Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-28 / 48. szám

DCíMAnyARORSZXO Vasárnap, lOV. február 28. PAA'L JÓB ftftQRTSOROZATA: ftrvncJóistíi>S(hmltHataJjne •SS* A Maximgasse zöldrefeslell kapuja hallgaí... Ulánusőrnagyi egyenruhájának blúzát öltötte magáru felhétkor a császár, ez jelentette azt, hogy inkognitóban kíván maradni, az oldalára kardot csatolt, az élete utolsó esztendeiben inár bottal járt, söt, ha esett az eső, ernyőt nyitott ki, a schönbrunni park egyenesre nyirt bokrai közolt és így indult el a Gloriettcgasseba I. Ferenc József. Ezernyolcszázkilencvenhárom áprilisában vásárolta meg a gloricttegassei villát Schratt Katalin ds ettől az évtől kezdve minden esztendőben azon a napon költözött ki Schönbrunnba, amikor az udvar a Ilofburgból ide tette át rezidenciáját. Oklóbcr ötödikén hurcolkodott vissza Ferenc József a Burgba és ezen a napon tették stráfkocsíra a Gloricttcgasse villájának néhány darabját is, mert a villa berendezése télen is kinn maradt. Az Ischlben töltött hónapokat kivéve huszonnégy esztendőn ál, májusban cs juniusban, aztán szeptemberben és októbernek első napjain a művésznő villájának kapuján majd minden reggelen befordult a császár... A schönbrunni kastélynak parkranéző lépcsőjén ment le, az úgynevezett Kammergarten bokrai közölt sétált végig és eleinte bosszankodott,hogy a bokrok közölt itt is, ott is feltűnnek a gárdisták. Az udvari gárda legényei a kiváncsi civileket tartották vissza egészen addig, amig egy napon az uralkodó rá nem szólt Pfiffer alezredesre, a gárda kapitányára: ,,A maga gárdistái mindenütt a nyomomban vannak, nemsokára már a sarkantyúmra fognak lépni..." Ettől a naptól kezdve a reggeli órákban egyetlen gárdistát sem lehetett látni a Kamergartenben, a Hietzinger-Allcen és a Botanischer Gartennek azon a frontján, amelyik a maximgassei Veritéslg vezet. Anélkül, hogy Ferenc József tudta volna, a gárdisták közül tíznek civilruhát csináltatott az udvar, ezek a „békés polgárok" nyugodtan ültek a padokon, virzsiniát szívtak és olvasnák a jKroncnzeitung legújabb számát. Közülük néha egyik vagy másik tiszteletteljesen felkelt, ha ruganyos lépteivel elment elölte a császár, mélyen meghajolt, a főidig emelte a kalaplát, lehetőleg ugy, hogy az arca ne legyen látható és az ilyen köszönő gárdista aztán hetekig nem teljesített szolgálatot. Ha újra kivezényelték a parkba, akkor gondoskodtak róla, hogy más színű és más szabású ruhát vegyen fel. A kapuhoz érve, Ferenc József a blúza zsebébe nvult, onnan kivette azt a kulcsot, amely két példányban készült, — a másikat Sdiratl Katalin őrizte a táskájában —, kinyitotta a kapu Wertheim-zárát, kilépett rajta, aztán a málsik oldalon a kaput újra gondosan bezárta.,. ...A Maximgasseban ilyenkor szintén sok volt a „sétáló polgár." Bécsi detektívek. G o r u p báró, Bécs későbbi rendőrfőnöke, aki karrierjét mint a schönbrunni rendőri kirendeltség parancsnoka kezdte meg és hozzátartozott Schratt Katalin baráli köréhez, nagyszerűen érlelte a módját, hogyan kell feltűnés nélkül vigyázni a császárra. A delcktivjei a kapuk alatt, egyes lakások' függönyei mögött őrködtök, mások lejesüvegeket raktak apró kézikocsikra, nádból fonóit kosarakban húst hordtak' szét, vagy hónuk alatt újságokat szorongatva siettek cl a csiszár mellett. Ferenc József sohasem tudta, hogv a Maximgasse reggeli éleiét a személyére őrködő álruhás detektívek hada teszi olyan tarkává és mozgalmassá. Mosolvocva viszonozta az emberek köszöntését, a Maxlmgasse kis kapuján kilépve balrafordult, pár lépésnyíre kezdődik a Gloricttegasse és ennek baloldalán az ötödik ház, a Wattmanngassa sarkán, a 9-es számú: a Schratt Katalin villája... A kapu csukva volt, de nem volt kulccsal bezárva, Ferenc József megnyomta a kilincset és amikor belépett, mindig szembetalálta magát valakivel. Vagy a kertész öntözte a virágokat, vagy valamelyik konyhalány sietett a konyha felé, de előfordult az is, hogy az egyik szobalány éppen a „nagyságos asszony" cipőjét pucolta. „Guten Morgen Majestátl" — köszöntötte a kertész vagy a szobaleány a belépő császárt, aki mosolyogva felelte: „Guten Morgen...", azután indult a lakás felé. A szalonban, a csukott verandán vagy :> szaletlliben már terítve volt. Ferenc József szívélyesen üdvözölte Schratt Katalint, az asztalnál azonban már a művésznő jobboldalán foglalt helyet... Az eltiketet nem felejtette cl egy percre sem. ...Ismeretségük első idejében történt, amikor Schratt Katalin a császár engedélyével először hivta meg a Burgtheater néhány művészét ebédre, hogy az asztalfőn a háziasszonynak terítettek. A császár csodálkozva nézett a teritett asztalra, egy pillanatig mintha gondolkozott volna, majd — leült ő maga az asztalfőre és a másnapi sétán minden harag nélkül, mosolyogva jegyezte meg: „Ahol én vagyok, olt egyedül én ülhetek az asztalfőn..." íluszopuégy esztendőn keresztül a reggeli öszszeállitásában soha nem történt változás. Igaz: a gloirettegassci reggeli voltaképpen a másodikat jelentette Ferenc Józsefnek, hiszen odahaza, hajnali ötkor az íróasztala mellett már megreggelizett. Erős teát ivolt, olyau erőset, hogy a megszárított tealevelekből a személyzet még mindig nagyszerű teát kapott. Schratt az udvartól kapta a teát, amely Oroszországból érkezett Bécsbe. Frissen sült kuglófot szervíroztak a teához, a kuglófot maga Schratt szelte fel és a császár nevelve szedte ki a mazsolákat. Elmaradhatatlan kelléke volt még az asztalnak a friss földieper, amelyre egy-két kanál tejszínhabot csapott a ház úrnője. Ha a reggelit a szalonban szervírozták, a szalon ajtaját akkor se csukták be és a személyzet zavartalanul fogyasztotta el a maga reggelijét a szomszédszobában. A művésznő volt társalkodónői azt mesélték nekem, hogy önkéntelenül' is tanúi voltak a reggeli során lefolyt beszélgetésERTESITÉS. Ezúton értesítjük nagvérdemű vevőkrtzönséeünket, hogy szegeti i lerakatunkat megszüntettük és a mai naptól kezdve gyártmányaink kizárólag Donián Szönyeqház Kft. Kárász-u. 12. cégnél kaphatók. Gyártmányaink : Vas- és rézbutorok gyermekkocsik,kerti garnitúrák gyermek játékok stb. cikkek Debreceni Vas- é* R*zhuíorqyér H. X. Debrecen nek, amely rövid ideig tartott, akárcsak maga a reggeli. Mint Ferenc József életének minden megnyilatkozása, ez is program szerint zajlott le. Amikor hajnali félnégykor Ketterl belépett a császár hálószobájába és felcsavarta a villanyt, a rendszerint már ébrenlevő császár elsősorban az időjárás iránt érdeklődött. Schratt Katalinnál is a mindennapi diskurzus az időjárással kezdődött, amikor a reggelinek vége volt és az uralkodó felkelt az asztal mellől, akkor sem mulasztotta el, hogy Schrattnak ne adjon valami tanácsot a program szerint következő séta toilettejét illetőleg. Ha hűvös volt, akkor jóakaratú gondoskodással jegyezte meg: „Ma hűvösebb van, jó lesz, ha melegebben öltözködik. Vegye magára a sötétkék köpenyét ™ Felcsatolta a kajrdját, kiment az udvarra, itt öt percig fel és alá sétált és megvárta, amig a barátnője toilettet csinál. A reggelit ugyanis Schratt mindig pongyolában fogyasztotta el a császár társaságában, utána át kellett öltöznia és Ferenc Józsefnek, a katonának' imponált, hogy a hires színésznő öt perc alatt toilette tud változtatni. Amig az udvarban vagy a kertben sétált, addig megszólította a kertészt, megkérdezta tőle, miféle uj virágok érkeztek, minek a nyílását várják, megnézte a nyíló bokrokat, különösen az orgonát szerelte és Schratt Katalin kertjében még ma is virágzanak azok az erősillatu duplaorgonabokrok, amiket' a császár kedveérf ültettek cl ide. Jókedvű volt mindig, mosolygott, különösen akkor, ha sütött a nap. Amikor aztán Schratt Katalin öt perc múlva sugárzó arccal kilépett a szoba ajtaján, elindultak vissza, a Maximgasse felé. A Gloricttegassebam Schratt maga előtt engedte ki a kapun a császárt, itt ő volt a gazda és Ferenc József a vendég, a maximgassei kiskapun Schratt ment ba előbb, utána a császár, pontosan egy órahosszat sétáltak a parkban, amelynek bokrai mögül a civilbeöltQzött gárdisták és Gorup báró detektivjei féltő gonddal vigyáztak rájuk. Különösen arra ügyeltek, hogy fényképezőgéppel ne menjen be senki a parkba. Huszonnógyesztendő alatt egyetlenegy ember« nek sikerült lefényképezni a schönbrunni parkban sétáló császárt és a barátnőjét. Ez a szerencsés halandó Tom Dreger, az ismert piktor volt, akinek négy hónapon át ült modellt a császár. Tom Dreger -titokban — de messziről — lencséjére kapta a sétálókat és néhány udvari embernek — hallgatási díjul — egy-egy kópáit ajándékozott. Sétája közben soha nem zavarta senki Ferenc Józsefet és a hatalmas monarchia urának ezek a reggeli séták ielentettók élete egyetlen szórakozását -