Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-30 / 120. szám

Vasárnap, 1937. május 30. Politikai napilap XIII. évfolyam. 120. sz. Szeged hősei A város népe könnyes sziwel borul ma le hősei előtt. S az emlékezés ünnepén disszel és fény­nyel gondol azokra, akiknek nincs más dí­szük, mint korhadó fejfán hősi nevük s csil­logó szemükből kihunyt minden fény. S ezen az ünnepen a halott hősökkel szem­benéz — az élő hős. Magyarország kormányzójának megjele­nése teszi ezt az ünnepet a bősö'höz méltó­vá. A város hálája és kegyelete felépítette ti Hősök Ka púját s benne megragadó szépségű, monumentális hatása, századokra szólóan nagyszerű festői alkotással állított emléket a világháború szegedi hőseinek, — a város ünnepét az ország ünnepévé emeli Magyarország dicsőséges kormányzójának megjelenése. Az élő bős megjelenik a halott hősök emléke előtt s ki­fejezi előttük a nemzet örökélő háláját. Elmentek közülünk, felpántlikázva s dal­lal ajkukon s a Hősök Kapufán keresztül el­értek a halhatatlanságba „Szivet cseréltek aranyat vasért". Nem kérdezték : mi é r t, nem hallották: mivégre, teljesítették azt a parancsot, amit hazájuk nevében adtak ki es elmentek meghalni. A szerelemnek meny­nyi tüze lobbant ki, mennyi ölelésre, mun­kára termett kar szakadt ki a tövéből, meny­nyi szépségek bámulására teremtett szem hunyt le örökre, szülők mennyi reménye foszlott szét, — apák és testvérek hullottak bele a meszes gödörbe a pusztulásnak és gyilkolásnak négy évig tartó rettenetes far­sangiéban. Gyerek, apa, testvér hőssé vélt, emlékét megszenteli az emlékezés s életük pél­dává magasztosul, kiapadhatatlan és kimerít­hetetlen forrásává az áldozatkész kötelesség­tudásnak. Számolgatják, hogy mennyi nemzeti va­gyonunk van a magyar földben. De talán só­ba nem kellene megfeledkezni azokról a ha­lottakról sem, akik ezt a véráztatta földet gazdagítják. Gazdagabbá és termőbbé íe- » szik ezt a földet azok is, akik idegen rögök ! alalt pihennek s akiknek drága testét szikla- I sírba temette a gránáttüz. Mennyivel gazda- I gabb az élet vetése, hisz az engedelmes rö­göt magyar hősök drága teste tette termé­kennyé. A magyar pantheon föl sem tudja jegyezni ennek a hősi regimentnek regrutáit. Milyen csodálatos hadsereg volna, ha egy­szer a magyar hősök csatasorba állnának s élhetnének azért,, ami­é r t meghalta k. Ki tudna ellenállni ro­hamuknak, ba egyszer megindulna a véres határok felé o magyar bősök birnámi erdeje. Nekünk azért kell élni, amiért ők meg­haltak. Álljon csak a Hősök Kapuja örök bizonyságaként örök kegyeletünknek, de nem gondoljuk azt, bogy ezzel a megkupóan szép és megrázóan hatásos művészi emlék­kel leróttuk minden kötelességünket. Ők sze­gények a legtöbbet áldoztak, fiatal, örömre és munkára termett életüket, de a mi köte­lességünk az, bogy önfeláldozásuk hiábavaló ne legyen. Tőlünk azt várja ez a szerencsét­len ország, bogy hűséges lélekkel teljesítsük o hősök életének és halálának tanulságait. Amikor a kötelességteljesítés véres ideje el­jött, nem kérdezte őket senki, hogy harma­dik, vagy negyedik felmenőlüket milyen pnp anyakönyvezte, nem vizsgálta senki, hogy milyen társadalmi osztályból származnak-e, senki nem kereste, hogy honnan indultak el, — ugyanazt a parancsot kapta kereskedő és birtokos, keresztény és zsidó, paraszt cs ur. És a maguk életét áldozták fel mindnyájan, amikor a kötelesség teljesítése ezt az áldoza­tot követelte tőlük. Az emberi élet mindenkinek sokat ér s mindenki egyforma s egyformán megrendítő áldozatot hoz, aki életét áldozza fel. S ha nem volt különbség a halál országútján, ha nem válogatott a srapnell és a flektifusz, ha egyforma áhítattal és kötelességtudóssal emlékezünk mindannyiunk hőseiről, akkor ne legyen különbség az élők kö­zött sem, akik a halott hősök élő tradí­cióinak szolgálatára vállalkoznak. Ha a h a­lál demokráciájában mindenki egy­forma volt, akkor az élők demokráciá­jában se le>gyen különbség. Nem ppr­cellázzuk a halottakat, ne parcelláz­zuk és ne osztályozzuk az élőket sem. Min­den halott hősnek szivünkben forró áhítattal, szemünkben forró könnyel áldozunk, értünk hullottak el, akármelyik temető őrzi is azt, ami golyó, tüz és láz drága testükből meg­hagyott. A magyar nemzet glóriás hősei ők, milyen kegyetlen kegyetlenség volna különb­séget tenni közöttük, akik testvéri láncban hullottak el. Mindenki mindenkiért harcolt, mindenki mindenkiért esett el, senki nem küzdött osztályáért, felekezetéért, — a magyar nemzetéi 1 küzdöttek a magyar nemzet hősei. S ba nem is tudjuk követni életük örökké fénylő példáját, legalább életük és haláluk, kötelességtudásuk és önfeláldozásuk meg­ható egyenlőségét és testvériségét igyekez­zünk utánozni. Nem egy faj, nem egy osz­tály, nem egy felekezet adta a hősöket s nem egy faj, nem egy felekezet, nem egy oszu'.ly ünnepli gyászfátyolos szivében drága emlé­küket. Magyarország nagy kormányzója a nemzet báláját rójis le a szegedi hősök eiőtt. S rójjuk le mi a magunk háláját. Nincs kö­zöttünk senki, aki nem gyászol valakit a sze­gedi hősök között. Mindannyiunk gyásza a város gyászává szélesedik s összedobbanő szivünk szegedi hősök gyászindulóiát dü­börgi el. A Hősök Kapuja körül épitsék' ki a Hősök Városát azok a polgárok, akik az életük odaadásával is teljesitik köte­lességüket és hivatásukat. Necsak ünnepel­jünk, hasonlítsunk is hozzájuk s akiknek neve és szétroncsolt teste békén fér meg egymás mellett a veszteségi listák lap­jain, vagy a sir mélyében, azoknak testvérei és gverekei is férjenek meg egymással békén sz élet frontján, a polgári kötelességteljesí­tés csatamezeién. Idézzük emléküket, gyá­szoljuk halálukat, de ne feledkezzünk meg életükről sem. Haláluk egysége teremtse meg számunkra az élet egységét s ba meg tudtak testvérként halni, tudjuk mi elvégez­ni azt, ami ezerszer ezerszerte könnyebb' testvérként élni. „Fény nevükre, áldás életükre!" De legyen' áldás hazátokon is, drága gyerekeink, édes testvéreink, fiaink és apáink, — szegedi bő­sök. Angol~francia~belga megállapodás az uj locarnoi egyezményről London, május 29. Az Exhange Telegraph jelentése szerint Eden külügyminiszter Del­bos francia külügyminiszter és Spaak bel­ga külügyminiszter tegnap este Genfbea meg­állapodott abban, hogy az ui locarnoi egvez­ménv ügyében Németországgal és Olaszor-zug­gal folytatandó megbeszélés során Eden An­glia. Franciaország és Belgium nevében fog szólani. A három külügvminiszter ezután olyan szervezet felállításáról tanácskozott, amolv megkönnyítené a nyugateurópai bizto^ági egyezménynek a keleleurópai hasonló egyez­ményhez való kapcsolatát. Londonban és Gcníücn fárüpUiah a spanyol fcépersziinctröl \ baszkok folytatják az ellenállási London. május 29. A Barletta olasz segédcir­kálót Palma kikötőjében a spanyol kormányrepü­lögépek bombázták. A bombázás következtében a hajó parancsnoka és a legénység tizenöt tagja életét vesztette Ezt az ügyét a tenemavatkozási bizott­ság hosszasan tárgyalta és sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy a hajót bombázták, de afölött is sajnálkozott, hogy más külföldi, igy német és angol hajókat is értek légitámadások. I Genfből az a jelentés érkezett, hpgy a Népszövetség szom­bat délelőtti ülését váratlanul el kellett halasz­tani De Vayo spanyol megbízott bejelentése miatt. A spanyol delegátus azt követelte, a népszövetségi tanács tegyen lépéseket, hogy a valenciai kor­mány által panaszolt beavatkozások külföldi ha­talmak részéről orvosoltassanak.

Next

/
Thumbnails
Contents