Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

DeLMAGYARORSZÁG Péntek, 1936. december 25. testparancsnokság és a városban állandóan mintegy hat-hétezer főnyi katonaság állomá­sozott. A nagyszebeni németnyelvű színház minden évben tiz hónapos tel jes szezont tartott, sőt ezen a tiz hónapos szezonon kivül rendsze­rint volt még külön operaszezon is. Egy teljes hónapig csak operaelőadások voltak a szebeni színházban, amely mindig jól ment, közönség mindig volt és megtöltötte a nézőteret. — Szeged az ország második városa, lakó­fainak száma több, mint 140.000, ebből közel százezer lakik a város belterületén. Mégis csak egyetlen színháza van és az sem megy, ahogy kellene. Ezt a tünetet magával a gazdasági helyzettel, a szegénységgel nem lehet magya­rázni. Itt mélyebben fekvő okok rejtőzhetnek és én az eddigi tapasztalataim alapján ugy vé­lem, hogy a hiba elsősorban a közönségben rej­lik. Nem szükséglete a színház, de még a mozi sem. Nem lehet azt mondani, hogy itt nem len­ne színházi közönségnek való anyag, hiszen Szeged egyetemi város, iskolavá­ros, óriási tanári kar él és dolgozik Szegeden, amely ezenfelül székhe­lye a vegvesdandárparaiicsnekság­nak, az Ítélőtáblának, van törvény­széke, járásbírósága, pénzügyigaz­gatósága és egész sereg más, nagy tiszlviselölétszámmal dolgozó álla­mi hivatala, magánvállalata. Min­den színház a fixfizetésü, biztos­"" jövedelmű rétegekből rekrutálja a maga közönségét. Szegeden meg van ez a réteg és síinházi közön­ség még sínes. — Hibának tartom, hogy a szegedi sjinház rövidre szabja a szezonját, pedig Szegednek joga lenne a teljes szezonra, ugyanolyanra, mint amilyen szezont a budapesti nagy színhá­zak tartanak. — Feltétlenül helyeslek minden olyan mozgalmat, amely a szegedi színház megerősítését, nívójának emelését célozza, az államsegélyt akkor tartom indokoltnak, ha az a színház nívójának emelését vonná maga után. — A szegedi színháznak kell betöltenie azt a szerepet, amit hajdan a kolozsvári nemzeti szín­ház betöltött. Erre predesztinálná az a körül­mény, hogy Szegeden kapott hajlékot a Kolozs­várról elűzött egyetem és igy Szeged mintegy szellemi örököse Erdély idegen impérium alá került fővárosának. Ez az örökség pedig köte­lezettségeket is hárít ránk, nem csak a haté­ságra, hanem a város közönségére is. Nem sza­bad és nem lehet nagyarányú családi vacsorák rendezésével kiélnünk életenergiánkat. Vannak magasabbrendü, nemesebb célok is. Ezeknek a szolgálatába kell szegődnünk. Szeged zenei élete A zene fanatikus híve vagyok. A vallásos ság, az Isten szeretetének boldogító és fensé­ges érzelmen kivül nem ismerek más oly tiszta élményt s élvezetet H földön, mint ami­, Kent a zene nyújt. Lelket, testet magával ra­gad s üdit, minden ideget hatalmába ejt, szín, tartalom s forma tekintetében a legtö­kéletesebb művészet, összefoglalja a multat, a jövőt, aggódást (h reményi, .) büntető, szin • pompás, csillogó és drámai életet s a pillanat mozgását, rebbenéxét. A gyors tett, a hirtelen fellohbanás s a gondolat villámgyorsasága ép­penugy tárgya, mint a tétova tekintet és ha­llózás bizonytalansága. Kifejezésre talál benne a hatalom, az erő s minden életbelj megnyi­latkozás és momentum, amely valami külső jellel elárulja vagy revelálja magát. Építészet­ijén, festészetben, s szobrászatban ós tanul­mányban nyomait mindenütt követhetjük s leitaláljuk, mert hang nélkül nincs élet s harmónia nélkül nincs semmiféle tudás és művészet. A zene révén szabadul fel a lélek a mindennapi élet nyűge alól, hogy az élet ama i»zép benyomásait befogadja, amelyeknek ön­magunk átadása oly végtelen jóleső érzés. Hol született, honnan eredt — kereső tekin­tetünk a zene első nyomaira elveszített para­dicsomunk otthonában lel. Az ősember, vagy N/ebb kifejezéssel az első ember, a zenei han­K<>k fenséges megszólalása között látja és hall­ja az élet szépségét s a körülölte zengő é|et mndárdalaiban éli át az érzések sokféle meg­nyilatkozását. S tragédiánk induló utján a Itibb jövőbe velell reményen kivül a zene volt ŰZ ember leghűbb vigasztalója és legerősebb lámasza, amint ma is a fájdalom legjobb le­vezetője s a szenvedés legigazabb csillapítója. Hűséges élettársát meg Is becsülte az ember s idillikus boldogságának kifejezője és érié­keltetője mindig a zene volt. A rohanó élet árjánál, ha pár pillanatra megállunk, nincs nagyobb jótevőnk a zenénél. Kz az uj evangélium, amelynek vallásában - éhezőiében leolvad emberekről minden ;tv$l*s||ó különbség peiv. fsing, kor. miftjíáf * nem i»9ri»d 9M3 mint 3 zép «Ivettében elmerülő ember. t;:lfttep) «fyik lagfe|ejthetetlenebb élménye, amikor az emlegetett béke aranykorában f'iir>k«i(-/elobim e«v közel hélszáiituau fúvó­zenekar tói hallottam Berlioz Rákóczi átiratát. A zenepavillon körül negyvenezer ember to­longott, amelyen a gyújtó zene óriási hatását láttam. Külföldi utaim egyikén sem voltam annyira büszke magyar voltomra, mint ez al ­kálómmal, amelynek dicséretét ez a hétszáz kürt zengte a zene nyelvén talán hatszoros megismétlésben és szűnni nem akaró lelkese­dés közepette. Nem banális frázis, ha azt állitom, hogy a magyar név világhíressé tételében a rádión át ismert és élvezett magyar zenének nagy ré­sze van. Felemelő annak még csak elgondolása is hogy ellenségeink tekintélyes része a ma­gyar ?ene hangjai mellett felejti buját, a Liszt-rapszódiák mellett üdül és lelkesedik s legszebb lelkiszükségletének kielégítését a magyar sziv s a magyar szellem merengő, vagy tüzes ritmusa mellett kell keresnie és fel­találnia. A magyar kultura e nagy tolmácsolójával szemben minden magyar embernek és magyar városnak hálásnak kell lennie. Ezért tartom valamely magyar város kultúrájá­nak fokmérőjeként a zenei élet fejlettségét. Szeged nevével összeforrott az ország má­íodik városának az elnevezése. Ez a név azonban nemcsak a numerikus fejlődéstartal­mi nagyságát foglalja magában, hanem vala­mi szellemi többletre való törekvést is. amely­nek külső tulajdonságokkal való megnyilvá­nulásban mindjárt az ország fővárosa után következik. Mondannuk sem kell. hogy a zenei élet ele­vensége művészi tartalmával és szereplőinek nagy nevével e kulturális többlet nyilvánvaló jele. Ennek az elevenségnek megteremtése azonban áldozatot kíván a várostól egyetem­legesen » annak közönségétől külön-külön. 4 hivatalos városnak mnél bő­kezűbb adományával kel| lehető­vé tennie a zenei élet fejlődését A zenede fenntartásával nem merül ki tel­jesen e?en kötelessége. A Filharmóniának adott segítség csekélysége se moldja fel még e nemes kötelesség intenzivebb lerovásának adója alól. A zenei élet városi támogatásának Összege pem lehet kisebb a sportra szánt se­gélynek összegénél. Az anyagi támogatásnak minden téren meg kell nyilatkoznia a morá­lis segítés és méltánylás jelentős erejével. A szegedi zenei kultúra nem csupán a Har­mónia és Filharmónia magánügye. S ha ezek lelkes tervezésükkel s áldozatos munkájukkal a siker biztosításának rájuk eső részét dicsé­retet érdemlően elvégzik, a siker megteremté­sének anyagi áldozattal való megvalósításá­ban a város minden intelligens lakosának osz­toznia kell. Ezen kél tényező harmonikus mű­ködése fog olyan zenei életet biztosítani Sze­gednek, amely a város emlegetett rangsorának minden tekintetben megfelelő lesz. Amig azonban e nemes kötelesség teljesíté­sének adójával egész társadalmi rétegek ma­radnak hátralékban, vagy csak nagyon is kis számban való képviseltetésük által járulnak a zenei élet tengésének fenntartásához, addig nem beszélhetünk Szeged zenei életéről általánosságban, hanem csak annak a zárt körnek zenei életéről, amelynek a zene igazi kultura is életigénye gyakorlásában és pártolásában egyaránt. Ezt legjobban bizonyítja az a körül­mény, hogy zenei eletünk kirakataiban, a hangversenyeken, mindig ezeket az intim kor tagjait látjuk, akik a zenekultúrának nemcsak dicsérői és kivételes ünnepi megcsodáló!, ha­nem áldozatkész adótizetői is. Nem válik dicséretére városunk zenei ele­tének, hogy egyes hangversenyek közönségé­nek nagy, túlnyomó része az iskolák növen­dékeinek sorából filléres árakon toborzódik össze s még ilyen körülmények mellett is üres a terem egyharmada. A túlfokozott igények zenei eletünk jelen körülményei között teljes kielégítést nyernek hangversenyeinken. Ez sem szolgálhat tehát a nagyobbfoku támogatás megtagadására- Hang­versenyeinken a világvárosi hangversenyek nagy művészei szerepelnek s ídehozatalukkal, különösen a Harmónia, nagy anyagi áldozato­kat hoz s nem ritkán, mint legutóbb Gina Cig­na estjén a ráfizetés rizikójával. Ezt az esetet sem szabad elhallgatnunk, mert ennek hangoz­tatása sürgetőbbé teszi s a noblesse obiige rangjára emeli zenei életünk ezen agilis szer­vének minden esetben való segítését. Ennek fenntartása és segítése a köz érdeke, ha nem akar leesni városunk kulturszintjéről a kisvárosok szintjére. Zenei életünk értékél nem kis mér­tékben emelik városi színházunk operaelőadásai. amelyek ezidényben a közönség rokonszenves támogatásának örvendenek s tevékeny igaz­gató részéről anyagi áldozatot nem kivannak. A zenék zenéje, a kamarazene sok szalonnak dédelgetett kedvence, ennek eredményei azon­ban innen nem nőnek ki a nyilvánosság élve­zetére s igv nem is szolgálnak zenei kultu­ránk külső érdekének illusztrálására. Dalárdáink működéséről kellene még szót ejtenünk. Tartalmi és vezetési érték tekinteté­ben e téren semmi panaszunk sem lehet. Lel­kes a buzgóság s a vezetés egyaránt. Sikerűk kétségtelen minden szereplésüknél., de az erköl­csi siker dicséretét itt sem követi az anyagi siker valósága Reményeinket azonban nem adi"' fel, hogy a jövőben itt mindenki tuflnl log,a és lerója tartozását a város ?enej életével szem­ben­Dl- Lukátf. József. Elegáns estélyi és báli olcsó Coium!ilM3R, 0 Kárász u. 13. (TríMMIzl

Next

/
Thumbnails
Contents