Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-09 / 79. szám

PentcE, 1957 április 9. U t í M A G y & R O R S Z X G 3 Juhász Gyula utolsó utia (A Délmagyarország munkatársától.) A költő, aki pem tudott élni, csak énekelni és a bakiiba menekült az élet elől, az elmúlt éjszakát a Kultúrpalota előcsarnokában töltötte, amelyet szeretettel ölelt körül a legmélyebb csönd és a szegedi éjszaka. Mind a kettő meghitt, jó barátja, örök útitársa, szerelmese volt és marad most már az idők teljességéig Juhász Gyulának. A fenséges ravatal körül reggel fölgyulladlak a fejedelmi kandeláberek és fényüket szeretettel szórták az ezüsttel díszített fekete tölgyfakoporsóra, a rátéri lett Jókai-lepelre és a koszoruerdőre, amely a tavasz minden illatát tömjénezte a tavasz és a virágok szerelmesének kihűlt szive felé. Kivül periig, a palota szürke homlokzalán komoran játszott a fekete zászlóval a szél. amely messzi vidékek zsoltáros üdvözletéi hozta cl, a Tiszán és a gránicokon túlról, meleg testvérszivekből. És Szeged népe szomorúan, lehajtott fejjel vonult el a fenséges ravatal előtt, hogy elbúcsúzzon Szeged halolt költőjétől, akit a gyász komor pompájába öltöztetett a kegyelet, hogy felkészítse az utolsó útra. a szomorú diadaltitra. Fél 12 órakor már sűrűsödött a tömeg a Kultúrpalota körül, a Móra-kert virágos parktükrei között és a széles márványlépcsőkön. Díszruhás rendőrök és a Ilalál aranysujtásos hajdúi álltak örséget a ravatal é« az oszlopcsarnok előtt felállított katafalk körül. A föltárt tölgvfakapun keresztül ki-kivillant a gyertyák fénye, hogy kinn. az áprilisi ég alatt öszszeölelkezzen a tavaszi nap sugaraival, nmeIvek áttörték az egek szürkeségét, ho£rv elavá szolhassák, elsirathassák ők is szerelmesüket. A palota lépesőfeljárata előtt megállt az araranvos halálbatár és előtte a koszorúk fehér kocsija. A avász hajdúi lassan lehordták a ravatal mellől a koszorúkat először a városét, aztán sorba a többit. A kocsi hamarosan megtelt és oldaláról színesen lobogtak a széles selyemszalagok, rajtuk felírásokkal: ..Juhász Gyulának — a Délmagyarország", „Isten veled _ Péter, Margit, Endre, Mária", „Gyula bácsinak — Manyika, Randika". „Juhász Gvulának — a Dugonics-Társaság", „A szenvedők elnémult dalosát siratjuk l>enned — Szoeiáldemokrata párt". Juhász Gvulának — Sziklai Jenő és színtársulata". „Juhász Gyulának — a Magyar Újságírók Egyesülete". A tompa fényben uszó ravatal lábánál csak egy koszorú maradt, rózsaszín szekfükből, rózsaszín iácinlokból és pálmalevelekből fvit virágcsoda. Széles rózsaszínű szalag ián a föl írás: viszontlátásra — Édesanyád". A percek lassan multak, a tömeg gyorsan növekedeti. Már elborította a Móra-park minden szabad részét és ellepte, a hidat is. Megilletődött csendben várta mindenki a szertartás kezdetét. Fönn, az oszlopcsarnok előtt, a katafalk két oldalán helyezkedtek el azok", akik a legközelebb álltak a költőhöz, az irodalmi és a tudományos világ képviselői. Dr. Erdélvi László rektor vezetésével az egvetem tanári kara. dr. Szalav József elnökkel a Dugonics-Társaság. Olt voltak a szomszédvárosok is. Makó küldöttségét N í k e 1 s z k y Jenő polgármester és Görcs a T'éler nv. polgármesterhelvottes vezette, Hódmezővásárhelyt, a vásárhelyi Tornvay János-Társaságot Galy1 y a s sy Miklós. Öt perccel tizenkét óra előtt érkezeti megjdr. Pálfy József polgármester vezetésével a város tisztikara és törvényhatósága, azután a Déimagyarorszátr szerkesztősége, a szegcdi színtársulat küldöttsége. Tizenkét óra után vonult föl a katafalkhoz Raskó Sándor'prelátus és a segédkező lel Fejfómra... Srogíny ruagyar Tolt, Kflltfl vo't. íorUl, Nem tudott «Mni, Csak énekelni >etii volt rosní, «em jé, Ciak emhor, fáradt, Viirt, várt é? nem lelt Soha csodákat. Mély sziirkosíffbon Srineket látott. MapTur volt,' költő: ÁlkOíOlt, áldott. Juhász Gyula. készek, valamint a belvárosi egyházi énekkar. A nehéz koporsót lassan hozták ki az előcsarnokból és helyezték a katafalkra. Aztán elhelyezték rajta a halott költő édesanyjának hatalmas koszorúját. A mélv gyászba borul! család tagjai a katafalk mögött foglaltak helyet és közrefogták a költő roskadozó édesanyját, aki szinte élettelenül meredt fia koporsójára. Azután komoran, fenségesen megkezdődött a gyászerlaríás. A gyász és a fájdalom igéi fekete szárnyakkal lebegték körül a tömjénfüsttél fátyolozott koporsót. majd az énekkar gyászdala sírt föl. Amikor a szomorú ének utolsó akkordjai is elhaltak, dr. Pálfy József polgármester lépett a koporsóhoz és a gyászbaborult város nevében mondott búcsúbeszédet. — A véletlen ugy intézte — kezdte a polgármester —, hogv éppen Beethoven szimfóniájának örökszép muzsikája szállt a magasság felé, amikor hire érkezett Juhász Gyula halálának. A nagy zeneköltő legszebb alkotásának fájdalmasan szép akkordjai, a legméltóbb kíséretül hangzottak, "a suttogva terjedő gyászhirhez, hogy Juhász Gyula az élők sorából elköltözött. Igen, Juhász Gyula •örékenv. költői, finom lelke nem győzte kirárid a nyíló tavaszt. Az ö lelke a napfényei" derűre, melegségre vágvott. És a magyar égbolton és ö felette makacsul eltakarták a sötét felhők az éltető napot. — Csodálatos tragédiája Juhápz Gyula életének, hogy ő, aki pazar bőkezűséggel osztogatta embertársai közt lelkének kiapadhatatlan kincstárából a magyar irodalom legszebb gyöngyeit, a költészet virágos kertjének csodásan szép termékeit, olykor egyszerű, de mindig színpompás mezei virágokat, máskor a legritkább példányokat — nem kapott cserébe az élettől semmi vigaszt, semmi virágot, semmi derűt, napot, világosságot. — Most már hiába költögetnénk. Pedig milyen szép volna, ha látná, talán szarkasztikus mosolv villanna az ajkán, ba tudná, hogy halála után mennyire megbecsüljük ... — Juhász Gyula fáidalmas nagy vesztesége a magvar irodalomnak, de külön nagv vesztesége szülővárosának, Szegednek, rnelvre ország-világ előtt ismert nevével, magvar szivének, lelkének gazdag ajándékaival, mindig csak fényt és dirsöséget sugárzott felénk. A város átérzi a fájdalmas vesztesé.íret és megbecsüli önmagát és a nagy halott emlékét azzal, hogy Juhász Ovulát a város halottjának tekinti, fis én Juhász Gvula szülővárosa, Szeged város közönsége és hatósága nevélien mondok most Juhász Gyulának utolsó Istenhozzádot. — Tömörkény, Móra, Xvilassv lelke vár teád. Juhász Gyula — és mi tudjuk, bogy nem hagytatok el bennünket, emléketekkel és alkotásaitokkal közöttünk maradtatok. Ezután dr. Sík' Sándor egyetemi tanár, a kiváló papköltő lépett a koporsó elé. hogy elbúcsúzzon a halottól a Petőfi- és a Dugonics-Társaság nevében. Belvárosi Moxl Ma ós mindennap ! A 'errnniTyobb siker, a leyiobb m-isTyar film ! Rád bízom a felesénem! Egy házaspár rs a barát falrensrető bonyodalmas kalandjai. Vaszary János pompás vígjátéka Fülbemászó remek zene, pattogó slágerek! A főszerepekben Erdélyi Mic?, Páger Antal és Komár Júlia és a magyar szinAszarárda legjava. 5, 7, 0 Széchenyi Mozi Ma utoljára Menekülő szerelem Egy asszony szerelme és kálváriája. FószereplSk; Kay Frencfs «s Lukacs Pál 5, 7, 9 Juygyjux NEM PÉNZÉRT ctcfyct, DfOETKER CÉG A MOST193?-6tn MEGJELENT UO j KÉPES SÜTEMÉNYES RECEPTKÖNYVÉT. . DR OETKfR A. CÉG GYÁRTELEP''BUDAPEST, VIII.CONTl-y.25 — Megrendülve állunk ravatalod előtt, elköltözött irótársuuk, Juhász Gyula — mondotta — és itt ál) velünk lelkében, nemcsak az egész Petőfi- és Dugouics-Társaság, hanem egészen bizonyosan minden magyar irő. Lelkünk mélyéig átjár bennünket a fájdalom az előtt a csendes, de könyörtelen tragédia elölt, amely egész életed belső tartalma volt és amely most ime elérkezett a véghez, oda, ahol a tragédia végződik és kezdődik az apotheózis. De ez a fájdalom még sem diszharmonikus, még sem szépség nélküli, .nert a te éneked felejthetetlen dallama cseng át: a csendes, szelid, a békességes szomorúságnak, a megtisztul! és ez örökkévalóságba néző szenvedésnek sz a kristálytiszta hangja, amely költészetedet olyan egyetlenné és olyan csodálatossá teszi. — A te prosessziód már elvonult örvény sirok felett és immár az égi táj felé tart: vár rá a kettős végtelen: örökkévalóságban hisszük' és reméljük könyörületes Úristen kegyelmes békessége, amely után annyira vágytál, a földön a magyar földön pedig tudjuk és érezzük dalaidnak, az örök magvar bánatot az Alföld örök színeivel kifejező dalaidnak a magyar szívben élő halhotatlansága. Ezután Tölgyes Gyula beszélt, majd Duttka Akos, n váradi ITolnaposok nevében vett hucsut az elköltözött költőtárstól. Duttka költői beszédét laounk más bel vén kőzöl ifik. A volt iskolatársak nevében dr. Eisner Manó mondott búcsúszavakat. — Virágaidat könnyeinkkel fogjuk öntözni -mondotta —, kedves, drága, egyellen Juhász Gyula barátunk, mert a Te fájdalmad bennünk Miattad és Éretted tovább él, — Miattad és Éretted, aki a bohó es szent fiatalságnak és minden igaz emberségnek mindvégig felejthetetlen szelleme voltál. Végül Gallyas! Miklós beszélt a vásárhelyi Tornvav-Társaság nevében. — Hódmezővásárhelyről — ahogy Te nevezted el — a magyar Flesoleból jöttünk —- mondotta —, tisztcsségtételre ravatalodhoz. Juhász Gyula. A" szomszéd város szellemi életének könnyes hódolatát hozta búcsúzó elébed: a Tornvay-Társaság. Az előtted elment Tornvay Jánosnak, az ecset poétájának el nem mondott gondolatait, aki még halálos betegen is baráti látogatásra készült Hozzád, a magyar szó utolérhetetlen piktorához. Mit akart mondani — nem tudjuk. Talán csak szemedbe nézni, talán csak kezed akarta megszorítani. Másként rendeltetett. — Egvedül maradtunk Juhász Gyula. Itt Kaevtál bennünket Te, az igaz puritán, a misztikus titkok vallatója, az utolsó nagy, istenkeresS és írván maradt a niagvar költészet. Még valamit hoztunk Neked: egv ív diszes papirost, amelyre társaságunk', alakulása pillanatában beirta a Te nevedet: „JuhSsz Gvula n Tornvav-Társaság tiszteleti tagja, 1!>31". Csak most adiuk át. hisz hoszszu-hosszil idő után esak most engedtél macádhoz embereket. Halhatatlan lelked talán ki tudia olvasni belőle azt p mélységes tiszteletet, áhítatot, mivel magánvos életedet, miivészetedet öveztük s amfllvel megállunk konorsód előtt. Ezután f színházi kórus énekébe még el a Mért oly borús kezdelü gv.í«nlall. ma<d leemelték a knnorsót > katafalkról. levitték n széles lénesőkőn és elhelyezték a négylovas halállíaiárba. nz utolsó lmióha. amelv lassan megindult terhével nz utolsó útra. a belvárosi tenvtő felé. A halán sürü lömegben '-is5-te a közönség végig' a Kárász-uccán a Kálváriauccán. A város díszsírhelyet jelölt ki nagv halottja számára, Móra Fprpnc «*r»a szomszédságában. Raskó Sándor prelátus itt beszentelte még egyszer a koporsót, amely azután elsülvedt a suveremben és hullt rá dübörögve a föld. a