Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-03 / 2. szám

DELMAGYARORS2AG 225! — . i'Ti. .1 i il« i . ff* "jlilijl .1.." "li V - - .. Pdcsl fíuhsz. ifliüsiiriHBii, HohszocHen Vasárnap, J937 jpnuár 3. Emelkedett a forgalom, növekedtek az állami bevételek Bitdapesi, január 2. Magyarország pénzügyi helyrelére vonatkozó 1936. évi november havi pénzügyminisztériumi közlemények szerint novemberben az állami közigazgatás kiadása 60.6 millió pengő, bevétele 85.1 millió )»ngő volt, vagyis az állami közigazgatás bevételei 24.5 millió pengővel haladlak meg a kiadásokat. Az összes állami üzentek novemberi kiadásai együttvéve 36.7 millió pengőt, bevétel*»" pedig 37.5 millió pengőt tettek Ja, vagyis az állami üzemeknél együttvéve 0.8 millió pengő bevételi többlet jelentkezett. A forgalom az előző évvel szemlien novemberben az államvasutaknál emelkedést, a postánál viszont egyes vonatkozásban emelkedést, más vonatkozásban pedig csökkenést mutatott. Ot éves programot dolgoztak ki a tanyai útépítések részére ahol a legnagyobb az ínség, igy Csengelén, Ba~ IcUtyán, Átokházán és Röszkén. Ai utalapi és aa jneégalapi útépítéseken kivül egyéb útépítései lesznek a szegedi tanyákon. A közgyűlés, mint ismeretes, már régebben elhatározta, hogy alkalmat ad a hátralékos földberlöknek hátra ékük egyrészének ledolgozására. Az önként jelentkező íőldbérhálraléko&okkal is tekintélyes mennyiségű, utópitő és javító munkát fog elvégeztetni a váios. 5 év alalt 80 kilóméter utat épitenek tinik a sándorfalvai úttal Mi tőrDrfmaqyarftFsiáíl munkatársától.) özomlta- J ion délelőtt ülést tartott dr. l'tí'fy József pplgár-1 mester elnökletével a tanyabizottság, hogy letárgyiííja <ut a dr. vitéz, Sltnay halmán állal nemrégen előterjesztett indítványt, amely arról szól, hogy a tanyai útépítések kérdését is éppen ugy öt esztendőre kell rendezni, mint ahogyan a belterület város rendezési programját is rttesztem dős tervl>e foglalták össze. \ tanyabizottság' zárt ajtók mögött délelőtt liz órá'ól majdnem egy óráiy tárgyul la a kérdést. Klein te a legellenlétesebb érdekek ütköztek össze meglehetősen éles viha keretében, végül kiegyen ütődtek az el'enté—— tek és a bizottság elfogadta az ötesztendős lányai programot, A program szerint minden évben huseonhalwmtiw pftwet fordítanak méjfíteppQ! 9 tanyai utak építésére és rendbehozására. Ezek a munkálatok nem érintik a törvényhatósági útalap költségvetésében biztosított ulépjilési munká^tp" kat. Az ötéves tanyai program gondoskodik arról, hogy ugy Alsótanyán, mint Felsőtanyán elkészüljenek a legfontosabb utak. A főszempont mégi- az — tek in tettel arra, hogy ewket a munkálatokat az inségalapból finanszírozzák —, hogy azokon a tanyarószeken épüljön a legtöbb ut, — —— Az inségalap ötéves tanyai programja azt jelenti, hogy öt év alatt mintegy nyolcvan kilómé' ter uj uhí építenek és régi utat hoznak rendbe q. szegedi tanyavilágban. Ebből erre az esztendőre» 18—20 kilométer ut esik. A tanyabizottság foglalkozott aj inak a hektótól útnak a kérdésével is, amely Sándorfalmt kötmS qssw> a transzkontinentális autóuttal. Csongrádi vármegye, abban az esetlien, ha Szeged kőburkolattal építtetné meg ezt az utat;, magára vállalná a költségek egyharmadrészét, 35.000 pengőt. A tanyabizottság megállapította, hogy a városnak nincs meg ehhez a munkához a szükséges öh*en+ ezer pengője, de az utat szikelve hajlandó len ne megépíttetni, ha a vármegye, amelynek sokkal nagyobb érdekei fűződnek ehhez az úthoz, mint a várociiák, megfizetné az egyharmad költséget. Az útépítést föképen Sándorfalva és Kiskundo* rozsma érdekei kívánják. A tanyabizottság ja-« vasiata alapján a polgármester átir az ügyben Csongrád varmegye alispánjához. Lemondott a román tengerészeti miniszter Bukarest, január 2. Caranfil tengerészeti és légügyi miniszter ma kivált a kormányból. Miután a király jóváhagyta Carafil lemondását, Tatarescu miniszterelnök ideiglenesen átvette a tengerészeti és a légügyi minisztérium vezetését. URAK ÉS SZOLGÁK Irta FöLDt MIHÁLY II »apadtán meredt rá az igazgató. Kezében füstölgött a szivar. Hallgattak. Nézlek egymásra. Az igazgató homlokán ráncokba szaladt össze a bőr. Ilát mi lesz? Mért hallgatott cl? De Kázmér csak hallgatott, mintha nem volna több mondanivalója. Mit akar tőle? — Szóval, most mit óhajt? — kérdezte végül folytottan. A fiatalember sóhajtott. — Kérem alázattal, igazgató ur, tetszik ismerni engem. Csöndes, szerény ember vagyok, nem szeretem a botrányokat. — Helyes. —r Amilyen csöndben nősültem, ólvan csöndben válojt el. — És közölte már ezt a szándékát a feleségével? — Ugy történt, kérem, hogy én ezt az egészet egy szobalánytól tudtam meg. A varrónő elbocsátott szobalányától. Mert amikor rájöttem, hogy Erzsi oda jár. elmentem én is a varrónőhöz. De hát qtt nem lehet megtudni spmpnt. Npk járnak oda, asszonyok, egy szalón van és titokban megy az egész. Szóba sem álltak velem. De amikor másodszor mentem oda, találtam ott egv kisirt szemű szobalányt. Azzal megbarátkoztam és ;)z elmondott mindent. Az igazgató összecsípte szemét. Mi ez? Nagyon sok pénzt akar ez a „korrekt" Kázmér? — Mit? — kérdez Jp élesen. — Mindent. — Hát az ismerte névszerint a felesegét? — Névszerint nem, de ahogy leirtsm áriát, ruháját, ráismert. Ar igazgató felugrott. Nevetett. — A, barátom, vigyázzon. nagyon vigyázzon, nem olvan ecvszerfl ezt A divat uniformizálta a nőket, egyiknek a ruhája ma majdnem olyan, mint a másiké. S bár nagyon csinos asszony a felesége, higyje el, hogy akad hozzá hasonló, nem is egy. CseJédpLetykák alapján . . . 6, az Istenért, ne legyen könnyelmű. — A világért sem, igazgató ur. — Kérem, maga tudja, hjogy nekem Í6 voit fehségem, akitől elváltam. Nagyon alapos gyanú szólt ellene, alaposabb a magáénál, de én előbb felelősségre vontam. Bevallotta. Ekkor elváltam. Beszélt maga már a feleségével? T- Nem— Meggyőződött róla, hogy valóban megcsalja ott? — Ma is láttam, hogy felmegy. — Látta? — Láttam. Utána mentem. Pedig egészen mas cimet mondott nekem. — Maga ott volt a ház előtt? — Ott. Mert, kérem, érdekelt végül, ki az a férfi. Kaptam arról is leírást A leírás szerint majdnem . . . majdnem olyat?, mint igazgató ur. Az igazgató nevetett. — Ne tréfáljon— Ma meg akartam nézni. De, kérem, átjáróház. Ugy látszik, y misik k?pun tívozoll cl, én csak a feleségemet Játtfin Mégájlitottam. Csöndesen félrevontam és arcába vágtam az igazat. Egy szót sem szólt, csak kissé könnyezett. Nem tudom. mit siratott. Ótt hagytam, ide jöttem és .egy szolgával . - . bocsánatot kérek, hogy pfivát ügyben vettem igénybe a személyzetet ... — No? Mit csinált? — Levelet küldtem neki és felszólítottam, hagyja .el a lakásomat és költözzék az édesanyjához. r Ugy, -r njormelta igazgató s visszaülj az asztalához. Lábát szétvetette s megint si^aioi&it." KázKtér is megiot az asztal előtt állt. — Tgen, ~ mondta csöndesen. — Nem akarok botrányt, csöndben elválunk s én csak be akar-« tam jelenteni igazgató urnák, mint . . . bocsánat a jóakaró pártfogónak, a ... a . .. — Kérem, én a barátja vagyok. — Köszönöm, — s kissé meghajoh. A« igazgató mosolygott. — Azt hiszem, barátom, maga kissé elhamarkodta a dolgot. Nincs semmi bizonyíték a kezében. A felesége, amenynyire én ismerem, derék, okos asszony. Mindössze kétéves házasok ugye? Nahát. Kivel csalhatta volna meg? Kázmér gondolkodott, aztán rekedt hangon, elhatározottan megszólalt: — Az a leirás, amit kaptam és . . . — Hagyja már a leírásokat? — Igen, de ha minden egyebet is összevetek .. . — Nos? Kázmér az Íróasztalhoz lépett és szórakozottan felemelt egy ceruzát. Aztán visszatette. -r- Kérem. — mondta hirtelen erővel és kiegyenesedett — bennem most egy világ dűl össze. A leirás, anrit kaptam . . . — Már megint a leirás! — Igen, <fc én ma is és kedden is kerestem telefonon igazgató urat é$ sehol sem találtam. Oseszrtctt kezekkel kérem igazgató urat - bennem egv világ dűl össze ... de én nem bánom, akármi lesz, nekem most már mindegy ... én halálosan szerettem azt az asszonyt ... az életem a* asszony . . . mondja meg, — kioltott fel - mond¡a meg, hol volt ma délután? Az igazgató felállt. — Én? — ön! — s kinyújtotta kezét. Fölénvescn tűrte nézését az igaz-'ató. Eddig muglalan volt . . . mégis a tisztviselője . ... kémvlir.eücn egy helyzet . . , de most ez egy egé«7,11 Ili ember. Nem alázatos szolga, hanem ellenfél: férfi, aki számon kér, felelősségre «von. ffdenfej '-¿ceé Mnepmérk^zíü vele. — Nagyon szívesen. Háromnegycdk'ettőkor nsehtem el innét, ugye?