Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

DÉLMAG7ARORSZÁG Ken D>6 december 25. idinden u gyártmányú rádió újdonságok részletre is Díjtalan bemutatás Csere, javítás, karbantartás. Ili fivárí QT^NnflRn 9 i I Wte^P-hossín bullámra hangszín- olffkífb ára <1 <f K L _ _ «l"nu»nu L -f-í szabályozóval hullámcsapdával dllHÜ részle're P I — Péry Gépáruháy.^,,,, , TORONTÁLI FAMETSZETEK Az olvasztott aranytól a csiílagesőig A gyerekkoromat senki sem keseritette meg annyira, mint a hazudozásaival Nóvák Pali. Nem volt az kiszámított hazudozás, amit művelt. soha ő ártani nem akart, megérteni is csak most tudom .szinte elképzelhetetlen távolságból, amikor rég rájöttem, hogy mennyi bajt szerez a fantázia A Nóvák Palié hamarább kivirágzott, mi azt mondtuk rá mégis, bogy hazudik. — Ha mége^yszer hazudós leszel, nem jössz velünk játszani. — Debizonvisten nem hazudtam — mentegetődzött s ilyenkor lángba borult a szeplős arra, egyformaszinüre válva a rőt hajával. Vézna kis fiu volt hozzá bicegett is az egyik lábára. Szerettük a szolgálatkészségét, sokszor szinte meglepő gavallériáját, megbocsátottak azt is, hogy a mélánál rosszul célzott, mert — hogy el né felejtsem — balkezes is volt, épp csak az elképzeléseihez nem tudtunk fölérni. A famíliája, még pedig a nagyapja, Trencsénből került le hozzánk. Jött, mint gyszerü vándorló drótostót, körülbelül maga is gyerek, aki egyszer árván maradt, aztán a nvakába szedte a világot. Dolgozott garasokért, ételmaradékokért, aztán valamelyik konyhához ugy odaszokott, hogy többé nem ment baza. Mikor elérkezett az ideje, elvette feleségül a kis sváblányt .még hozománvt is kapott vele, egy falusi házreszt. Azt eladták és berendezkedtek nagyobb üzemre. Néha még bejárta a vidéket, de egyre több időt töltött otthon, immár házhoz szállították a munkát. A fia már iskolákat járt és ugy csatlakozott a mesterséghez. Nagyobb üzem, egy-két inasgyerek, vasárnan sörözés a vendéglőben, szerep az ipartestületben. A bádogos üzemnek nevezetessége azonban a drótos munka, ügvesen font egérfogók, tört konyhaedén vek megfollozása. — akkor már ugy hívták, hogy uri drótos. Az öreg Pável lassanként tekintélyre tett szeri s beiratkozott az Olvasókörbe .ahol hozzászólt az aktuális kérdésekhez. Egész specialitás volt. Drótosnak drótos — hiszen ez megmaradt a vérében —, a környékbeli uradalmak néha napokig foglalkoztatták, megkülönböztetetten bántak vele, urnák hívták. Ezért volt uri drótos. A fiából azonban már egészen urat akart nevelni. — Ügyvéd lesz a Pali, mert hála Istennek, van annyim, hogy rendesen tudjam nevelni s akkor ő megteheti azt, amihez én nem juthattam hozzá: Ellátogathat haza. Trencsénbe, megkeresni a rokonokat. Hadd lássák, mi lett a szegény drótos unokájából. Egvelőre azonban a mi cimboránk volt a Pali. Mindig lelkendező, teli tüdőből, teli szájjal beszélő, mintha a szive ott lüktetett volna a torkában. — Farkasok vannak az erdőben, ne menjetek ma oda. Mi a farkast addig a meséből jsmertük s körülbelül kételkedtünk abban is, hogv megvan-e a valóságban? — Honnan tudod? Pali érfnek emelte a tekintetét, mintha onnan merítene ihletet, ugy folytatta igazi félszszel. — Most láttam az utcán egy kocsit, két borin lógott le róla szétmarcangolva. Igv csak a fnrkas tudja ös=7otér>ni, hát innen tudom. Véres borjú? Ez egy darab fogható valóság. Pillanatra megbökkentünk, hogv hátha mégis... de aztán felülkerekedett bennünk az ellenkezési ha'lam és a megszokás. — Hazudós hazudós, minálunk az erdőben nincsen is farkas. — De van! — toppantott. — Nincs, mert az aoám mondta volna. Az apám minden állatot meglő és hazahoz. Rókát már hozott, meg sok nyulai és néha fácánt is. meg fürjet Akkor ki szoktak menni sokan, százan és meglőnek minden varjút-de farkast soha nem lőnek. így felsorakoztatva az adattáramat. Pali hamarosan nem tudta, hogy mii feleljen, azért mellékvágányra tért. — Neked csak nem mondja meg az apád, mert neked még nem szabad hozzányúlni a puskához. Te nem vagy vadász. — Azért is volt már a kezemben puska és ha nagy leszek, én is vadászok. De te nem. mert ti drótosok vagytok, a drótost pedig mindig megeszi a farkas, azért hazudsz most te is. —Nem hazudtam, nem hazudtam! — erősködött Pali. Én láttam a véres borjut. I Szerencsére csak az időnek kisebbik részét töltöttük vitatkozással a nagyobbik felét a iáték foglalta el, amiből soha sincsen elég. így napirendre tértünk a farkas felett. A farkas után jött azonban a hal. Akkora, de akkora — ma fogták ki a vizből —, hogy hat halászt leütött a farkával, végül is agyon kellett lőni. — Csupa ezüst volt a teste s mikor felbontották .mindenfélét találtak a hasában, s^áz kis halat, meg egy gyereket, meg sok csirkét és gvémántot. Ahogy ma elgondolkozom Palin, sokkal tisz tábban látom a dolgokat. Elég volt neki két boriu. ahogy hozták a vágóhidról. hogy kitalálja főmotivumnak a farkast és ha apró hálóban valami félkilós potvkákat vitt haza, azokat nyomban megnövesztette az élénk, libegő fantáziája. Hogy sok mindent megbocsátottunk neki. abban része van annak is. hogv esős időben, amikor nem verhettük fel az erdő csendiét, a rél pedig lucskos volt, Pali köré gyülekeztünk. I aki mesével táplálta az örökös szomjuságunkat. Sárkányokról, hősökről, soha nem is sejtett világrészekről. Voltak abban törpék, meg ragyogó ruhnju királvok, tündérszép lányok és dédelgetett gverekek. akik szintén királvok lettek, amikor megnőttek. Mindenki lovagolt a Pali meséiben, aztán versenveztek. fagylaltot ettek, mindig csak vanilins fagvlaltot, mert a királyo'- nem szeretik a citromosat, aztán sok buza nőtt a földiükön. a disznójuk akkorára hízott, hogy kiütötte a fejével az ól tete'ét: a disznótoron nagvon sokan voltak, a nnsytiszteletfiur'ött elsőnek, aki minden második vasárnapon tót"! prédik'lt, de most olvan beszédet mondott, hogy csuna arany volt minden szó. igazi arany, az folyt .egyre folyt a szájából, lecsorgott az asztalra, onnan kanalazták föl az emberek, akik egymás hegvin-hátán tülekedtek érte. — Ne veszek ed ietek, emberek —mondta akkor a nagvtiszteletü ur —, jut mindegviteknek annyi, hogv a holtotok naniáig boltosok lesztek. Beszélek én regeiig is. csak üliön mindenki a helyére és tartsa készen a zsákot. Beszélt is. a szájából pedig folvt az aranv. még a királvnak is jutott belőle, pedig annnk annvi van. hogv nem tud vele mit csinálni. De felkanalazta ő is. mert a királynak sose lehet elég aranva és kell is. hogy legven. mert amikor a szegénv emberé elfogy, ő ad neki. Aztán ettek, ittak, csak a nagvtiszteletü urnák nem volt szabad enni. inni. neki beszelni kelleti az aranv miatt és talán még ina is beszél. ha azóta meg nem balt. vagv 'egalább is be nem rekedt. Hallgattuk elbűvölve a Pali cimborát, aki mindent elmondott nekünk, amit az életében — fiatal, kicsinv, betűszómjas életébe" — öszszeolvnsott és kiegészített a másokénál szinesebb fantáziájával. A gyereknél kedvetlenebb, háládatlanabb rerrités nin"« Magunkhoz térve a bűvöletből, mi közülünk is megszólalt valaki. i — Pali, te most hazudtál. A szegény gyerek a szivére szorította a két kezét, ugy nézett az égre. — De biszen li ismeritek a nagytisztelelü urat. Az i.^az. Eleven áru a sok elvont anyagban. Volt, aki ismerte és azért alább hagyott a kételkedéssel, de a Weiterschan fia volt az öregtemplom gondnokának, szenvedélyes ministráns, az nem állhatta meg szó nélkül. — Én katolikus vagyok, ti pedig tóíok. — Az én vallásom evangélikus — javította ki Pali. Mi nem vagyunk tót vallásúak. Te pedig, ha nem hiszed, akkor nem tudsz semmit, mert gyere el egyszer a mi templomunkba, akkor megláthatod a nagytiszteletü urat. Ha nagyon szépen megkérem, megint fog aranyat mesélni, mert akkor c.sinálja, amikor akarja és ugy hivják, hogy Jeszenszky. Anynyi könyve van neki, amennyit te egész nap nem tudsz összeadni, icsupa szép mese és egyik gyönyörűbb a másiknál. Egész tűzbe iött, lángolt már megint az arca, szinte foszforeszkált a haja. — Te meg sváb vallású vagy és nem tudsz annyi zsoltárt, mint mi, mert mi mindig énekelünk. még az igazi urak is Azt hiszem, öntudatlanul féltékenyek voltunk a Nóvák Palira, aki iátszva tanulta meg a leckét, de soha nem hivalkodott vele; számtanfeladatainkat sorba elkészitette. meg a rajzot is. Könnved, szabad lendülettel vetette papirra a vonalakat, amik igv egyformák voltak. mikor számonkérték az iskolában. — Hányat raizoltál ma megint. Nóvák, — kérdezte a tanár ur. Palinak lángolt az arca; de nem felelt — Megismerem, fiam a vonalaidat, hiába tagadnád. A fiu most se szólt semmit. — Hadd látom ki a gavallér? Jelentkezzék, akinek a Nóvák csinálta meg a rajzát. Ülve maradt az egész osztály. Arra a mi szelid lelkű tanárunk odament a Palihoz. — Te haszontalan hazug firma, te gézengúz, te cSökönvös, akinek mindig csak ¡ár a száia, t2 drótos ivadék a sok finom uri gyerek kőzött, te édes ió kis fiam. Azzal megcirógatta a lángvörös fejét, a zsebéből kivett egy kockacukrot, amit a reggeli kávénál spórolt meg, azt a Pali szájába dugta ,de akkor már az arcát is simogatta. — Ülj le és hallgass tovább. Nekünk az egész jelenetből csak az a pillanat volt a fontos, hogy a Pali cukrot kapott. Mert hizelgő és mindig henceg! Pali azért épp ugy megcsinálta továbbra is a raiznnkat, a számtani feladatokat, kikereste a szótárból a szavakat. Nem is kereste, tudta valamennyit feiből. — De a labdát nem tudod elfogni! — háláltuk meg a jóságát. — Persze, hogv nem tudom, mert mindig olvan messzire ütitek. — Azért azt el kell fogni! —• mondtuk ki az Ítéletet. Nagyobb volt Pali másik fogyatékossága, célba sem tudott találni a labdával. Keszeg módon emelte fel a gyenge balkarját, a métánál valósággal sétáltunk, amikor ö volt a dobó. Én minden lépés után meg is álltam. — Itt vagyok, nem mozdulok! Találj el! — Hogvne! El fogsz szaladni. — D?b'zonvicten állva maradok. Dobj! Legalább tiz méternyire tőlem repült el a labda. — Sose lesz belőle semmi, volt a végső megállapításunk. De legalább mesélni tud. Mikor eliött a vakáció, még többel voltunk együtt. A forró nap elől a vizbe menekültünk, ds a Pali csak nézni volt kénytelen. Az uri diótos féltette a fiát, akinek az egyik lába rövidebb volt, ő csak alkonvatkor mehetett a vizbe, amikor meg'ött az apia, meg az anyja, akik vigyáztak rá. bogy a sekély vizben maradion. Naoközber iilt a parton és nézett bennünket. azt hiszem, hogv nagv szivheli fáidalommal. Azért nem tudott otthon maradni, az otthon olvan kellemetlen nyáron, rideg a legnagyobb kényelem is. Nváron nem kell a gyereknek szigorú szó. korholás, büntetés, mindennél nagvobb büntetés, ha azl hallja: — Itthon maradsz! Hát mi benn voltunk a vizben, ő meg a par ton. Szemközt, a túlsó oldalon, valóságos begy szőlőkkel. gvümSlcsössel c«ősszel. akivel a diák örökös hadilábon áll. Mi felmászunk, onnan c«n'«runk le. nagy cuppanással a vizbe. — Pali P«ak n^zi. — Gyere te is fürödni. r Nokem még nem szabad. — Nekem se szabad, kiáltotta vissza a Wei