Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-25 / 93. szám

2 D ÍCMX r?T A1? O R 5 Z XG Vasárnap, 1937- április 23. Tartós ondolálás szakszerűen, leg­szebben, mérsékelt áron csak az ELI TE" tioigytodiwaioniiM. szecnenyi ter 2. „Nem lehet szó az illegális horogkeresztesek bevonásiról" Schuschnigg megcáfolja az olasz híresztelés! vek alapján. Ebből adódó kötelezettségeit hű­ségesen betartja. Ausztria kizárólag azt a po­lilikáf akarja követni, amely saját országa ér­dekeinek >s megfelel. Schuschnigg ezzel a nyilatkozatával "meg­cáfolta a „Giornale d'Italia" cikkének aat a jelentését, hogy közeledés történne a kormány és a horogkeresztes elemek között, sőt még ar­ról is beszélt Gayda cikke, hogy ezek az ele­mek helyet kapnának a kormányban. Ezt a hí­resztelést utasítja vissza a kancellár szombat esti nyilatkozata. Ciano albániai útja Róma, április 24. Olasz hivatalos körökben megerősítik azt a birt. hogy gróf Ciano olasz külümminiszter április 28-án hivatalos láto­gatásra Tiranába utazik. Politikai körökbeu kijelentik, hogy gróf Ciano külügyminiszternek ez az utazása azok­nak a látogatásoknak a sorozatába tartozik, amelyet a külügyminiszter kinevezése óta mindazokban az országokban tesz, ame.lvek­kel Olaszország baráti kapcsolatokot tart fenn. Hangoztat iák olasz politikai körökben, hogy Albánia állami léte a legutóbbi olasz—jugo­szláv megállapodás következményeként meg­szilárdult és ezek a megállapodások Albánia függetlenségének megerősítését jelentik. Bécs, április 24. Schuschnigg szövetsé­gi kancciIar Velencéből való visszatérése után fogadta a Politische Correspondenz képviselő­jét és nyilatkozott előtto a Velencében lefolyt tanácskozásról. — Az alapvető kérdésekben semmiféle ho­mályosság nincs, súrlódásmentes teljességgel alaposan megvitattuk. a többórás velencei megbeszélés alkalmával és utalok arra. hogy az olasz kormányfő és az osztrák miniszterel­nök közölt a teljes egyetértés változatlanul fennáll. — Az a szándékunk — folytatta és ezzel vá­laszolt a/. elterjedt olasz hírekre —, amclvet már bejelentettünk, hogy az Arcvonal vezető­ségében nemzeti politikai előadói tisztségeket létesítünk és mindent megkísérlünk, amit ész­szerű mórion meg lehet tenni az osztrák nem­zeti politikának a Hazafias Arcvonal tovább­fejlesztése iránt, önként értetődik, hogv nem lehet szó az illegális nemzeti szocialisták kép­viselőiének kiküldésére, hanem csak olyan al­kaimas sz emélyek kijelölésére, akik a nemzeti láborhoz tartoznak és a frontvezér bizalmát él­vezik. — A kormányban való részvételről nincs *T.Ó. Emlékezteitek arra, hogy Ausztriában már kísérletezlek koalíciós kormánnval. Belnoliti­ka tekintetéin u Ausztria ulja teljesen világos. Külpolitikni tekintetben Ausztria fenntart ia a már fennálló programját a római jegyzőköny­FEKETE LISTA készüli a koldusadó-nemf 'zeíőkről (A DélmagyarorMág munkatársitól.) A szegény­ügyi bizotttság. amely a lsolduskérdés rendezéséhez szükséges társadalmi akció megszervezésére és le­bonyolítására kapott megbízás* — mint Ismeretes •—, elhatározta, hogy frk^te tintára részi azoknak a nevét, akik ixigy megtagadják a hozzájárulása­kat, vagy pedig aránytalanul kis ösxrcget ajánlot­tak fef. Eleinte senki sem tudta, hogy mi lesz: ennek a fekete listának a rendeltetése. Most az­után, hogy teljes a lista, a bizottság foglalkozott a kérdéssel és alaposan áttanulmányozta az ügy­nevezett =egri normát-n-ak a rávonatkozó részét. Egerben is felállították ezt a fekete listát, a kol­duskérdés Iránt közömbösséget tanusitó polgárokat azzal büntetik meg, hogy kizárják őket minden köehaiósági kedvezményből. Azok tehát, aJdkoek a neve a fekete listán szerepel, ügyeik elintézé­sénél nem kaphatnak soronkívüliséget, a köz­ezdllitásoknál — egyforma ajánlat esetén — n«m lehet az övék az elsőbbség. A szegényügyi bizott­ság elhatározta, hogy egyelőre elküldi a fékeie lista egy-egy példányát a szegedi közhatóságoknak. Valószínű, hogy az egri módszert Szegeden is al­kalmazzák azokkal szemben, akik megtagadták a hozzájárulást a keresetképtelen szegények ellátá­sához. Súlyos affér Milotay István és Rajniss Ferenc között Rajniss tettleg inzultálta MUolayt (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Po­litikai körökben szombaton feltűnő af­férról terjedtek cl hirek. A szárnyra­kelt hirek szerint az affér a hitlerista eszmek­kel kacérkodó szélsőjobboldali politika két szereplője közölt játszódott volna le. Az esti órákban gyorsan elterjedt jelentések szerint a jelenet szereplői Milotay István és Raj­niss Ferenc voltak. A kéi képviselő — mint ismeretes —, a szélsőjobboldalon foglaluak he­lyet ugy a politikában, mint a közéletben és a publicisztikában. Milotay és Rajniss néhány év óta a legszorosabb barátságot tartották fenn és amikor Milotav kivált régi lapjától és je­lentős támogatással megalapította uj orgánu­mát, az „Uj Magyarság" egyik vezérpublicis­tájának szerződtette Rajniss Feren;et. _ aki nem sokkal később, az emiékezeles két év előtti választások során Dnmbovárott palla*. i­cini Györggyel szemben mandátumot szerzett Politikai körökben éppen a szoros barátság és az egyöntetűen folytatott szélsőséges politika miatt keltett feltűnést a szombati affér. Az elterjedt hirek arról számolnak be, bogy Rajniss és Milotay élesen összeszólalkoztak, amely később annvira elfajult, bogv Rajniss tettleg inzultálta Milotavt. Az ütés súlyosabb lehetett, politikai körökben arról is beszéltek, hogy az ülés nyomán Milo­tav arcát elborította a vér és ájultan esett össze. Az eset után Milotay elégtételt kért Raj­nisíól, aki szintén megnevelte segédeit. A meg­bízottak azonnal megkezdték a tárgyalásokat. Érdekes az a bir is. bogv Egyed Zoltán, az ismert színházi hirlaníró. kilépett Milotav lap iának kötelékéből. A kiválásról nem került nyilvánosságra hir. A Tavasz hírnöke Irta FARKAS ANTAL A hegységet elborító rengeteg mélyén fölébredt a Tavas*. Akármilyen szép volt, mégis csak a tó tükréhez ült, hogy a hossza alvás ntán egy ki­csit rendbe szedje inagát: megfürdött, frizurát esinúlt, a toalettjét igazgatta. Bizony, ezzel is eltelt egy kis ido. A tavaszi mosolygást ís próbálgatni kellett, hogy nem felejtette-e c.l kilenc hónap alatt... i-l.kor veszi észre, hogy az ajka körül egy kis ránc keletkezik... (Hiába, vénül a világi) -T- Igy én nem lépek a nyilvánosság elé, ha­nem elébb el megy ok a kozmetikai intézetbe, pe­dig sokan várnak már rám, tudom. Izenek ne­kik. Gyere ide, kis madár. S/,ép kis madár röppent a Tavasz elé. —- Parancs! — Egy kis dolgom akadt, oml néni tartozik rád Amig én azzal elkészülök, röpülj 1c Innen az emberekhez, kocogtass be hozzájuk, aztán mondd ine^ nekik, hogv jön a Tavasz, hadd örüljenek! l'gy is lett. Szállt-szállt a kis madár és a hegvek lábánál találkozik egv pompás autóval, amelyik abban a •pili.i.nritbnn Kapott defektust. Az autó ablakát megkocogtatta a kis madár. Elegáns dáma eresztette le az ablakot. — Mit nknrsz, kis madár? — (5o n 'Javas® hírnöke vagyok. JclcDtem, hogy a Tavasz egy-kettőre itt lesz. örüljetekI — Hogy a... csapjon bele! — dühöngött a dáma, oki a lovagjával éppen a 1éli sport kedvi­ért törekedett a hegyek lábához és ha jó lesz a kocsija, már fordulhat is vissza. A kis madár nem törődött vele, hanem tovább röpült. Útjában hatalmas várkastélyt talált. Ma­ga a bölcs uralkodó kérdezte meg tőle: — No, mért jöttél hozzám kihallgatásra? -- Hódolattal jelentem, liogy a Tavasz föléb­redt. Nemsokára itt lesz. Legkegyelmesebben mél­tóztassék örülni! A bölcs uralkodó vállat vont: — Minek ? Nekem a Tavasz olyan évszak, mint a lobbi. Egyikre sem haragszom. Miért? Tódén nem fázom, nyáron nincs melegem. Ha azonban ai a Tavasz mégis csak jönni akar, hát csak hadd jöjjön: és megengedem neki. A kis madár meghajtotta magát és tovább rö­pült. Igaza van a bölcs uralkodónak: ba őmeg­kívánja a Tavaszt, hát fölkeresi íz otthonában. Röpült a kismadár és nemsokára a bölcs ural­kodó leghatalmasabb emberének, a miniszterel­nöknek az ablakán kocoetatoH: — Mit akarsz? — szólt rá az excellenciás ur — Jelentem, hogy a Tavasz nemsokára itt lesz. — Elég haj az, az ördög vigye cl, mert elúszik az ország: jön az árviz. Ami gátépítésre kellett volna, az elment. Én nem örülök egv csöppet sem az olvan évszaknak, amelv márciusi szellőket szokott H kormányok nyakára hozni. Szállj visz­sza. aztán mondd meg a Tavasznak. hogy ma­radjon ott. .iho! van Valamit az államkincstárból möjd neki is juttatok. J Szállt a kis madár és most már halkan ko­pogtatott egy cifra palota üvegfestményekkel ékes oldalán. Bankár lakott itt. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte a kocogta­tót. — Jön a Tavasz, örüljetek! — örüljön a fészikesfenej Annak őrüljek, hogy én rosszul spekuláltam és az idei tavaszi veszte­ségeim kihúzzák a fejem alól ínég az utolsó pár­nát is — és ugy becsapta az ablakot, hogv a Ta­vasz hírnöke ijedten röppent föl a levegőbe és a legközelebbi ház ablakát már csak félénken ko­cogtatta meg. — Tetszik valami? — Jön a Tavasz, örüljetek! — No, örömemben ugvan nem üt meg a guta. legföljebb mérgemben. Ne felejtsd, kis madár, hogy én szén- és fakoreskedö vagyok Ne gúnyo­lódj. hanem kotródj! A riadt hírnök már nem is merte tovább járni a várost. Kiröppent a végire. Leszállt egy rozzant vis­kónál. amelynek ablaka sem volt és bekiabált a kéménven keresztül: — Jön a Tavasz, emberek, örüljetek! Egy csomó sápadt, rongyos, didergő' ember s/aladt ki a jelentésre. Az arcukon látszott a rá­Csöpnent boldogság. — Hal-Istennek: Csakhogy jő*1 3 Tavasz és nem koplalunk, nem fagyoskodunk tovább! Lesz mun­ka. lesz kenyér... A tavasz hírnöke boldogan • nézte az Örvende­ző tépet.

Next

/
Thumbnails
Contents