Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

14 fiimmm Df.IMAGyARORSZAO Péhtek. HW. december 25. tn—wiMinmumi K—— Tokaji Borszalon Kelcmcnm. 8. Kitűnő tokatt & homoki horok olcsó árakon. Tokaii bor 1 deci 12 fillértől 66 fillério. homoki bor 1 liter 90 fillér. tónak. Áprilisban ezrével hiúnak be a Fehértóra. Juniusra azután az utolsó is elfogy, elmennek a maga* északon lévő fészkelő területekre és csak a legközelebbi tavaszon láthatjuk Őket ismét. Ősszel már más utón mennek délnek. E madarakból a szegedi vízi\adászok sok százával szedik a sáinot, inert et a különben szerfelett félénk és vad madár ész nélkül csap le a lesgödörben ülő vadász elé kittett mflmadarakra, 40— 50 darabot számláló csapatokban. Erről a körülményről ugylálsiik nem tudott a Madártani Központ, sem, meri harminc év alatt alig gyűlt be több egy tucatnál belőle az intézetbe, pedig több szempontból is tudományos vizsgálatnak akarták alávetni ezeket a ma<larakat. Leveleztek is érte Görögországtól Svédországig. Most, hogy niár kát tavasz óta százával kapják a kis gojzerekct, már mi lettünk az »exportőrök és küldenek csere példányokat mindenfelé belőlük. Hosszadalmas volna részletesen foglalkozni a fehértói madárvilággal, mindössze csak «»oknak a ritkaságoknak a megoínlitésre szorítkozom, melyek már magukban is híressé teszik a Fehérlót. Ez év augusztus 20-án esett egy pelikán (sebéből meggyógyulva. n pesti állatkertben van), melyből «1 utoltá 30 évben e^nkiottl még csak egyet lőttek. 1894ben lőttel utói jár* sarjáról (limioola platíyrch.), ind>böl nem volt a ÍN «marti Muzeuinnak és a Madártani intézetnek sem. 1935 tavaszán egy, őszén tó darab kortilt elő belő'«, melvlx'il elláttuk az országos gyűjteményeket, is. Az országban harmadiknak került elő erAvben a Inpoicsöirii viztaposó és a nyit fark ti hal farkan. Az eszkimó világ hal farkasaiból 3 darab lövetett kót év alatt a Fehértón. Minden évben puskavégre került a ritka izlandi partfutó és ezév őszén a terek cankó, mely iná'.odik kimutatott példány hazánkban. A vékonycsörfi gojzer, kis god, kóforgató, kacagó csér, jeges karra mind megannyi madárrilktság, mely néha évtizedekig nem kerül Hő Magyarországon. A szegedi Fehértó még a mai napi halódó állapotában is kiapadhatatlan kutatások forrása lehet madártani szempontból és ¡»erencaés föidro jzi helyzetünknél fogva úgyszólván kimeríthetetlen tudományos megfigyelési és gyűjtési lehetőség adódik. Mindössze 8 éve van •ilkalmam időnként észlelőket eszközölni a Fehértón és ezen idő alatt körülbelül 110 fajt sikerült onnan begyiijfenem, bár egyes egészen közönséges fajokai eddig még nem vettem be a gyűjteményembe. A aoo-on felül 3 év alatt begyűjtött madár a szegcdi városi múzeumban van letétben. Magyarországon 326 fajta madár fordul elő. KblxSl legalább 200 faj begyüjthetŐ a Fehártóról. Gehl professzor pár év előtt felvelelte a szegedi madárvárta gondolatát, sajnos azonban ebből a szép gondoláiból pénzhiány miatt nem lett s«mmi. Annyi Azonban ¿«ónz nélkül is elérhető, hogy tartsuk nifg a szegedi Fehértói ős állapotában és nf'hisztik meg mesterségesen a vizétől. Arra nem k >11 ma már gondolni, hogy idegenforgalmi va< «'-zati I«bető*égekrc számítsunk, de arra igen is törekedni kell, hogy használjuk ki madártani empondót — talán az utolsó 24 órában — >i/t 3 na^xrn kedvező helyzetet, nuly a Fehér lónknak földrajzi helyzeténél fögv» VanHiszem, hogy a szegődi múzeum állattani ós*. 1 ¿Aa a Fehértó madárvilága folytán nómcsak országos, de Frtrópvhinl gyűjteményre tshft szert. Karikás bácsi, az „Alföld pacsirtája" beszél Dankó Pistáról és az első magyar „daltársulalról" (A Délmagyarorsjág munkatársától.) Ki ismeri az „Alföld pacsirtáját?" Valószínűleg alig valaki. Padig a maga idejében neves, sőt hires ember volt Karikát Hermann, akit tisztelői ezzel a szépen hangzó jelzővel díszítettek fel. Ma már kevesen emlékeznek reá. Kortársai jórészt ott pihennek valahol az alsóvárosi meg a gyevi-temető mohos sírkövei, besüppedt sírhantjai alatt... Karikás bácsi éppen az elrault napokhan töltötte be életének 74-ik évét. Aki azonban ezek után azt hiszi, hogy karikás bácsi valószínűleg totyogó aggastyán, az bizony alaposan téved. Fiatal, jókedvű, mulatós ember ma ís az „Alföld pacsirtája," haja ugyan hófehér, de a szive ma sem több husi évesnél. Hangja sem igen változott, ha néha-nóha énekel, megreszketnek a kávéházi ablhkok és az emberek gyönyörködve kapják fel • fejüket... Hires hang ee! Neki köszönheti Karikás bácsi, hogy hivei — ugy Jó negyven esztendővel ezelőtt — az „Alföld pacsirtája" megtisztelő jelzővel tüntették ki. Karikás bácsi legfőbb nevezetessége — amit maga is büszkén emleget —, hogy a felejthetetlen Dankó Pistával állott cimboraságban, ítft esztendőkőn keresztül együtt járta a nótaköltővel az országot a kilencvenes évek vége felé. Karikás bácsi olyan 26—27 ív körüli fiatalember lehetett akkortájt, Dankó sem haladhatta tul sokkal a harmadik X-et. Ketten együtt bandát szerveztek és a nemzetiszinszalagos Kossuth-kalapos társaság dalolva, nevetve, mulatva járta be az országot. Hallgassuk csak végig Karikás bácsit, hadd fájduljon meg egy kissé szivünk, amikor az igazi békeévek Magyarországjáról beszél. — Ugy volt a dolog — kezdte Karikás bácsi, amikor kényelmesen elhelyezkedett a kávéházi asztal melleit —, hogy vllágéletemben szép hangom volt. Ezért neveztek el később az „Alföld pacsirtájának," holott dehogy is voltam én pacsirta! Kereskedő voltAm világéletemhen... Szerettem a mulatást, a dalt és sokat énekelgettem társaságban. A Dankó Pista akkoriban kocsmákban, meg Szatymazon hegedülgetett. Egyszer, hajnalban, mulatásból mentem hazafelé, hét amint a mai B r u ck n e r-házban lévő pálinkás-butik elé érek, meglátom a Pistát, amint ott sirdogál az uocán. „Ml bajod Pista?" — kérdeztem tőle. „Kidobott a Pollák, mert adós maradtam 8 krajcárral" — felelte Dankó. Bementünk a depóba, kifizettem a Pista adósságát, aztán beszélgettünk. Ott Jutott eszembe a „daltársnlat" gondolata. Másnapra a Klein-féle kávéházba találkozót beszéltünk meg, ott aztán elhatároztuk, liogv ketten daltársulatot alakltunk és bejárjuk vele az egész országot. A terv szerint a társulat kizárólag ftankó-nótát énekein?, ugy határoztunk, mert hát már akkoriban is sok híres, szépnótája volt... Sikerüli is hamarosan nyélbeütni .1 dolgot. A társulat megalakult. Éppen tizennégyen voltunk Pistával együtt... — Hogy kik voltak a társulat tagjai? Bizony már nem nagyon emlékszem a nevükre. Helvey volt a zongoramester, Pista a hegedűs, volt köztünk egy gyönyörű hangú vásárhelyi cigányleány, aztán egy rücskös nő, akinek egyenesen csodahangja volt, aztán ott volt « Reísioger Tóni, Égy tu rk »* nisvü fiatal színész, egy Síaréayi Gin nev(i leány » b4t p«me, én ... Két hónapig próbáJtuhk flMvey ltkátán, attétt behiuutkoitunk jegeden, a Próféta-kertben Oly** tlkcr volt, Hogy n«! Ma is könnvbelábad a szemem, lia rágondolok. Nemcsak * kert volt tele, de az tiecás sem tért el a közönség.,. Fellépésünket meg u ! kellett ismételnünk másnap, a közönség követelte. De jól is festettünk uram! Látnia kellett volna : minket. Képzelje csak el: a férfiak fekete ruhában, derekukon széles nemzetlszin-szal&ggal, fejükön árv*lánybajas Kossuth-ka.]paggall A nők meg fehérben, ugyancsak piros-fehér-zöld szalaggal a derekukon! De volt ott hang is, tisztelt uram! Mindegyik tudott szólózni is, meg karban is énekelni.- • . . Élső állomásunk Arad volt. (Megjegyzem volt impresszáriónk is S z u b i c s Jóczó személyében.) Három teljes hétig énekeltünk a Nagy Lajosféle kerthelyiségben. Várjon csak, milyen nótákat is szerettek a kedves aradiak .. 1 Hát nagyon szerettik a „Gyi paripámat," meg a „Haragszik a feleségemet," de legjobban tetszett nekik a „Nem átkozom Ibolya kék szemedet" kezdetű. Csak ugy omlott hozzánk a pénz, esténként egy egéss kendőre valót szedtünk össze, reggelre aztán elvertük az ntolsó krajcárig,.. Nem maradt meg abból másnapra egy vaí se! Pista nagyon szerette a mulatást. egyebet se csinált, e»«k mulatott folyton. Mindig pezsgőt, vörösbort, meg konyakot Ivott, ezeket szerette. Gavallér, un cigány volt, ezt meg kell hagyni... De a sok múlatás közben sem feledkezett meg a zeneszerzésről. Egyik hajhalban mámoros fejjel irla meg a „Lemegyek a tengerszélre" cimü nótáját Ott pengette ki előttem a gyönyörűséges melódiát egy rossz hegedűn... — Had mondom el már, hogyan züllött szét a banda. Gyulafehérváron történt. Egyik este egy közjegyző, meg egy kapitány mulatott nálunk, én énekeltem nekik. Harmlnckétazer kellett elénekelnem •» „Nem átkozom ibolyakék szemedet'' cin»« nótát é* minden ének után az egyik jobbról, a másik balról dugott a zsebembe egy tizes bankót! Mikor Pista meglátta a töméntelen pénzt, mindenáron telezni akArt, amire én nem voltam kapható, ösz szevesztünk. Én felmentem a szobámba, a Pista pedig móg azon az éjszakán — elutazott Koloz». várra... Másnap este Marosvásárhelyt kellett fel. lépnünk, a L e t z t e r-kertben S z u b t c s Jóczó a haját lépte, amikor meghallotta, hogy mi történt. De kijelentette, hogy akár Dankó nélkül is fel kell lt'pnünk, egyébként botrány lesz. Hát felléptünk Pista nélkül. Másnap azonban Dankó Kolozsvárról letiltotta fellépésünket. — így züllött szét a banda, több, mint két esztendei szereplés után. Én visszamentem kereskedőnek, Pista meg uj társulatot szervezett. — Nem tudom, hogy mi lett a társulat tagjaival Tudtommal rajtam kivül még egy nő él közülök. de ho«vT hol, azt nem tudom. A rücsköst egy irapnsszárió kivitto Moszkvába, »hot firjhez is ment. Engem is hivott az impresszárió, nagy halom mLelt ía^crl elém, de nekem elegem volt a dologból... Hej, pedig, ha én akkor...! Aradon akkoriban Aradi Gerő volt a színigazgató. Minden reggel bekopogtatott hozzám és feíöjánlólta, hogy ingyen kiképezted a hangomat, ha aztán hozzá szerződöm... Fiatal voltam, tudtam is én, hogy mi az élet!... Hajjaj!... Búcsúzáskor ábrándozva nézett maga elé és a „Nem Átkozom ibolyfkék szemedet" eimü ominózus dalt dúdolta. K. Gy Márkás töitófcak nagy Vilatctökban Keüemél Kft szakszerű iavüások felelösséq melleit