Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-07 / 30. szám

IO OeCMA«7ARORSZXO Vasárnor> 1">7 február 7. D^l^l/««^ férfi frakkíngek, kezlyük, harisnyák, női ruhacsipkedalalira ke?mék lüllök, v rágok, divatosaitok, GFB harisnyák «nun- -m^m-Mim. w m m m, m'ndeiihfli * i«ii«hh.i wm _ • a « • m - « mndenbAI a legjobbat, o'cM i»bofl Arakon Pollák Test v^reWn^i TORONTÁLI FAMETSZETEK A szolgabíró Gyakran emlegetik a szolgabírót, de igen csuk gyanús apolhcozissal és főleg olyanok, akik a .járúsukbeli jének esetleges kellemetlen tulajdonságát, vagy nekik nem tetsző eljárását tapasztalva, szeretnék kompromittálni az efiész kart. Valami emberevő szörnyetegnek képzeli ezek szerint a nagyvárosok külső része, no de talán itt-ott a belseje is, amelynek fanláziá iához nehéz alkalmazkodni. Talán nem is érdemes. Ennek a közönségnek a hangja zudul fel, szörnyülködve valamely kihágási ügy tárgyalásánál (mert hogv ezt csinálja a szolgabíró): — Kihallgatta a feleket, a tanukat, Ítéletet hirdetett, aztán iktattatta az ügyet. — Szörnyűség! Iktattalla! Mit nem ér meg az ember! Régóta figyelem, milyen misztikus ez a fogalom. Hogy véget vessek a további kételyeknek, elárulom, hogv közhivatalokban számot kap minden beérkezett akla. Aztán beírják egy nagv könyvbe. Iktatják! A kereskedőnek is van valami rendszere, hogy megtalálja azt a levelét, amit keres. Hogv mikor intézik el, az más kérdés, de kell. hogv minden aktának száma legyen, különben micsoda rend volna az olyan hivatalban, ahol százezres számokkal dolgoznak. Mikor annakidelén Bródv Sándor Tanítónőjét próbálták a Vígszínházban (van benne egy szolgabirószeren is) — Hegedűs Gvula, anasv művész, nem állhatta meg szó nélkül, megállítja a próbát s azt mondia a szerzőnek: — Szörnvii dolgokat mondatsz te ezzel 5 szolgablróval, aki ugv beszél, mintha szimpla kisgazda volna- T"dod egváltslában, hogv miféle ember a szolgabiró? Hiszen az először is urifiu. aki egyetemet végzett, államvizsgát tett s még ha s Centrálban billiárdozta is át a négy évet. kulturélelet élt, ió házakhoz járt, tehát a darabban nem mondhat ilyen tudatlanságokat! R^ódv Sándor ránézett Hegedűsre s annvít felelt: ' ' — Hát akkor mondfa a zsidó azt, smit eddig a szolgabiró mondott. I«Tv is iavitotta ki a darabot. Pedig Bródv sok időt 'töltött 0 vidéken, de nvilván más érdekelte már akkor is. Mit bánta ó ar. ilven „ostobaságot." mint ahogy mit bánfa n ma rinortere. Kogv Czegléd város tanácsa nem intézhet ..átiratot" a belügvininiszterhez. sőt Dorozsma sem ..keresheti meg" a miniszterelnököt, mert esetleg megtalália, de nem lesz benne köszönet. De nem kell ezen a végletekig esMálatba esni. találunk hasonlót másfelé ?s. T.incsev Adáin ideiében a réfi „Borsszem Jankó" niet?rajzolt egy „viccel," ami meatörlént._ Azt mondia benne valamelyik akkori előkelő miniszteri ur a referensének: — Kérem. tpremtsi'nk végri* etfvséeef a vármegyék sl Húsában. Jönnek ide különféle fölr teriesztések. de egviz^r törvényhatósági bizottságot. máskor pedig közigazgatási biroltsá"ot Írnak alá. Ennyi volt az egész. Mikor pedig a kezébe VérülI oz niság az előkelő urnák", hosszasan elámult raíla: — Ml ebben a vicc? — Én se ériem — fojtotta el derültségét k;omolv arccal a reWens. Hát iev van. Ne bántsuk" azért a szolgabírót, aki távolról sem olvan hatalmas ur. amU lvennek kénzolik. hanem szesénv hivatalnok, aki a kilen-edik fizetési osztályban kezdi. mire perli? eléri n hetediket, votry a hatodikat, kihullott a haia a «ok családi pondban. A jav^réíTf m'ndis szpfénv volt. Nap id> likkal. elkerülbMetlen kiküldetésekkel. utiasan Méses takarékossággal fellett rátolnia * fiie<ését. Ne tévesszen "meg senkit, hogv kerül köztük vagyonos is, aki fogatot tart. Csak a magáét költi a reprezentálásra. A nagy többség előbb-utóbb kénytelen a megyeközpontba kéredzkedni, pályázik árvaszéki ülnöki, esetig aljegyzői áliásra —, mert főjegyző, vagy több, nem lehet mindenki. A gyerekek ugyanis megnőnek, középiskolába kerülnek s a vagyontalan szolgabírónak nem telik arra is, nocv kosztba adja Őket. Hogy aztán az államhatalom a főispánon, alispánon át olykor a maga érdekében mire használja fel őket. az megint más kérdés. Miért nem bélyegezik meg azt a kalonát is, aki parancsszóra a fegyverét használja? Máshol is megesik, hogy a fiatalja el van telve önmagával és esetleg nyegléskédik. aztán akad stréber, feltűnésre törekvő, túlzó, azt azonban legkevésbbé az a közpolgári elem vetheti a szemére .amelyiknek a csemetéje szenvedélyesen utánozza a gentrv rossz tulajdonságait. mert csak ezekre teriedt ki a megfipvelöképessége, no, meg talán a hajlama. Mindeneseire a gyerekét írnoki állásokba beszorító s ezzel magasabb rendbe töró városi csizmadia ne beszéljen vármegyei nepotizmusról. Torontál sok esetben bebizonyította, hogv nagvrabecsüli és értékeli a polgári elem tehetségét és munkásságát. Urak voltak a régi vármesrvebeliek, nagyrészükben minden esetre azok. Láttak egy kis világot is, jórészük nyelveket beszélt, jó társasásban csiszolód lak s ba másfelül nem. egymásról ragadt rájuk a kifogástalan inodor. A Keresztes Gyurin néldául sosem látszott n»eg kellemetlen formában, hogv szolgabiró. Rendkívül íólzü fin volt. kedves magyar tinus; mulató cimbora, ieles hivatalnok, az akkori divato« szót hasrnálva „pemötlich" a végtelenségig. Kecskeméti iogász Voráfcan csárdást táncolt eirv szén asszonnval. Említettem már. ho«rv « kor Hivatia a moletteknek kedvezett, gömbölyű volt az asszony is. mider-rwncélba szorítva, ám mélven dekoltálva. Ellenben a csárdás olyan robaio«an tüzes volt, Kogv belerengett a terem, a fűző nem tanúsított tökéletes ellentállást s . ..Ko*v is mondiarn?... epés* feriedel méhen kiugrott belőle az. amit 9* etikett csak felső kontúrvonalaival bocsát közszemlére. I Szegény asszony szörnvű zavarba iőt(, He a j Gvuri nem vesztette el a Wekielenlétéf. TTirtelen mozdulattal saiátkezi'leg visszahelyezett mindent a kellő Kel vére s folvtatta a csordást azzal az azóta d'v^tiamult kilelentéssej. Koev: — Sose halunk mec! Na«vcrRnfmH,Oósl «zolffahirí? volt. mikor gróf WákA SWTort kinevezték fiumei knr. mánvzónak'. KákA na^'on me<r"ere!t» s plvltte macával nróhaidőre titMrnak. Ft Vvá''1" fut előre a karrier?* is Ebben az idöHnn történt a7 onffot Vad«fto»tf» látn«wfá«a ar Adrián Víkoi estélvf adott a tisztikar tiszteletére s mód a narádé mániákusa voln«áí»i?al meffec*»»n'"álta Kere<=»*est. Knw stilszerö-e a megíelenése? — Ez a frakk-ing nem finom, mondia vér RÜl. Csodálom, felelte Cvurí. külön erre *r alkalomra hozattam Szentmiklósró! Fischof Leótól... Tálának mns Tn^et a mivel akkor meg a ffomlwt.kal vo1* bai. a maga bi-Mliánsait adta neki kölrsön. Ez r^tán szinte epsé lelte a titkárt. aPfió^ott pffész éllel, ohgv elveszíti s vésni nem b's*ik el neki A* vacsorán angol dáma m-Hé Tíerült. aki fsevesni s^er^tett volna vele. Kezdte ur ansol nvelven, de Gvnri rs^k mnsolvcott. bólint"atott nm n°m felelt. A dáma most franciára fordít la a ^«"errálást. d« i?v sem Tioldo""l. MeenrólvAlkozik bát a tört r>ém«tlel s íme «gvmást. Aízongva akkor 3 szép attzonv. — Csodálotn, Kog}* raag« nem IkszíIí a 'diplomáciai nyelvet. — Beszélem én nagvon is. — Miért nem felelt akkor az elébb? — Mert fogalomzavar van keltőnk közt. Nálunk Toroniáiban ugyanis a diplomáciai nyelv az oláh. Azl kitűnően tudom. Valóban, Szentmiklóson ezzel lehetett bol-i dogulni, nem a franciával. Nálunk történt az is, hogv a joggyakornoW, aki valósággal szerelmes volt a szolgabirójába, igy lelkendezett. — öregem, ha téged megválasztanak főbírónak. örömömben valami nagy bolondságot követek el. Meg is választották s erre a gyakornok, vagyis most már ő is szolgabiró, háromnapos muri után nemcsak a kuriongatásával, de a pisztolylövéseivel is rémületbe ejtette a falu népét. Mivel nerlig a törvénv törvény, kihágás címén a főbiró elé került. Az szabályszerűen letárgyalta az ügvel, citált egy csomó paragrafust s azzal végezte: — Mindezeknél fogva busz forint pénzbüntetésre Ítéltetik. A hivatalos aktus után hozzátette: — Enyhítő körülménynek vettem, Hogv a bírságot a magaméhói fizetem meg. mivel a kiháffás is az én tiszteletemre történtA fiatalság nem volt akadálya az észszerű intézkedésnek, a ió munkának. Ereszen fiatal volt az a főhiró, aki ragvoeóan Indult meg a nályáián. aztán idő előtt letört s akinek tavaszi vizáradáskor gyűlt meg a In in. Arról volt A szó. hogv a Tisza elönti a legértékesebb földeket, a kertészlele'v>ket. n rvümölc«öst. nagvnagv vagyonokat, jövedelmét s*áz és száz embernek. Már niost választani k"ll a kél ros<z között. Vaav elouszti'l itt minden, varv álvág iák a sátakat s akkor a viz «ziiuplább teri'detre tódul, ahonnan könnyebben is húzódik le. Azt mondta azonban az érdekeltség, hogv ezt nem engedi mpC. Egyéni szemnon'ból mes? lehet érteni ezt. Ki le=z olvan bolond, hogy erőszakkal «znlassza a vizet a földiére? — Elrendelem a gátak' átvégá=át! — felelte a fős7olea^iró s kinarancsolta a közerőt. Fenveffetően komolv volt rá a válasz, öszszpyrődött n»hány száz ember s felvonult a föszol"-birói hivatal elé. Üres kézzel se jöttek, elhozták az ásóikat, a kanniVat, akinek nemi jutott más, az kaszát ragadott. 'K finom. Kisalakú, főbiró udvariasan elebülí ment. 'Atvámfial. leg\-en eszeteli é« Tassálotc Ke, Kogv iót akarok. Akármelvl1< uí'amat vágont' meg, egvform.ín fái. de akkor követem el a leenagvoKti bolondot, ha minden ok nélkül lenvissranlom a feiemet. Leliefelt is azokkal hfszéln'T —. Nézzétek, ne okoskod latok". "A7 en Kelvzetem is net>éz, ]eg^•en énn nzért a lelkes ember sp.«i|sé«ére a lelkes Pmhemol- T-Vv-keltő, «¡pesiínV r>tne<( vesztnrtctni való időnk. Akkor előléneft e"v öles nnra«zf. megígaz^tolta vállán ar áfóiát. rántott ferdét n nadrágián « a böti'kös uüá' ^i hadonászni kezdett ° főszolgahiró orra előtt. — Nem UE'v lesz íz. bét Majfl megmulatjuk", Kogv i ni' akartunk' a pílt. A f^'rót elfutotta a vér. —i Hé volt az öreganád. Ha pedig velerrt akars7 heszéln'. előKf. «zedd le a kalapodat S du"d KAtra a bütyködet. Azzal szinte a levpgöHe lendilve nz atarsonv termetét, ugv verte kéjvn a ..hé'1-!, hog^' «z nekidőlt a szomszédjának, a kalapja pedig messzire gurult. — Nem 'diskurálok többet, előre a töltéshez. Lélekzetet elszoriló nillanat következett, mo-t dől el minden. Rend lesz, vagv vérontás? A nofonvert nnraszt erre lassar» fölszedte a földről ,a kalaniáf. minden fi^'elmét annak a megtisztítására forditolla, kefélte, simogatla.n vllánért föl nem nézett volna, ugy mondia végül. — Wát men íűnkí A tönieg nerlig mí'üin^nlt a töltés felé. Xera beszélt olt senki egy siót seTorontau. L.