Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

Péntek, 1936 december 25. DÉL-MAGYARORSZÁG 35 A FEKETE MÁRIA Berezel! A. Károly szabadiért misztériumot irt a török-magyar világ 250 éves szegedi legendájáról A (költő, aki áhítatosan szent hivatásnak érzi a költészetet, páratlan szépségű misztériummá szélesítette ki a 250 éven tul is élő legendát. A hivők képzeletének egyik legszebb és legismertebb legendája a szegedi alsóvárosa Mátyás-templom csodatévő és csodálatos Mária-képének története, amely a maga histórikiumával, meséjével és magasztos&ágával tízezres tömegeket mozdít meg minden év augusztusában, amelyek a hit énekével keresik fel a török vészből megmenekült Fekete M á r i á t. A legenda misztériummá magasztosult és dr. Berezeli A. Károly, — a kiváló fiatal költő, aki nem eg.v uj törekvésű drámai alkotásával és fölényes biztonságú verselési művészetével keltett általános feltűnést a magyar irodalom nyilvánossága előtt, — most valóságos és életteljes szabadtéri játékot irt ebből a legendából a szegedi Dóm-tér részére. A munka nemcsak szellemével, költőigégével, formájával, drámai effektusaival, de szim>adi előa<Jás:\val és verselési bravúrjával is általános fehfmést kelt az irodalmi világban . éppen ugv. mint a nyilvánosság előtt. ..A F ele et o Mária" ugy témájával, gondolatmeneté vet, <széJes koncewlióü-'ivnl. mozgalmasságával és helyhez kötött élményeivel egyenesen n moruimentáh's szegedi Dóm-tér számára készült -• ahol az elmnlt öt év alatt megrendezték az eurÓDíri sikerű, hatalmas méretű embn^téri játéihnkat — és nem vitás. bo*»v n kiváló fiatal költő nagyszabású és harmonikus srellernft alkotása belvet fog kapni a Dóin-téri előadások programjában. 4 leqenda A na is élő legendából fejlődött kí ez a nagvszabfesii szabadtéri misztérium, ötszáz év előtt őpütt a konstrukciós régiségekben gazdag szegedi Mátyás-templom. A törökduláskor felerzselték ezt a templomot is és a csodával batáros módon mentették meg a franciskánus barátok a csodatévő .Mária kegyképét. Az egyik hagyomány szerint, amikor felperzselték a templomot, egyedül a Mária-Mp maradt épen és befalazva várta mes a szörny* idők végét. Tüz nem égette el, de a füst fekete réteggel vonta be a képet, —• így lett fekete Mária. A másik hagyomány szerint a törökök pusztításai nem kimélték meg a Szeged-alsóvárosiak templomát sem és hogy a pusztulástól megóvják a csodatevő képet, az egyik franciskánus barát egy iközeli té&a rejtette ,a törökök elől. Itt ázott, senyvedt a kép a török világ hosszú századán át, míg aztán a Barbár csapatok elvonulása után egy ló belegázoH a mocsaras vizbe és lába belaakadt a tóba rejtett Mária-képbe. így került megint napfényre a fekete Mária, amelynek rétegeiben ma is látható a belegázolt patkó nyoma . . . A kegykép rlegényes történetének ez az egyik része. Hzek a hagyományok adtak impulzust Berezeli A. Károlynak, hogy misztériumniá szélesítse ki a legendát, amely most már nemcsak a kegykép történetét beszéli el, hanem egy magyar legény misztikus szerelmén keresztül szembeállítja a keresztény és a mohamedán világszemléletet is, amely mögött széles perspektívában bontakozik ki a regényes mese keresztényi misztériuma. A téma gazdagsága, a feldolgozás költőisége, a forma szinpadszeriisége és nem utolsó sorban a verses megoldás sok bravúrosan zenei részlete külöarangra emeli Bercezli A. Károly munkáját. A költő a játék minden sorát versben és rimben irta, a jelenetek zömét ősi magyar 8-asban tartotta, de sokszor csillog a változatos versforina csapongó bravúrja is. 4 szabadtéri misztérium tím-mmti A. Károly az érdekes játékról ezeket iM»d*tta: — P.éigl meggyőződésem, hogy a szabadtéri játék külön műfaj, mely semmiképpen sem azono, sitható a színpadi szinjáékkal. E felfogásomnak illusztrálásául jelentettem kí, hogy jelenleg s ugyj szólván mindenütt, akár könyvdrámákat, akár i operetteket, akár kipróbált színpadi d'arfabokat adj nak elő, helytelenül értelmezik ezt a születő, illetve újjászülető műfajt, mert Így ezek csak — játékok szabadtéren s nem szabadtéri játékok. A 1 szabadtérnek inkább csak metafizikai jelentősége van, hiszen a színjáték, bárhol bonyolóljanak is I le az események, mindig formához, zárt térhez , kötött szimbolikus történet, illetve szertartás, mely ! szabad térségbe elhelyezve a játék kozmikus kereteit kivánja még erőteljesebben, még szuggesztívebben jelezni. A tömeg ellenben reálisan is ható, megfogható tényező, mert a tömeg antiintellektuális magatartása pontosan meghatározza, hogy milyen lehet a szabadtérre írandó darab, vagyis, • hogy mi az, amit a tömeg — beleértve az őszes Í vizuális és auditív hatásokat — elbír s élményszerűen magáévá tehet. — A szabadtéri játék eszközei tehát szinte ki: zárólag érzelmi jellegűek lehetnek, ami azt je; lenti, hogy j a szabadtéri író csakis legmélyebb és legprimitívebb életérzéseiből táplálkozható: I ; s ilyen értelemben szükségképpen súrolja a gyerí mek, illetve a nép fia csudálkozó, uaiv, de tökéletesen zárt (tehát művészi) képzeletvilágát. A szabadtéri játék világnézete ebből kifolyólag csakis vallási lehet, amit még kötelezőbbé tesz az a körülmény, hogy szabadtéri játékokat templomtéren szoktak általában előadni. Az intellektuális kétely itt idegen s főldolgozhatatlan anyag, a szabadtéri játék ősgvökere a hit. mely irracioális jellegénél fogva, a szabadtéri költő számára is végtelen s csodálatos lehetőségeket nyújt. \ Fekete M*r*r61 ezeket mondotta ezután Berezeli A. Károly: — A misztérium tradíciói középkoriak, érthető tehát, hogy e műfaj nagy reneszánszában az író is csak a közénkor érzelmileg túlfűtött, hivő világából nyerhet inspirációt. De ugyanilyen elhatározó erejű a szabadtéri játék esetében a hely is, mert az igazi szabadtéri játék az, melyet csakis, kizárólag azon a téren lehet előadni, ahová írták. A szegedi szabadtéri játék tehát, mert szegedi, lokális gyökerű, de mert szabadtéri játék. egyetemes jelentőségűvé terebélvesedik. — Én a Fekete Mária élő legendáját tartottam erre a célra a legalkalmasabbnak. A legenrda számtalan variánsát összefontam és a saját fantáziámmal kerekítettem művészi egésszé. A téma lehetővé tette számomra, hogy Szegednek (vagyis a kereszténység egyik bástyájának) válságos korát is megrajzoljam a mese eszközeivel s hogy szinte mitikusán szembeállítsam a mohamedán és a kersztény viszemlélctet. — Kevés történeti vonatkozásán kivül a darab teljes egészében egy nagy költemény, melynek főhőse, mint minden igazi drámának, a mindenkori ember. Ez esetben a férfit András, a magyar legény, s Musztafa, a török pasa képviseli, a nőt pedig Piroska. A darab tengelye a csodálatos Mária-kép eltűnése a török világban. Az események e körűi forognak, mig András szerielme Piroska halála után misztikus szerelemmé szublimálódik s a csodálatos kép segitségével a kereszténység nagy harcosává magasztosul. A hét képre tagolt misztériumjáték néhány bravúros részletét alább közöljük: Korholó beszéd a szent kép eltűnése után (Márton testvér kifakadása): Tegnap még az bitáron volt . . . Néhány barát imát mormolt, én kérleltem utoljára . . . Szomoriuan s nagyon sírtam, hogy a török régen itt van s régen pogány Budavára. Hittem, hogy majd segjt rajtunk, és ha gyönge már a kardunk a hitünk még erős lehet. A Szüzanya csodát tehet! (Mintha hirtelen haragra lobbanna) Vagy ti vagytok az okaié, akik igaz hiteteket, nem meritek bevallani? S érte, aki nagy««n szeret, meghalni sem tudnátok!? Ezért nincs most anyátok! Szétszaladtok, mint a csürhe, ha ránk tör a pogány horlda s itt hagy mindent letarolva. Isten így is soká tűrte, aki fiát azért küldte, hogy ne féljünk senkitől sem s büszkén áldjuk a tömlöcben szent nevét, ha meg' kell halnunk. Ezért van most átok rajtunk! A várost is itt hagyjátok, a nádasban szétbujkáltok; keresztények, mire vártok? Gergely: Testvér, vigyázz, vasra veret, mint a múltkor, Musztafa ... Márton: Nem féltem az életemet, megsegít a Szüzanya. (A tömeg felé): Tárva-nyitva templomunk, A török meg akkor lép be gőgösen és nevetgélve, amikor mi áldozunk. Képeinkből máglyát raknak, Krisztus kínján jót mulatnak, a szobrokat összevágják s szemétdombra hajigálják! Ti meg gyáván bámuljátok? Ezért nincsen Szüzanyátok! S hozzá néhány eretneknek, kik a nyájfca tüzet vetnek, behódoltok s eltűritek, hogy az igaz s ősi hitet, becsméreljék s kinevessék . . . Nincs a földön erre mentség! Meghalt Krisztus s jaj, hiába, széthullik a királysága, tévelygők és pogány hordák, korlonáját bemocskolták! Ezért üldöz, sujt az átok! Ezért nincsen Szüzanyátok! Gergely: (aggodalmasan) Baj lesz, meglásd . . . Márton: (elszántan) * Nem félek! (A tömeg felé fordul, keményen): Imádkozzunk, testvérek! (A tömeg letérdel Márton barál körül, csatc & áll s a közönség felé fordulva összeteszi a kezét.) Szűz Mária, aki tudod, hogy miért kell e népnek annyi vért ontania, ha vétkeztünk is ellened, dicsértessék a te neved! Mind: Dicsértessék a te neved! Márton: ínségünkben légy hozzánk jó s majd megsegít a Megváltó csupa könny az imádságunk, édesanyánk, visszavárunk! Mind Édesaryánk, visszavárunk.