Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

Péntek, 1936 «Jftcemk« 25. nfíMAGT^ Roirsrx c, 12. terschan. mégis fürdők. — Én akkor fogók, ha megérkezik az apám. Állta a tilalmat sokáig, de mikör alkonyodni kezdett, a nap más vörös korongba olvadt, Pali is megrendült. —Úgyis itt van nemsokára az apád! — kiáltottuk feléje. Valaki végignézett a parton. — Már látom is, hogy jön. CrVere hát. Az csak A fejét ingatta. —- Persze, hógy néni jösz, mórt gyáva vagy. Mindig csak hazudsz, most is azt hazudod, tn>gv nem szabad. — Gyáva, gyáva! — hangzott fel kórusban a tutajról, amelyen helyet foglaltunk. Akkor szokatlan dolog történt. Nóvák Pali lebicegett hozzánk, vetkőzni kezdett, hamar beugrott a vizbe. — Igazatok van — mondta magyarázatképpen —, mingyárt itt az apám. Máskor ilyén idóben már megérkezett, de most alighanem külön munkája akadt Ezzel, hogv szinte felbiztatta magát, megjött a játékos tókedve. Bujkált a viz alatt, fölvetette magát, mint a pisztráng a hátára feküdt, mozdulatlanná vált s azt mondta, hogy Ő most meghalt. — Hazudsz, hazudsz, mert élsz! Palinak tetszett a játék, folvtatta. — Én nem élek, mert meghaltam. — Hazudsz, hiszen itt vagy! — Én már nem vagyok ilt, fölmentem. — Talán az égbe? Ez olvan jó vicc volt, hogy majd oda lettünk a derűtől. — Nagyszerű! Éppen az égbe! Talán ott nincs uri drótos. Te leszel az eí*ő. Pali egy pillanatra meghökkent, nem, szerénytelen nem volt. — Talán egyszer eljutok odáig is, de az nagyon messze van, sok esztendeig kell menni, amíg odaérek. ElÓbb átjutok a sok csillagon, amik ugy fekszenek az égen, ituut. nálunk a kövek. — Hazudsz, hazudsz — orditott a csibészsereg. Holnap maid azt fogod mesélni, hogy fent voltál és megint nem lesz igaz. Pali akkor odauszott a tutajokhoz, megint lángolt a megbántástól az arca. — Én be tudom bizonyitani is, hogy fermt voltam, mert megfogom a csillagokat és rátok dobom. Ami az utamba kerül, azt mind felrúgom, hogv tovább tudjak menni — Hazudsz, hazudsz! Be fogsz csapni. A tét napról is hazudtál, mert a Weitcnschan ott volt egyszer vasárnan és nem látott aranyat. Semmi se jött a szálából. — Gőzhaló, gőzhaló! — ordították akkor, mert jött az „Órdódv" és prüszkölve cipelt maga után két búzával telt sleppet. Vitte Titfclbe. bogv onnan fölfelé jusson a Dunába. Belevetettük magunkat a hullámokba, amelyek migasan átcsaptak a tutajok felett, röpültünk. hintáztunk, csak nercek mnlva figyeltünk fel. mikor az uri drótos egyre rémesebb hangon ki-Mt^zta. — Pali. Pali. Hová lett, kerestük mi is, sehol semmi. Ki látta utoljára? — mindenki és senki. Ültünk meggémberedve a rettenetes kiáltozásban. bizonvára tréfálkozik, itt lesz azonnal, felbukkan. Halászok jöttek, csónakosok hasították a vizet, csákányok kutakodtak a titokzatos örvénvkben. de csak az öreg Nóvák szivettépő zokogását lehetett hallani, a Pali ellünt. A nap már régen elment aludni, hűs szél borzongta mes a bőrünket, mentünk haza, felbíicTiálva otthon a rémületet, szakadatlan, egvhangu mp"tár!Tvalását a. katasztrófának, hogv ne vonul'unk aludni. Máskor már rés elkergettek. most ott vártuk szorongva, mikor vonnak bennünket felelősségre. Az aii!»uszt"si c=endes éíszakában akkor nagyon kék volt az ég és nasvon sürtiek a csillagok. A feiut olvan tömött, hogv azon egyáltalában lehetetlen iárniok még a lelkeknek is. Aztán mesindul egv csilla« és nagy karikát rajzolva az égen. leszalad valamerre. — Ja '! — döbbentett meg bennnüket valami ismeretlen érzés. Az első csillag után jött a többi, mintha felénk közelednének. Az előbb még nyusrodtan ragvoctak a helvükön, de most megmozdultak, ísmertlen kéz nvult utánuk elhajította. — A Pali! — mondta a Weiterschan fogvacogva. P?7onvís>on ő van odafönn, hiszen megmondta, hoffv felmegy. Télen «"»-n fáztunk ugy, mint akkor, augusztus mV—^sn. A nem hántott, % megmondta! —>• ismétélgettük egvóiásútán. Megadtuk neki az elégtételt, amikor már nem vehette tudomásul. Pedig, hogy őrült volna neki, ha még életében hallja! Néztük az eget félve, vacogó foggal, hogyan dobálózik a Pali pajtás. Nem elégszik meg egyetlen csillaggal, bisí esetleg az kikerüli a figyelmünket s hová lesz a renoméja. Ezért dobál olyan Sokat, hogy feltűnjön, az is meglássa, észrevegye, aki nem akarja. Igaz, azt mondta, hogy bennünket fog megJ dobálni, amiért annyit bántottuk. Igaz, hogv ' ezért féltünk most különösebben, amikör reha bílitáltuk a szegény fiút és hitlünk az igazmondásában. Annyira hittünk, hogy egészen elfelejtettük a legnagyobb kifogást, ami eleget rághatta szegénykénknek a szivét, elfelej tettük, hogy Pali a labdával se talált el ben nünket soha. Torontáli. Minden Kályhában kitűnően ég tisztit és ttfzdasáoos a tforooi saitelt koksz! * • BACH. fel. tl-ZS I Éhező, fózó munkanélküliek között az inségmtmkán „Mi vagyunk a legnagyobb urak a világon: 6 napig dolgozunk, egy hónapig pihenünk .. " - „Musz&fmunka" — 1 pengő 50-én (A Délmagyarország munkatársától.) ínségmunka ... A munkanélkülieknek leghőbb vágyuk, hogy bejussanak a szükségmunkára. Ilyenkor ünnepek előtt mindenkinek egy a célja: a Szentestére meleg otthont biztosítani. Kis cipó kerüljön az asztalra, ép cipő a lábakra... Kalácsról még álmodni sem mer a munkané kuli, aki lejárja a lábát és napokon keresztül ott várakozik a munkaközvetítőben, amig végre megkapja a várva-várt beosztást. A beutalási cédulával boldogan rohan liaza, hogy felkészüljön a munkára. A beutalási jegy még nem minden, a kérges tenyérrel még nem lehet földmunkát végezni... És a »boldog; munkané küli hozzálát a szerszámok összeszedéséhez. Valamikor neki is volt ásója, kapája, csákánya, még talicskája is, de lassankint ezektől is meg kellett váljon, hogy megélhessen. Az iparosoknak, akiknek nagyrésze szintén inségmunkán tengeti életét, talán soha . nem volt földmunkához szükséges szerszámja. Az egyik rokontól kapát kap, a másik ásóval segíti ki, a jóbarát odaadja neki a talicskát. És amikor fáradságos munkával összeszedte a szerszámokat, izgatottan várja a reggelt, hogy munkába állhasson, hiszen egyikük-másikuk már hosszú hónapok óta nem keresett semmit. Aki reggekv.kLrtt fél 7 óra tájban az uccán járkál, munkába sietö emberikkel találkozik. Asó, kapa fiyugs*ik a lerongyolódott öltözéken, a másik szerszámokkal felszerelt talicskával igyekszik munkahelyére és tulajdonképen nem is tudja, mi lesz a dolga. A munkahelyen regget pontosan 7 órára mindenki összegyűl, ekkor kezdődik a munka, előzőleg névsorolvasást tart a felügyelő a glédába állított munkanélkütíek fölött. Egymásután jelentkeznek a nélkülözésektől megtört emberek. A munlá, elmegy, lejelen ik^zik és hozzákezd a munkához a felügyelő utasítása szerint. Nézzük meg, milyen is az az inségmUnka. A Délmagyarország munkatársa megnézte az ujszegedi »lourdesi kápolna« épiikezési munkálatait. Az ujszegedi templom melleit, a parkban folyik a munka. A kápolna helyét kijelölték és mintegy 2 méter mély alapzatot vájtak ki részére, azután deszkákkal betakarták, mert először a parkosítási munkát akarják elvégeztetni. A zúzmarás fenyőfák és a csupasz vadgesztenyefák között csattognak a csákányok, csusszan bele az ásó a fagyos földbe. Mintegy 20—25 munkás, napszámom kubikus és — i[>aro> bírja verejtékesen a keménnyé fagyott földet. \z egyik ás, a másik talicskával hord/., a fÖ'iN a kápolna mögött építendő töltésre, amelyen k<>linderben, elnyűtt' felöltőben és zsákd,irabbal 1VImelegilett cipőben egy fiatalember ptanéroz ... Nem. lehetett más munkára használni., mert még soha nem volt a kezében lapát... A parkosítási munkálatok során mély »futóárkokat« ástak a munkások, a mély gödrökből lassan emelkednek ki a csákányok. Nem sw-t senki, a felügyelő sem »bajija» őket. Szótlanul nézi, amint a fiatalabbja cigarettára gyújt, a* öregek fogai között mindig ott ékeskedik a csutora, amely azonban nem füstöl. — Módjával kell bánni a dohánnyal, m srt nemigen jut rá a kere.stlböl — mondotta az egyik öreg ínsége». Az izét érzem, ha nem 1* füstöl... Beiszélünk a felügyelővel. ötvenév körüli ember; a kertészetnél van állandó alkalmazásban. Munkásember, aki egész életében földmim kával kereste kenyerét. Egész életéber« parancsoltak neki, moet ő parancsolhatna, d« nem érti a módját. Kérges keze elereszti a csákányt, kimászik a jjödörből, megtömi a pipáját és végignéz »hadseregén*. — Nem köil eaökat nógatni —< mondotta , mőgdolgoznak a kis pénzért. Tudják őzök a kö< telességüket. Mögúlljúk u helyüket itt it, mint a fronton. A legtöbbjével együtt voltam Gaiiciá-. ban ós a szibériai fogolytáborban. Egész életünk ben dolgoztunk, csak akkor kényelmes/födtünk, ha nem volt munka, ez pedig sajnos igön sok szor előfordul manapság ... Közben lassan tolják a talicskát az öreg kubikusok és a munkavezető ujjával odabök feléjük: — Látja kérőm, ezök járják az első Kálváriát a kápolna 9 utjain, nem várnait csodát, csak mög akarnak élni Egész életükben csak a földet ásták, gyermekkorukban, a fronton, mert már akkor öregek voltak katonának és most, amikor már megór<l«# melnék a pihenést. Vágódik a csákány és csak ugy reccsen a fagyos föld egy-egy csapás után, meglelnek a talicskák jeges földdel és újból és újból kezdőMielőtt csillárt vesz, okvetlen keresse Sel DEUTSCH ALBERT céget» (K ái ász ucca 7. $z.) ahol a lesmodernebb csillárok között válogathat Az összes márkás rádiósat lakáson díjtalanul bemutatja és 6-9—12 havi részletre raktárról szalíitja.