Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-29 / 304. szám

to DÉLMAGYARORSZAG Kedd, Í93fj december 29. mOLMOiovah. Pince, padlás, mosókonyha Tekintetes Szerkesztőségi A padiások razziájá­tól olvastam a midikor a Délmagyarországban. Örömmel vesszük tudomásul e hasznos á> újszerű «ndeletet. Azonban engedje meg Szerkesztő ur, hogy ezzel kapcsolatosan szintén egy közérdekű éft «rflkséges dolgot említsek meg, amely sürgős el­intézést igényei. Aminthogy a padlás szükséges és nélkülözhe­tetlen mellékhelyisége a lakásnak, épp olyan nélr­külözhetetlen a fáskamra, vagy pince, ahol a iMké. a téli fát, szeneit, stb. helyezi el. Vájjon nem volna-e épjien oly szükséges ezeknek használ­hatóságára felfigyelni? Sajnos, sok esetben a pincék hasznavehetet­lenek, vizesek, sötétek, a lejáratuk alacsony oly­annyira, liogy a feje fölött beépilott betoncsö­wk veszélyeztetik a lejáró életét, szinte elkerűl­lietetien, hogy ko[*>nyáját bele ne üsse még akkor is, ha gugoiva kúszik a pincébe. Sürgős volna ezeknek átvizsgálása is, nem szólva a mosókony­háról, amely szinte inkább sertéshizlaldának fe­lelne meg és nem mosókonyhának. Kénytelen az ember a lakásban nagymosást végezni, ami a családra nézve egészségtelen. A fásszint szintén a lakás körül improvizálja valahogy az ember, mintsem kojicniyaalapi törést szenvedjen esetleg A hatóság figyelmét kellene erre is felhívni. Minthogy az elhanyagolt, szeméttel megrakott padlásokat átvizsgálják, ezzel kapcsolatosan a fás­pincéket és mosókonyliákat is át kellene vizsgálni, emely által sok szerencsétlenséget lehetne elke­rülni. Kiváló tisztelettel fa'áirás Budapest 1. 6.45: Torna. Utána hanglemezek. 10: Hírek. 10.20: „Régi magyar írónők.1 Irta Ba­rát Endre. (Felolvasás.) 10.45: „A fiatal lány bá­liruhája." (Felolvasás.) tl.lO: Nemzetközi vízjel­zószolgálat. 12: Déli harangszó az. Egyetemi tem­plomból. Időjárásjelentés. 12.05: Lakatos Tóni és l.akatos Misi cigányzenekara. 13.30: Hengeríts Ilona énekel, zongorakísérettel. 14: Setét György hegedül, zongorakisérettel. 16.10: Asszonyok ta­nácsadója. (Arányi Mária előadása.) 17: Liszt Fe­ronc-emlékév mérlege. Koudcla Géza dr. előadása. 17.30: Hanglemezek. 18.40: „A légi támadásról". Vitéz Berkó István vkszt. százados előadása. (Az Országos légvédelmi Parancsnokság rádióelőadá­sa.) 19: Kendőtt-zenekar. Vezényel Szöllóssy Fe­renc. 19.50: „A vendég." Rádiódráma három hangképben. Irta Fortsek Ferenc. Bendező Barsi Ödön. 21.50: Ungár Imre zongorázik. 22.35: Ma­gyar! László szalonötösének műsora, Sebő Miklós énekszámaival. Szegedi Gazdasági Vasút. H:rde*mény Értesítjük a t. utazó közönségünket, hogy a közgyűlés a szeinélvdijszabást felemelte. 1037 január !-től érvényes menetdijtáblázat. t> la Z N c/l ns n N X c o Jt — o, 5s? £ '5 c ® 4» E CC III oszt. ~3T ¡3 4j lg EA ' S u gc > £ •a E CL Uí till. III. o. fi 11 ^¡s © ni. ni. P fill. O •<—i JU Tu 2 '> a X fill, a CB •3 _ S t/l u J •0.2 fill. 1­(y­11­lt> ') 1 \! • Size -5 1 10 2 -15 3 20 4 25 ' 5 -.18 —.30 1 50 5.— 2.— 30 10 50 6 7 8 —.36 —.54 —.70 —.90 1.10 1.30 1.50 -.64 1.— 1.30 1.70 2.— 2.40 2.70 ged, 1936 december hó. 3.— 4.50 6.— 7.50 9.— 1050 12 — 10.­15.­20.­25.­30.­35.­10.­2.50 3.— 350 4.— 5.— 7.— 9.— Legszebb, legalkalmasabb ajándék egy jó rádió, irógép, csillár, Az összes gyári rádiók raktáron. Nagy választék. Régi rádióját becserélem. Megér­keztek az 1937. kerékpárok. Mielőtt vásárol, kérjen ajánlatot — Nágfl |fl¥l(óm0helQ. Tungsram - • M ^MIAM Kelemen villanvkörték. 1% 13 K13 III 15II Pl 0 ucca 11. Az iizletvezetóséc. R Déímagyavovsxág regénye zay ISTI , KET BALJA Ma: Sziinya i Zoltán S amint végigtekintett az elnéptelenedett uccán, Istit pillantotta meg, épp akkor, amint Hannával karonfogva mentek az Aranyfácán felé. — Ugy? — és gonosz mosolyba húzta a száját. Egy papirüzletben borítékba tette a mi­niszteri végzést és Véry Hanna nevét irta a boriték fölé. Ezt vigye az Aranyfácánba — mondta a hordárnek izgatottan — és személyesen ad­ja át a nagyságos kisasszony kezébe. Este lett. A felhős égen megdermedtek a péracsep­pek és fehéren ereszkedtek a város fölé. A polgári belváros ablakai sorra kivilágosod­tak. A hóhullás sürün pihent az úttesten s elnyelte a fogatok neszét. A dromedár-testü portás a szálloda világos kapujában állt és onnan kiáltozott a hosszú kocsitábor felé: — Halló! Toldalagi nagyságos ur kocsisa... Micsinkei Ferkó ... Komoróczy méltóságos ur soffőrje is előállhat... Ostorok pattogtak, ezüstös csengők ha­rangoztak, autókürtök búgtak s a szálloda kapuján bundás, csillogd hölgyek suhantak ki szapora léptekkel az ernyők alatt, meg ci­linderes urak a kemény ing és lepkenyak­kendő fehér villanásával, sarkantyupengéssel huszártisztek és jókedvű öregek is, rövid be­kecsekben, melyek alól tréfásan lógott ki a frakk íves, fekete szárnya. A megyeház tölgyfakapuját feltárták s két sujtásos hajdú állt meg kivont karddal az oszlopok alatt. Zay Isti behúzta ernyőjét és besietett a ka­pun. Egy hópehely a cilinderére pattant s mint parányi, fehér csónak lebegett csillogó tükre fölött. A kapuboltozat ivei alatt a vár­nagy áll, fekete magyarban, aranyrojtos nyak­kendővel a sujtás fölött. Ő sietett az érkezők elé. Volt, akinek csak köszöntést osztott le s már is nézett a feje fölött, másoknak meghajlást is juttatott s mint eleven utmu­tató, intett a lépcsőház felé s voltak, akik elé egész a kapubejáratig járult, aztán, mint szertartásmester, meghajlott derékkal vonult el előttük a piros szőnyegen, ünnepélyesen nyikorgó csizmával, egész az előcsarnokig, ahol már frakkok lebegtek zsongásban, par­főmszag között s a szolgabirák, aljegyzők megyei ifjúsága, jelvényes rendezőség mo­solygott, bókolt a hölgyek felé. — Kegyes engedelmével szabadna a meg­hívót látnom? — suttogott a várnagy Isti fü­lébe. Isti bosszúsan húzta ki a fehér kartonla­pot, mire a várnagy karja felemelkedett, mint egy sorompó A sziik Megyeház-uccában megtorlódtak n fogatok. A vendégek sürü rajokban érkeztek egymásután. Az arcokon ünnepi izgalom, mely megilletődött a Dálmák kettős sorfala között, csodálkozásra nyiló szájjal, aztán mégis közömbös és hűvös nyugalmat öltve föl. Könnyed és fölösleges szavakat szórtak egymáshoz, annak jeléül, hogy nem csodál­koznak és nem lelkesülnek, mintha nem is éreznék alkalmi és mámorító pompáját a fénynek, a puha szőnyegnek, a pálmaerdőnek és az eleven szobroknak, hajduruhában a lép­csőfordulónál, mereven és mozdulatlanul. Mert itt nem szokás csodálkozni, itt magától értetődő, ami van s aki csodálkoznék, árról nyilvánvaló lenne, hogy nem közülük való. véletlenül került ide. Zay Isti szive megdobbant, amint felsu­hant a lépcsőkön. Kabátját kigombolta s halk mosollyal jóleső pillantást vetett frakkjára, egészen az eszkarpen csillogó orráig. íme, ő, Zay István doktor, egyszerű pénzügyi titkár, itt torlódik a nemes és nemzetes vármegye előkelő, uri népe között. A pénzügyigazgató holnap majd magához hivatja s némi irigy­séggel, de egyben rejtett tisztelettel és kíván­csisággal is kikérdezi a részletek felől. Mert óvatosan kell bánni az ilyen fiatalemberrel, akinek a legjobb körökben vannak összeköt­tetései. S ő majd hanyagul felelget, kissé ímmel-ámmal, mintha nem is tulajdonítana jelentőséget az egésznek. De azért ügyesen mondataiba fűzi a főispán nevét, meg Váry Egon kegyeimesét, akinek a kis Hanna mu­tatta be. így fogja mondani, hogy kis Hanna, mert ebből is látható, mennyire benne van ő a megyei társaságban. S mennél feljebb ért a lépcsőkön, az előcsarnokhoz közeledve, amely megtelt már az urinép diszkrét zajon­gásával s táguló orral egyre bővebben szitta fel a hölgyek sokféle parfőmillatát, a szive annál hevesebben lüktetett. Ez fordulópontja . életének. Tulajdonképpen a frakkját is erre ' az alkalomra csináltatta tiz hónapos rész­letfizetésre. Egy bágyadt gondolat ínég Pi­roska arcát juttatta eszébe, amint őt várja türelmetlenül a Katolikus Körben. Elkomo­rodott. Aztán elcsittitotta lelkiismeretének vá­doló szavát. Hiszen ő nem is tehetett más­kéop. Mé^ ha Hanna nem mondja azt, hogy Egon bácsinak akarja bemutatni... De így?... Különben is szabad ember és azt teszi, amit akar. A ruhatárban hanyag uriassággal hullatta le a kabátját. A tükörben jóleső pillantást ve­tett magas és karcsú alakjára. Ápolt, fehér keze, puha, nőies mozdulattal végigsimította sürü, hullámos, szőke haját. (Foíyt. köv.) Délmagiiarország Holcsdnkonu vfár Anyaga legnagyobb, elóiizefése legkisebb

Next

/
Thumbnails
Contents