Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-29 / 304. szám

PíCMAGTARORSrAG ft Miklósi-, SzóJka-probléma a Szeged FC-ben A Szeged FC veaetősége a téli szünet ellenére szorgalmasan dolgozik azon, hogy a tavaszi szezonra teljesfn felkészült csapattal vehesse fel a küzdelmet, örökös problémája a vezetőségnek a tsa tárkérdés, amely azóta sürgetőbbé vált, hogy Viggel szerződést boni a Szeged FC, amelynek ebben a pillanatban tulajdonképpen csak négy csa,ára van: Korányi, ördög, Bereez és Nagy. UgJ volt, hogy ötödik csatárt szerződtet a vezetőség, ez az elgondolása azonban egyelőre nem jutott a megvalósulás stádiumába, mert megfelelő pótlást talált a játékosgárdából. Az üggyel kapcsolatban beszéltünk Markovics Szilárddal, a Szeged FC ügyvezető-elnökével, aki a következőket mondotta: — Tulajdonképpen késznek lehet mondani a Szeged FC csapatát, amelyet a belgrádi meccseken találtunk meg. Ebben a pillanatban az a helyzet, hogy a Szeged FC ötödik csatára: Szojka, aki Belgrádban is nagyszerűen megállta a helyét Amikor ügynevezett angolstilusu csatárt keresnek mostanában Magyarországon, ugy érzem, Szojka egyike azoknak a futballistáknak, akik a kapu előtt a gállövésre és nem a tologatásra fekUJ csatár a láthatáron tetilf a fősúlyt. Szojkával, remélem növelni lehet a csatársor gólképességét. — Hangoztatom — folytatta Markovics — a Szojka-féle elgondolást helyesnek tartom, mégis foglalkozom azzal a gondolattal, hogy uj csatárt szerződtetek. Uj csatárról természetesein csak akkor lehet szó, ha megfelelő pénz áll a klub rendelkezésére. A szükséges pénzt ugy gondoljuk előteremteni, hogy eladjuk Miklósit, akinek átadásáról, minden ellenkező hirrel szemben, tárgyalunk. Hogy melyik az az egyesület, amely Miklósit szeretné megszeretni, azt nem árulom el, de aki ismeri az egyes klubok játékerejét, kitalálhatja, hogy melyik együttesnek van szüksége hátvédre... — Amikor a három hátvéd egyikének az átadására gondoltunk — hangoztatta Markovics —, ezért választottuk ki Miklósit, mert a másik két hátvéd szegedi és szeretnénk, ha minél több honi játékos futballozna a Szeged FC-ben. Ha Miklósival kapcsolatos tárgyalások sikerre vezetnek és a futballistáért megfelelő anyagi ellenszolgáltatást kapuink, az ősszegért egy elsőrendű góllóvőcsatrirt fogunk szerződtetni• Elpusztul a vidéki úszósport a sportpolitika miatt A SzUE a budapesti egyesületeknek nevelt versenyzőit... A költő megénekelte: „Elhultanak a legjobbjaink a hosszú harc alatt." Ez a harc a szegedi usrósportra is vonatkozik. A harc dul még mindig és nem akar befejeződni. A harc minden évhen megköveteli áldozatait: a szenvedő hős a Szegedi üszó Egyesület, amely az idén ismét két értékes játékosát, csapatának két erősségét vesztette el. Ebben a harcban egyenlőtlen ellenfelek állanak egymással szemben. Egyik oldalon a budapesti sportegyesületek, felszerelve az álláshoz juttatásnak minden fegyverérvel, másik oldalon városunk reprezentatív egyesülete csak a szinamatőr sportolási lehetőséget tudja nyújtani. Ebben a küzdelemben nekünk csak passziv szerep lut Állandóan csak kutatjuk az ifjúság között az arra érdemeseket, azután kiemeljük a tömegből és liárom-négy év fáradságos munkájával elérjük, hogy kihozzuk belőlük az eredményeket. Amikor ott tartunk, hogy fáradságunk megérdemelt jutalmát élvezni és egyesülélünk, valamint városunk javára gyümölcsöztetni szeretnénk, akkor jövünk rá a szomorú igazságra: az úszáshoz nemcsak uiz kell, hanem — kenyér is. Amig a sportoló diák, addig nincs baj. Amikor megkapja az érettségi bizonyítványát, nem kell neki kilincselni; a fővárosi kluboknál mindig van már egy pár állás „behűtve" számára és megrak rossznéven sem vehetjük tőlük, hogy szépen becsomagolják háromszőgnadrágjukat és szomorú szirvel bár, mégis bucsut vesznek tőlünk. Amikor az idén az egyik játékosunk elment, meghoztuk a „vészharangot"; ez igy nem mehet tovább. Végigkilmceeltűk a várost és utunk nem várt sikerrel járt; sikerült a ver&enyrörtek egy 16 pttogős áüdst szereznünk ... Az állástadó nagyon csodálkozott, hogy a játét ős bucsut V<m> tAlünk, városunktól és a havi 15 pengős állástól . . . Ma már a Szegedi Uszó Egyesület Budapestre távozott játékosaiból két vizipólócsapatot is ki lehetne állítani és az egyikkel egészen biztosan bajnokságot lehetne nyerni. A jobbak közül elvesztettük: Vágó Sándort. Vágó Imrét, Hay Ferencet, Papp Dénest, Puljer Fülöpöt, Mikey Richárdot, Körössy Istvánt, Körössy Lajost, Boross Viktort Ennek ellenére vizipólócsapatunk az idén az első osztályban a négy nagycsapat mögött az ötödik helyen végzett, ami olyan teljesítmény, amelyért — bár nekem ezt nem illik megírnom — csak dicséret illetheti a vezetőket és a játékosakat. Nem szabad elfelejteni, a magyar vizipólósport olyan magas fokon áll, hogy a vizipólóbajnokság ötödik helyezettje több országban bajnok lehetne. Ha a SzUE megérné azt, hogy csapata két szezont egyforma összeállításban játszhatná végig, igen elől végeznök a tabellán. A fentemiitett okok azonban azt hiszem, teljesen elegendők arra, hogy teljesítményünket kellő értékükben megvilágítsák. Nem hagyhatom szó nélkül még a fővárosi vezetők és az egyesületek magatartását a vidéki, de lehet mondani a SzUE-val szemben. A SzUE az egyetlen elsőosztályu vidéki csapat. Ha a vidéki lapok bármelyikét fellapozzuk és átnézzük a futball, az atlétika, vagy az uszóhireket, mindenütt csak a mellőzött vidék sérelmeit olvashatjuk. És ez Sajnos, teljes egészében valóság. Ez ugylátszik, egy speciális magyar betegség. Miért van az, hogy Németországban Berlin, Olaszországban Róma sporttéren, nem is tudom, banyadik helyen „kullog". Miért van az, hogy Magyarországon, ha val&hol vidéken feltűnik egg-egy nagy sport tehetség, az rövid idő múlva íkor Budapesten találja meg érvényesülési lehetőségét. Nem akarok más sportágakra kitérni, maradok csak az uszósportnál. Nézzük csak a magyar elit gárdát: Csík, Lengyel, Gróf, Abay-Ncmes, Székely vagy a régiek: Bárány, Sipos Márton, hol vannak ezek között Pest neveltjei? Hát miért nyomják ahol lehet a vidék fportolóit? Mi tudjuk. Azért hogy rájöjjenek, nem érdemes vidéken sportol• niok, jöjjenek Budapestre és a mostoha fiukból egyszerre az 6 büszkeségeik lesznek. És sajnos, nincs egy olyan vezető, aki odacsapna az asztalra és odadörögné az illetékeseknek: ez igy nem mehet tovább. Miért kell elszenvednünk például a vizipólóban a fővárosi birák nagyrészénok itélke zéseit, amelyek bámulatosképpen mindig a vidéki csapatot sújtják Miért van az, hogy minden évben reszketnünk kell, hogy a vidéket kizárják az elsőosztályu baj. nokságban való résztvételtől, különválasztva a budapesti egyesületektől. Azt mindenesetre nagylelkűen megengednék (az idén is igy akarták), hogy a vidéki győztes egy döntőmeccset játszék a budapesti győztessel az országos bajnokságért. Eznt az egy mérkőzésen dőlne el a bajnokság sorsa Arra. ugv látszik, nem gondolnak, vagy nem akrr nak gondolni, hogy a szeparált vidéki csapat, ame lyik igy el volna zárva a jobb csapatokkal való érintkezéstől és ezáltal a fejlődési lehetőségtől, ezen a mérkőzésen aztán végleg elvesztené a ked'vét a további játéktól . . . Arna nem gondolnak, hogy a magyar válogatott csapat nivója hová fejlődött volna, ha állandóan csak például Románia együtteseivel mérkőzhetett volna. Kénytelen vagyok kimondani: félnek tőlünk és kicsinyes féltékenységből nem adják meg nekünk a természetes fejlődés lehetőségeit. Az intézkedésekből csak erre lehet következtetni. A magyar sport az 1936. évi berlini olimpiászon olyan ragyogó eredményekkel rukkolt ki, hogy az egész világ legteljesebb elismerését kivívta. Fiaink nálunk sokkal nagyobb cs gazdagabb országok fi;'" előzték meg a nemes vetélkedésben. Ez az elő kelő helyezés most már kötelez bennünket, meri az 1940. évi tokiói olimpiászon meg kell pozíción kat Őriznünk, ezt azonban ilyen sportpolitikával megtartani nem lehet. Itt nincs helye féltékenységnek a vidéki egyesületekkel szemben Meű kell az illetékeseknek teremteni az anyagi leh'lőségeket, hogy az egyesületek gárdájukat felnevelhesse és minél több sportolót állíthassanak csatasorba. Ha- ezt megkapjuk; akkor nem fogunk Budapest felé igazságért kiabálni és értelmét fogjuk találni annak, hogy a sport szolgálatába állottunk és ujult erővel látunk hozzá nevr'ő munkánkhoz és akkor remélhetjük, hogy a tokiói olimpiászon a v ¿eki sportolók nem mint budapesti versenyzők kerülnek be a reprezentatív együttesbe . . . Hcrcrdy-H'yy Pét. A To'il!: ttezl tefceMnok Vasárnap rendezték a Sárkány-féle verseny pálván a tekebajnokság ösz>i fordulójának utolsó mérkőzését, a Toldi—Zrwivi-KAC találkozót. A mérkőzést a favorit Toldi nyerte meg 3t»97:3893 faarányban és ezzel bebiztosította őszi elsőségét. A Toldiból Kiss 536. KoVács 530. Tombácz 624, a Zrinyi-KAG-ból Rejtő 551 és Guzi 509 fával szerepelt a legjobban. A birói tisztet Környei és Fekete közmegelégedésül , látta el . í A vasárnapi mérkőzés után a bajnokság ő.-zi ! lielvezése a következő: 1. Toldi. 2. Hódme/.ővásárhelv, 3. Vasutas, 4. SzAK, 5. Zrinvi-KAC. 6. SzTK. Vtiéz Mérey László: a Sz-eged FC di»zeh»6k< Vitéz Mérey László tábornok, a szegedi regvesdandár uj parancsnoka nagy szeretettel viseltetik a sport iránt Ez bátorította a Szeged FC ve zetőségét arra, hogy felkérje a vegyesdandár pn rancsnokot a klub egyik disz elnöki tisztségének elvállalására. A Szeged FC vezetősége reméli, '-ogv vitéz Mérev László nem zárkózik el a diszelnöki tisztség elfogadása elől. A vezetőség a tiszt ség elfogadására átiratban kérte fel a vegyesdan d á rparancsnokot. Bokor Istvánt megoperálták. Vasárnap terjed' el a hir sportkörökben, hogy Bokor Istvánt. SzAK válogatott kapusát súlyos állapotban a klinikára vitték. A klinikán megállapították, hogv vakWlbánfalmai vannak ós sürgés' műtétre van szükáég A műtét iól sikerült, remélni lehet hotry Bokor rövidesen elhagyhatja a klinikát.