Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-17 / 13. szám

Vasárnap, 1036. január T7. DÉL MAGYARORSZÁG II TORONTÁLI FAMETSZETEK Pájó és a nemzetiségi kérdés I. Pájó valamikor granicsár katona volt, legfeljebb altiszt, de az sem valószínűtlen, hogy csak csillagtalan közlegény. Azért ez nem akadályozta meg abban, hogy ne emlegesse szakadatlanul a tiszti kardbojtot, amit viselnie egyszer szerencséje volt s amit fölényes könynyedséggel eldobott magától, mikor bizonyos, — nem részletezhető — lelki konfliktusa támadt. A kardbojt emlegetése a szerb tájakon tőrtént, már alkonyatkor kezdődött és hajnal felé ért véget. Ebben a fertályban kitűnően megszervezett kocsmák támogatták a liter-aturát, tambura-banda játszott pajzán dalokat bizonyos Sáriról, aki szivójabb fizikumu volt az anyjánál s a férfiak, miközben félkönyökre támaszkodva merengtek különféle ábrándokon, igen sok borral locsolták a hagymás ételeket, még inkább a száraz kolbászt. -- A mi intelligenciánk! — mutattak el széles ivben az egvütt ülőkre, a felhúzott inyii tanítóra, a mindig borzas rendőrségi Írnokra, a bizonytalan többiekre. Pájó, aki egészen szerény hivatalt töltött be, (azonban páratlan grandezzával), voltaképpen leereszkedett hozzá juk. Mert, hogy szavamat ne feled iem, némely kiskereskedők Is ide ¡ártak politizálni és, mit szólhat az ember. ha odMendül az asztal mellé a harangozó? Az ember vagy demokrata, vagy nem az, éppen azért vigyáz a szavaira, mert reprodukálásukban jelentőséget kapnak a kifejezések. Mivel pedig szólni okvetlenül illik valamit, poharat helyez a harangozó elé, abba bort tölt és barátságos az 6 felhívása. — Igyál barátom, mert csak az a miénk, amit megiszunk. Éjfél felé kevert volt már a társadalom a helyiségben, mert akkorára döntött K. tanár Ur is, hosszan latolgatva önkeblében a problémát. ha vaiion egv diolomás férfiú, aoóstnla és őre a gyermeknevelésnek, részt vehet-e kispolgári társaságban? Nem vetődik reá árnyék ezért? K. tanár ur minden este felvetette ezt a kérdést .kilenc órakor még az öngunv számos formája között el is vetette magától, de amint közeledett az é'fél, ugy kerekedtek benne felül a disMnkciósabb érvek. — Csak tanulhatnak abból, amit tőlem hallanak. már nedig én fogadalmat tettem hogv a tudás ápolóia és teriesztőfe leszek. Muszáj ennek éppen az iskolában történnie, gonosz indulahi pafkos<->k közt, akik egvszer ugv*s az akasztófán végzfk. mert órám alatt az ablak tövébe rendelik a Mi'ó verklist? Nem muszáj! Én mondom, doktor K. filológus, hogy a tudománv szent és általános. így történt, hogv a harangozó egyszerre csak rr>*«hatoftan kezdett csuklani. — Ohó, mllven megtiszteltetés éri szerény körünket! Itt van a nagyságos profe«szor ur is. Ezt elmondta minden este és a/ért bámulatra méltóak a harangozok, mert ők hasonló esetben nanról-napra előlrül tud'ák kezdeni a meglenetést. Pájó is kivétel nélkül felállt ilvenkor. magát kihúzta és szalutált, fe'ét többszörösen lökdösve hol i'ohbra, hol balra. m;nt valamelv szerényebb fnl<V>an gutaütött. Katonai lelle<*ét igy k'*omvoritván. ruganyosan be'vet foglal» és poharat tolt doktor K. az idült filológus elé. II. Páió (hiába szépíteném a dolgot, ugy Is rájönnek s akkor én maradok szégyenben, amiért elhallgattam') — már korán este benne volt abban az állapotban, amelvnek eszményi magaslatára a társaság többi tagja csak jóval később érkezett el. Azonban a könnyedén mellőzött kardbo'tot soha ki nem hagyta eszmemenetéből. aminthogy a vármegye szó fs helyei foglalt abban, a betöltött szerény állással kapcsolatban. A vármegyét mindenkor tapintattal kormányozták. Ez abból állt. hogv a nemzetiségi békét nem szabad megrovarnl. Mér r>edig Pn'ó, at egvkorl srran'csé'-. állandó fltkör* pont volt ebben a tapintat-világban. Ha a füzértáncok« a beszedák. a szépségversennyel karöltve renl dezett tombolák túlságosan belenyúltak a következő napba, a hivatal sajnálatosan nélkülözte a kiváló férfiút. A hófehér árkuspapirok, élükön a vármegye sasával, ilyenkor mintha azt kiabálták volna: — Hol van Pájó? Mint állja meg a helyét nélküle a vármegye, ugy is mint erkölcsi testület? Egy öreg aktakőteg, (vízhasználati jogkérdés), íeketebetüs fejét tapintatlanul megrázta, Ugy dohogta: — Bizonyára már megint részeg és megverte hü ne tét, aki szövőmühelyt tart fenn és tyilimeket gvárt, hogv meg tudjanak élni. Páió azónban nem hallotta ezeket a profánsagokat, továbbra fs a folvékonv anvagokkal foglalkozott, sőt akkor kapott lendületet, amikor a társaság ui taegal bővült egy eltanácsolt kalugyer személyében. Nekem régi ismerősöm volt egy nőrokona révén. Azzal szerető pajtásságban éltem, mert Szavéta — mit tagadiam, ha ilven az ízlésem? — iobban tetszett, mint a bibircsokos orrú Páió. A nevezetes Páió, akinek a felesége gyakran ;árt fel a vármegyére, jelentéstétellel az uráról. — Nagyon beteg szegény, kiujultak a lábsebei. Barátunk azalatt valamelvik kiskocsmában az asztalt verte és kimentette. hogy a? alispán birságolási mániájának egyszer radikális uton vet véget. — Nem tűröm! Értitek? Épp elég volt! EgvéW<ént megírtam az esetet a Zasztavának. A Zasztava sohasem körülte a nnnasros leveleket, am;h(M nyilvánvaló volt Pá'ó köreiben, hogy itt ellene piszke« aknpmT"'?a folvik. — Konsni^inak a gvalázatosok! De majd megismernek! A várm°?ve tudott mindenről, de szívesebben hitt a hitvesi siónak, mert ísv nvugodtpvhan alh^t^*!. valahányszor a fá'ós láb került az események seroenvfl'ébe, megakasztva a kiv*'* férf'u tevékenységét. — Üldöznek, tnert nemzetidé?» vaffvok, súgta baráti fülekbe a k*sö é'sznV»! órákban, He határozottan az »srtal ídatt. fP»t ugvan's csak vélog*foft*k hallgatták, viszont nem ob-nn gyerekjáték az egyensúly, — mit akarto' n) in. Kettőnk körött éllandóan titkos háborúskodás folvt, ielesül Szavéta miatt A lánv egyszer nagy Izgalmában megsúgta, hogv az öregnek nem tetszik a velem veló barátkozása s ezért gyakoriak otthon a jelenetek. Fát szó ami szó. Isten »llen való véfek lett vclna bennünket rosszindulatúan megháborgatnl, mikor olvan gvönvörü összhangban ültünk ef^sz délutánokon át a hűvös szobában. Aránvlag keveset beszeltünk, ink*hb néztük egvmást. am'hől megint csak a? lfiuság oktalanságára lehet következtetni. Hogv a többrendbeli rokonok, akik agvonzsnfolták a családot. azalall merre lártak é« m't csináltak? — azt alig tudtam gyanítani Is. Fn?em azonban kielégített a belvrel és tan?n»">»lanságnak tartottam, hogv érdeklőd-Vm utánuk. Este hazamenet, a kapuban találkoztam Pájóval. — Holla, hé, if'ur esrv szóra. — lyegven szerencsém. — ös«revesrf(»ni a ne'^mm»! és sértené az önírzetemet. ha anvagi kérdések s^emnont'ábói vetp vitába szállanék. Ad ion kölcsön egy forintot. Központi tejet és vaiat vásárodon! Változatlanul olcsó áron árusítják a Központi Telcsarnok rt. összes fiókjai. — Kérem alásan. Egyszer három kellett neki, állítólag birságdii fizetésére. Tudtam, hogy a dalárda aznap beszedát rendez s igy a bírságpénz legendája — enyhén szólva— ellenkezik a való tényállással, mégis könnyedén váltam meg az összegtől, mert Szavéta azon a délutánon jelentette ki (különösebb unszolás nélkül"), hopy elutasított egy belgrádi ügyvédet, aki öngyilkossággal fenyegetődzik, ha nem lesz a felesége. Ellenben Pájó különös melegséggel szorongatta a kezemet. — Ifiur, adok egy .¡ótanácsot, fogadja el az öregebbtől. Vigyázzon, meg ne csókolja Szavétát, mert magát meg akarják fogni. — A fenét! — Meg, ha mondom. Mihelyt elcsattan az első csók, berontanak az összes rokonok és elkezdenek zokogni. Fölényesen mosolyogtam, helyettem Pá jó érzékenyeden el. — Vigyázzon, megfogják! Én is igy jártain, következőleg biztos tapasztalatom van a formaságaikról. Mit csinál, ba elkezdenek zokogni? — Hagyom, hogy zokogják ki magukat. — Nono, csak mondom. Jó nnilatást kívánok. A dolog vége az lett, hogy Szavéta nem elégedett meg az én passzív szerelmemmel s szeptember derekán megszökött a dalárda karmesterével. Erre előkerüllek a mamák, meg a tantik. sokáig raitam keresték a lánvt, végül kijelentették, hogy az egészet nekem köszönhetik. mert ha én nem ébresztem fel Szavéta szivében a szerelmet, fontos vallomástételek aktualitása idején nem hallgatok galádul. — ma minden másképp történik. Előkerült Pá'ó is, meglehetősen összetörve. — Holla hó. ifiur, volna egv bizalmas szavam. Beszélhetek? — Csak tessék! — Azt hiszem, szegény Szavéta, (oh, a boldog, ő már megmenekült ebből a környezetből-) _ nyomorban él. Titokban küldenék nekf valamit, ba ... hiszen ön ért engem ... Megértettem. TV. ...Istenem, hogv elszaladtak az évek! Mi lett a kis topánkák nvomából. a sok nváréji álomhói? M'kor nébánv év előtt legutoljára láttam. Páió konottabb volt a rendesnél is. — OWalha rúgtam a vármegyét engem nem kerget balálba. — M? történt, goszpodine? — üldöztek szakadatlanul. A Zasztavának is biáha irom meg panaszomat, nem közli. Nvilván benne van a posta is a maffiában. Hirtelen másra tereltem a szót. — Mi b?r Szavétáról? — Köszönöm, egészséges. Annakidején, ha még emlékszik az esetre, hamar visszatért, mert félreértés volt a helyzet szignatúra ia. Asszonví lárma és butaság. Hogy ugy mondtam. dalár^ai kirándulás. Most férincl van egv kocsmárosnál. ő maga szoptatta mind a négv gyermekét. Csak náluk érzem iól magam i ¿kés családi körben. Nem szeretné látni'. Mert nagvon elfoglalt, előkészíteném az ügyel. _ Nem hiszem, hogy futia az időmből. — Pedig hogy örült volna! Ejnye, igaz, ad Csillárt, rádiót Meteor Csll ártyYár R. T. szegedi lerakatánál vásároljon. 4 lánnu ebédlő c«IIlár . . „ P 20.Allólémna modern ..... P 4.80 TtLEFO* 39—76. A> összes rádiókészülékek raktáron, Kérjen díjtalan bemutatást MEfEQR Csi Kárufár szeged' lerakata, Kárásza. 11. Vatái kOnyvectMk érvWnyetele.