Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-16 / 110. szám

^asérnan. 1937. május 16. OCl MAC>y AUOKSZ AO Tavaszi gojzerezés Irta dr. Beretzk Péter CRISTfiLLO Közvetlenül a tenger pariján a fürdőhely vezető szállodája — Saját stranrl — A legjobb közönség előkelő hotelje — Mérsékelt árak —Gyönyörű fekvés — Bár — Kitűnő konyha. Az ide! árvizes, vadvizes tavaszon rá sem lehet ismerni a szegedi Fehértóra. Csordultig meglelt vízzel. Olt, ahol féllábszárig ért a viz, most egy embert is ellepne. Más tavaszokon zöldülő szigetek, fehér-vakitón . kiemelkedő szikzátonyok invitálták a fáradt vendégeket pihenésre, most sik tenger r. 3000 hold. Szennyes hullámokat korbácsolnak a szelek. A magasabb helyre összetákolt juhásztanyákat is körülfolyta már a nagy viz és éppen csak hogy kiemelkednek a tenger vizből. A partmenti zöld mezőt, az itt-ott benyúló félszigeteket a birkák foglalták le maguknak t igy erről a7. egy-két alkalmas helyről is kiszorították a vadászt. A délpestmegyei vadvíz pedig még folyton ömlik tovább a Fcbértóba s addig itt nem is fog változni a helyzet, mig a Tisza szintje -négy méter 'Iá nem süllyed, amikor az algyői zsilip felnyitható nem lesz, megindulhat az áradat a Tiszába. Elvette a viz a Fehértavat s vele együtt megszokott madárvilágát ís. A récéknek lehet kisebb csapatait felfedezni a nagy viz közepén. Sárjáróknak, cankóknak, partfutóknak nyoma sincsen. Pacsirták, billegetők hantmadarak. melyek más években a Fehértónak rendszeres fészkelői voltak most idegesen röpködnek a széli részeken. Várják az árvíz elvonultat. Közben azonban múlik az idő, megunják a hiábavaló strázsálást és elmennek más alkalmas vidékre. A kibicek okosabbak voltak, ezek csak szemlét tartottak a tó felett s már mentek ís tovább. Igaz, bogv nekik sürgősebb is a dolguk, hamarabb kezdik a költést. A halastavakon vÓcsökcsapatok" csemegéznek a már kihelyezett ivarlékokból. Itt-ott egy-egy szfirkegém bóbiskol a gát szélén. Kevésszámú pír tini í járó kendermagos és böjti réce űzve kergetődzik i víz felelt alkalmas helyet keresve a fészkeléshez. Más évek" április alkonyán a kis gojzereknek <r*rei húznak a tóra éjszakázni. Most sehol egy sziget, hol éjszakára meghúzódnának. Egy-két csapatot mégis lehet látni, ezek már évek óta megszokhatták ezt az éjszakázó területet és talán éppen most érkeztek. Leereszkednek, közvetlen a viz szine felett liuznak tova. a túlsó széleit ismét felemelkednek a magasba és eltűnnek a dorozsmai szikesek irányában. Ilyenkor már itt kell lenni a kis gojzerek zömének. Itt is vannak azok, de, ugy látszik, szét vannak szóródva a vadvizeken. Éjszakázásra azonban valószínű, hogy a nagyobb vizes rétségeket keresik fel. Lehetetlennek tartom, hogy ezek a kis gojzerek elpártoltak volna erről a vidékről. hol oly szívesen vannak néha május végéig is. Ugy hozzátartoznak ezek a fehértói tavoszhoz, mint a pacsirtasző, vagy a melegedő tavaszi nap reszkető délibábja. A környéki egyszerű gazdák is számonlartják a szélkiáltókat. Ezt ismerik legjobban a vízimadarak közül. Apáik, nagyapáik még vígan űzték a gojzerek vadászatát. Egy ilyen kisgazda mesélte nekem: „Az apám eédulás vadász volt. Barackfavirágzástól meggyfavirágzásig. — mert ebben az időben vannak itt ezök a szélkiáltók —, mindennap a gödörben vót vöt olyan nap, hogy 10—50 darabot is lült". Kedves és rejtélyes madár ez a kis gojzer. Hosszú hajlott csőre, hosszú lábai elárulják, hogv vízi életet él. legalább is a vizes puszták, rétek i kedvenc tartózkodási helyei. Mégsem áll meg utazlában minden ilyen helyen. Amig az egyenlitötől a magas észak szigetvilágáig minden tavaszszal megteszi vándorlását, aránylag igen kevés helyen mutatkozik s akkor sem nagy számmal. Egészen különös és megmagyarázhatatlan, hogy a tavaszi nagy költözködésénél a szfgedi Fehértavat tiszteli meg 5—6 hétre szóló tömeges vendégeskedésével és hiába keressük akár Magyarorzágon, akár Európában máshol a Fehértóhoz hasonló megjelenését, fellelni máshol még nem sikerült. A Dunántúlon például egész ritkaságszámba megy ;? mulatkozása. Nem csoda tehát, ha az ornithológusok figyelme már csak a ki? sr>]/erek miatt ís a szegedi Fehértó felé irányul. Még csodálatosabb dolog az. ho£v ez a madár, amelvnek a legkedvesebb helye tavasszal Szeged és a Fehértó környéke, Őszi nagy utján elkerül bennünket sé mds uton tér vissza afrikai téli hazájába. Ósszel még csak hírmondóját sem lehet találni. A gojzernek, szélkiállónak, vagy szava ulán pólimaáárnak van egy nagyobb faja is. melynek életmódja, megjelenése merőben eltér kicsi fajrokonától, pedig külső formában csaknem nagyitolt mása az előbbinek. Ez a nagy gojzer a nyári költési időtől eltekintve úgyszólván az egész évben. néha még egybe teleken is fellelhető nálunk. Lehangolva hagytam el este a Fehértöt és elhatároztam, bogy felkeresem a kis gojzereket. Választásom a szegedi Fertő nevü vizállásos legelőre esett, amely a Fehértónak észak felé körzetien folytatását képezi. Hatalmas tavakat fodroz itt is a tavaszi szellő. Üde zöld itt most minden. Nagy füves félszigetek nyúlnak mélyen a vízbe, sokalkalmas hely van a lesgödör megásására és a mümadarak leállítására. Elgondolásomat a tett követte, sajnos, at utolsó órában, az utolsó vadászati napon. Szerencsére ezen a napon kivételesen nem esett az cső. Bágyasztó erős déli szél fujt ami kedvezett, mert a madarak észak felől húznak be s igy a szél ellenében szemben fognak ereszkedni a csalogatókra. Kétes eredmény reményével mentem u nagy, füves vizes pusztában. Körülöttem egv füstifecske keringett, épepn ugy, mint amidőn őszi foglyászás alkalmával lucernában járunk, a körülöttünk rajzó fecsketársaság pedig apró csattanással kapkodja el a felvert apró molylepkéket. Most ugyan nem zavarok fel semmit a vizes fűből. a fecske mégis kitartóan adja a diszkiséretet. Hadd jöjjön, ba kedve tartja. A fűben néhol puhabuja mohás szigetek vannak. Most virágzik a moha. Pókhálófinom száracskán iüfejnyi aprO ezernyi virágocska olvad össze sárgás-zöld szilifoltokká. Ott. ahol a fü kövéredik, — a moha és a fü nem igen fér meg egy területen —. a partosabb helyeken acélkék nünükék vonszolják alaposan megtömött hatalmas potrohúkat. Néha 3—t is van egy rakáson. Annyi van belőlük, hogy kosárszám lehetne szedni. Mennyi pénzt lehetne keresni ezek szedésével, ha a hólyaghúzó szereknek ma is oly nagy szerepe volna a gyógyászatban, mint volt a régi időben. Ezek a menekülni nem tudó rovarok akképpen védekeznek, hogyha például az ember kézbe veszj őket, mozdulatlanná merevednek és lábuk könyökizületeiből sárga, csipős olajszerű könnycseppet bocsájtanak ki. Korábban tavaszodott sietni kell a pcterakással, mert mire a szikes mező szegényes vadvirágai nyilának, a kis lárváknak már a virágok kelyhében kell lenniök, mert ilymydon juthatnak csak a méh potrohába kapaszkodva, el a kaptárakba, ahol azután a mézben vígan élősködnek. Ahogy igy bámészkodom a nünükéken, a közvetlen közelemből riadtan menekül a magasabb vizes fűből egy pár tőkés réce. Fészkük nincsen ottan. Ugy látszik, szegények még moet sem tudták maguknak a nyugodt fészkelő helyet megválasztani. Ila hallgathatnának rám, el is tanácsolnám őket erről a helyről, mert itt a fészekaljnak biztos pusztulás a sorsa. A környékbeli tanyák gyerekserege naponta fosztogatja a költőmadarak (főleg bíbicek, kacsák) fészkét. Elérkezünk a lcsgödörhöíé. Hosszú félszigetnek n végében van. A felzavart s bizonyára itt fészkelő bíbicek hangos kotyogá<sal jajveszékelnek felettünk. Nem tágítanak, méltatlankodnak, néha pár mélerre csarpnak a fejünk felé. Emberem a „felszerelést'' cipeíi. Szeretnék a körülbelül 100 méterrel beljebb lévő szigetre menni, — olt is van lesgödör —, oda azonban mély vízen keresztül visz az ut s emberem nem tudna követni. Megelégszem tehát ezzel a lessel, bár ennek erődítmény szerű peremet emeltek, csak még a lőrések hiányzanak rajta; megvan azonban ennek is a magyarázata. Tegnap még északról fujt erős szél s az egészen a lesgödörig elnyomta a vizet. Fő azonban az, hogy gyeptéglával van fedve az emelt perem s igy messziről kis gyepes dombnak látszik a leshely. A gödör padkáján szunyókáló három varangyos! kitessékelve, a fenéken lévő pár liter vizi t kimerítettem és miután a esalmadarakat elhelyeztem, elfoglaltam helyemet. Vizivndban szegényesnek látom a területet. Pedig előttem több kilométer hosszúságban húzódik a szigetes vadvíz, mely szelíden ringatja a messzeségben elszórt napsfi* tölte, bogárhátú kis tanyai házak tükörképét, Távcsövemmel a messze parton úszkáló kendermagos récét látok, köztük úszkál egy szép nászruliás, kanalas récegácsér is. Bíbic-bíbic mindenfelé. Az én bíbicem is megbékült már és most a fejem felelt párjával együtt végzi bravúros bukfencező nászrepülését. Széki lilék távoli pityegését hallom. Kristályosan tiszta* a levegő a tegnapi eső után. Tisztán látom a gödörből a Tiszán álvezető algyői vasúti hidat, pedig van ide vagy 20 kilométerre. Abból az irányból szoktak bejönni a kis gojzerek. Már egy órája ülök' a helyemen, de kis gojzernek még a szavát sem hallottam. Egy kis kabasólyom kacérkodik messziről a mümadaraimmal, dc ugy látszik, észrevette a csalafintaságot, mert tisztes távolból nyílsebesen elsurrant. Messziről a HUNGÁRIA-SZÁLLÖ SZEGEDEN Teljesen modern szálloda, kávéház, éttermek, halászcsárda. — Esküvőkre, alkalmi összejövetelekre külön termek. Hangulatos nyári helyiségek. — Elsőrendű kiszolgálás, kitűnő borok és italok. — Cigányzene és táncmuzsika. r Pünkösd mindkét napján délután és este TANCH