Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-27 / 118. szám

MGYARORSZA Csütörtök, 1937. május 27. Politikai napilap XIII. évfolyam. 118. sz. Önkormányzat és szabadság A belügyminiszter ur első költségvetési beszédét az ország polgársága megnyug­vással fogadta. A magyar önkormányzat híveiben a belügyminiszteri expozc a meg­nyugváson felül reményteljes várakozást is keltett. Kiváló államférfiúi és emberi erények jellemezhették a korábbi belügyminisztert, az azonban bizonyos, hogy az önkormányzati rendszernek nem volt hive. Szerinte az ön­kormányzat csak eszköz volt az állami aka­rat megvalósulására s ezért az állami akarat csorbíthatta, sorvaszthatta és eljelentéktele­nithette az önkormányzati gondolatot. Kőz­ni a Miklós lehetett kitűnő miniszter, de min­den szaván és minden intézkedésén meglát­szott, hogy nem önkormányzatban nőit fel, nem fiatal korában tanulta meg az önkor­mányzat tiszteletét, — az önkormányzat szel­leme idegen szellem maradt számára. Ez volt oka annak, hogy amit a nyolc év­vel ezelőtti úgynevezett közigazgatási reform az önkormányzaton csuffátett, azt nem tette jóvá, nem igazította helyre minisztersé­ge alatt. A jelenlegi belügyminiszter az ön­kormányzati életből nőtt fel, közigazgatási tudását önkormányzati szolgálata alatt sze­rezte meg s. a munka végzését, irányítását és ellenőrzését is önkormányzatban sajátította el- A magyar önkormányzatok talán annak köszönhetik' a korszellemmel szem­ben is fennmaradásukat, hogy kiröpítő fész­' kei lettek a magyar politika nagyjainak. Ön­kormányzatból indult el szinte mindenki, aki ebben az országban államférfivá nőtt fel. Az önkormányzat: a szabadság iskolája, nemcsak a szabadság szeretetére, de a jogok tiszteletére is megtanított. A polgár ge­rince nz önkormányzatban egyenesedett ki, itt kapott hangot és önérzetet a magyar polgárság. Az önkormányzat az önrendelke­zési jog, — crett polgárság a maga vagyo­nának intézésében számot tarthat mindig cse­lekvési jogának és rendelkezési képességé­nek teljességére s nem nyugodhatik abba be­le, hogy önkormányzatának megsemmisíté­sével gyámság alá kerüljön s politikai kisko­rúságát meghosszabbítsák. Az önkormány­zat — a demokrácia valósága, itt bontakozik ki, itt teljesül, itt válik valóra a polgárság joga, az államhatalom ellenőrlése s a polgárság szabadsága csak a teljesjogu önkormányzat 'mellett teremti meg azt az egyensúlyt, aminek egyik serpenyőjében a r e n d, másikban a szabadság van. Azt mondjuk, hogy aki egy angol grófságot nl tud vezetni, az el tudja vezetni az angol világbi­rodalmat is. Mit jelent ez ? Azt, hogy az ön­kormányzat neveli fel az államférfiakat s lát­ja cl őket a kormányzás bölcsességével. Fran­ciaországban polgármesterekből let­tek miniszterelnökök s amig Német­országban volt demokrácia, polgármes­terek adták a birodalomnak kancellá­rokat. Mindez uz önkormányzat szükséges­sége és fontossága mellett bizonyíték. Deák Ferenc, K o s s u t h L:ijos, Tisza István önkormányzatokban nőttek fel, ott nőtt fel Bethlen István, Bckhardt Tibor és — Darányi Kálmán, de a mai belügyminisz­ter is s ha valaki keresné annak okát, bogy a letűnt kormányzat miért volt önkormány­zatellenes, talán megtalálná a magyarázatát abban, hogy Gömbös Gyula és Kozma Miklós soha nem szolgálták a vármegyét. Ha a belügyminiszter ur az önkormányzat feletti ellenőrzést teljesebbé akarja tenni, ak­kor egy módon érheti el kitűzött célját: ha visszaadja a polgárságnak régi önkormányzatát. Igaz, hogy itt is, ott is visszaélések kompromittálták uz önkor­mányzati rendszert, de ez nem azért történ­hetett, mert volt önkormányzat, hanem az­ért, mert nem volt. Csak adják meg a polgárságnak az önkormányzati jog teljessé­gét, a polgárság el fogja tudni végezni az el­lenőrzés kötelességét is, de minél keve­sebbjoga van a polgárságnak, an­nál kevésbé fogja tudni az ellen­őrzés kötelességét is teljesíteni. Ami zavart az önkormányzati élet felmuta­tott az utóbbi években, az mind az önkor­mányzat sorvadásának volt az ered­ménye. Ne higgyék azt, hogy ha állami számvevők lesznek, akkor megbízhatóbb l-?sz az ellenőrzés. Minél függetlenebb az ellenőrzés,, annál biztosabb, hogy visszaélé­seket nem követhetnek el- Ám a polgár­ság mennyivel függetlenebb cs mennyivel szabadabb, mint az állami szám­veyők. Bontsák le az önkormányzat korlátait, adják vissza a polgárságnak legalább azt a jogát, ami megillette és nem lesz szükség sem az árvaszéknek, sem a számvevőségnek, sem a pénztári tisztségeknek államosítására, a polgárság maga fogja elvégezni azt, umit félelmükben az államosított közigazga­tásra szeretnének bizni. Nincs arra ok, hogy a magyar közéletiben kiujuljon a történelmi küzdelem a centralis­ták és autonomisták között. Ez a harc eldőlt — s nézzük meg a magyar városok fejlődé­sét, nézzék meg, mi lett Budapestből az ön­kormányzat alatt s nem lesz kétséges, hogy a történelem melyik álláspontot igazolta. A magyar alkotmányos életnek az önkormány­zatok voltak forrásai s minél égetőbb szük­ség van a béke biztosításában s a közrend megóvásában az alkotmányra, annál múlha­tatlanabb s annál örökéletübb szempontok' harcolnak az önkormányzati rendszer mel­lett. Kánya külügyminiszter exoozéja Magyarország külpolitikai helyzetéről ,Közeledni akarunk a szomszédos államok leié, de kövefelitik felles szuverenitásunk elismerését, eguenioguságunk megvalósítását es a kisebbségek heluzetenek rendezését" — „\ kisantant egyeduralma megtört, bfkes eszközökkel követeltük bekes céljainkat' Vakmerő izgatások egy Gimnázium diákjai között — Szili belügy­miniszter a esendő rsegröi Gróf Széchenyi Guörgu viharos ielenetek kö­zött interpellált a németországi vallásiilüö­zésekröl Budapest- május 26. Érdekes, mozgalmas ülést tartott szerdán a képviselőház. Napirend előtt Ember Sándor szóvátette a vasárnapi felhőszaka­dás súlyos következményeit. Elmondotta, hogy Po­mázon és Szentendrén a községek melletti pata­kokban száz méter szélességben hömpölyög a viz. Szélt József belügyminiszter válaszolt a fel­szólalásra. Módot keres, hogy a rendelkezésére álló méretekhez képest anyagi sesitségben része­sítse a katasztrófa áldozatait* A belügyi tárca részletes vitájában Artsdtfalvij Nagy István szólalt fe.l elsőnek. Soronkivüli előlép­tetést sürgetett a hadviselt közszolgálati alkal­mazottak számára. Mojzes János a közigazgatás kinövéseit tette szóvá. A közigazgatási közegeket minden állam­polgár egyformán fizeti, tehát joggal követelhet töltik egyforma elbánást. Kijelentette, ma is elő­fordul, hogy embereket vernek, pedig még uz ál­latok megvereiését is bünteti a törvény. Takács Ferenc: Jegyzökönyvek vannak arról, hogy egy terheltet nyolcszor ütött arcon egy csendőr. A szentesi munkásokat méltatlanul hur­colták meg. A szentesi rendőrség mindenáron bal­oldali mozgalmat akart felfedezni, hogy ezzel palástolja a jobboldali mozgolódásokat. A rendőr­tanácsos széket ragadott az egyik törvényhatósági bizottsági tayra. Aki idegbeteg, annak nem a hiva­talban van a helye, hanem ideggyógyintézetben. Propper Sándor: A választójogi törvényjavas­latról konkrét formában kellene tájékoztatni a törvényhozást, ötvenévi politikai paktálás után ideje, lenne ezt a kérdést nyugvópontra hozni. Vázsonyi János kifogásolta, hogy a kivételes ' hatalom alapján rendeleti uton kormányozzanak bármilyen kérdésben is. Az egyesülési és gyüle­kezési szabadságot törvényesen kell szabályozni. Vissza kell adni a tényleges sajtószabadságot. Kelhty Anna a szervezkedési szabadságot sür­gette. Andaházy-Kasnya Béla volt a kővetkező fel­szólaló. Szóvátette azt az agitáeiót, amely egyik pesti gimnáziumban folyik. - — A legnagyobb aggodalommal kell néznünh azokat a tüneteket — mondotta —, amelyeket most tapasztalunk. Aggodalommal tapasztaljuk, hogy a mai ifjúság egy része kevesebb szabadsá­got, elnyomatást, ftseolgaiasoddst kövefel. Az ellen a leghatározottabban Hí­takozni kell, hogy gimnáziumi ta-

Next

/
Thumbnails
Contents