Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)
1936-12-29 / 304. szám
to DÉLMAGYARORSZAG Kedd, Í93fj december 29. mOLMOiovah. Pince, padlás, mosókonyha Tekintetes Szerkesztőségi A padiások razziájától olvastam a midikor a Délmagyarországban. Örömmel vesszük tudomásul e hasznos á> újszerű «ndeletet. Azonban engedje meg Szerkesztő ur, hogy ezzel kapcsolatosan szintén egy közérdekű éft «rflkséges dolgot említsek meg, amely sürgős elintézést igényei. Aminthogy a padlás szükséges és nélkülözhetetlen mellékhelyisége a lakásnak, épp olyan nélrkülözhetetlen a fáskamra, vagy pince, ahol a iMké. a téli fát, szeneit, stb. helyezi el. Vájjon nem volna-e épjien oly szükséges ezeknek használhatóságára felfigyelni? Sajnos, sok esetben a pincék hasznavehetetlenek, vizesek, sötétek, a lejáratuk alacsony olyannyira, liogy a feje fölött beépilott betoncsöwk veszélyeztetik a lejáró életét, szinte elkerűllietetien, hogy ko[*>nyáját bele ne üsse még akkor is, ha gugoiva kúszik a pincébe. Sürgős volna ezeknek átvizsgálása is, nem szólva a mosókonyháról, amely szinte inkább sertéshizlaldának felelne meg és nem mosókonyhának. Kénytelen az ember a lakásban nagymosást végezni, ami a családra nézve egészségtelen. A fásszint szintén a lakás körül improvizálja valahogy az ember, mintsem kojicniyaalapi törést szenvedjen esetleg A hatóság figyelmét kellene erre is felhívni. Minthogy az elhanyagolt, szeméttel megrakott padlásokat átvizsgálják, ezzel kapcsolatosan a fáspincéket és mosókonyliákat is át kellene vizsgálni, emely által sok szerencsétlenséget lehetne elkerülni. Kiváló tisztelettel fa'áirás Budapest 1. 6.45: Torna. Utána hanglemezek. 10: Hírek. 10.20: „Régi magyar írónők.1 Irta Barát Endre. (Felolvasás.) 10.45: „A fiatal lány báliruhája." (Felolvasás.) tl.lO: Nemzetközi vízjelzószolgálat. 12: Déli harangszó az. Egyetemi templomból. Időjárásjelentés. 12.05: Lakatos Tóni és l.akatos Misi cigányzenekara. 13.30: Hengeríts Ilona énekel, zongorakísérettel. 14: Setét György hegedül, zongorakisérettel. 16.10: Asszonyok tanácsadója. (Arányi Mária előadása.) 17: Liszt Feronc-emlékév mérlege. Koudcla Géza dr. előadása. 17.30: Hanglemezek. 18.40: „A légi támadásról". Vitéz Berkó István vkszt. százados előadása. (Az Országos légvédelmi Parancsnokság rádióelőadása.) 19: Kendőtt-zenekar. Vezényel Szöllóssy Ferenc. 19.50: „A vendég." Rádiódráma három hangképben. Irta Fortsek Ferenc. Bendező Barsi Ödön. 21.50: Ungár Imre zongorázik. 22.35: Magyar! László szalonötösének műsora, Sebő Miklós énekszámaival. Szegedi Gazdasági Vasút. H:rde*mény Értesítjük a t. utazó közönségünket, hogy a közgyűlés a szeinélvdijszabást felemelte. 1037 január !-től érvényes menetdijtáblázat. t> la Z N c/l ns n N X c o Jt — o, 5s? £ '5 c ® 4» E CC III oszt. ~3T ¡3 4j lg EA ' S u gc > £ •a E CL Uí till. III. o. fi 11 ^¡s © ni. ni. P fill. O •<—i JU Tu 2 '> a X fill, a CB •3 _ S t/l u J •0.2 fill. 1(y11lt> ') 1 \! • Size -5 1 10 2 -15 3 20 4 25 ' 5 -.18 —.30 1 50 5.— 2.— 30 10 50 6 7 8 —.36 —.54 —.70 —.90 1.10 1.30 1.50 -.64 1.— 1.30 1.70 2.— 2.40 2.70 ged, 1936 december hó. 3.— 4.50 6.— 7.50 9.— 1050 12 — 10.15.20.25.30.35.10.2.50 3.— 350 4.— 5.— 7.— 9.— Legszebb, legalkalmasabb ajándék egy jó rádió, irógép, csillár, Az összes gyári rádiók raktáron. Nagy választék. Régi rádióját becserélem. Megérkeztek az 1937. kerékpárok. Mielőtt vásárol, kérjen ajánlatot — Nágfl |fl¥l(óm0helQ. Tungsram - • M ^MIAM Kelemen villanvkörték. 1% 13 K13 III 15II Pl 0 ucca 11. Az iizletvezetóséc. R Déímagyavovsxág regénye zay ISTI , KET BALJA Ma: Sziinya i Zoltán S amint végigtekintett az elnéptelenedett uccán, Istit pillantotta meg, épp akkor, amint Hannával karonfogva mentek az Aranyfácán felé. — Ugy? — és gonosz mosolyba húzta a száját. Egy papirüzletben borítékba tette a miniszteri végzést és Véry Hanna nevét irta a boriték fölé. Ezt vigye az Aranyfácánba — mondta a hordárnek izgatottan — és személyesen adja át a nagyságos kisasszony kezébe. Este lett. A felhős égen megdermedtek a péracseppek és fehéren ereszkedtek a város fölé. A polgári belváros ablakai sorra kivilágosodtak. A hóhullás sürün pihent az úttesten s elnyelte a fogatok neszét. A dromedár-testü portás a szálloda világos kapujában állt és onnan kiáltozott a hosszú kocsitábor felé: — Halló! Toldalagi nagyságos ur kocsisa... Micsinkei Ferkó ... Komoróczy méltóságos ur soffőrje is előállhat... Ostorok pattogtak, ezüstös csengők harangoztak, autókürtök búgtak s a szálloda kapuján bundás, csillogd hölgyek suhantak ki szapora léptekkel az ernyők alatt, meg cilinderes urak a kemény ing és lepkenyakkendő fehér villanásával, sarkantyupengéssel huszártisztek és jókedvű öregek is, rövid bekecsekben, melyek alól tréfásan lógott ki a frakk íves, fekete szárnya. A megyeház tölgyfakapuját feltárták s két sujtásos hajdú állt meg kivont karddal az oszlopok alatt. Zay Isti behúzta ernyőjét és besietett a kapun. Egy hópehely a cilinderére pattant s mint parányi, fehér csónak lebegett csillogó tükre fölött. A kapuboltozat ivei alatt a várnagy áll, fekete magyarban, aranyrojtos nyakkendővel a sujtás fölött. Ő sietett az érkezők elé. Volt, akinek csak köszöntést osztott le s már is nézett a feje fölött, másoknak meghajlást is juttatott s mint eleven utmutató, intett a lépcsőház felé s voltak, akik elé egész a kapubejáratig járult, aztán, mint szertartásmester, meghajlott derékkal vonult el előttük a piros szőnyegen, ünnepélyesen nyikorgó csizmával, egész az előcsarnokig, ahol már frakkok lebegtek zsongásban, parfőmszag között s a szolgabirák, aljegyzők megyei ifjúsága, jelvényes rendezőség mosolygott, bókolt a hölgyek felé. — Kegyes engedelmével szabadna a meghívót látnom? — suttogott a várnagy Isti fülébe. Isti bosszúsan húzta ki a fehér kartonlapot, mire a várnagy karja felemelkedett, mint egy sorompó A sziik Megyeház-uccában megtorlódtak n fogatok. A vendégek sürü rajokban érkeztek egymásután. Az arcokon ünnepi izgalom, mely megilletődött a Dálmák kettős sorfala között, csodálkozásra nyiló szájjal, aztán mégis közömbös és hűvös nyugalmat öltve föl. Könnyed és fölösleges szavakat szórtak egymáshoz, annak jeléül, hogy nem csodálkoznak és nem lelkesülnek, mintha nem is éreznék alkalmi és mámorító pompáját a fénynek, a puha szőnyegnek, a pálmaerdőnek és az eleven szobroknak, hajduruhában a lépcsőfordulónál, mereven és mozdulatlanul. Mert itt nem szokás csodálkozni, itt magától értetődő, ami van s aki csodálkoznék, árról nyilvánvaló lenne, hogy nem közülük való. véletlenül került ide. Zay Isti szive megdobbant, amint felsuhant a lépcsőkön. Kabátját kigombolta s halk mosollyal jóleső pillantást vetett frakkjára, egészen az eszkarpen csillogó orráig. íme, ő, Zay István doktor, egyszerű pénzügyi titkár, itt torlódik a nemes és nemzetes vármegye előkelő, uri népe között. A pénzügyigazgató holnap majd magához hivatja s némi irigységgel, de egyben rejtett tisztelettel és kíváncsisággal is kikérdezi a részletek felől. Mert óvatosan kell bánni az ilyen fiatalemberrel, akinek a legjobb körökben vannak összeköttetései. S ő majd hanyagul felelget, kissé ímmel-ámmal, mintha nem is tulajdonítana jelentőséget az egésznek. De azért ügyesen mondataiba fűzi a főispán nevét, meg Váry Egon kegyeimesét, akinek a kis Hanna mutatta be. így fogja mondani, hogy kis Hanna, mert ebből is látható, mennyire benne van ő a megyei társaságban. S mennél feljebb ért a lépcsőkön, az előcsarnokhoz közeledve, amely megtelt már az urinép diszkrét zajongásával s táguló orral egyre bővebben szitta fel a hölgyek sokféle parfőmillatát, a szive annál hevesebben lüktetett. Ez fordulópontja . életének. Tulajdonképpen a frakkját is erre ' az alkalomra csináltatta tiz hónapos részletfizetésre. Egy bágyadt gondolat ínég Piroska arcát juttatta eszébe, amint őt várja türelmetlenül a Katolikus Körben. Elkomorodott. Aztán elcsittitotta lelkiismeretének vádoló szavát. Hiszen ő nem is tehetett máskéop. Mé^ ha Hanna nem mondja azt, hogy Egon bácsinak akarja bemutatni... De így?... Különben is szabad ember és azt teszi, amit akar. A ruhatárban hanyag uriassággal hullatta le a kabátját. A tükörben jóleső pillantást vetett magas és karcsú alakjára. Ápolt, fehér keze, puha, nőies mozdulattal végigsimította sürü, hullámos, szőke haját. (Foíyt. köv.) Délmagiiarország Holcsdnkonu vfár Anyaga legnagyobb, elóiizefése legkisebb