Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)
1936-12-25 / 303. szám
DeLMAGYARORSZÁG Péntek, 1936. december 25. testparancsnokság és a városban állandóan mintegy hat-hétezer főnyi katonaság állomásozott. A nagyszebeni németnyelvű színház minden évben tiz hónapos tel jes szezont tartott, sőt ezen a tiz hónapos szezonon kivül rendszerint volt még külön operaszezon is. Egy teljes hónapig csak operaelőadások voltak a szebeni színházban, amely mindig jól ment, közönség mindig volt és megtöltötte a nézőteret. — Szeged az ország második városa, lakófainak száma több, mint 140.000, ebből közel százezer lakik a város belterületén. Mégis csak egyetlen színháza van és az sem megy, ahogy kellene. Ezt a tünetet magával a gazdasági helyzettel, a szegénységgel nem lehet magyarázni. Itt mélyebben fekvő okok rejtőzhetnek és én az eddigi tapasztalataim alapján ugy vélem, hogy a hiba elsősorban a közönségben rejlik. Nem szükséglete a színház, de még a mozi sem. Nem lehet azt mondani, hogy itt nem lenne színházi közönségnek való anyag, hiszen Szeged egyetemi város, iskolaváros, óriási tanári kar él és dolgozik Szegeden, amely ezenfelül székhelye a vegvesdandárparaiicsnekságnak, az Ítélőtáblának, van törvényszéke, járásbírósága, pénzügyigazgatósága és egész sereg más, nagy tiszlviselölétszámmal dolgozó állami hivatala, magánvállalata. Minden színház a fixfizetésü, biztos"" jövedelmű rétegekből rekrutálja a maga közönségét. Szegeden meg van ez a réteg és síinházi közönség még sínes. — Hibának tartom, hogy a szegedi sjinház rövidre szabja a szezonját, pedig Szegednek joga lenne a teljes szezonra, ugyanolyanra, mint amilyen szezont a budapesti nagy színházak tartanak. — Feltétlenül helyeslek minden olyan mozgalmat, amely a szegedi színház megerősítését, nívójának emelését célozza, az államsegélyt akkor tartom indokoltnak, ha az a színház nívójának emelését vonná maga után. — A szegedi színháznak kell betöltenie azt a szerepet, amit hajdan a kolozsvári nemzeti színház betöltött. Erre predesztinálná az a körülmény, hogy Szegeden kapott hajlékot a Kolozsvárról elűzött egyetem és igy Szeged mintegy szellemi örököse Erdély idegen impérium alá került fővárosának. Ez az örökség pedig kötelezettségeket is hárít ránk, nem csak a hatéságra, hanem a város közönségére is. Nem szabad és nem lehet nagyarányú családi vacsorák rendezésével kiélnünk életenergiánkat. Vannak magasabbrendü, nemesebb célok is. Ezeknek a szolgálatába kell szegődnünk. Szeged zenei élete A zene fanatikus híve vagyok. A vallásos ság, az Isten szeretetének boldogító és fenséges érzelmen kivül nem ismerek más oly tiszta élményt s élvezetet H földön, mint ami, Kent a zene nyújt. Lelket, testet magával ragad s üdit, minden ideget hatalmába ejt, szín, tartalom s forma tekintetében a legtökéletesebb művészet, összefoglalja a multat, a jövőt, aggódást (h reményi, .) büntető, szin • pompás, csillogó és drámai életet s a pillanat mozgását, rebbenéxét. A gyors tett, a hirtelen fellohbanás s a gondolat villámgyorsasága éppenugy tárgya, mint a tétova tekintet és hallózás bizonytalansága. Kifejezésre talál benne a hatalom, az erő s minden életbelj megnyilatkozás és momentum, amely valami külső jellel elárulja vagy revelálja magát. Építészetijén, festészetben, s szobrászatban ós tanulmányban nyomait mindenütt követhetjük s leitaláljuk, mert hang nélkül nincs élet s harmónia nélkül nincs semmiféle tudás és művészet. A zene révén szabadul fel a lélek a mindennapi élet nyűge alól, hogy az élet ama i»zép benyomásait befogadja, amelyeknek önmagunk átadása oly végtelen jóleső érzés. Hol született, honnan eredt — kereső tekintetünk a zene első nyomaira elveszített paradicsomunk otthonában lel. Az ősember, vagy N/ebb kifejezéssel az első ember, a zenei hanK<>k fenséges megszólalása között látja és hallja az élet szépségét s a körülölte zengő é|et mndárdalaiban éli át az érzések sokféle megnyilatkozását. S tragédiánk induló utján a Itibb jövőbe velell reményen kivül a zene volt ŰZ ember leghűbb vigasztalója és legerősebb lámasza, amint ma is a fájdalom legjobb levezetője s a szenvedés legigazabb csillapítója. Hűséges élettársát meg Is becsülte az ember s idillikus boldogságának kifejezője és ériékeltetője mindig a zene volt. A rohanó élet árjánál, ha pár pillanatra megállunk, nincs nagyobb jótevőnk a zenénél. Kz az uj evangélium, amelynek vallásában - éhezőiében leolvad emberekről minden ;tv$l*s||ó különbség peiv. fsing, kor. miftjíáf * nem i»9ri»d 9M3 mint 3 zép «Ivettében elmerülő ember. t;:lfttep) «fyik lagfe|ejthetetlenebb élménye, amikor az emlegetett béke aranykorában f'iir>k«i(-/elobim e«v közel hélszáiituau fúvózenekar tói hallottam Berlioz Rákóczi átiratát. A zenepavillon körül negyvenezer ember tolongott, amelyen a gyújtó zene óriási hatását láttam. Külföldi utaim egyikén sem voltam annyira büszke magyar voltomra, mint ez al kálómmal, amelynek dicséretét ez a hétszáz kürt zengte a zene nyelvén talán hatszoros megismétlésben és szűnni nem akaró lelkesedés közepette. Nem banális frázis, ha azt állitom, hogy a magyar név világhíressé tételében a rádión át ismert és élvezett magyar zenének nagy része van. Felemelő annak még csak elgondolása is hogy ellenségeink tekintélyes része a magyar ?ene hangjai mellett felejti buját, a Liszt-rapszódiák mellett üdül és lelkesedik s legszebb lelkiszükségletének kielégítését a magyar sziv s a magyar szellem merengő, vagy tüzes ritmusa mellett kell keresnie és feltalálnia. A magyar kultura e nagy tolmácsolójával szemben minden magyar embernek és magyar városnak hálásnak kell lennie. Ezért tartom valamely magyar város kultúrájának fokmérőjeként a zenei élet fejlettségét. Szeged nevével összeforrott az ország máíodik városának az elnevezése. Ez a név azonban nemcsak a numerikus fejlődéstartalmi nagyságát foglalja magában, hanem valami szellemi többletre való törekvést is. amelynek külső tulajdonságokkal való megnyilvánulásban mindjárt az ország fővárosa után következik. Mondannuk sem kell. hogy a zenei élet elevensége művészi tartalmával és szereplőinek nagy nevével e kulturális többlet nyilvánvaló jele. Ennek az elevenségnek megteremtése azonban áldozatot kíván a várostól egyetemlegesen » annak közönségétől külön-külön. 4 hivatalos városnak mnél bőkezűbb adományával kel| lehetővé tennie a zenei élet fejlődését A zenede fenntartásával nem merül ki teljesen e?en kötelessége. A Filharmóniának adott segítség csekélysége se moldja fel még e nemes kötelesség intenzivebb lerovásának adója alól. A zenei élet városi támogatásának Összege pem lehet kisebb a sportra szánt segélynek összegénél. Az anyagi támogatásnak minden téren meg kell nyilatkoznia a morális segítés és méltánylás jelentős erejével. A szegedi zenei kultúra nem csupán a Harmónia és Filharmónia magánügye. S ha ezek lelkes tervezésükkel s áldozatos munkájukkal a siker biztosításának rájuk eső részét dicséretet érdemlően elvégzik, a siker megteremtésének anyagi áldozattal való megvalósításában a város minden intelligens lakosának osztoznia kell. Ezen kél tényező harmonikus működése fog olyan zenei életet biztosítani Szegednek, amely a város emlegetett rangsorának minden tekintetben megfelelő lesz. Amig azonban e nemes kötelesség teljesítésének adójával egész társadalmi rétegek maradnak hátralékban, vagy csak nagyon is kis számban való képviseltetésük által járulnak a zenei élet tengésének fenntartásához, addig nem beszélhetünk Szeged zenei életéről általánosságban, hanem csak annak a zárt körnek zenei életéről, amelynek a zene igazi kultura is életigénye gyakorlásában és pártolásában egyaránt. Ezt legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy zenei eletünk kirakataiban, a hangversenyeken, mindig ezeket az intim kor tagjait látjuk, akik a zenekultúrának nemcsak dicsérői és kivételes ünnepi megcsodáló!, hanem áldozatkész adótizetői is. Nem válik dicséretére városunk zenei eletének, hogy egyes hangversenyek közönségének nagy, túlnyomó része az iskolák növendékeinek sorából filléres árakon toborzódik össze s még ilyen körülmények mellett is üres a terem egyharmada. A túlfokozott igények zenei eletünk jelen körülményei között teljes kielégítést nyernek hangversenyeinken. Ez sem szolgálhat tehát a nagyobbfoku támogatás megtagadására- Hangversenyeinken a világvárosi hangversenyek nagy művészei szerepelnek s ídehozatalukkal, különösen a Harmónia, nagy anyagi áldozatokat hoz s nem ritkán, mint legutóbb Gina Cigna estjén a ráfizetés rizikójával. Ezt az esetet sem szabad elhallgatnunk, mert ennek hangoztatása sürgetőbbé teszi s a noblesse obiige rangjára emeli zenei életünk ezen agilis szervének minden esetben való segítését. Ennek fenntartása és segítése a köz érdeke, ha nem akar leesni városunk kulturszintjéről a kisvárosok szintjére. Zenei életünk értékél nem kis mértékben emelik városi színházunk operaelőadásai. amelyek ezidényben a közönség rokonszenves támogatásának örvendenek s tevékeny igazgató részéről anyagi áldozatot nem kivannak. A zenék zenéje, a kamarazene sok szalonnak dédelgetett kedvence, ennek eredményei azonban innen nem nőnek ki a nyilvánosság élvezetére s igv nem is szolgálnak zenei kulturánk külső érdekének illusztrálására. Dalárdáink működéséről kellene még szót ejtenünk. Tartalmi és vezetési érték tekintetében e téren semmi panaszunk sem lehet. Lelkes a buzgóság s a vezetés egyaránt. Sikerűk kétségtelen minden szereplésüknél., de az erkölcsi siker dicséretét itt sem követi az anyagi siker valósága Reményeinket azonban nem adi"' fel, hogy a jövőben itt mindenki tuflnl log,a és lerója tartozását a város ?enej életével szembenDl- Lukátf. József. Elegáns estélyi és báli olcsó Coium!ilM3R, 0 Kárász u. 13. (TríMMIzl