedelmek fölfelé haladását, uj prosperitást s az uj prosperitással egy uj világot, melynek ina a nyersanyag, hullat valamit majd az embereknek is a maga hatalmából, dicsőségéből és a felhők közé emelkedett értékéből. Boldog narkózist igér, érzéstelenítő, fájdalmat zsongitó lelkesedésinjekciókat, a fölvLrágzott vonatok romantikáját, nép-époszi hadikölcsön-nalvitást s mindezek mellett még azt is, hogy minden üzem teljes kapacitással és három „schichitá"-val dolgozhatik és azt, hogy nincs eladhatatlan nyersanyag. Milyen őrjitő ellentét ez.' Mindannyiunk vágya: a béke, szegény és tespedő világ képét tudja csak elénk vetíteni és mindanynyiunk félelme, a háború, a mai gazdasági rend ideálját rajzolja Ui. Ez az ellentét tragikus hibát, katasztrofális tévedést rejt magában. Ez a hiba és ez a, tévedés az, hogy egés2 világunkat és egész gazdasági rendünket a háborúra állítottuk be és nem a békére. A termelési rend csődje az. Hogy pusztítani kelljen életet és alkotásokat csak' azért, hogy újra legyen szükséglet, amit a termelés kielégíthet. Hogy Braziliában a kávét a tengerbe szórták, csak. iskolapéldája (egész termelési rendünk anarchiájának. A termelt javakat el kell pusztítani s a termelt javak feleslegének olyan mindegy, hogy tengerbe vetik-e a békében, vagy felrobbantják, tönkrelövik, szétszaggatják a háborúban. Mi az egész municiós ipar ? Előállítása azoknak a termékeknek, melyek csak akkor töltik be hivatásukat, ha elpusztulnak. Egy ágyú élettartama nem több — három percnél, ha csak azokat a másodperc-töredékeket vesszük számításba, amikor e.z ágyú kilöki a lövedéket. Háromszor, ötször, talán tizszer annyit termelünk, mint amennyit el tudunk fogyasztani s mig vannak óriási kiterjedéáü területek, ahol milliók éheznek s rongyokba se tudják takarni vézna testüket, a világ másik fele elpusztul löbbtermelésének terhe alatt. S amig a termelésnek és fogyasztásnak anarchistája megmarad, ezen csak a háború pusztítása tud segíteni. A békében felhalmozódnak a készletek s amikor a fölösleges készletek súlya öngyulladást okoz, a háború jön, hogy elpusztítsa a készleteket és boldog áruhiányt teremtsen. S hiába Budapest> junius 12. Politikai köröket szom-* baton is változatlanul foglalkoztatta a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló javaslat ügye, amelyet a legutolsó napok tárgyalásai után — hir szerint — a kormány átszövegez és ebben az uj formájában terjeszti majd a képviselőház elé. Ebben a pillanatban még nem lehet tisztán látni, hogy a módosítások milyen mértékben fogják érinteni a javaslatot. Az ügyben szombaton fontos tanácskozást folytatott Darányi Kálmán miniszterBudapest, junius 12. Báró Neurath német külügyminiszter, aki pénteken repülőgépen Belgrádból Budapestre érkezett, megkoszorúzta á Hősök Emlékmüvét. A Hősök-teréig a Mussolini-tértől iskolás fiuk ts leányok állottak sorfalat, az emlékmű oldalán katonai díszszázad helyezkedett el. A külügyminisztert bárcziházi Bárczy István államtitkár üdvözölte, ellépett a díszszázad előtt, majd az emlékműn elhelyezte koszorúját. A külügyminiszter szombaton délelőtt 11 órakor meglátogatta Kánya Kálmánt, majd Darányi Kálmán miniszterelnököt kereste fel. A látogatást tanácskozás követte, amelyen Kánya Kálmán is résztvett. Az államférfiak részletesen letárgyalták a két országot érdeklő összes politikai és gazdasági kérdéseket. Délután 2 órakor Oltó von Erdmannsdorf német követ a Gellért-szállóban dezsönét adott a külügyminiszter tiszteletére. A dezsönén megjelent Darányi miniszterelnök és Kánya külügyminiszter is. A kormány este díszebédet adolt a beiügyelhatározás és hiába jószándéle, ezen egyes emberek segiteni nem tudnak, mint ahogy gyerekkéz nem tudná visszatolni a Niagara víztömegét. A gazdálkodás rendjének kell megváltozni, egy más gazdasági erkölcsnek kell jönni, amelyik a termelésben társadalmi tevékenységet lát s a szükséglet kielégítésében nem gazdagodása módját, hanem társadalmi hivatásának betöltését fogja látni. Amelyiknek lesz ereje ahhoz, hogy szétossza a javakat s megteremtse módját annak, hogy mindenki hozzájuthasson, aki arra iá van szorulva. A termelés anarchiáját a termelés rendjének kell felváltani s a szükséglet mértékének kell megszabni a termelés mennyiségét. Legyen szabadság és legyen magántulajdon, a forgalmat ne akadályozhassa minden salabnkter, de legyen rend is a gazdasági életben, amelyik a szabadságot és magántulajdont társadalmi munkára fogja öszsze a béke szolgálatában és biztosításában. S akkor mingyárt milliószor több varázsa lesz a békének, mint m a van a háborúnak. elnök Lázár Andor igazságügyminiszterrel, akivet az cjész anyagot megvitatta. Az ügyben a jövö hét elején minisztertanácsot hiúnak össze. Darányi Kálmán miniszterelnök szombaton délelőtt 10 óra 40 perckor kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál, aki megszakítva kende: esi pihenőjét, reggel visszatért a fővárosba. A kiha'lgatáson a miniszterelnök jelentést tett az álam főnek az időszerű politikai ős kormányzati kérdésekről. minisztérium dísztermében, amelyen Kánya Kálmán külügyminiszter a következő felköszöntőt mondotta: — Nagyméltóságod látogatása mindannyiunk számára, elsősorban azonban az é;i számomra, akit az évek óta tartó barátságnak és nagyrabecsülésnek érzései fűznek önhöz, nemcsak örömet szerzett, hanem jelentős esemény is, mert most történt meg első ízben, hogy a német külpolitikának felelős vezetője a magyar kormánynál hivatalos látogatást tesz. Több, mint egy ezredév óta lovagok és panasztok, papok és tudósok, megismertették velünk a németség szellemét és lényegét, a közös ellenfelek ellen vivott dicsőséges harcok emlékezele él és mindig élni fog szivünkben és a ir.oslani szabad és békés fejlődésért folytatott küzdelemben bizalommal állunk egymás mellett. A jelen pillanatban látogatása számunkra meszszire kimagasló bizonyíték arra, hogy a régtől bevált barátság változatlanul fennáll továbbra is. A háború utáni első években orsz>aaink külpolitikai ege állandóan borús volt, II jövö hélen tárgyalja a minisztertanács az átszövegezett kormányzói javaslatot „Olaszországgal és Ausztriává! való együttműködésre támaszkodunk továbbra ís" Kánya és Neurath külügyminiszterek beszédei a kormány szombaii estebédjén