Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-13 / 293. szám

nef MAGyARORSZïo Vasárnap, 1936 december IS, MFTII YIITa Lakberendezők Iparcsarnoka ifi t II II I ILI hol ízléses, jó bútorok szolid árban beszerezhetők Horváth HHM u. Miért ütöd le a falevelet? Irta Szép Ernő. Egész nyáron láthatom ezt, vagyis látha­tom áprilistól késő novemberig, míg csak le­vél szerepel a faágon meg a bokor ágazatán. Tudniillik Iiogy a járókelők, a sétálók le­ütnek egy árva falevelet a lombról a bottal, vagy lecsípik azt a levelet a lejjebb eresz­kedett lombról, meg az utjuk mentén levelező bokorról. Láthattam tavaly is, tavaly előtt is. lát­hattam, mióta látok, mióta csak észreveszek valamit magam körül. Láthattam az országúton, az erdőn, lát­hattam faluhelyt és láthattam mindig a vá­rosok uccáin és parkjaiban. A gyerek lecsípi a bokor levelecskéjét, meg elkapja, leszakasztja a kerítés lécet, vasrácsa közül kibúvó orgonalevelet; a fiu felugrik el­kapni egy elérhető falevelet a fáról; a fiata­labb ember is szereti megpróbálni, eléri-e a karjával azt a levelet, ágaskodik is érte szíve­sen: ha magasabban van az a lehajló ága a Iának, akkor, mondom, a botjával célozza meg és üti le azt a kiszemelt falevelet az emel>r, az érett férfi csakúgy, mint a fiatalja. Bűn ez? Csúnyaság ez? Édes Istenem. Annak a falevélnek nem fáj a meghalása. .Vem jajdul, nem sikolt, mikor lecsapják a bot végével vagy lecsípik ujjhegy­gyel. Olyan gyengéden, kellemesen hintál az ág. ha lekaplak róla egy falevelet, mintha csak jól esett volna néki. Nem a fáról van szó. melyet megrabolunk, nem a levélről, amelynek az életét szakítják el. nem: az emberről van szó­Miért ütöd le a falevelet, te emter? ín magam is észreveszem magam, hogy levertem, vagy hogy lecsíptem egy-egy levelet u sétámon, ma is bizony. Én sc vagyok szent. fiúkorban sportunk volt, hogy akdclevelct, eperlevelet téptünk, a szánkra tapasztottuk, erős szívással kipukkasztottuk. Természetesen csak azért a pukkasztó virtusért áldoztam fel zsenge éveimben annyi ezer zöld levél egész­ségét. Nem tudom ma az ösztöneim homályd­hun kinyomozni, szcrzelt-d külön örömet a pusztítás, az, irtás, amit a levéltépéssel művel­tem. Dehát a Teremtő jobban tudja, mint ma­gunk, nincs-e már ébren a játékos gyercklé­lekben is a gyilkos hajlandóság. Te, te felnőtt ember, te müvetl ifjú, te ér­zékeny, vallásos urileány, te miért ütőd le, miért csíped le a falevelet? Mert most is játszol, mert gyermek ma­radtál. Megszoktad, hogy egy-egy falevelet erő­szakkal a birtokodba végy. Szórakozottságból tépjük le, verjük le a le­velet, szórakozásból Az a levél szinte kínálja magát, ott az ol­dalunk mellett, ha járunk, meg ott közel m fejünk felett. Csoda a falevél, a természet, a te emtés csodája. Mi magunk is istencsodái vagyunk, hogy itt találjuk magunkat a Földön. Elkaptuk, az ujjunk közt érezzük az ele­ven zöld levelet, amely olyan ámító mód tá­mad itt a semmiből. Mintha csak igy győződ­nénk meg igazán felőle, hogy valóság ez a fa­levél, ez a csoda, ez a napsütött zöld vízió. És a mi álomszerű ittlétünk, a mi fel-fel­eszmélő djulatunk, az életünk, az is hihetőbb és megdllapithatóbb az ilyen pillanatban, mi­kor eltévedt merengésünk közt hirtelen cse­lekedtünk valamit: leszakítottunk, leütöttünk egy falevelet. A halál, az, hogy egyszer el kell vesznünk, mulnunk innen, az is olyan megfoghatatlan csoddlatosság, akár az itt való megjelenésünk, körülnézésünk. Vájjon nincs ebben a levélve­résbe.n afféle ösztön, ami a falevél megölésében a halál valósága, bizonyossága felől szerez az eszmélet sötét mélyeibe szóló értesítést? Itt vagyunk, itt járunk millió, meg millió teremtett, megfoghatatlan megfoghatósdg kö­zepett. Miből, hogyan lett az mind, amit lá­tunk és tapogatunk, föld és víz, állat és élőfa, fűszál és virág? Ami mind nem építészet, nem ipar és nem vegyi gyártmány. A képesség és képzelet megzavarodva, megsemmisülve néz szembe azzal, amit a Teremtés teremtett. Ezzel nem mérkőzhet, ezt utói nem érheti. Ezzel a hatalommal, ezzel a zsenivel szem­ben. hogy tudja a maga csodatévő álmát, a maga égigérő becsvágyát kielégíteni az em­ber? Mivel válaszol a Tcrcmctés isteni csodájá­ra? Azzal válaszol hogy egy szempillantás alatt el tudja pusztítani azt, amit az isteni álom életre keltett. Leüti a falevelei. Iparos Polgárok! Szavazzatok az ipartestület hivatalos felöltfeire akik iparospolitikát és iparosérdeket képviselnek a törvényhatóságban. Jelöltek: Takács Béla szabó Varga István mészáros Horváth Ferenc vendéglős Gábo,' György gyárigazgató Wirth István műszerész Palkovics Károly borbély Vénig Gyula cipész Ábrahám Szilveszter paprikakikészitő. Csütörtökön este 6 órakor eliam egy Diaman'-gyárftnfinyu kerékpár a zsidó iskola folyosójáról. Nyomravezető 20 pengő jutalomban részesül NAGY ALBERT fü-« szerkereskedésében Valéria-tér. DóCZI « vtléz DÓCZI IMRE, Hld ucca 1. sarok ti Olcsó I m Megbízható ! II». Hegedűs Béla diszlemefkezésl vállalata a „SZENT GYÖRGY" höz. Klinikák, gyermekmenhely, Soroméi Irga­lomház szerződéses szállítója. Szent György fér 1. (Fe s ö városi templomnál) Telefon éjjel-nappal : 16 65. Autó. Kalász és Hermes szelvények érvényesek. százalékos kedvezmény Délmagyarország előfizetőinek a színház hétfői operaelőadására Vendégszerepel a bécsi Volksoper első tenoristája, a budapesti Operaház két tagja, öt operaénekes és Komor Vilmos karnagy Kilenc kiváló vendégszerepifi Szinre kerül Eugen D'A lbert világhírű operája, a HEGYEK ALJÁN 25 százalékos kedvezménnyel ez alkalommal a DÉLMAÓYARÖRSZAG csak korlátolt számban adhat jegyeket, miután a jegy­kontingenst a színháztól a színházi pénztárnál érvényes felemelt áron vette meg és amig ez a készlet lart, karácsonyi figyel­műi adja előfizetőinek ez alkalommal kivételesen ooeraelőadásra is kedvezményes áron a íeeveket.

Next

/
Thumbnails
Contents