Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-03 / 2. szám

DEMAGYARORSZAG SZEGED. Szerketzt0t«g: Somogyi "eea 22.1. em. I elelon: 23.33..Klodóhlvalal, Kölcsönkönyvtár legvlrodo: Aradi ucca t>. releion: 13-<Jö. .Mynmdo: Löw l ipo« ucca I«. Teleion: 13-00. . lAvIra« 'e-vClc'r-T Cé'n- ^ryíroruág, Szeged Vasárnap, 1937 január 3. Ara 16 flUér XIII. évfolyam, 2. sz. ElOfizetEs, Re vonla helyben 3.ZO vidéken «• Budapesten 3.oo RtiiitUdOn 0.40 pengő, — Egyes izém ara heikti» nap 1". vasár- Éi Ünnepnap 10 HlL. tltrdelések leivélele tarlta szorlni. Megje. e->ilc nétlo Kivetetével naponta reggel. Szabadka és Szeged Egyik barátunk a karácsonyi ünnepeket Szabadkán töltötte s amikor hazatért, baráti körében beszámolt arról, amit ott látott, hallott, tapasztalt, a magyarságra nehezedő atmoszferikus nyomás megkönnyülését, a kisebbségi kulturális mozgalmak ujraeündulását s a jobb jövő felé irányított bizakodás jó szívvel fogadott egyéb jeleit. S ebben talán nem is az a legérdekesebb, amit elmondott, hiszen lapközleményekből tudtuk már, hogy Jugoszlávia kormányzata szakított a diktatúrának azzal a szellemével és rendszerével, mely még azt is tagadta, hogy Jugoszláviában nemzeti kisebbségek élnek s az állampolgári egyenlőséget nem a jogoknak, hanem a jogtalanságnak egyenlőségében akarta megvalósítani, — mondjuk újra: nem is az volt a beszámolómban a legérdekesebb, amit elmondott, hanem az, ahogy beszámolóját fogadta itt mindenki, — azzal a felcsigázott érdeklődéssel, az exotíkumok iránti kíváncsisággal, a messze világok elérhetetlen távlata utáni vágyódással, ahoe^y gyerekkorunkban útleírásokat olvastunk, ahogy azokat hallgattuk — harminc évvel ezelőtt, akik repülőgépen utaztak, »hogy a háború alatt az orosz fogságból Kínán, Japánon és a Sárga-tengeren keresztül hazaszökő barátaink elbeszéléseire figyeltünk, holott Szabadkaittvan mellettünk, békében egy jó óra alatt elértük a legdöcö- | gőbb, legálmosabb személyvonaton is. Negyven kilométerre van tőlünk Szabadka a térképen s mennyivel messzebbre van tőlünk a valóságban. Valamikor tanultunk az iskolában politikai földrajzot, de csak most értjük meg, hogy milyen óriási különbségek vannak a geográfiai földrajz és politikai földrajz igazságai között. A térkép azt mondja: itt van egymás mellett két város, majdnem egymás mellett él a két város polgársága, ipara, kereskedelme, mezőgazdasága támogathatná, elláthatná, táplálhatná egymást, negyven kilométer nem volt távolság akkor sem, amikor szekerekkel fuvaroztak s mennyível kevesebb távolság most, amikor autók bonyolítják le a forgalmat az országútján. A térkép ezt tanítja, de a politikai földrajz meghazudtolja a térkép tanítását, s azt mondja, hogy a két szomszédváros l ét államban fekszik, országhatár, vámzárlat, utlevélkényszer és vizumköltség, csendőr és finánc nyitja ki azt a távolságot közöttük, amit a térkép feltüntet s a gazdaság és élet számára milyen messze sodródíak el egymástól Szabadka és Szeged. S ha vclaki mégis megjárta azt a nagy messzeséget, amit valamirevaló autó harminc perc alatt megtehetne, szinte szájtátva hallgatjuk meséjét, mint ahogy a nagy idők tanujának és nagy meszszeségek vándorának regényes élettörténeteit szoktuk hallgatni, megilletődve, kitágult szemmel. Magyarország — kezdjük a tanuságtételt a kormányzó mohácsi beszédével — mindig a békét akarta. Lelki felkészültsége ''.észtette arra, hogy először a szerbek és horvátok vitéz népével keresse a megbékélést. A mi országunk Jugoszláviával már akkor kivivta a bekét, amikor még több szomszédával ha lehetett volna, akkor sem tudott volna meebékélni. S ma, amikor Jugosz!áv:a kormányzata a magyar kisebbségek politikai és kulturális jogai biztosítására kötelezettséget vállal s deklarálta az állampolgári egyenlőséget, amikor az elszakadt magyarság nehéz élete simább és biztonságosabb útra terelődött a jugoszláv határokon belül, amikor kiránduló vonatok közelekedhettek már Budapest és Belgrád között, talán nem korszerűtlen és nem időszerűtlen felvetni azt a kérdést, hogy a két ország közötti távolságot miért nem szüntetik már meg, a két ország közötti gazdasági kapcsolat megteremtését miért csak hivatalnokokra, delegátusokra és kiküldöttekre és miért nem a két ország kereskedelmére és iparára bízzák, miért nem törlik el az utlevélkényszert és vízumot a két ország közötti forgalomban s miért nem adják meg az áruközlekedésnek azt a szabadságát, ami mind a két országnak csak használna smind a két ország kereskedelmét és iparát gazdagíthatná. Ha szabaddá tették a lelkeket, tegyék szabaddá az utakat is. Tőlünk nem kell félni, mert aki felénk barátságot mutat, azt mi szeretetünkbe fogadjuk s a közeledés minden jelét hűséggel fizetjük meg. Ne legyünk egymás mellett mégis exotikus távolságban- Ne szenvedjünk az elzárkózottságnak sérelmeit egyformán, amikor mindkét fél számára a szabad forgalom előnyeivé tudnánk azt átváltoztatni. Ehhez nem kell Népszövetség, nem kell európai konferencia, nem kell becikkelyezett szerződéseknek módosítása, ehhez csak a két állam jószándéka, b izalmaésbölcsessége kell. S ha mindez bennünk megvan, nem szabad arra gondolnunk, hogy a jugoszláv kormányzatból m a hiányzik. Ha merték visszaadni a magyar kultura jogait s ha meg merik adni kisebbségeik számára az állampolgári egyenlőség feltételeit, merjék megadni azt is, amire éppen ennyire szükségünk van mindnyájunknak itt és mindnyájuknak ott: az utakat felnyitó, közlekedést szabaddá tevő, távolságokat eltüntető bizalomra és bölcseségre. Hajó-incidensek a spanyol vizeken A németek elfogtak egy spanyol hajót — A felkelők egy angol hajóra tüzeltek Santander, január 2. A »Königsberg« német cirkáló a nyilt tengeren feltarlóztalifl a spanyol kormány »Solan« nevű. teher gőzösét, előzőleg töhh gránátot lőtt feléje. A »Sofort« kapitánya rádió Iá viratban értesítette kormányát a hajó sorsáról. Sanlander kormányzója lillahozott a német hajó kapitányánál a gőzös feltartóztatása miatti. A német kapitány kijelentette, hogy eljárása válás: a »Pálos« nevű német hajó feltartóztatására. Londoni jelentés szerint az egyik felkeló hadihajó megállította és átkutatta az „Etris" nevü angol kereskedelmi hajót, amely //aifából Liverpool felé haladt. Az angol hajó a felkelők első felszólítására nem állt meg, azok tüzelni kezdték rá, csak ezután állt meg. Az »Etris« kapitánya a feltartóztatásról jelentést tett a gibraltári angol hatóságnak. A kereskedelmi halók biztonsága Paris, január 2. A baszk kormány sajtóirodája a következő közleményt tette közzé: »A \alenciai spanyol kormánnyal egyetértve a baszk kormány értesítette a velük barátságban élő hatalmak kormányait, hogy a legszigorúbb utasi1ást adta a hajóhadnak a baszk vizeken hajózó kereskedelmi gőzösök biztonságának megvédésére. Értesítette az illető k ármányokat, hogy ozidőszerint több német hadihajó időzik Guelária kikötőiében, A baszk kormáify a legcsekélyebb mértékben sem fogja tűrni a nemzetközi tengeri jogszabályok megsértését. Egy francia gőzös kalandja Bayonne, január 2. A spanyol nemzeti csapatok hadihajói Anchove kikötőtől négy mértföldnyire üldözőbe lettek egy francia gőzöst. A hajóra több mint 20 ágyúlövést adtak le. A hajó értesítésére a korniánycsapatok repülőgépei menekülésre kényszerilették a hadihajókat. Nemzetközi vizummal lehessen csak beutazni Spanyolországba London, január 2. Újév napján az angol kormány megkapta Olaszország válaszát a spanyolországi semlegesség megszigorítása ügyében. A jegyzék tartalmát még nem hozták nyilvánosságra, jól értesült helyen azonban ugy tudják, hogy az olasz kormány három konkrét javaslatot tesz: 1. Akadályozzák meg, hogy a Caballero-kormány a spanyol Nemzeti Bank külföldre juttatott aranyát felhasználhassa a polgárháború céljaira. 2. Jótékonysági és emberbaráti akciókat Spn-> nyolországban a jövőben csakis a Nemzetközi Vöröskereszt végezhessen. 3. A Spanyolországba való beutazást kössék »nemzetközi spanyol vízumhoz«, mert csak ilyen módon lehet megakadályozni az önkénteseknek Spanyolországba való özönlését.