Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-07 / 30. szám

DÉ [.MAGYARORSZÁG Vasárnap, £>37 február 7l Farsangra menyasszonyi és vőíegénv kelengyék kéizen és rendelésre aszta neműek elsőrendű minőségek elúmort olcsó árakon sifon, vászon, ágy- és Kérjen árajánlatot. Pollák Testvérek kelengyeüzlete. Csekonlcs-ucca. „H a n n i b a 1 feltámadása" lelt a cime 4 kis regénynek, amelyben alaposan kikészítette nnnak a szomorú kornak rikitóau hangos cs „cse­lekvő" embereit. Jól emlékszem, milyen önelég­tétellel mesélto el egy-egy fejezetét," amelyben akár politikusokról, akár Írókról, akár más hon* mentőkről mondta el a mag.i véleményét. A re­gény, — amelyet a mostanában elhunyt Feleky Gézának altak át a szerkesztőségben — nem aka­ródzott megindulni as újságban, akármennyire várluk is itthon. Mikor aztán jó pár év múlva — valamennyire felmelegedvén Ferenc veleszületett tartózkodása a pestiekkel szemben — megmerte kérdezni Feleky tői, hogy mi is van Hanni­bállá], akkor sült ki, hogy a regény bizony el­veszelt. Ferenc hümmögött, Felekyre duzzogott is egy kicsit, de aztán belenyugodott. Csak mikor a Pelőfi társaságbeli székfoglalójáról jöttünk el, akkor kérdezte meg: — Mit gondolsz, II a n n i b n 1 után- is igy ölelget­tek volna ott bent az emberek? A regény azonban mégsem veszett el. Móra halála után szépen előkerült az egyik fiókból, ahová az előrelátó Feleky Géza — bizonyára Móra ériekében —, süllyesztette el. Majd eljön még az ideje II a 1111 i b a 1 feltá­madásának is. • • • Bennünket, makóiakat, nem Ismert el Igazi pa­rasztoknak. olyannak, amilven « volt: kískunna­rnsztnak. Mi esnk gányók voltunk, ahoayan fe­lénk1 a hngvmakertészt hiviák, — s mégis szíve­sen időzött köztünk. Hallgatta. gunvolta beszédün­ket. ami — jóllehet Szeged külvárosa vagvunk — mégis más, mint a szoaedi Tanult is nálunk és tőlünk sok uj szót, szólásformát, amit aztán gyak­ran és szívesen használt írásaiban is. így a töb­bek között nálunk tanulta azt is, hogyha valaki hirtelen elhallgatott, ha torkán akadt a szó, ak. kor „elakadt benne az ütő." Nagyon jól mulatott azon is, mikor egy szomszéd községben öreg néni az „alorvos" nótájára nekem a ..föl orvos" rímet adományozta díjmentesen. Igen tetszett neki az is, hogy engem Makón so­kan orvas-nak szólítottak. Ö aztán a két szo­katlan szóból csinált egy harmadikat: a föl or­va st. Azőta néha még a lcvélborjlékon is fölor­vas-nak titulált. * * * Három éve, hogy nem mosolyog, nem mesél, nem tréfál. Három éve, ho^ry nem halljuk a hang­ját. Csak Írásait olvasgatjuk, csak a kedves em­lékeken élősködünk. De jó is, hogy olyan sok emlékünk van tőle. ták a fantáziáját szerfelett. Viszont a tarlókat éppen akkor lehetett vallatni, mikor valamelyik regénvtémáia, vagv más mondanivalója kívánko­zott kl belőle mindenáron. Móra az ásatásokat 3 „föld vallatásának" sze­rette nevezni. S mint a jó vizsgálóbíró, vallatta Is eleget. Hol Szeged alatt, hol Pitvaroson, hol Mnl<ó határában, hol meg a kunágotaí pusztákon. Egyszer, amikor már nagyon sokat beszéltek a magyar parasztról, mint „nemzetfentartó elem­ről," eszébe jutott, hogy a néma föld mellett jó volna ezt a szintén hallgaing „elemel" is meg­vallatni: ugyan mit tud abból, amit az iskolából hozott magával, vagy legalább is hoznia kellett volna? Mi maradt, vagy egyáltalán maradt-e meg benne valami abból, amit a históriából, termé­szetrajzból s miegymásból tani toltak neki? Bór első pillanatra felesleges fáradtságnak látszott a fclnőtlek' ilyen vizsgáztatása, mert hiszen mindig esnk azt hallani. hogy milyen értelmes, okos, mü­veit és érett a „nemzet gerince," — de n valla­tásnál szomorú dolgok kerüllek napfényre. Ta­pasztalatait, — amelyek lesujtóab voltak — meg is irta s a szegedi Rotary Clubban cl is mon­dotta. Történt, hogy a népvallatás után napáldozás előtt elébe állott as egvik hailotthátu magyar, Le­íitötle az ásót maga előtt a főidbe, egymásra tett két tenyerével az ősónyél végére támaszkodott, s olvan huncutkodó paraszti mosolygással Ferencre nézett. — Ka, igazgató ur, most már én kérdeznék va­lamit, hn harag nem lenne belőle, — szólalt meg nz öreg magyar. — Már miért Jenne? — blzljtte Móra ez öreget. Hát nkkor most már maga mondla meg,. ha olvgn okos ember, mint amilyennek híresztelik: miért nincs Makón igaz református, meg jó kato» likus? — Nincs-e? dehogy nincs! — adta meg a felele­tet Móra. Itt van a főorvos ur — s rám muta­tott. Nála már keresve sem lehetne jobb reformá­tust találni nemcsak Makón, de talán még Szö* gedében sem. — Hát látja, ezt nem jól tudja, mert nincs. — Nincs-e? — Persze, hogy nincs. Mert ugy van az, hallja, hogy Makón miaden Joó református, a sok Igaz nevezetű meg a katolikus hitön dicséri az Istent. Na, jó éjszakái! Ezen aztán még vilázni sem leheteti, mert tény­leg az öregnek volt igaza. Szívből mulatóit és jóizüket nevelelt mindig, mikor azt hallotta, hogy itt vagy ott megtalálták Attila koporsóját. Egyik nyáron a püspökielei kcrtekalját ásattuk. Egy kis pihentetés közben elbarangoltunk a falu határában található dombok feltekinlésére. Ket­tesben kódorogtunk kukoricásból ki, kukoricásba be. Amint a nagy kukoricatáblából kierölköd­tiink, egy szik közepén nagy domb előtt találtuk masninkat. A nagy melegben felmegyünk a domb­tetőre, amelynek másik odalán juhászos formájú valaki sültette a hasát a nappal. — A kukoricásban vannak a birkák, atyafi! — köszönt oda Ferenc. — Marad még elég az uraságnak. — Akkor jó. — mosolygott Móra. De leg­alább azt mondia meg, minek tisztelik maguk fe­lé ezt a dombot? — Biz ezt K1 n g é c-dombnak hÍvják. — No, Ferkő, — mondom neki — itt van A t i 1« 1 a eltemetve — Hát ezt a bolondságot meg hol vetted? — Nem bolondság ez, — mondom. K i n g azt jelenti, ugye, hogy király. Biztosan azért ne­vezték cl a dombot a király dombjának, mert va­lami nagy urat temettek alá. Kit temethettek vol« na ide mást, mint Atillát? — Az okoskodás nem abszolút rossz, de még csak nem is gyanús. Miért éppen angolul nevezték volna el? De hiába ugratsz, ezt ;i dombot még sem ásatom meg. Mert tényleg Atillát talál­nánk meg alatta Atillái pedig én nem akarom megtalálni. Mit szólnának hozzá archeológus ba­rátaim, ha kivenném a szájukból a kenyeret? Még aznap összeszedtük a sátorfánkat Püspök­idén. * * * Állandóan foglalkoztatta az a gondolat, ml mó­don állítson emléket azoknak az egyébként névte­leneknek, akik az ásatásoknál kezére jártak? Akár azzal, hogy feltárásra érdemes területekre hivták fel a figyelmét, akár mert szállást, vagy társaságot adtak neki, az örökké szállástalannak. — Ha egy kis pénzem volna, olyan meglepetést csinálnék: nektek, segítőtársaimnak, hogy még ma­galok sem hinnétek cl, — mondotta egyszer. — Ugvan mit? — Márvány táblára vésetném a neveteket, s 9 Kultúrpalota előcsarnokának oszlopain helyezném el a táblákat. Hogy szégyeljék magukat azok, akik lemaradtak róluk. Réol. elhasznált. süket rád'ócsőtoő! ui csövet csinálunk I 0 r*4l_é a fe'uiifott lámoava!f|f iHarkOVÍCS Szl'átd ugy do gozik, min* ul korában — ti»*« knr«t 44.s« Teieton 30-¿o Hullámfürdő helyett modern medencét építenek a strandfürdő területére? Nyárt tervek a városházán (A Délmagyarország munkatársától.) Lassankint kikecmergünk a hosszuranyuló télből és az olva­dás felszínre hozza a város nyári problémáit, ame­lyekről igen kevés szó esett a téli hónapok alatt Ugy látszott, mintha befagyott volna a városi strand továbbfejlesztésének, a tervezett hullámfür­dőnek a dolga is. A mérnöki hivatal, mint emléke­zetes, a polgármester utasítására az ősszel elkészí­tette a hullámfürdő terveit, a Torontáli-térnek a templom felé cső oldalára, a terv ellen azonban egyházi részről aggodalmak merültek fel a templom közelsége miatt és igy a polgármester arra tdott utasítást a érnöki hivatalnak, hogy készítsen uj terveket a Tisza árterületére. Most, hogy megkezdődölt az olvadás, é:deklőd­tünk a polgármesternél, készül-e a város a nyári szezonra és mi lesz a hullámfürdő terveivel. A polgármester ezeket mondotta: — Ebben a pillanatban a hullámfürdő szem­pontjából elég kedvezőtlennek látszik a helyzet. A Torontáli-téren nem építhetjük fel, mert az egy­háznak aggodalmai varnak, az árterületen viszont igen problematikus lenne ennek a drága válla\­kozásnak a jövője. Lennének olyan esztendők, amikor a nyári szezon alatt kélszer, háromszor is víz alá kerülne a hullámfürdő, már pedig a drága gépeket igy igen gyors pusztulás fenyegetné. Az utóbbi időben elhangzottak olyan kijelentések is, még pedig a parlament ülésein, hogy az in­ségalap pénzéből nem szabad ilyen beruházásokat eszközölni. — Legutóbb felmerült az 3 gondolat, bogy a város a hullámfürdő helyett egyelőre építtessen egy modern csúszdával ellátott nagyobb medencét az árterületre. A gondolat tetszetős, bár ez a me­dence megközelítőleg sem lenne olvan vonzóerő, mint a hullámfürdő. De ha egyelőre nem sikerül elhárítanunk a hullámfürdő elé került akadályo­kat, valószínű, hogy a most kővetkező nyáron en­nek a medencének a megépítésével fejlesztjük > a városi strandfürdőt. Elmondotta a polgármester, hogy a Szegedi Uszó Egyesület i* adott legutóbb ajánlatot a hul­lámfürdő megépítésére. A SzUE-nak az volna a terve, hogy jelenlegi fürdöházát átépítteti az általa használt terület szélére és a ház helyén készíttet uj medencét. Ez ellen a megoldás ellen viszont az az aggodalom merült fel, hogy nem lenne jó vége annak, ha a udros egy sportegyesülettel kö­zös vállalkozásba kezdett, igy a városnak ma­gának kell megvalósítania alkalmas időben és al­kalmas módon a hullámfürdő tervét. •FIGYELEM! • Jt _ • jl ____ Sft^fl. a mai naptól kezdve a piac­U5II5S5 rendezés következtében Tisza Lalos körút és Károly:­ucca sarkára lelt áthelyezve (Adler edénycsarnok előtti Tiszai balak olcsó árusítása Mi citromos imüM arcvizek, krémek, olajok, púderek Szeplő elhnl fényvédfí szerek. Reiter Oszkárné hozmoi intezete Szeged, Dugonics-tér 11.. I. em. Te­lefon 26—02. Arcáoolás. Szénsée'r bák. szemölcsök, szőrszálak véítle ges eltávolítása, hénykezelés. Tanifvánvok kikén'^e. Olcs^ bénetxv-.ds*er

Next

/
Thumbnails
Contents