Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

Oa = ü t L M rt Ci » A K (; K S í A l) Pentek^^o^eceívuje^^x S/egeden meg lenne ni Operaház, akkor a szeged! hozzáértő közönség retortáján keresztül kerülhet­nének Budapestre azok, akiknek tehetségét Szege­di elismerték. — Én magam tudom legjobban értékelni a sze­gedi Operaház jelentőségét, mert hiszen tizen­egy évvel ezelőtt Szegedre kerültem mint kezdő és Szégedeh fejlődtem atzú, ami ma vhgyok, A szegedi operaegyütles jó iskola volt részemre, meri Szegedről mindjárt külföldre szerződtettek és onnan hozott haza az Operaház. Csak örömmel és lelkesedéssel tudom üd\'fízölni nzt a gondolatot és azt az akaratot, amely a hozzáértő szegcdi kö­zönség számára Szegeden Ojteraházat akar létesíteni. Qdry árpád: — Természetes, hogy kitűnő gondo­latnak tartom azt, hogy a szegedi szin­házból végre valahára Nemzeti Szín­ház legyen. Szeged városa ezt már régen megérdemelte. A szegedi közönség mindenkor ott állt a színé­szek oldala mellett, elismerésével buzdította pá­lcájukon előre őket és a legkevesebb az, hogy ennek, a nagykultúrája alföldi Városnak olyan formában ad az állam elismerést, hogy színhá­zát megfelelő szubvencióval á lami színházzá deklarálja. — Ezt « szubvenciót viszont ugy képzelem el, hogy nern mentte a mostani állami színházak ro­\á-ára, hanem erre a célra külön tételt állíta­nának be a költségvetésbe és akkor, amikor a parlamentben a költségvetést tárgyal ják, át egész ország közönsége odafigyelne a tárgyalás folya­mán S/egedre, amely eddig is — legutóbb a szabadtéri játékok Világ­hírre szert tett rendezésélvéi — maga felé irámilolta nemcsak az ország, h;mem a külföld figyelmét is. — Nagyon üdvös dolognak tarlom a szegedi s'zinhá/uak állammi színházzá való élölépte lését azért is, mert ha ez megtörténik, ugy az állam­nak nagyobb gondja lenit« erre a szinházra, bizonvos fokig igyekezne vele rendelkezni, ami­ből m<Yfint csak a színészekre válna előny. — Minden alkalmat meg k dl ragadni, bogv a nagyon szomorú sorsban lévő vidéki színésze­ten valamilyen formában segíteni lehes-en. E:t a szegedi gondolatot kitűnőnek tar­lom és nem győzöm eléggé hangsú­lyozni, hogy megvalósításáért az erre illetékeseknek mindent et ke't követni. Nagy György: Rang és szubvenció — Igazáti őszintén meghat, l>dgy annyi év u'áti még akad válaki Szegeden, akinek szerény személyein eszélve jut. S igazán megtisztelő, hogy egy ilven, bizonyára az egész várost érdeklő komoly kérdésbem az én véleményemet is meg­kérdezik. — Igenis rangot és szubvenciót kell adni a szegedi színháznak. Csakhogy ezt a kettőt nem ugyanazon a helyen osztogatják. Szubvenciót ad­jon a váios, vagy ami még szebb voliyi és mél­tóbb is, az állam. S/.egcd színháza megérdemelné. Hangot a/onban ne várjon a színház Be a vá­rostól, se az államtól. Ezt önmagának kell meg­crrPziii.e. Jó színészek, jő előadások, ennél szebb rangja nem lehet színháznak. — Ezt viszont szubvenció flíbll nehéz meg­csinálni. Különösen nehéz ma. TIÉ. különösen nehéz Sregedeú. Mert esetleg ¡ízti^vénció helyett az is jó lenne, hogv a közönség sStitosse a színhá­zat. Ha a hivatalok útvesztőjében valahol el« akadna a w^erli színház rangjának és szubven­ciójának ügye. nem k?Jl téíni Oak akarni kell: akkor mi*<wi rémttw» le**. Zilahi Irén: Szegeden íudni kell ... — Fiatalon és üde-szőkén uralja Zllahy írén a Kamaraszínház szinpadát. ' — Szegedről, a szegedi színházról mindig szí­vesen beszélek — mondotta —, mert Szeged is egyik állomása volt életemnek. Szerintem a szege­di színházat ha kivinnék Párisba, a Boulevardra, ott is, a párisi fogalmak szerint is első helyen ál­lana nemcsak az épület és nézőtér, monumentalitá­sa miatt, hanem bizonyára ehhez az épületi arányok­hoz hozzátartozik a társulat összetételének fiivója is és ezzel vívná ki a maga részére az első he­lyet. — A szegedi közönség — visszaemlékszem az ottani szerződésemre — nem türi a tiivótlan elő­adásokat. Szegeden tudni kell, aki a szegedi kö­zönség elé kilép, annak tehetségesnek kell lenni. — Az Ilyen színház méltó az elsőbb­rendit ségre, joga van a más színházat kögfltti elsőbbségre és a biilónh elM­rálásra, a nagyobb gondoskodásra — Szeged óta megjártam Párisi és mondhatom, Párisban ts nagyon sokszor visszagondoltam a szegedi szinházra, a Tiszapartra és ott éreztem csak igazán a szegedi beteljesülést: — Aki a Tisza Vizét issza... Viola Margit: „Szeged m^r elég színészt arfnfí az orszApnak és Budapestnek" Viola Margit, a szegedi szinház éveken át volt kitűnő primadonnája írja a Délmagvar­órszágnak a szegedi színházról: — Az a hosszú idő, amit Szegeden töltöt­tem ,azt bizonyítja, hogy a szegedi színházai és a szegedi közönséget nagyon sokra becsü­löm és igy természetes, hogy a szegedi Nem­zeti Szinház gondolata nagyon tetszik nekem és jóleső érzés lesz részemre is, aki valaha an­nak a színháznak tagja voltam, ha valóra vá­lik. Szegeden mindig többet igyekeztek és töb­bet produkáltak, mint más városban. Ez ért­hető is, mert hiszen Szeged bár az ország má­sodik városa lakosságra nézve, művészi érté­kelés szempontjából Budapesttel bátran kiáll­ja a versenyt. — Természetes, ha Nemzeti Szinház lesz Szegeden, fokozottabb gondoskodás maga után vonja az állam felügyelété!, amelyhez az ál­lantnak csak akkor lesz joga. ha áldoz is a szegedi szinházra. Ez az áldozat pedig kitűnő befektetés lesz. mert Szeged eddig is éppen elég színészt és színésznőt adott a fővárosnak, ezttlán bizonyosan még többet fog adni, illetve a szegedi Nemzeti Színháznak vagy a pesti Nemzeti Színháznak tagja lenni, nem jelent majd nivóbeli különbséget. »Hathatós állami támoqatást ?« A müvész-kávéliázban újságok reri?etébe te­metkezik á magyar színpadnak az a kiváló ala­kító szinésié, akit flnrsánvi Rezső néxeri hirdet minden esté a színlap. Mindené a színház és szinte felcsillan a szeme, mikor a szegedi síin­házról esik szó, mert Szegedet mint várost sze­reti, kultúráját magas fokra értékeli és csak azon csorlálkozik, hogy abjjan a városban, ahol olyan sok intelligens ember él. miért álí a szinház más károsok színházával egyforma nivón? — Mert 140.000 lakom város — folytatja el­mélkedését Harsányi — a világ minden tájékán, tehát. Szegeden is feltétlen rendelkezik azzal a kőzönség-rezervolrral, amely jó, korszerű értfl­leoaken vett színházat nemcsak eltartani, hanem ajjnak világvárosi fluk'uüáíét is biztofeifcai tudja. — Elgondolásom szar int rna már nem élet­képes ár. á rendszer, amely hétfőn János vitézt. kedden Hamletet, szerdán a Sárga csikót és csü­törtökön Szökik az asszonyt játsza. Ahhoz tehát, hogy a szinház életszükségletté váljon, anyagi vonatkozásban is prosperáljon, mindenekelőtt kiküszöbölendő ez a vegyes műsor. — Szerény nézetem szerint azt a tipusn szín­házat Szegednek kötelessége lenne m-g terem fe­ni. Ez pefsZe a kezdet kezdetén hathatós ál'ami 'ámogatás nélkül majd­nem elképzelhetetlen. — A cél, amely Magyarország kultu­rális életének decentralizd ása szem­pontjából felmérhetetlen je'éntőségü, csak egy módon közelíthető meg. Az összes érzelmi és atyafiságos megalku­vások sutbavetésével, a szándék gyakor­lati mcgi'alósitásával, a leggondosab­ban szeleteld't művészi tényezők sorom­póba állításával kell a szegedi szinház belső megújhodását megteremteni. — El se tudom képzelni, hogy a hivatalos fórumok 11c nyújtsanak egy komolyan megla­pozott élgóndoashőz liaí'iatós segítséget, do fliíilt­csak tanácsokkal és buzdítások formájában, ha­nem hathatós anyagi támogatással is. Nétn pró­fécia az, hogy a színházlátogató közönség szatn — ha a kor színvonalán á.ló színházat csinál­nak — sokszorosan emelkedni fog. Mert a szitl­ház ötezer óv óta életszükséglet, de mindig a kor igényeinek színvonalán k-»ll állnia! Mlíam, város és megye Dr. GALAMB SANDOB, a Színművészeti Akadémia tanára, aki Buda­pestre való távozása előtt több évig tagja volt a szegedi szinügyi bizottságnak, a következő­ket mondja: — A magam részéről a leghelyesebbnek tar­tanám a házi kezeléshez való visszatérést, mert ez megmutatta azt a közelmúltban, hogy anya­gi felkészültség mellett művészit és maradan­dót lehet alkotni. Ha végigtekintünk a magyar színészet múltján, mindjárt hiegállafúthatjuk, hogy nem volt kezdetben mindjárt Nemzeti Szinház. hanem előbb vármegyei szinház volt, mert a vármegye tartotta el a budapesti szí­nészetet. — Ugy képzelem el, hogy közületek tartsák el a színházat, illetve a közületek hozza-nak áldo­zatot a szinház magasabb nívójáért. — Aü állam, a város, a megye hozza meg a maga egyéni áldozatát a művészet érdekében és ha ez a három közület meghozza a maga anya­gi áldozatát, akkor párosulva a közön­ség áldozatkészségével, egészen bizonyos, hogy Szeged városa olyan magas nivóju színházat, tarthál, amilyet az az egyetemi várós mágas^ kultúrájánál fogva megérdemel. —» Egészen bizonyos, hogy nyilatkozatomnak az a része, amely a házikezelés mellett szól, so­kaknak nem fog tetszeni, de én mégis e mellé a gondolat mellé kötöm le magamat, mert hi­szen azt a nmlthan lehetett látni, hogy a házi­kézélésés szinház olyán kitűnő előadásokat és ólyan nagyszerű színészeket hozott össze a sze­gedi deszkákon, hogy a szegedi színház elő­adását teljesen ¿¿frároei nívón ¿Uótlak ¿<? & akkóíi SziÉé$2ék iáváfésjíe Pia íz élőkelő fő­városi színházak ószlópós tag>i.

Next

/
Thumbnails
Contents