Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

Péntek, 1936. december 1721. DPI MAGYARORSZÁG SÍ SZEGEDI OPERA Dolmány! Ernő: „M'nél előbb meg kell valósiíani a szegedi operaház tervéi, ezzel megoldódna a városi zenekar kérdése is" —i Bárki is vetette fel a gondolatot, a legnagyobb elismerés és köszönet illeti meg érte. Én magam is a legnagyobb örömmel üdvözlöm ezt a tervet, annál is inkább, mert nálunk sajnos, az a helyzet, hogy az országnak egyetlen Operaháza van, amely azonban ném elegendő a sok tehetségnek az elhelyezésére. Kétféle okból is örülök a szegedi elgondolásnak. Először szociális és másodszor művészi szempontból. — Szociális hordereje azért fontos enriek az Operaház-létesítésnek, mert azt a nagyon sok tehetséget, akit ugy énekesben, mint énekesnőben a Zeneművészeti Főiskolánk kitermel, nem tudjuk elhelyezni és igv mód és hely kínálkozna az elhelyezésre és ezeknek a fiataloknak a szárnypróbálgatásukra, ahonnan az Opera a közönség elismerésének tudomásulvétele után félhozhatná Budapestre. — Művészi kérdésben szintén nagy horderejű ügy a szegedi o{>eraház létesítése, mert a Budapesten kivül is fejlődő zenei élet nagy lökést nyerne, ugy, hogy a zenei élet is művészibb fejlődésen menne keresztül. Minél előbb meg kellene ezt operaházat valósitani, az annál jobb, mind a két szempontból, hiszen mind a két város elég nagy ahhoz, hogy ezt anyagilag kibirja. — Természetesen nem wagneri operáknak az előadására gondolok, hanem a könnyebb operák szinrehozatalára célzok, amelyek dallamosságuknál fogva, könnyebben találnak utat a nép széles rétegeihez és igv mindig több és több ember érdeklődésit keltené fel a komoly muzsika iránt. — így megoldódhatna mindjárt a vidéknek a legnehezebb kérdése, a zenekar kérdése is. Főiskolánk minden esztendőben nagyon sok tehetséges hegedűs!, csellistát és fúvós hangszereken játszó művészeket képez ki, akik szintén nem tudnak elhelyezkedni és igazán a legcsekélyebb anyagi ellenszolgáltatásért is boldogan mennék el ilyen vidéki operaházhoz, ahol művészi becsvágyuk kielégülést nyerhetné. így megoldódna a városok saját zenekarának kérdése. Ezt Valahogy ugy képzelem, hogy aztán ezek a zenekarok játszanának az operában, hangversenyeken, templomokban és mindenkor kiegészítő részel lentiének a város zenei életének. — Ennek a lérvnek a megvalósítása szeriniem egyedül a jSénz kérdésén múlik. Ha ézt sikerül íné&térefnteni, illéívé ha rnegfélélo alam Sikerül w a várós t áldozatkészségével méfcfeVMftfthi. fcgy s%iíni áká&Uy'* á fóv Wéresztülvitelértek. A mágaft részéfői a legnagyobb megértéssel és a legteljesebb odaadással állok" a keresztülvitele mellé lerv és ha hozzám fordulnak, mindenkor készségesen állok rendelkezésre. — Bizonyosra veszem, hogy az állam is örömmel fogadja ennek a tervnek megvalósítását, mert hiszen ezáltal az ország művészi életét decentralizálnák. Fleischer llntal a szegedi színházról FI e i scher Antalnak, az Operaház karnagyának szinte felragyog a szeme, mikor a szegedi lehetőségekről beszél: — Olyan állami színházat kell Szegeden csinálni, amely a StadUiche Operhez hasonlít. Persze állami adminisztráció kell hozzá, hogy a tagok nyugdiját élvezzenek és akkor görlicék helyett kóristák lennének, a szólisták pedig más darabokhoz is kitűnő személyzetet adnának. — Nagyszerű lenne a szegedi színházban sgv operaház. A Zeneakadémia csak ugy ontja a tehetségeket zenészekben, szólistákban egyaránt, akik egész csekély gázsiért boldogan mennének Szegedre, ahonnan az Operaház viszont könnyű szerrel szerezné be a pótlást. — Bizonyos, hogy ezzel a tervvel azonnal megoldódna a város! zenekar kérdése is, Ném katonazenészek játszanának az Operaházban. — Természetes, hogy ennek a létrehozása anyagi áldozatot követel. de hiszen Szeged már adott a színháznak bőkezűen, kapott 1* érte művészi nivót, most ha az állam is segítene, lenne az országnak még egy Operaháza, amelyre bizonyosait kulturánk bizonyítása alkalmával büszkén hivatkoznánk. Rszinészepesiilet elnöke a szepeg operaelőadásokról Tihanyi Vilmos, az Országos Színész Egyesület elnöke a következőket mondotta a szegedi színház hivatásáról: — Gyönyörű lenne Szegetlen egy fiókoperaház, mert az egész vidéki színészetre nagy fellendülést jelentene és az utánpótlás szempontjából is teljesén kielégítő lenne, hiszen tizenkét elsőrendű szólistát, karmestereket és a hozzájuk tartozó személyzetet tudná foglalkoztatni. Ugy képze'em, hogyha az állam nem is tudná ezt szubvencionálni, do viszont (? gázsijukat az állam fizetné és u szegedi igazgató rendelkezne velük é> ezek . a tagok teljesirt a szeqzd.i színház r$ndeU-scéjére inának. SEóUsmónáás, íiogy a gyakorlat feöo. az embert mesterré. Így lóg alább rögtön látni lehette, ki állja m?g a színpadon is a helyét, ki mutatkozik tehetségasnek és aki a nagyon hozzáérhető és nagyon kritikus szegedi közönség előtt sikert uralott, azt nyugodtan hozhatnák feí az Operaház színpadára. — Ezzel azután meg is oldódna a szegedi színház operamüsora, mert most csak egy Faustol, egy Trubadurt, vagy egy Toscat lehet beállítani, inig akkor egészen uj és önálló műsort adhatna a szegedi színház. Akkor nem egy előadásért kellene betanulni a szerepeket, mert hiszen a szegedi operaház tagjai akkor indulnának neki pályájuknak és természetes, hogy nemcsak Szegedéit bővitenék repertoárjukat. — Most, sajnos, a szegedi színház nagyobbrészt olyan operákat kénytelen műsorra tözni, amelyekre könnyen kap szereplöt. Akkor is csak egy-kél nevet tud megfizetni. Természebesen a magam részéről a legnagyobb őrömmel és a rendelkezésemre álló minden eszközael támogatnám a szegedi opeflaház létesítésének gondolatát. Párisi szezon Páris, karácsony előtt. Reggel óta esik az eső; igazi párisi eső. Reggel finom tűhegyekkel szurkálja az arcot, az asszonyok selyemharisnyás lábszáralt, délfelé forgataggá kavarja a szél; délután ferde vonalban ostorozza a kövezetet és est<: végül megnyílnak az ég összes csatornái, robogó árvíz paskolja a kövezetet, a Metró szája megtelik menekültekkel.., A naptár ama kevés könyvek közé tartozik, amelyek nem hazudnak. Egy pillantás meggyőz, arról, hogy nem tévedek: tényleg decemberben vagyunk. Karácsony a küszöbön áll, rázza fehér szakállát, de a hó másutt esik... A párisi szezónt nem zavarják tempójában sem az !<W, sem az események. Színházi bemutatók, „meztelen" revük, szenzációs mozldarabok, az angol király-szerelem regénye, az uj király, a milliomos parfümgyáros Goty műkincseinek árverése — Lagilllére festménye, a „A szép strassburg! asszony'' egymaga 1,728 050 frankért kelt el —, a spányol háböru, a falragaszok, a politikai meetingek, Rembrandt festményeinek kiállítása, a magyar Kállay (aki most „Ga lais"-nak hívja magát) láthatatlanná tevő sugarai, a „Katarinák" a huszonöt éves, pártában maradt leányok királynőjének megválasztása, .Trisépbinn Baker Ismét éjjeli mulatót nyitott, amelynek neve „Chez Josephine Baker*' —, égy-égy hollywoodi moziesillag snhan át közbeu Páris égén, a hagy charmoz halála, aki itt nemzeti hős, ngy, mint Lindberg Amerikában —, a sztrájkok, a képviselőház ülései, aho! a közönség tódul az ülésekhez, a sajtótörvény uj tervezetévitáihoz... Valahol a „milien" emberei leszámolnak egymással, valahol a Montmartre mélyén (mintha egy premierről volna szó . . .), ahol még él a rortiahtika, a vendetta . . . Louise Ilerniin. aki tizenöt éve fekszik, félig bénultan matrácsirjában s akinek Ba.ndlaire „Fleurs du neat"-jálio/ készült nagyszerű illusztrációját épp most lehet látni a „Petit Palais"-ban, megnyerte „Stangs" cimü könyvével a Femma Irodalmi diját, Goncornték a huszonhat éves Van der Mfcrsihct Válasz tótták (délfti színek, hollandi malmok hátterén játszódik le emberi szivek véres tragédiája; poéta irása éz á könyv, amelynek cime: „l/empreuite dn ©ieu."j Színes kaleidoszkóp, csillogó kövecskék szédi'ö forgataga a párisi szezón. S bár most van tetőpontján, bár karácsony se mult még el s a n.i£\ áruházak kirakatai előtt tolongnak a nagy és kisgyermekek, — a „haute contura" — kedvem volna ugy fordítani: a divat magas iskolája, titko^ rejtekeiben már a multté a téli szezón. Akár kez dőd&eük a tél! modellek kiárusítása s A műhelyek ben már me.gkenítrtiílt4fc á UViszi és nyári di Vat fo^ertáif és Színéiig üé t/ft ínég csWk á benfénteséÜ i kíVátaWk móg 'UWnt sem tudnak «la. (Egy-ágy sí.ilmákalap tűnik fel ittott, de egy fecske nem csinál tavaszt.) But'tn írén