Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

Péntek. I930. december 25. OELMAGYARORSZÄG A premierek hölgyei kritikát mondanak a színházról (A Délmagyarország munkatársától.) Kérdést intéztünk a szegedi premierek állandó látogatóihoz a színházról. Egész évben a kritikusok mondják meg a véleményükét a színházról; és ezzel átadjuk a szót a közönségnek; hadd mondják el most azok a véleményüket, akik szintén szeretik a színházat és akik állandó figyelemmel kiséiik működését. Dr. vitéz IMECS GYÖRGYNÉ: — A szegődi színház nagy iparkodással és buzgósággal dolgozik a kulhira érdekében. Tagadhatatlan, hogy ngy az igazgató, mint a társulat hatalmas munkát végez. A pesti direktornak és a pesti színésznek a vidéki kollégáikhoz képest igazán könnyű dolga van. Ez a munka és ez a tempó valóban csodálatraméltó. He — hiszen ilyen munkatempóban nem is csodálatos —, ha komolyabb fajsúlyú, nehezebb darabok nem kerülnek eléggé csiszolt előadásban a közönség elé. E^ért nem hibáztatható senki. Az a véleményem, hogy az ilyen darabokat csakis hosszú előkészületek után szabad Kzinrohozni. egyébként nem. — A társulat tetszik. A hölgyek kedvesek, bájosak. Hiányzik Patkós Irma, reméljük, hogy esakhamar viszontláthatjuk a színpadon. A férfiak közút ki kell emelnem Pálóczy Lászlót, akihez fogható színészt keveset láttam, 0, — azt hiszem — Törzs .fenő utódja, müvészj skálája, egyénisége n legjobbak közé fogja emelni rövidesen, örvendek, hogy az operának olyan hatalmas sikere ran Szegeden, az igazgatót ax operaelőadásokért t« elismerés illeti meg. Dr. PALFY JÓZSEFNÉ: — Nagyon meg nagyok elégedve a színházzal, igazdn nem lehet többet kívánni, mint amit nyújt. Főleg az operaelőadásokkal tesz jó szolgálatot az igazgató a városnak. Amit kifogásolok, az <1 kevés próza-előadás. Hiszen kell a könnyű operett is, kell a szórakozásnak ez a fajtája is és azt is elismerem, hogy a közönség nagyobb része inkább az operettet nézi meg. de azért a színháznak nem szabad elhanyagolnia az irodalmat sem. Ha jól emlékszem, a mult évben volt néhány olyan prózaelőadás is, amely anyagilag is többet jelentett, mint az onerett. Azt hiszem, hogy az idén nem áll a színháznak rendelkezésére oly sok jó prózai darab, mint a midt évben. Az igazgató is a színészek is minden dicséretet megérdemelnek törekvésükért és szinte emberfeletti munkájukért. Dr TÓTH BÉLANÉ — A színházat csakis dicsérni lehet, mert igazán elismerésreméltó, amit a színészek i>égcznek. Mi, akik figyelemmel kisérjük ezt az igazán kulturmvnkdt, a legnagyobb elismerés hangján beszélhetünk csak a színházról. Természetesen kisebb hibák vannak, de erről azonban tenni nem lehet, mert legtöbbje anyagi természetű ügyből fakad. Talán meg kell emlitenem, hogy kevés a próza, mégpedig a jó próza, pedig a közönség mostanában inkább a prózai műfajok felé fordul. ÖRHALMY KAROLYNÉ — A legőszintébben válaszolok a kérdésre: csak a legjobbakat mondhatom a szegedi színházról. Mindenkinek elismeréssel kell adózni annak a nagy és nehéz munkának, amelyet a színészek végeznek napról-napra, hétről-hétre. Sokszor három premiert is játszaniok kell egy héten, ezt az óriási munkát mindenkinek méltányolni kell. S mindamellett, hogy ilyen hatalmas munk.it végeznek, ¡1 nivó ellen nem lehet panasz, mert a helyzethez viszonyítva nem kell szégyenkezniük a fővárosi színházakkal szemben sem. Meg vagyok elégedve az operaelőadások mennyiségével, minőségével is. jók a prózák és jók az operettek is. Ez az, amit mint a színház állandó látogatója elmondhatok... Dr. BERETZK PÉTERNÉ: — Az, amit eddig hallottam és láttam a színházban. az jó. Ambícióval doleozó színészek és • törekvő színigazgató —eza kettő teljesen elegendő. Mindenki, igv én is örülök az operaelőadásoknak, szerintem nagyon fontos is, hogy sok és jó operaelőadás kerüljön színre a szegedi deszkákon. GELLÉR JÓZSEFNÉ: — A sok elismerés és dicséret mellett kifogásom is van, mert szerintem nem mindig egészen tökéletesek az előadások. Igaz, hogy ennek nem a színészek az okai. Egy héten sokszor három bemutatót is játszaniok kell, nem csoda, ha néha nem élik át teljesen a szerepeiket, mint azok a régi színészek, akik ötven-hatvan próba után százszor is eljátszhatnak egy szerepet. De a közönséi' szempontjából is sok a zsúfolt bemutatóprogram. Az operaelőadásokba kis változatosság kellene. Ne évről-évre ugyanazokat áz ojK'rákat adják, hanem hozzanak darabban, szereplőben is ujat. Általában véve azonban meg vagyok elégedve a színházzal és örömmel figyelem fejlődését Dr. VIOLA GYÖRGYNÉ: — Rendes és csinos előadásokat produkál az igazgató, minden köszönetet megérdemel. Magam részéről keveslem a prózát, főleg a vigátékokat. Operettreprlzek helyett inkább friss, eleven vígjátékokat kérünk, természetesen az irodalmi nivó| juak közül. A színtársulat tetszik, a hölgyek | kedvesek, a férfiak tehetségesek. Dr. SZABÓ BÉLANÉ: — Az első dolog, ami eszembe ötlik, hogy sok a premier. Néha egy héten háromszor is színházba megy a bérlő. Nekem is, mint olyannak, aki egész nap dolgozik, bizony nehezemre esik annyiszor öltözni este és szín házba menni. Egy-két premier elegendő egy hét alatt. Az előadások tetszenek, mert jók és szórakoztatók, legutóbb nagyon tetszeti a ..Hegyek alján" cimü opera. Ilyen operákat mindenkor szívesen lát a közönség. Aztán néha napján jól esne egy-egy régi operett felújítása. Reméljük, hogy Patkós Inna fel gyógyulása után hallunk majd néhány szép régi operettet is. A közönség és a színház Vitéz dr. Imecs György főispán nyilatkozata a szinház hivatásáról és a szegedi közönségről Igen érdekesen nyilatkozott a szegedi szinház hivatásáról és a szegedi közönségről dr. vitéz Imecs György főispán, aki alig egy esztendeje szegedi lakos, de ez alatt az aránylag rövid idő alatt alaposan kiismerte az itteni viszonyokat és felismerte a problémákat. — A szegedi szinház az első pillanattól kezdve komoly problémát jelentett számomra — mondotta. Eleinte sehogysem értettem meg, mi lehet az oka, magyarázata annak, hogy olyan rövid a szezon és hogy olyan közömbösséget tanúsít a szegedi közönség egyetlen színháza iránt. Sokat gondoltam arra a kis erdélyi városkára, ahol gyerekéveimet töltöttem. Nagy- _ szebenre. Ennek a szász lakosságú városnak az én gyermekkoromban alig harmincezer lakosa volt, de ennek is egynegyedrészét a katonaság tette ki, mivel Nagyszebenben székelt a hadSZÍNHÁZI BEMUTATÓ OPERAELŐADÁS BÁL SZMOKING ING, GALLÉR, NYAKKENDŐ, HARISNYA, ZSEBKENDŐ FISCHER Telefon 22 -89. ei PÁRTOS itórász-ucca L