Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-29 / 282. szám

14 DeCMKGyARORSZXG Vasárnap 1936 november 29. Minden alkalomra GFB harisnyákat mert a legszebb Niobb, » tesolortbb. pfiT POll^R TeSlVÉf Ckll él "M Gyári lerakat TORONTÁLI FAMETSZETEK Klasszikusok az ujsógirósban A régi idők német zsurnalizmusával is il­lik foglalkozni, ha már a botük világánál tar­tunk. Azok a kis hetilapok igen intenziven itmentck a népek vérkeringéséhe. bizonyos tekintetben hatalmat képviseltek, kegvétlenül megírlak — vagy még kegyetlenebbül elhall­gattak —• mindent, de külpolitikai fejtegeté­sekbe bocsátkoztak olyankor, amikor lángolt az egész város valami helvi szenzáció tüzé­től. v A kiadó meg •-őt legtöbbször — Nékem az ur a szerkesztő egv személy volt, a nyomdatulajdonos is. nem tud ojvan szép vezér­irni, amely felérne egy cikket, vagy verset jó hirdetései! Ez volt az egyik vezérmotivum, ábránd egv háromforíntos hirdetésért, a másik még op­portunusabb. Ez ugyanis azt mondta: — Abból, amit nem irunk meg, sosem tör­ténik haj. A veszedelmet többnyire a meg­irolt dolgok okozzák. Az ii jságokat még bélyeggel továbbította a posta, a hirdetések után pedig 33 krajcár kincstári illetéket szedtek. Ezek a 33 krajcá­rok is fájtak, azért Joklv Lipót ur Becskere­ken kilenc naponkint jelentette meg az új­ságját ,amely igy bizonyos tekintetben folyó­irat jellegei nyert és mentesüli a bélvegilleték alól. Az ő újságja azonban nívós lap volt. mint ahogy általában mindenki szerette a jóhumo­ru öreget. <S nem tartozott abba a csoportba, amelynek reprezentánsai, a szerkesztő-kiadó­nyomdászok voltak, ezek a szurtos, elhagyott külse¡ü bácsik, azért mégis fölényesek és tel­iig tudatában a hatalmuknak. Jaj volt annak a bankelfrende/ő egyletnek, testületnek, amelv nem gondoskodott róla. hogv a felköszöntők ­ból jusson a sailónak is, amelv mindig „ma­gasztos feladatokat" teljesített és a nvoleadik nagvhafalom gyanánt került a megtiszteltetés során terítékre. Még sohasem ültem nagyhatalmakkal egy asztalnál, nem ismerem az intim szokásaikat, arra azonban emlékszem, hogy a szerkesztő ur felköszön tő-válaszában megígért mindent, ő tovább halad a kiielölt uton és nem vág semmit zsebre. Az utolsó kijelentés kínos feltűnést keltelt. az emberek nem mertek egymásra nézni. Majd asztallxmtás után a szerkesztő ur kiment a konyhába és igy adta fel a szót: -r Egy-két falatot vinnék mutatóba a gye­rekeknek, majd lehúznak, hogv mii hoztam. Hát ne irigykedjenek. A vendéglős előszedett egv kosarat, azt megtöltötte minden földi jóval, hideg hús­szeletekkel épp ugy, mint koppasztott csirkék­kel és féltortákkal. De húzódtak meg otl szardiniás dobozok is. gyönyörködve élvezvén a szerkesztő ur szózatát. — TV gyönvörüek azok a körlék ott a pol­con! A körtékből ugyan semmit sem látott a bűn­nel!, de latolt a szerkesztő ur. aki nagyon sze­relte Cliquot özVegvét, jóllehet Aubertin urat sem vetette meg, pláne, ha a szekszárdi kis vörös társalgott vele. Így vitte haza az emléket a gyerekeknek, íkík felnofozlattak. ha szemel vetetlek az ételre. De a legközelebbi számban meg volt írva. hogy a bankett nagyszerűen sikerült s Engelsmann ur szervírozó művészete felülmúl minden európai fogalmat.Tíz sor zengte a di­«•«íVíflét. de ne legyünk méltánytalanok, vall­mi1< be, hogv maga az cg'-"-/ ügy. ami létrc­bözta a lakomát, szintén kapott öt sori. Amugv végnélküll polémiák foglalták el a bnsábokal. mindig veszekedett valaki valaki­vel s a választ föltétlenül az „audiatur et altéra pars" mondai vezette be. Nem ugy van ám az. ahogy hebehurgyán elképzelni méltóztatnak! Az újságírás nérael ágát klasszikus műveltségű emberek gyako­rolták, azok a vezércikk végéről Isten minden kincséért el nem hagyták volna a Vederemo-t. Ugy hangzott ez a jámU>r svábok fülében, mint a földönjáró istenek korában a Quos egó... — Ter hat ím ksagtl — mondták elégedet­ten a Wóscli ingok és büszkék voltak szerkesz­tőjükre, mert az rettenthetetlen egv Kerl, az­zal nem lehet olyan könnyen elbánni. — Feterémó! Krucifix, wíe ter tallgntvoll íst! Egész bizonyos, hogy valami nagy káromko­dásnak tartották, de legalább is erőnek, amely fölényesen úszik a gvengeségek habján. Hát még amikor jól oda akartak valakinek mondani s kifigurázták a ..kupaktanácsot," kézzelfogható tárgyilagossággal tárva fel az eseményeket. Kritikai megjegyzést nem fűz­tek hozzá, oh, sokkal finomabban komprimál­ták azl a végén két szóval­— „Sapienti sat,. .'* AThírjungok, meg a Preitigamok csak most estek ámulatba. — Isz tesz net viel? Hát jól van. mondja, hogy szemtelen, de mégis, ilyen erősen odavágni!... A gúnyból is megárt a sok. Szerkesztőnk azonban haladt tovább a maga egyenes utján, minden levelezését a szerkesz­tői üzenetek rovatában intézte el, ott tudósi­tolta verseci rokonait, hogy mikor iesz disznó­ölés. hogv beteg a felesége, vagy útiakéi az anyósa s onnan őrzöm emlékeimben ezt a két szót is: „Koffer angekommen." Azt hiszem, a pnnesovai atyafiak ennek az üzenetnek örül­tek akkor a legjobban, akár mást se közölt volna az újság. Ezekben a lapokban jelentek meg a legvi­harosabb nyílttéri közlemények, felkavarva, — kétségtelenül valamely közüggyel kapcso­latban,— a nyilatkozók teljes családfáját, fel­menőleg anai és anyai ágon egvaránt. Ugyan­csak itt adtak át mindig valakit a közinegve­tésnek s ha egyszer családtörténeti müvet akartok szerkeszteni, semmi esetre se hagyjá­tok ki forrásaitok közül a megfelelő lapok nyilttereit. Ám haladjunk lovább a klasszikus művelt­ség mezején. Utcakövezések, vagy világítás­követelmények megbeszélése nem múlhatott el ama tüske nélkül, amelv bizonyosra veszi, hogy a hatóságok a kérdést kitolták ,ad grae­cas calendas." Ezt lehetetlen volt kihagyni, mert ha késett, a Wingron család meginter­pellálta a szerkesztői. —• Schreiben sie schon etwas von graecas Kalentasz. Igyekszem összegyűjteni mindent, ami ak­koriban hozzátartozott a klasszikus műveltség­hez. A „Kriegsjahre záhlen doppelt" ugyan mm volt latin idézet, de tekintettel arra, liogy klasszikus-számba megy a német is, hát elcsúszott. Ha pedig itt tartunk, ki lehet-e hagyni a „Wie der Schelm"el? Nem lehet ki­hagyni, igen alkalmas volt a szúrásra. A „clara pacta boni amici" helyeslő fejbólintás­sal találkozott, akárcsak a „viribus unitis," ha a dalárda az ovodaegyesülettel „karöltve,'* esetleg „vállvetve" rendezett majálist. Mindig féltettem az ilyen akciókat, hiszen aki kar­öltve jár, az gátolva van a szabad mozgásá­ban! (Így tartották azt a nős emberek is.) Azt meg éppenséggel nem ajánlottam volna, hogy valaki nekem vesse a vállát. Pláne egy da­lárda. Mikor a városi iktató megverte a bí­rósági becsüst és a bíróság előtt kibékültek, a Vederem«» változata gyanánt szerepelt —• pihenő közökben — a fiat iustitia, de mindent, mindent leveri mint rettenetes gőzhenger, amelynek lehetetlen ellenlállní, a „videant consules." Mert ez megint misztikum volt, titokzatos és rejtélyes. Nem is tudora, hogyan lehettem újságíró anélkül, hogv elsajátítsam ezt a sok tudományt. Ha megjelent a lapban a videant consules, elhalkult a szó. — Mi történik most? Le kell a polgármes­ternek mondania? Aggódó tekintetek kisérlék Krszties Jóeő bácsi tekintélyes, kimért lépéseit, lestek' a ke­délyállapotát. Akik valamikor átkinlódtak né­hány gimnáziumot és konvitottak még a la­tinhoz. lázas izgatottságukban már látták fel­vonulni a -konzulokat. — A főkapitány oll volt-e ma a törzsasz­talnál? Nem látszott megijedtnek? A konzulok-okozta izgalom tartott az egész héten át. hogv aztán átadja a belvét valami másnak. Mondjuk, a sapienti sul-nak. Voltak azért másfalta német lapok ;s a Bá­nátban. de ezeket nángermánok szerkesztet­ték izzó erővel, gvülölettel, példáidként min­den propagandának és uiságcsínálásnak. Kom Arlur kénytelen volt kiszökni az országból, olyan izgatást vitt véghez vederemók nélkül s annyira megszaporodtak a marasztaló Íté­letei. Mi. becskerekiek. összkötött kézzel tűrtünk minden csipkelődést. Joklv bácsi lapiát há­rom leánva irta. már pedig hölgyekkel szem­ben udvariasaknak kellett maradnunk. Ugy is az övék leli volna az utolsó szó. Torontáli. Színház jegyánsitás a DÉLMBCYBRORSZBGNÁL PSraílan heduezmény a netmagyarorszön oluasűlnak! A főváros egyik elsőrangú családi szállodájává!, a csendes és Központi fekvés« ISTVÁN KIRÁLY SZÁLLODA VI., PODMANICZKY U C C A 8. $ 2. igazgatóságával sikerült olyan megállapodást kötnünk, hogy olvasóink 20 százaleSos kedvezménnyel kaphatják a szálló minden modern komforttal (hideg-meleg folyóvíz, koz­ponti fűtés, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. — A százalékos ked­vezmény igazolvány alapján vehető igénybe, melyet a Délmagyarország kiadóhivatala díjmentesen bocáít olvasói rendelkezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents