Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-08 / 78. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Csütörtök, 1937 április S. ivadéka volt. Egyszerű származása a tisztes szülői ház puritán szelleme, megváltozott kö­rülmények közölt is kitörölhetetlen nyomot hagyott lelkében. Pályája csúcspontján is ki­fejezésre tullatta a magyar népi erőket. Min­den bártásf és sérelmet nehezen tűrő érzékeny­sége egy forrásból fakadt fölényes önérzetével, az iiíifégyelrm hatalmas önbizalmával, a fa­natikusnak hitt és hirdetett optimizmussal, amit a közpálya tapasztalatai során megszer­zett valóság érzele egész i U tt ki. Ugyanez a sokféleség jellemezte külsó megjelenéséi: lé­nyegéin n egyszerű, de formáiban patetikus, kife jezésmód iában írnom, de elhatározásabon robosztus fellépését, tónusaiban érzelmes, de tartalmában sokszor agresszív előadásmódját. Harcos, Htekedő temperamentuma szinte már szeges ellentétben állt lebilincselően kedves mi-dórával. Mindezek ellentétesnek telsstő belső és külső tulajdonságainak eredője és egyszers­mind magyarázója is a missziós hit erejében jelentkező hivatás tudata, tömegekre gyako­rolt szuggesztív hatása volt. — Az ni utakat kereső, nasv eszmények és célkitűzések ulán sóvárgó politikusnemzedék­nek volt egyik legtehetségesebb, legmarkán­sabb alakja. — folvlatta a miniszter. Egyéni­ségérc haló erejénél fogva kétségtelenül a leg­kimagaslóbb tagja, az átmeneti kor politikai stílusának legjellegzetesebb képviselője. — Gömbös Gyula a nemzeti öncélúság gon­dolatát vallotta i rá n ve Ivének politikai hitval­lásában. a nemzeti társadalom minden réte­géi egybefogó nemzeti egység megteremtését jelölte meg politikája vécet'ljául. Hadat üzent a ner.izcti társadalmat ellenséges osztályokra bontó és az osztályokat egymással harcba állí­tó materializmusnak, de korántsem gondolt más európai ál­lamokból ismert rendszerek átült*1— tés.MT és nem eo.-dolt és nem tö­rekedett, amivel anmira vádolták: diktatúrára. Az ő nacionalizmusa nem idegen elmélet, ha­nem a magyar történelem forrásaiból táplál­kozik. A nemzeti egységet sem valami erősza­kos rendelkezés. vagv mechanikus fegvelmr­/•»'s utíáiv. hanem a lélek konctmlrátiúiúliaa véllc eléini. Az a szeretcl. sőt rajongás, amely ­Ível a magvai- fai irá. | viseltetett és a magyar nép leikéi , n rejlő na;v erkölcsi értekekről és magas sz.Tlemi képességről beszélt. sjflkségké­nen vonla ma.4b lilán a ljcs^zélescbb érlelem.­hon voll nép. szociális. L'axilasa ;i. szellemi jó­létének céltudatos emelésére rránvulú törek­vést. -- Hirtelen elmúlásában csak egv vigasztaló lehet: metr adatolt neki. ami a kiválasztottak nagy kiváltsága. i iáivá ja mindvégig felfelé iveit és legrövidebb utón jutott el a legmaga­sabb helyre. Gömbös Gyula nem élhette el esz­ményeinek és törekvéseinek télies diadalát, de szenl cél iáit örökli í lingrln ránk. akik életében barátai, követői vol lunk. A magyar történelmi (le! alapM-t<"> irányelve a hagyományok meg. óvásán épül fel é^ ez a<lja meg a magvar é.ltt uj. formáit és kereteit. Határozott iránvhan ha­ladunk a kercszténv nemzeti gondolat és a magyar népi gondolat jegyében kitűzött célok felé. Támogassuk ezért n/ ehhez nélkülözhe­tetlen erős központi hatalmat, erősítsük a köz­ponti akaratot. A népet nc izgassuk, ne nyug­talanítsuk. hanem gyámolitsuk. neveljük és emeljük íel. A jövő élet megköveteli, hogv i realitások utján haladjunk. A kultuszminiszter beszéde után Darányi Kálmán miniszterelnök a csiitöi tökön benyújtandó költségvetésről szólt, maid beielenlelle. hogy a párt és a kor­mánv pililikáiát és célkitűzéseit a pártnak április 18-ái> Szegeden tavlandó nagygyűlésén fogja ismertetni. Dr. Buday Árpád egyetemi tanár, régészeti kutató meghall (A Délmagyarorszá;y munkatársától) Szerdán reggel í,uhos csapás érte a szegedi egyetemet és a magyar tudományos -világot: váratlanul elhunyt dr. Budai) Árpád professzor, a hires archeoló­gus, az egyetem archeológiai intézetének veze­tője. Halála mély részvétet keltett nemcsak az egyetemen, hanem az egész városban; mindenütt szerették és nagyrabccsűlték a kiváló tudóst. l>r. Buday Árpád halálát hosszú betegeskedés előzte meg. Legutóbb megoperálták és vérátömlesztéssel segítettek rajta; Ugylátszott, hogv ez a műtét nemcsak életerejét, hanem életkedvét is vissza­adta. A professzor is hitt abban, hogy újra neki­lendülhet a munkának, amit oly nagyon szereteti A lappangó kór azonban tovább is kínozta cs szerda reggelre végzett vele. Dr. Budaj Árpád professzor példaképe volt az okos, megfontolt bölcsgondolkozásu embernek, akit tudományában elmélyülő alaposság és gon­dosság, az ifjúság felé pedig atyai szív, jóság és méhséges emberismeret jellemzett. Régi székely családból származott, Erdélyben született és igazi erdélyi nemes szivet örökölt. Sok őszinteség és határozottság nyilvánult meg minden csele­kedetében. Nagyenyeden diákoskodott, majd Ko­lozsvárott folytatta tanulmányait. Szegény diák volt, n ' jóléti intézményektől sok jóságot és sze­retetet igyekezett visszaadni az ifjúságnak. Sokat Szerepelt a diákmozgalmakban. Már középiskolás korában vonzódott az archeológia felé, majd a kolozsvári egyetemen a nagynevű Pás a Béla pro­fesszor mellé került. A professzor és a tanítvány között meleg, szinte baráti viszony alakult ki. Ök ketten állottak aZ élére a kolozsvári diákjóléti intézményeknek, amelyeknek clgondolója és kiter­vezetője Buday Árpád volt. Ezen a téren is elévül, hetetlen érdemeket szerzett, épp ugy, mint ké­sőbb az Erdélgi Kultúregyesület segítségével ala­pított régészeti niuzcum körül, amelynek hosszú Tavasszal van az Ideje a szokásos véMiíztitd kúrának. A Darmol hashajtót milliók használják, mert hatása kitűnő. Hasz­nálata után az ember mintha ujjl születne. Használja ;»«r» mert Önnek is jegit! esztendókön keresztül volt gondos őre Fosta Bé­lával együtt nagyszerű anyagot gyűjtöttek ösz­sze ásatásaik és gyűjtéseik révén és a múzeumnak rövidesen olyan becsületet s/ereztek, bnjíy mesz­szc idegénbőt jártak csodájára ennek a nagy­szert ' gyűjteménynek. Kézben, serém, tudomáj nyos munkásság közepette sem, feledkezett meg a Diákotthon ügyeiről, étkeztetéssel, tanulmányi segélyekkel gondozta a kolozsvári diákságot. Tudományos, téren hervadhatatlan érdemeket szerzett. Az archeológia iránti szerelete, elmé­lyülő a'apossága külön rangot biztosított számára szakmájában. Lfíhiresebb sikerét akkor érte el, amikor felkerekedve elutazott Németországba és felkereste, felkutatta a Rajna mentén a rámái határsáncot. Lrröl a kutatásáról szóló nagysza­bású munkája hatalmas sikert és megbecsülést szerzett számára a németek és általában az egész tudományos világ körében. Természetesen, fiatal tudósának sikerét nem nézték túl­ságosan jó szemmel. Versenytársai támad­lak, ő azonban ment tovább azon az egyenes utón, nmeket kijelölt magának és nem törődött azzal sem. bogy az Akadémia sem méltatta kellő figye­lemmel munkásságát. Másik kiváló munkája a „Két lovas" volt, amelyben az ázsiai, szíriai le­gendákat dolgozta fel. Ezzel a munkájával is nagy sikert aratóit s az egész tudományos világ elismerte. De nagy érdeme volt az archeológiai intézet kiadásában megíelenö archeológiai dolrjch­zatok terén is. amelyekben útmutatást, buzdítást adott tanítványainak és módot nyújtott nekik ar­ra. hogv tudományukban tökéletesítsék magukat. Külön lapra tartozik a szegcdi Diákjóléti iroda. körül kifejtett buzgó tevékenysége. A diákjóléti Irodát közvetlenül Fógel József professzortól vette át és sok szeretettel és az ifjúság bajai iránti mély átérzéssel vezette ezt az intézményt. t>r. Buday Árpádot, áki a kolozsvári egyetem magántanára volt, Kolozsvárról írnia meg rendes professzorának az akkor már Szegeden működő egyelem. Azóta itt fejtette ki értékes munkásságát. Dr. Erdélyi László rektor, a halál hirérc, rendkivuli tanácsülést hivott egybe, amelyen ke­gyeletes szavakkal az eavetem halottjának jelen­telte ki dr. Budav Árpádot. A tanács elhatározta, hogv halottját péntek délelőtt tl órakor temeti el ünnepélyes külsőségek között az. egyelem elő­csarnokából. A búcsúztató beszédet dr. Erdélyi László rektor mondja, majd dr. Várkonyi Ililde­br.Tnd bölcsészkari dékán beszél, a sírnál pedig Berccz János professzor méltatja az elhunyt jó­tékony működését. Dr. Buday Árpád halálát kiterjedt családja gyászolja. II Pliöiius vereséye Bukarestben Bukarest, április 7. A román válogatott lab­daruge* csapat szerdán délután erlzőmérkőzést játszott a Phöbus csapatával és nívós, szép já­ték után 2:1 (2:0) arányban legyőzte a magyar csapatot. Juhász Gyula verseiből lestamenfom "V Szeretnek néha visszajönni még, lfa innen majd a föld alá megyek. Feledni nem könnyű a föld izél, A csillagot fönn és a fellegei. l eledni oly néhéz. bogv volt hazánk, Könnyek- vizét és a Tisza vizét, Költök dalát és esték bánatát: Szeretnék néha visszajönni meg , * <V ér, senkit se háborítanék, Szelid kísértet volnék volnék én nagyon, f sak megnézném, hogy kék-e még az ég És van-e még magyar dal Váradon? fsak meghallgatnám, sir-e a szegény, Világ árvá ját sorsa veri még? Van-e még könny a nefelejcs szemén? Szeretnék néha visszajönni ínég! ÉS nézni fájón, Léváit. Szigeten, , , Szakolcán és Makón a hold alatt­Vén hárs alatt az ifjú szerelem Még mindig boldog-e és balgatag? És nézni: édesanya alszik-c S álmában megcsókolni a szivét S érezni, most is rám gondol szive: Szerelnek néha Visszajönni még! « Egu hangszer voiiant . . . Tgy hangszer voltam az isten kezében. Ki játszott rajtam néhány dallamot ÁbrándjaiI a botdog szenvedésnek, ' 'Azután összetört és elhagyott. Most az enyészet kezében vagyok. De i ölöt tőin égnek a csillagok. Ililijen vo!( szöhesege Milyen volt szőkesége, nem tudom már, Csak azt tudom, liogv szőkék a mezük, Ila dús kalászul jő a sárguló nyár, E szőkeségben újra látom öl. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ősszel, ha kinvilnak az egek. A szeptemberi bágyadt búcsúzónál Szeme kékjére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem ludom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét. Ugy érzem. Anna meleg Szava s/öl át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég. vad szfuteinber 1899 A Uhstron'.ablakból kinéz az őszbe Egy égöszemü kispap. A Naszály Busán pipál, az esti félhomály ölén levelek hullanak csörögve. Az asztalon a Szentek Élete. Faiiipifétikkel méh/ csend a szobában .-t szél k,nn az elmúlást intonálja, Az udvaron sétál egy remete. Szüretre érnek a szőlőhegyek. Ifalálpillék a feszületre, szállnak. Az C'JJÍ nyájak nyirkos gyapja kondor. 1 kispap lelke messze őgyeleg. Várják pásztortüzes tiszai tájak I s u cqi] hall; X< rlaine.versre gondot,

Next

/
Thumbnails
Contents