Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-25 / 93. szám

DÉLMAGYARORSZAG HEOEB. sMrke«««B.. Sflnoflyl «eea VaSámöp, 1937 ápr!lÍS 25. 12. I. cm. Telelőn: 23-33..KlBdóhlVDIal k«lcaODktliiyvlAr <fcs legvltodai Aradi kecs t». Telelőm 13-06.. Nyomdn: low ílpel ucca 19. Teleion: 13«OS. - Ihvltall levélcím: Délirj.Pyeror»jreo. Szeged Ara 16 fillér XIII. évfolyam, 93. EtOFIZETÉSf Bevonta helyben 0.20 vidéken es Budapesten 3.»o, kUltUldtSn «.4U pengő. — Egyes uAm ara helkOe. nap ÍO. vníAr- Ünnepnap UH- Hir­detések 'elvétele tarlla szerint. Megle, --Ilc hello Uivélc'cvel naponta reggel. Világnézeti harc Be kell vallanunk", hogy a Del m agya r­brszág szombati száma eléggé egy h a n­gu. De van mentségünk is: nem mi tettük, az események tették tegnapi számunkat egyhangúvá. Ennek a monotóniának oka le­het az, ha nines érdekes esemény, de oka_le­het az is, ha minden eseménynek^ forrása, megnyilatkozása, jelentősége és szimptómá­ja ugyanaz. A spanyolországi küzdelem vi­lágraszóló szenzációkat hozhat, de egy új­ságot mégsem lehetne teleirni a madridi front eseményeivel. S bár mindezt jól látjuk', olykor még sem tudunk ellene védekezni. A tegnapi lapszá­munk beszél a politikusról, aki viszont a szélsőségesekről beszél, beszámolt a törvényszéki tárgyalásról, amelyen a s z c 1­sőségesek egyik vezérét ítélte el a biró­ság bárom havi fogházra, hirt ad a vádta­nács tárgyalásáról, melynek eredményeként rab maradt az, aki ni á s o k rabságá­1 n a k politikai rendszerét propagálja, el kel­lett tegnapi számunkban mondanunk, bogy az egyik szélsőséges párt fagja uccán támadta meg a kötelességét teljesítő ujság­iiót s meg kellett írnunk, hogy a zöldin­g e s e k egy csoportja hogyan zavarta meg a szegedi egyetemi ifjúság gyűlését. Ez a monotónia, az eseményeknek' ct az u n i s z o n ó-ja nem menthető az újság­írói érzék hiányával. Az ujságiró kénytelen beszámolni az eseményekről s ha csak ezek történtek, ha ilyenek az események, a vi­lág tükre: az újság sem mutathat más képet. A becsületes újságírói munka nem torzítja nz eseményeket, nem tartja sem domború, sem homorú tükör elé, — kendőzés nélkül mutatja az igazság képét. S nem tehetünk róla, ba ez az i g a z s ú g. Pár hónap óta a magyar élet csak ettől a lármától hangos. A kormány, -— fájdalom —, mindezt világnézeti harcnak tekinti s a kormányel­nök szerint írem rendelkezhetnek azzal az erővel, hogy világnézeti harcokat lecsönde­sitsenek. Ám, ha világnézeti harc, mi tette az utolsó félévben ennyire virulenssé? Mi nz oka annak, hogy ami még egy félév előtt. — a miniszterelnök ur szavai szerint — kó­tyagosok kurjongatása volt, az komoly fenyegetéssé, olykor már félelmet keltő ter­rorrá válhatott ? Fél év alatt a történelem eseményei nem adtak támogatást ennek a törekvésnek, fél év alatt a mozgalom belső igazsága nem végezhette el a szervezésneK ezt a sikerét. S ha a kormányzat nem elég erős arra, hegy világnézeti harcoktól meg tudja védeni az országot és a nemzetet, any­nyi erővel k e 11 birnia, hogy a barcot erő­sítő, a küzdelmet szitó ' s a szélsőségesek mozgalmát szervező tényezők hatását kire­kessze és ártalmatlanná tegye. A politikus meglátja és hirdeti az igazsá­got s a bíróság mindig eleget tesz hivatásó­nak és kötelességének. De amikor az állam rendjének fenntartása s a polgári társadalom politikai súlyának megőrzése forog kockán, akkor az államhatalom ne a bíróságra bízza a rendcsinálás munkáját. A kormányel­nök ur mór Szegeden is azt mondotta, bogy el fogja taposni azoknak mozgalmát, akik­nek törekvése izgatássá fajul. Az igazság­ügyi kormánvzat az ügyészségek figyelmet hívta fel a rendbontó törekvések megtorlá­sára. Semmi kétségünk nincs és nem is lehet abban, bogy a magyar ügyészségek és a magyar bíróságok el fogják végezni az em­beri munka tökéletességének maximumával a rájuk bízott feladatokat, — de vannak el­végzendő feladatok, melyek nem tartoznak sem az ügyészségeknek, sem a bíróságok­nak hatáskörébe. A feladat nem lehet az, hogy bevárják és megtorolják a bűncselekményeket, a feladat az, hogy előzzék meg s ne engedjék a bűncselek­ményeket elkövetni. A politikai bűncselek­mények megtorlása az emberek egy csoport­ja előtt mártírrá avatja az elitéltet s ez a martirium sokkal vonzóbb, mint amennyi­re elriasztó a kiszabott büntetés. Tizenötnapi vagy harmincnapi fogházat mindenki vállal, akiben él az elszántság ereje s aki érdemet lát a bűnben és bünhődésben. A bi­róság — a legtöbbet mondjuk, amit intéz­ményre és intézmény működésére monduni le'hét: — a magyar bíróságok hivatásának magaslatán végzik el feladatukat, de a bi­róság nem rendészeti hatóság, nem kótya­gosok kijózanító intézete, nem eszmék crlel­tetője és nem világnézetek rendező pályaud­vara. Sem a politikusok, sem a rendészeti hatóságok nem bízhatják a bíróságokra a maguk feladatát és a maguk kötelességét. Még a kivégzés sem riasztja el a bűn­cselekmények elkövetésétől, akikben ól a gyilkosság vágya s akik még az akasztás árán is vállalják az ujságszenzáció hírnevét. Hogyan lehet akkor azt várni, hogy pár he­tes, vagy pár hónapos szabadságvesztési büntetések el fognák riasztani azokat, akik­ben martiriumot látnak a büntetés vállalásá­ban, küldetésként ünneplik a bűncselekmény elkövetését s a martirium érdemét akarják a maguk számára hasznossá tenni. Az uj belügyminiszter ur hivatalbalépésé­nek napján erősítette meg az egyenruha vi­selését eltiltó rendelkezést s a szegedi ifjú­ság gyűlését zöldingesek zavarták meg. 1 g y nem lehet érvényt szerezni a koiniány­eínöki programnak s a belügyminiszteri ki­jelentésnek. Bennünket kötelességteljesité­sünkben nem bágyaszt el a szegedi egyetemi ifjúság kifakadása a — baloldali sajtó ellen s különösen nem akkor, amikor azt látjuk, hogv a „szegedi pontok" legnagyobb részét a „baloldali sajtó" érlelte, hirdette és propa­gálta. A magyar baloldali sajtó bal­oldaliság a a — Kossuth Lajos b a I­oldalisága s a márciusi ifjak sza­bsdsáffszeretete. Annak a világnézet­nek harcosa a magyar baloldali sajtó, ame­lyik Deák Ferencet és Tisza Istvánt adta ennek az országnak. A kossut h la josi és deákferenci szabadelvűségért harcolunk s aki ezt a baloldaliságot kiátkoz­za, az az utolsó század magyar héroszait akarja kitudni a magyar pantheonból. Nyila­sok támadhatnak erre a baloldali sajtóra, mert aki a rabság világszemléletét hirdeti, az el­lenségét láthatja a szabadság minden hivé-; ben.és harcosában, de a magyarul érző és magyarul gondolkodó magyar ifjúság! nem láthat, ha tisztán lát, ellenfeleket azok­ban, akik a márciusi magyar ifjúság hagyo­mányainak szolgálatára vállalkoztak. A nyi­laskeresztes mozgalom ellen ne ugy harcol­janak, hogy a nyilaskeresztesek ellenfeleit diszkreditálják, ezekben az apokaliptikus időkben tudjunk találkozni mindnyájan a ma­gyarság és szabadság „eszméinek barrikád-t jain". A velencei tanácskozás után Snhuschirpa kancellár megcáfolta a nácik bevonásáról szóló olasz híreket — »A Hazaf as Arcvonalnál csak olyan személyekre gondo­lunk, akik a frontvezér bizalmát élvezik, — illegális elemeknek a kormányban való részvételéről nincs szó" »Ausztria a jelen pillanatban nem gondol restaurációra* Paris, április 24. Pénteken befejezték a ró­mai tanácskozásokat, amelyeknek eredménvét szélesen kommentálja az európai sajtó. Piómai jelentés szerint az olasz és az osztrák állam­férfiak tanácskozása ismét bebizonyította a római jegyzőkönyvek életrevalóságát Hangoz­tatják a jelentések, hogy az olasz—jugoszláv megállapodás lehetővé tette Ausztria és Jugo­szlávia együttműködését. A tanácskozások so­ián az is szóbakerült, liogy Róma szeretné a római jegyzőkönyvek megállapodásaiba bele­vonni elsősorban Jugoszláviát és ha lehetséges, Romániát is és egyben kísérletet kíván tenni Ausztria és Csehország viszonyának a megja­vítására. Bécsi lelentés arról számol be, hogy az osztrák kor­mány intézkedésére elkobozták a „Giornale d ltalia" legutóbbi számát, amelyben Gayda, Mussolini bizalmasa a velencei tanácskozás eredményével foglalkozva, azt irja, hogv Ausz­triában „a hangsúlyozottan nemzeti elemek" legközelebb szerephez fognak jutni és belép-, r.ek a kormányba is. Az osztrák kormány több más lapot is elkobozott, amelyek Gaydának ezt a cikkét átvettek. Berlin szerint Délkeleteurópában nem sok jövője van Prága tervcinek. Londonban a velencei tanácskozás eredményéből arra kö­vetkeztetnek, hogy Mussolini a jelenlegi olasz —német barátság megszilárdítására törekszik. Osztrák körök a velencei közleménynek abból a mondatából, amely teljes összhangot álla­pit meg, arra következtetnek, hogy Mussolini továbbra is cl van tökélve arra, hogy megvédi Ausztria függetlenségét. Schusehnigg kancellár a Daily Mailt képviselő Ward P nc.e n- e k Iv ijelen tette, hogv Ausztria a jelen pillanatban "cni hív ia viasza a Habsburgokat, azonban nem mond !c arról a jojráról, hogy visszaállítsa a morr-r­chiát.

Next

/
Thumbnails
Contents