Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-06 / 288. szám

DELM UGYARORSZAG ??E.OED- !«rte.«1?.éo..So»09r. »ce»yas^rnapy 1936 december 6. 22. I. em. Telelőn: 23-33.-Kiadóhivatal,, kOlctBnhHnyvlAr «• teg-r Irodai Aradi ucca Telelőm lVOO..Nyonda: Iflw « ipöi útra tv. Telefon: 13-o». - Távirati e» 'rv^lcimj DtlirMrareniAA SMged Ara 16 fUUHftr XII. évfolyam, 28S. sz. RMMB, MMMBMBBMnav ElÖFIZEtEs , Havonta Helyben 3.20 vidéken «• Hudapetlen 3.0U. kUUOIdon 6.40 penqo. — Egye* MAra <ua betkö» nap 1«. vaaar- é» Ünnepnap »• Hlr­det««ek -eivítele tarlta »zorlnt. Megle. •e->lK néttt> nivÉielével napont« regoel, Becslileles választójogot! Ha valaki összeállítja a magyar választó­jogi harc vezényszavait, megrajzolja vele a választójogi küzdelem történetét. A válasz­tójogért megindult küzdelem először — vá­lasztójogot követelt, egy szük és sok elfogultsággal megalkotott választójogi rend­szernek „bástyáit" igyekeztek lerombolni s „az alkotmány sáncai közé" akarták bevezet­ni a politikai jogokra megérett nemzet tag­jait. A választójog követelése után megindult a harc a választójog kiterjesztéséért, az általános, titkos, községenkinti, nőkre is kiterjedő választójogért s minél általánosabb lett a választójog, annál inkább helyeződött a követelés súlypontja a titkos választá­sok követelésére. Az utolsó évtized a titkos választás követelésében merült ki s a mosta­ni választójogi ankét abban a követelésben találkozott, hogy — becsületes válasz­tójog kell. Ez ellen a követelés ellen argumentumok­ra hivatkozni nem lehet. Ha a becsületes választójognak a becstelen választójog az ellentéte, akkor ki meri magát a becsüle­tes választójog követelésével szembehelyez­ni? S minél több becstelenséget követtek el a választójog ellen s a polgárság ellen, — már pedig a választójog és a polgárság együttvéve: a nemzet —, annál több hit­tel, szívóssággal és helytállással lehet és kell most a becsületes választójogot követel­ni. A mai választási rendszerünknek nem az a legnagyobb fogyatkozása, hogy nyílt sza­vazásra kötelez titkos és nem titkos kerüle­tekben egyaránt, nem a legnagyobb hibája aa ajánlási rendszer, a mai választási rend­szert megteremtő törvényt azért kell k i i r ­' a n i fi magyar törvénytárból, mert becs­tolonségek elkövetésére adott módot. Még a jelszavak is tanulságosak, mert a tényleges helyzet ellenértékének indulatsza­vai. Amikor csak kevesek dísze volt a vá­lasztójog, akkor a jelszavak a választójog ki­terjesztéséért indultak harcba. Amikor a nyílt választás szégyenét és gyalázatát tovább tűrni nem-lehetett, a titkos választójogot kö­vetelte harsogva a jelszavak kórusa. Miért követelünk most becsületes válnsztójo­got<' Mert elég volt a becstele nség­1- 6 1, amire a törvény módot adott s elég volt abból a bátorságból is, amivel a becstelen­ségek elkövetői gyalázták meg a nemzet tag­jainak politikai jogait. Az amnesztia adhatott mentességet a bűnös cselekedeteket elköve­tő egyéneknek, de a bűnös rend­szert az amnesztia sem menthette fel a köz­élet vádja, a politikai közvélemény verdiktje s a történelem ítéletének következményei alól. A választójog akkor becsületes, ha t i s zt a választásokat biztosit. Amikor egyformán le­het tartani jobboldali és haloldali szélsősé* "éktől s amikor a közszellem' még sokkal in­kább kedvez a jobboldali szélsőségesek moz­galmának. nincs senki, aki minden korláto­zás nélkül követelné a legszélesebb jogki­terjesztést. Természetes azonban, hogy csak olyan korlátozás lehet jogosult, amelyik a nemzet szabad akaratának ós független meg­győződésének kifejezését a legcsekélyebb mértékben sem akadályozza. Nagyjelentő­ségű kérdés, hogy a választás kerületen­; kint, vagy lajstromokkal történjék-e, a kisebbségi képviselet elve •; nyesüljön-e és milyen mértékig, hogy \ szagos lista legyen-e a kerületi Hogy érvé­o r­vá­lasztások, vagy a törvényhatósági listák mel­lett, de van valami, ami mindennél jelentő­sebb és mindennél előbbrevaló: hogy tisz­ta választásokat biztosítson az uj törvény. Titkos választás nélkül tiszta vá­lasztás nincs, de nem a titkos választás a legfőbb célja a választási reformnak, hanem a tiszta választás. Se lelki kényszer, se fe­nyegetés, se a közigazgatási hatóságoknak, vagy választási funkcionáriusoknak mester­kedósei ne zavarhassák meg a politikai jo­gókkal felruházott nemzet tagjai alkotmá­nyos jogainak gyakorlását. Részletkérdésekben lehetnek ellentétek, a gyakorlati tapasztalatok s a dogmatikus meg­győződések vitatkozhatnak a rendszerek jó­sága és alkalmassága felett, de abban nincs vita s abban nincs eltérés, hogy a tiszt? választásoknak minden feltéte­lét és biztosítékát meg kel! te­remteni. Elég volt azokból a becstelensó gekből, melyet egyesek a gyönge és hiányos törvény rendelkezései segítségével az aján­lások körül elkövettek, elég volt abból a 1 e 1 k i í sm jer et 1 e n sóg b ő 1 is, amit egyes politikai pártok szolgálatáoa e1 szegődött választási elnökök követtek el esküjüknek és közhatósági kötelessé­geiknek megcsúfolásával, — becsületes po­litikusoknak nem lehet félnivalójuk, a tör­vény nem bilincs a szabad polgár kezén s nem lakat a független választó elhallgattató sara. Nincs más olyan kérdés, amelyet a nem­zet közvéleménye olyan egyhangúsággal és olyan egyértelműséggel követelne, mint a tiszta választások rendszerét. A tiszta vá­lasztások követelése mögött megvan már a legtökéletesebb és legszilárdabb nemzeti egység. A kormány és a törvényhozás köte­lessége már csak az, hogy testet adjon a nemzet akaratának, vágyának és hitének. Hétfőre váriák a döntést Edvard király házassági regényében Izgalmas és eredménytelen minisztertanács után Baicfwin miniszterelnök késő este újból tárgyalt a királlyal — A közvélemény ha!ására valamit enyhült a feszültség, — megegyezés lehetségest Vasárnap estére összehivták a kormány tagjait Mrs. Sfmpson a Riviérára érkezeti London, december 6. A király válság London­ban minden eseményt háttérbe szorít. Három nap óta a világ minden lapja első oldalán közli VIII. Edtárd regényes szerelme következtében előálló súlyos bonyodalmakat. Döntés még szombaton sem történt, azt hiszik Londonban, hogy bármilyen fordulat is történjék a közeli órákban, szakadás bekövetkezése fenyegeti az angol népet. Máris két nagv párt körvonalai bontakoznak ki. Az egyik a király mellé, a másik a kormány mellé sorakozik. A lapok is megoszlottak és szinte soha nem tapasztalt csa­tákat vívnak egymással. A londoni uccákon is megkezdődtek a tüntetések, amelvek egyelőre szórványosak ugyan, de nem lehet tudói, hogy mit hoz a közeljövő. A tüntetések kivétel nélkül a ki­rály mellett nyilvánulnak meg. A király mellé állottak az ínségesek, munka­nélküliek, diákok, kisegzisztenciák, a vidék, míg a kormányt a City, a pénzmágnások, nagy­tőkések táinogatvák. Egyes lapok, ha burkolt formában is, de felszólitiák a királyt a lemon­dásra. A legnehezebb helyzetben a munkáspárt van, amelynek a parlament czuverénitását vé­delmező kormány mögé kehene állania, vi­szont érzelmileg a király mellett áll. Nagy erő­vel nehezedik az uralkodó bizonytalanságra az egyház és a dominiumok árnyéka. Tulajdonképen az egyház indította el az eseményeket, amely meg szokta tagadni a gyakorlatban az elváltak megesketését. A király lemondása esetén előtérbe lép az utódlás kérdése is. yorki herceg hir szerint vállalja az uralkodást nem és igy helyette a 12 esztendős Erzsébetnek kel­lene a trónra kerülnie, ami szinte elképzelhe­tetlen. Az angol közvélemény félelemmel gon­dol arra, hogy Mrs. Simpson kocsiját, amelyen elhagyta Londont, hamarosan követni fogja egy másik autó, amelyben Anglia „volt uralko­dója" foglal majd helyet... Baldwin miniszterelnök környezetéből ki­szivárgott liirek szerint a miniszterelnök még mindi? hajlik a megegyezésre, miután meg­győződött arról, hogy a parlament egységesen nem szegül ellen a király tervének. London, december 5. A szombati rendkívüli minisztertanács 45 percig tartott. A miniszter­elnökségi palotát hatalma« tömeg vette kör&L Egymás hegyén-há'ón tolongtak a fényképé­szek és moziriporterek, akik az érkező minié»-

Next

/
Thumbnails
Contents