Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-08 / 78. szám

DELMAGYARORSZAö • 11.1 illl HIHMIl • SEOCD. SzetbetzlAiég: Semogyt Uccn fi. I. em. Telelőn: Z3>33.»Klad6hli'alal kölMönköny vtór e> legvlroda: Aradi »icea ». Teleion: l3»Oe,.)iiyomda: L6iv t lpoi tirco 19. Teleiont 13-0®. - Tdvlrall leveleim: DeiirnayaromAg. Szeged Csille rlök, 1937 április 8. Ara ÍO fillér XIII. évfolyam, 78. sz. ELŐFIZETÉSI Havonta helyben 3.20 vidéken ea Budapetlen kUliöldöi. 6.40 pengd. — Egyet itAn ara helkör,. nap t°, vmar- t» Ünnepnap 10 Uü. Hiretetések felvétele tartla szerint. Megje. --.ti* héttő Kivételével naponta reggel. A mi gyászunk A színház zsúfolt nézőterén kigyulladtak a csillárok és a szemek. Lelkes és feszült várakozásnak láza ejtette hatalmúba a lelkeket. Mindenki arra készült, hogy a világ teremtése óta a zene legnagyobb költője szóljon hozzá. A várakozás feszültsége mindenkit lenyűgözött : hallani azt a muzsikát, amit a zengnek valóban: Isten kegyelméből való fejedelme is csak egyet alkotott. S amikor a zenekarból fölujjongott az öröm himnusza, amikor dalolni kezdték a hegedűk az élet mámorának tavaszi énekét, amikor üstdobok mélyéről, a csellók férfibánatának húrjairól, az emberi hangnak, a XX. vox humananak búgó mélységeiből és csillogó magasságaiból fölragyogott túlvilági fénye az öröm himnuszának, az életöröm harsogó ódájának' s a lelkeket sodró fortisszimóban fölzúgott n világ leghatalmasabb muzsikája, az életöröm szárnyaló himnusza, — a klinikai szoba éterszagu félhomályában életről, halálról, örömről és gyászról nem tudva már semmit Juhász Gyula kifáradt drága élete akkor birkózott az utolsó korty levegőért. Vihar tombolása közben halt meg Beethoven s Beethoven zenéiével együtt szállt cl Juhász Gyúló lelke. Nem gyászinduló, az öröm himnusza í -egodött kíséretéül elárvult lelkének. Nem jött érte n halál, ahogy ő irta „boldog frigyet "kötött a halállal". S ennek a boldog frigynek tiászindulója lett a IX. Szimfónia. S most az a kötelességünk, hogy a gyász fekete drapériájába burkoljuk be azokat a hasábokat, melyek az ő szellemének fényétől ragyogtak, melyeknek hitelt, fémjelzést és szinvonalat az ő kezeirása adott. Halott vitézek koporsójára ráteszik az elárvult csákót, az elárvult hasábok hogyan gyászolják most legnagyobb művészüket, Juhász Gyulát? Minden szavunk méltatlan dadogás örökéletű magyar szavai mellett s méltatlan dadogás keresgéli most össze a ránkszakadt gyász első szédületében életének, írásainak és szavainak elfelejthetetlen zengését, örökemlékü jeleit. „A z é I e t g y á s z é s nem mersz h a 1l'i i mégse m". J u h á s z Gyula meg mert halni. S nem tudjuk, mi volt megrendítőbb: az élete-e, vagy a halála? Mert Juhász Gyula a költő, az iró, az ujságiró, a szabadság és világoság apostoli hitű harcosa nem akkor halt meg, amikor szivét megbénította a jóságos méreg. J u h á s z Gyula akkor halt meg, amikor kezcből kihullott a toll. Az írótól!, aminek fekete tintájával ragyogóbb szilieket festett, mint Raffael. Ady Endre, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső után most elment ő is a magyar lankák, a szegedi lüjak, zengő bánatának utolsó nagy lírikusa. S akármilyen fölmérhetetlennek érezzük is s magyar Irodalom gyászát és akármilyen pótolhatatlannak valljuk is a szegedi kultura gyászát, — ?vlór a Ferenc és N y i I a s s y Sándor halála után Juhász Gyula örök távozása most mintha kivérzéssel fenyegetné ennek a városnak szegedi rögökből kihajtott szellemi életét, — mi most mégis a m a gu n k sí y á s z á t siratjuk el. „Csak az élők sírnak, busák, a halottak mind koszorúsak". Drága halottunk megkínzott homlokát megkoszorúztuk most el nem muló hálánknak babérjával. Búcsúznak tőle ezek a hasábok, melyeknek neve adott rangot s irásmüvészete szerzett megbecsülést és tekintélyt, búcsúznak tőle a szerkesztőségi szobák, a pOlOs íróasztalok, a toll, a papir, búcsúzik töle az örökké betöltetlen hely szivünkben, szerkesztőségünkben s a közélet harcaiban. Búcsúzik tőle ez a lap, melynek hosszú éveken keresztiil belső munkatársa volt, de társunk nemcsak a munkában volt, hanem a harcban is, álmok harcosa volt és harcok álm&dója. Búcsúznak tőle a nyomda gépei, melyeknek zakatolása mellett irta sokszor ragyogó cikkeit, búcsúznak tőle az ólombe.ük, melyek szerzetesi hűséggel hirdették zengi szavait. S bucsuzunk tőle ná is, társsi a munkában és hitben, akik vele c;>y gályapadhoz léncoltan meritgettük gyong'? tollúnkkal a végtelen tengert s akik verseinek ritmusához igazítottuk a szivünk verését is, Még a sírja fölött is ,,h allgatjukmajd, az u j fű mit ű z c n ?" „A z én pompám immár halotti pomp a", — dalolta szegény Juhász Gyula, akinek minden asszonynál és. minden Annánál volt egy hívebb szerelmese: a halál. Életének utolsó hét-nyolc éve nem volt más, mint készülődés erre az „örök frigy"-ro. S most megtette, ami még hátra volt, ezt a „p arányi utat a temetői g". Az élet állomásai mögötte vannak már, „egy stációja v a n : a v e g t e 1 e n". „Miért rohantam" — kérdi egy Versében s nyomban felel rá: „egy hulló csillagért a borús magasba n". Csillagokért rohant és csillaggá viilt a sötét magyar éjtszaka firmamentumán örök fényül és örök ragyogásul. Kihamvadt drága élete ellobbant, de irásai örökké velünk, maradnak, örök útitársakként örök utainkon s örök kötelességteljesítéseinkben. S ha lesz olykor egy szavunk, amit ő is-elmondhatott volna s lesz néha egy gondolatunk, aminek ő is szárnyat adott volna, nem lesz hiábavaló, hogy élt. szenvedett, vergődött, alkotott és meghalt: S nem lesz egészen hiábavaló a mi életünk' i:;, akiknek egy kötelességünk maradt örökségül és vigasztalásul: folytatni a harcot, ami harcolt s megtartani a hit e t. amiben hitt. Ezek a hasábok egy napig élő életük őrökkéíartó gyászával siratják most hősüket és áldozatukat, urukat és jobbágyukat, szentjükét és martirjukat, Juhász Gyulát. London tiltakozó jegyzéke a Franco-kormánynál angol hajók bombázása miatt Ifendaye, április 7. .V spanyol polgárháború frontjairól ellentétes hirek érkeznek. A felkelők főhadiszállása azt állítja, hogy csapatai lassan, de határozottan nyomulnak előre a baszkok földjén, ujabban több magaslatot, dombot elfoglaltak és sok hadianyagot zsákmányoltak. A felkelők egyes jelenlések szerint elérték Durangó város fő védelmi vonalait. A végééI Bilbao, amelyet blokád alatt tartanak. Ezzel szemhon a baszk védelmi tanács a támadások visszaverését jelentette. A déli Trolitokról győzelmet jelentett a kormány. amely szerint sikeres gerillaharcokat folytatnak csapatai és állítólag ÍVnarojátől már csak 10 kilométerre vannak. Villaharyából is győzelmet jelentelt a kormány. A felkelők félhivatalosa is elismeri a helyzetet, azt közölte, hogv a eordobai szakaszon erősödött az elleuséües nvomás. London, április 7. A tengernagyi hivatalhoz olyan jelentés érkezeit, hogy Álieante közelél>en spanyol repülőgépek bombázták „Gallant" angol torpedórombolót. Először egv repülőgép jelent meg az angol hadihajó felelt és hat bombát dobolt le. később két másik gép érkezeit a hadihajó fölé és kilenc bombát dobott le. A' hadihajó azonnal szembefordult a gépekkel és légelhárító ágyukkal tüzelni kezdett rájuk, mire mindhárom repülőgép visszavonult. A ..Gallanl" minden baj nélkül folytatta ezután útját Alicanleba. Ugv tudják, hogy a spanyol nemzelí csapatok repülőgépeiről van sző. London, április 7. A „Garland" torpedóromboló azt a parancsot kanta, hogy 9 „Gallanl" bombázása miatt haladéktalanul induljon cl l'arma de Midorca felé. A „Garland" kapitánva a palrna de malorcni angol konzullal egvült tiltakozni fog a „Gallant" bombázása miatt a spanyol nemzeti tengerészeti hatóságoknál. Hóman kultuszminiszter Gömbös Gyuláról „Nem gondolt más eurónál államokból ismert rendszernek átültetésére és nem törekedett diktatúrára" — „Az áfmeneli kor politikai stílusának legjellegzetesebb képviselője volt" Budapest, április 7. A Nep-ben szerda délután leplezték le Gömbös Gyula arcképét ünnepélyes külsőségek között. I v á d v Béla elnök bejelentette, hogy S z t r a 11 v a v sz k y Sándor megajándékozta a pártol boldogult vezérénél;, Gömbös Gvulának arcképével, amelyet P ó 1 y a Tibor festett. Hőm a 11 Bálint kultuszminiszter mondotta az ünnepi beszédei. — A német vidéken a magyar igét hirdető murgai i.éptaniló fia — mondotta —, nemesi származását szívesen emlegető magyar kispolgári család sarja, anyja révén nyelvre ném^l, de érzésében magyar, tolnámé gyei kisgazdák