Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-13 / 293. szám

t. l-t Oí! MAG VARORSZÍO Vasárnap, 1936 december 13U Minden alkalomra GFB harisnyákat tnert. ieg6zebb legjobb, ^¡«jbb. ^ Pollák Testvéreknél "1*1 A festő hirdeti: Éhezzünk ? Nyomorogjunk ? A művész minden külső behatás Iránt érzékenyebb, mint a kisebb problémákkal terheli polgár. Olyan, mint egy antenna, amely a finomabb és messzebbről jött rezdüléseket is megérzi. Különben is erejének, figyelmének koncentrált eredményét a müveiben kell adnia mint ember, tehát irritabilisabb lesz. a jó és rossz egyképpen felfokozott hatással van rá. Pillanatnyilag tehát boldogabb, mint az úgynevezett normális ember, de sokkal szerencsétlenebb is. Fel kell tennünk tehát a kérdést, hogy szükséges-e, hogy a művész még nyomorogjon is'.' A mesterségbeli, legtöbbször csak iszonyú szenvedések árán megoldható problémáin lul szükség van-e arra, hogy kenyérgondja <"s egyéb köznapi problémái is legyenek? Az utóbbi időkben ugyanis, ha a művészek mai helyzetéről volt szó, a megoldástkcresők még azokat az ősrégi pntrónokat is előszedegették a lomtárból, amelyekkel valamikor sikerrel lehetett I rózsaszín felhóket festeni a gond és nyomorúság fekete horizontjára! E patronok szerint egyáltalában nem baj, ha a művészek nyomorognak, elvégre minden, vagy legalább is minél több roszszat is át kell élniük, hogy ezáltal alkotó géniuszuk gazdagabb lehessen. Nem szabad, hogy a művésznek jól folyjék a sorsa, mert akkor elpuhul, esetleg terméketlenné válik és nehezebb problémákkal nem tud megbirkózni. Tessék küzdeni mondják néha felülről, — a legnagyobbak is mind átestek ezen az életfrázison, mégis mennyi halhatatlant alkottak! Ne legyen most arról szó, hogy a magyar művészet a legcsodálatosabb korszakát éli most, soha nem tapasztalt gazdag kiteljesedésnek indult, ugy mindent el kellene követni azlrányban, hogy munkássága lehetővé tétessék. hogy az egész müveit világ felfigyelt reá és várakozásteljesen néz uj produktumai felé, — — most ne beszéljünk erről! Csak azt a kérdést tegyük most fel: szükséges-e, hogy a művész nyomorogjon? A magyar festőmüvészgárdn két elsősorbeli tagja válaszol erre a kérdésre. Mind a kettő rógen befutott ember. Nevüket és munkásságukat az ország határán tul is számontartják. Aha-Novdk Vilmos ezeket mondja: - Az életet ismerni kell. Ehhez nem szükséges, tiogy a művész nyomorogjon. Ezt kereken tapadom! I.egyen a művész sokat tapasztalt, széleslátókörű. minden helyzettel megbirkózni tudó ember .fusson osztályrészéül az indulás éveiben a Uyomoruság is, nem fog belepusztulni. De, hogy ry végelgyengülésig tartson, hogy ebből alkotó gé, niuszángk baszna lehessen, sőt, hogy termékein ebb szlnesehb, gazdagabb fantáziával biró íevy. 11 ezáltal, .<r mentben nevetséges! Knut. Hainsnn megírta személyes tapasztalatai alapján »/ ..Khség"-et, de mennyi nagyszerű müvei ajándékozta még meg a világirodalmat, akkor, amikor mér nem nyomorgott? Igen. ismernünk kell a/ életet., E gv jó művész tudjon kora reggel téglát hordani, nappal képet festeni, este egy vérbeli herceget kioktatni arra, hogy mi a tennivalója, hogyan viselkedjék. Rengeteg nevc.t tudnék felsorolni, olyan művészekéit, akik sohase ismerték a nyomort, mégis abszolút mübecsfl alkotásokat hagytak hátra. Itt mindjárt azt is megjegyzem, tiog.v személyes szükségletükön tul, csak annak a kérdésre, hogy alkothatunk-e. már bizonyos anvaüi fel'ét; 'tlhcz van kötve: például r.iif.j «<*yagköltsé*. -rrsl! Hát ha nyomrousásu-Iban »lég ? fellételek megszerzése is problematikusok, akkor ez talán Inspirálólag hat reánk? Hiszen rosszabbul állunk, mint cav kisiparos, akivel látszólag hasonló kalkulációs-síkon állunk! A kisiparosnak is van műhely, rezsi és anyagköltsége, de rendszerint szállít valakinek, készítményeit előre megrendelik, előleget kap, de nekünk fogalmunk sincs arról, ki veszi meg a képeinket, tehát óriási rizikó-százalékkal dolgozunk! Nem tudunk még kalkulálni sem, nyomorúságunknak ez az állapot a tooka! Származhat ebből valami jó? Jobban kiteljesedünk, tökéletesebbet alkotunk? Ugyan kérem! Egri József igy válaszolt a kérdésre: — Ugy indultam a művészet útjára, hogy leszámoltam mindennel. Nem gondoltam arra, hogy azért, amit vívódásaimban képnek alkotok, pénzt is lehet kapni. Hogy akadnak emberek, akik ezeket a dolgokat megveszik. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az ember ne tudjon annyi pénzhez sem jutni, hogy tovább munkálkodhassék, vagy hogy dobjuk el magunktól az élet minden javát! llanem a fiatal művész-nemzedékhez akarok szólani, amely már az indulásnál boltosügynck látja a művészetet, amellyel elsősorban pénzt lehet szerezni! Ez fundamentális hiba sok mai fiatalnál! Kezdő festők, akiknek elmélyedve kellene vivniok mindnyájuk első nagy harcát önmagukkal. akiknek még gondolni sem szabadna arra, hogy könnyű keresetre tegyenek szert: sorba járják a beérkezettebbek műtermeit, rajzokat koldulnak össze, igy szerezve egy könnyű bázist a müvészkedéshez, amelynek lényege náluk persze nem egy küzdelmes szemlélődés és cél felé való igyekvés, hanem megtévesztő külsőség és könnyelmű élet. Némelyik még annyira is megy, hogy megrendeli a témát, amelyet valószínűleg már nála is megrendeltek. Ha egy ilyen elhelyezett rajz árán legalább egy hétig dolgozna az a fiatalember, megérdemelne minden támogatást, de erről szó sincs. Mindennap bekopogtat az egyik műterembe, mindennap szerez egy-két rajzot, eladja és könnyen él. Nincs a művésznek lelki szüksége arra, hogy nyomorogjon, ettól nem lesz nagyobb művész, de a kezdő években kitérni minden megpróbáltatás elől, mások eredményeiből élni, semmi ódiumot nem vállalni a művészet nagy rangjáért, nem erkölcsös dolog. Tehát? Tapasztalatszerzéshez hasznosnak látszik az anyagi élet minden lehetséges fázisát átélni hiszen rendszerint — muszáj is. De a mai müvésznyomoruságot, — amikor anyag, lakás, ruházat, betevő falat egyre problematikusabb, — szükséges rossznak állítani be, amelyen segíteni nem feltétlenül kell: enyhén szólván éppen olyan könnyelmű gazdálkodás idegen javakkal, mint ama küzdelmet kerülő piktor-ifjaknak parazita élete, akik lelkiismeretlen kényelmességgel tapadnak a magyar kulturéletnek már javakat termelő indáira. Tihanyi Jdnos Lajos, RINGLISPIEL A Déímagyavorszáq az idén szakítani akar a sablónnal és fcardcsortyi könyvajándékával kellemes meglepetést szeretne szerezni közönségének. Célunk, hogy friss, ötletes, főként vidám anyagot adjunk az olvasó kezébe. Napjainkban, kor a nyomasztó gond lett úrrá az emberiség felett, jótéteményt gyakorol, aki egy csepp derűt hoz a hétköznapok szürkeségébe. Devüsek akarunk tenni ... nívós, válogatott, irói készséggel megirt dolgok bőséges tárával haladva végig a történelmi múlt, továbbá a jelen minden ágának egyes fejezetein. Kitérünk az irodalomra, a színházra, a képzőművészetre, általában mindenbe, amiből csak a derűt halásszuk ki. Egyszóval Karácsonyi Könyvünk közleményei nem súlyos disszertációk, hanem könnyed tollal megirt apróságok, jelenetek, anekdoták, versek, emléksorok lesznek, anélkül, hogy bántóak, vagy a közéleti érzékenység területére e/kalandozók lennének. RINGLISPIEL