Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-04 / 75. szám

DÉLMAGYARORSZAG WKEOED, SxerketzlMég: Somegyl ucca (22. I. cm. Telelőn: 2303,.KladóhI«aial, Woict»DkiioyvlAr <» legylroda: Aradi iucca S. Telefont !3«Ot>. . Nyomda; Löw ttpol ucca IV. Telefon: n.o6, - lAvlrolI leveleim: Deiiragyalor»z6g, Szeged Vasárnap, 1937 április 4. Ara 16 fillér XIII. évfolyam, 73. sz. ELŐFIZETÉS, Havonta helyben 3.2® vidéken Budapesten 3.0U, kUlltildOn o.-*t> pengd, — Egyes szám ara helkdi. nap ío, vasár. é» Ünnepnap »«» OU. Hlrdelételc <eivélele larlta nicrlni. Megle, enlk hclídklvÉlelével naponta reggel. Szó és tett Ha valaki a belgrádi konferencia eredm'criyeit közlő nyilatkozat alapján iparkodnék megállapítani a konferencia eseményeit, különös jelenségeknek lehetne megfigyelője. Elsősorban is: akár kudarccal végződnek, akár eredménnyel fejeződnek be ezek a tárgyalások, a jelentések hangban és tartalomban azonosak. Még nem volt konferencia, amelyik „a kisantant államainak szövetségét" ne „szilárdította volna meg". Mindegyik tanácskozás „a békülékenység szellemében" folyt le. A külügyminiszterek még mindig görcsösen manifesztálták „ragaszkodásukat a Népszövetséghez". És igy tovább, végig lehetne menni a terjedelmes jelentésen, melynek nincs egyetlen megállapítása, egyetlen mondata, amelyik nem szerepelt volna már a kisantant külügyminiszterei tárgyalásairól kiadott kommünikében. A nyájas olvasó joggal hiszi, hogy ezeket a jelentéseket nem is n tárgyalások befejezésekor szövegezik meg, hanem magukkal viszik a frakkal és a kitüntetésekkel együtt az utazó külügyminiszterek titkárai s azután akár összeölelkeztek, akár összezördimek uraik, a konferencia eredményétől függetlenül a magukkal hozott, kisimított és kivasalt jelentéseket teszik közzé. A másik Jelenség, amit lehetetlen észre nem venni, már valamivel érdekesebb. Ezeknek a konferenciáknak közös sorsuk az, hogy mindent tudomásul vegyenek, ami már megtörtént és mindentől féljenek, ami még előttük áll. Hogy ez a tünet nem az erőnek, hanem a gyöngeségnek jele, azt nem kell bizonyítani. Tehet valamit Románia, vagy Csehszlovákia a jugoszláv-olasz megegyezés ellen? Semmit nem tehet, tehát tudomásul veszi. Jugoszlávia a mai Oroszországgal szemben még intranzigensebb, mint Magyarország, — még a diplomáciai érintkezést sem vette fel vele, Csehország viszont a mai orosz uralom európai expoziturája s & két ország, Jugoszlávia és Csehország mégis minden alkalommal 'hangsúlyozza külpolitikai kérdésben felfogásának teljes megegyezését. Éppúgy vennék tudomásul azt is, ha a szerbek, horvátok és szlovénok királysága lépne szövetségre n Szovjettel s Csehszlovákia állna a bolsevizmus elleni világküzdelem élére. Sohaegymás ellen, demindigegym á s mellett nyilatkozni, — ez « taktika védi meg és tartja fenn a kisantant szövetségét. Ez a kisantant már úgyis sokkal inkább él a kommünikében, mint a valóságban. S nemsokára már annak is vége lesz, ami a valóság látszatát nyújtja, A jelentés újra hangsúlyozza a megegyezés lehetőségét a szomszédállamokkal. Az olasz—jugoszláv üzleti megállapodások megkötése valorizálja a két állam között barátságosabbra fordult viszonyt. Ha egyszer megindulhat a kereskedelmi forgalom a két ország között, akkor helyre áll n békésebb állapot is. Másfelől az összehangolódó államok baráti szövetségesei számára is traszirozzák a békés viszony felé vezető utat. Ha számunkra ez az ut csak a kereskedelmi forgalom emelkedését jelenti, akkor sem lehet hatását lebecsülni. A kérdés csak nz, hogy amikor két ország között a kereskedelmi megegyezés érdekében válik békésebbé a közszellem, akkor elgondolható-e a nemzetközi politikában olyan ö nzetlenség, hogy a szerződést kötő államok baráti szövetségeseik számára is eszközöljenek ki valamit abból a kereskedelmi forgalomból, amit maguk is cl tudnak látni. Magyarország mezőgazdasági termékei számára Jugoszlávia a konkurrens, Magyarország ipari termelésében pedig Olaszország a versenytárs. Mi abban a fantázia, hogy az clasz—jugoszláv megegyezés megkönnyíti a magyar—jugoszláv viszony klmélyülésének és barátságosabbá válásának feladatát? Nekünk csak főkönyvekben és mérlegekben szabad gondolkodni, mert az a megegyezés, ami a mi oldalunkon a békét emliti, de a revízióra gondol, a másik oldalon ugyancsak a békét hangsúlyozza, de az integritást tiizi ki célul, más eredményt alig igér. Mindezeken felül nem szabad megfeledkeznünk Jugoszlávia magyar kisebbségeiről sem, de az immár majdnem két évtizedes tapasztalatok sora azt mutatja, hogy ebben a vonatkozásban egyik rab-tartó állam sem szentimentális. S még arra a magaslatra sem jutott fel egyik sem, hogy a nemzeti kisebbségek békességét legalább a nemzetközi politikájuk kirakatában mutassák meg. Számukra a kisebbségek c s n !:, ni i n t választók jelentenek súlyt, ha szükség van szavazatukra, akkor kapnak egy-két iskolát s egy $ár tanítói kinevezést. Ha nincs szükség rájuk, akkor a kisebbségek csak soviniszta elfogultságuk kegyetlen t-jlzásai számára szolgáltatnak nehéz életükkel bizonyítási anyagot. A szó és cselekvés szörnyű disz paritása jellemzi a nemzetközi politi kát. Kifésült szavak, vasalt mondatok, jól felöltöztetett gondolatok tesznek szalonképessé minden törekvést, melynek marcona szándékát és sötét tervét villogó plasztronok mögé tudják rejteni. Ha a szó a gondolat elrejtésének egyik eszköze csupán, mi mindent lehet eltakarni diplomáciai jelentések körmondatai és frázisai mögé ? Eckhardt, Bethlen és Rassay megbeszélései Darányi miniszterelnökkel (Budapesti tudósítónk telcfonjelentése.) Néhány nappal ezelőtt megirta a Délmagyarország, hogy Darányi Kálmán miniszterelnök részben az alkotmányjogi javaslatokról, részben más politikai kérdésekről az ellenzéki vezérekkel tárgyalni óhajt. Megírtuk, hogy ezek a tárgyalások inkább tájékoztató jellegűek, viszont túlhaladják azokat a kereteket, amelyek egy pártközi konferencia anyagát alkothatják. Most. mint megbizliató helyről értesülünk, ezeknek a tárgyalásoknak a menete az aktualitás stádiumába jutott, miután az ellenzéki pártvezérek visszatérlek külföldi Htjukról. Megbizliató helyről ugy értesülünk, hogy kedden Lckhardl Tibor keresi fel Darányi Kálmán miniszterelnököt. Eckhardt szombaloi) a kisgazdapártban értekezletet tartott, amelyen a miniszterelnökkel lefolytatandó kárgyalásoW anyagát ismertette, Eckhardt teljesen kész programmal megy Darányi miniszterelnök elé. i, Kedden érkezik a fővárosba gróf Bethlen István és valószínűleg szerdán felkeresi a miniszterelnököt, utána Rassay Károly, aki szintén hazatéri, tesz látogatási Darányi Kálmánnál. Ezután a kereszténypárt részéről gróf Zichy Jánossal és Ernszt Sándorral fogja a miniszterelnök a kérdéseket letárgyalni. Ugy számítják, hogy a jövő hét végén befejezést nyernek a tanácskozások és ekkor a miniszterelnök részletes tájékoztatót ad a nyilvá1 nosság számára. A miniszterelnök öfnegyedőrás kihallgatása a kormányzónál Oarónyi szómba Ion kéíszer fogadta Baross Gáborf, a TESz elnökéi Horthy Miklós kormányzó szombaton este öt-_ negyedórás ki' •»'. Iga fáson fogadta Darányi miniszterelnököt. A kihallgatás során a miniszterelnök időszerii politikai kérdésekről tett előterjesztést az államfőnek. A miniszterelnök a kihallgatás után a miniszterelnökségre tért vissza és itt hosszabb kihallgatáson fogadta Baross Gábort, a TESz elnökét, aki szombat este már másodízben iclenf meg a miniszterelnöknél. Baross Gábor a kihallgatásról a következőket mondotta: | : 1 i ' j — A TESz utolsó ncey hónaojának munkájáról referáltam a miniszterelnök urnák. Ezen munka célja a magyar társadalom békés együttműködésének biztosítása. A kormányzói kihallgatás előtt a miniszterelnök' fogadta Höman Bálint kultuszminisztert, aki az. értelmiségi munkanélküliek elhelyezéséről kido!gozott tervezetet mutatta be. Utána Meesér András és Baross Gábor jelent mag a miniszterelnöknél, maid Ivády Béla, a Nep elnöke kereste fel Darányit, aki megbeszélte a miniszterelnökkel a szerdai pártértekezlet anyagát. .